Élettársak a közjegyző előtt – 3. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünkben az élettársakra vonatkozó szabályozást konkrét élethelyzetekhez kötődően mutatjuk be.

Reprodukciós eljáráshoz tett közös nyilatkozat

Az új Ptk. 4:98. §-a alapján, az apai jogállást keletkeztető tények sorában az első a házassági kötelék, majd ezt követi élettársak esetén a jelen pontban tárgyalt reprodukciós eljárás, harmadik az apai elismerő nyilatkozat és végül negyedik a bírósági határozat.

A gyermekvállalási hajlandóság csökkenése vagy annak mind későbbi életkorra történő kitolódása tipikus társadalmi jelenség. Köztudott továbbá, hogy egyéb más tényezők mellett – mint a zaklatott, stresszes életmód, a negatív környezeti tényezők, az egészségtelen táplálkozás vagy a különböző alapbetegségek jelenléte – a gyermeket vállalni szándékozók magasabb életkora is okozhatja azt, hogy a gyermekáldás késik, illetve a gyermek természetes úton történő fogantatása elmarad. Ebben az esetben az orvosi beavatkozással járó, úgynevezett emberi reprodukcióra irányuló eljárások lehetnek a meddő pár segítségére, melyek részletes jogi szabályait Magyarországon az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) IX. fejezete szabályozza.

Az Eütv. rendelkezései szerint, reprodukciós eljárás házastársi vagy különneműek közötti élettársi kapcsolatban álló személyeknél végezhető el, amennyiben bármely félnél fennálló egészségi ok (meddőség) következtében a kapcsolatból természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat. Élettársak esetén reprodukciós eljárás emellett csak abban az esetben végezhető, amennyiben az élettársak egyike sem áll házastársi kapcsolatban. A reprodukciós eljárás – továbbá az Eütv. által szabályozott egyéb feltételek fennállása esetén az egyedülállóvá vált nő esetén annak folytatása – a házastársak, illetőleg élettársak együttes, illetve az egyedülállóvá vált nő írásbeli kérelmére végezhető. A kérelmet teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, az élettársi kapcsolat fennállásáról ugyanakkor az élettársak közokiratban, tipikusan közjegyző előtt kell, hogy nyilatkozzanak.

Érdekes, ám a közismert trendekkel egybevágó megfigyelés, hogy a közjegyző előtt nyilatkozó párok átlagéletkora viszonylag magas[1] és a beavatkozást vállalni kívánó nők gyakran idősebbek partnereiknél.[2] A közjegyzői okiratban a párok arra vonatkozóan nyilatkoznak, hogy közöttünk mióta tart az okirat elkészítésekor is fennálló élettársi kapcsolat, közös háztartásukat hol tartják fenn, valamint arra vonatkozóan is, hogy egymással nem állnak vér szerinti kapcsolatban, továbbá közös szándékuk, hogy gyermekük szülessen, ezért mindketten hozzájárulnak ahhoz, hogy részt vegyenek az általuk megjelölt intézet asszisztált reprodukciós eljárásában, és közösen kérik az asszisztált reprodukciós eljárás elvégzését. A felek a közjegyző előtt kijelentik azt is, hogy a reprodukciós eljárásból származó gyermeket vagy gyermekeket a magukénak ismerik el.

Apai elismerő nyilatkozat

Élettársi kapcsolat fennállása esetén az apasági vélelem keletkeztetésének egyik legkézenfekvőbb és – a gyermek problémamentes fogantatása mellett – a legtermészetesebb formája a mindenkivel szemben hatályos, teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat tétele. Személyesen,[3] és már a gyermek fogantatásától kezdődően jogosult az élettárs férfi a nyilatkozatot megtenni, amennyiben az apai jogállás üres, és a gyermek, valamint közte legalább 16 év korkülönbség fennáll. Amennyiben az apai elismerő nyilatkozat megtételére a gyermek születése előtt kerül sor, a nyilatkozat a gyermek megszületésekor válik teljes hatályúvá [Ptk. 4:101. § (2)–(3) bek.].

Az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához szükség van az anyának, a kiskorú gyermek törvényes képviselőjének és – ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte – a gyermeknek a hozzájárulására. Ha az anya a gyermek törvényes képviselője, a hozzájárulást e minőségében is megadhatja, kivéve, ha az anya és a gyermek között érdekellentét áll fenn. Ebben az esetben a gyámhatóság a kiskorú gyermek törvényes képviseletére eseti gyámot rendel. Ha az anya vagy a gyermek nem él vagy nyilatkozatában tartósan gátolva van, a hozzájárulást a gyámhatóság adja meg [Ptk. 4:101. § (5) bek.].

Az apai elismerő nyilatkozat és a hozzájáruló nyilatkozat több fórum előtt is megtehető: „Az elismerést és a hozzájárulást az anyakönyvvezetőnél, a bíróságnál, a gyámhatóságnál vagy hivatásos konzuli tisztviselőnél kell jegyzőkönyvbe venni vagy közjegyzői okiratba kell foglalni.”, melyek aláírását követően az apai elismerő nyilatkozat nem vonható vissza [Ptk. 4:102. § (1) bek.]. A jogalkotó tehát több hatóságra is telepítette ezt a hatáskört, amely a gyakorlatban azt eredményezi, hogy apai elismerő nyilatkozatra vonatkozó közjegyzői okirat készítésére ritkán van igény és az is csak akkor merül fel, ha a körülmények kifejezetten ezt indokolják. A személyes praxisomban ezért fordulhatott elő többször az, hogy az apai elismerő nyilatkozat és az anya hozzájáruló nyilatkozatának együttes megtételére büntetés-végrehajtási intézetben vagy – a szülés előtti utolsó pillanatban – kórházban került sor.

Nem kizárt olyan eset előfordulása sem, amikor a férfi élettárs nem vérszerinti apja a gyermeknek, de a párja és a gyermek iránt érzett szeretetből mégis elismeri az élettársa egyéb kapcsolatából született, de rendezetlen családi jogállású gyermeket. A Csjt. 37. § (2) bekezdése még kifejezetten kikötötte, hogy apai elismerő nyilatkozatot az tehet, akitől a gyermek származik, azonban – mivel soha, egyetlen hatóság sem volt jogosult vizsgálni, ki a gyermek vérszerinti apja – ez a szabály a törvény szövegében feleslegessé vált és az új Ptk. ezt a feltételt már nem írja elő.[4]

Az „élettársak kamaszkora” – lakás, kocsi, nyaralás és mindezekhez: hitel…

Az élettársak (boldog) kamaszkora alatt azt az időszakot értem, amelyben a párok a kapcsolatuk tartósságában bízva hoznak hosszú távra szóló döntéseket vagy éppen ellenkezőleg: a pillanatnyi élethelyzetre gyors megoldást keresve, impulzívan cselekszenek. Közösen vásárolnak ingatlant vagy tartós fogyasztási cikkeket, különleges élményeket hajszolnak, távoli helyekre utaznak. Sokszor előfordul azonban, hogy pillanatnyi élethelyzetük, anyagi lehetőségeik nem engednék meg azt, hogy a mértéktelen fogyasztásnak hódoljanak, ezért a hiányzó fedezet pótlására hitelt vesznek fel – közösen. Az élettársak általi közös vagyonszerzés vagy éppen – a manapság évtizedekre történő elköteleződést jelentő – hitelfelvétel azonban soha nem akkor okoz vitát, amikor a jogi aktus megtörténik. Ilyenkor ugyanis az élettársi kapcsolatban élők viszonyában, valamint köztük és a velük szerződő felek közötti viszonyban is konszenzus áll fenn, amely nélkül a közjegyzőnek az eljárásban történő közreműködést egyébként is meg kellene tagadnia. Az adásvételi szerződésekben vevői oldalon együtt szereplő élettársak tulajdonszerzésének arányát az okiratok világosan tartalmazzák, a hitelügyletekben adósként résztvevő partnerek rendszerint egyetemlegesen kötelesek a hitelintézettől felvett kölcsönt visszafizetni. A közjegyzői tevékenységek közül többnyire a hagyatéki eljárások azok, amelyek során jogi bonyodalmak keletkeznek azokból az ügyletekből, amelyekben például az elhunyt élettárs – a túlélő élettárssal való kapcsolata fennállása idején – önállóan vett részt, hisz nem egyértelmű, hogy ez a másik élettársra milyen módon hat ki.

Az 1959-es Ptk. úgy rendelkezett, hogy az élettársak együttélésük alatt, a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont, míg, ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül. Ezeket a rendelkezéseket azonban a bírói gyakorlat nem egységesen kezelte. Az egyik nézet szerint az élettársak vagyoni kapcsolata élettársi vagyonközösséget teremt, amelyre nézve főszabályként a házastársi vagyonközösség szabályait kell alkalmazni; a másik nézet ezzel szemben nem ismeri el az élettársi vagyonközösség fennállásának lehetőségét. Eszerint az élettársak között a kapcsolatuk alatt történő szerzés eredményeként keletkezhet közös tulajdon, de az együttélés ténye önmagában nem alapozza meg a közös vagyon keletkezését.[5]

Az új Ptk. a régitől eltérően rendezi az élettársak vagyoni viszonyait. Abban az esetben, ha az élettársak élettársi vagyonjogi szerződéssel másként nem rendelkeznek, akkor ők az együttélésük alatt önálló vagyonszerzőnek minősülnek. Ezekkel a szabályokkal olyan élettársi vagyonjogi rendszer jött létre, amely sokkal nagyobb önállóságot biztosít az élettársak számára, és egyúttal a régi Ptk. rendelkezéseiből fakadó értelmezési bizonytalanságok is kiküszöbölhetővé váltak.

Az új Ptk. hatálybalépésével a hagyományos élettársakként élőknek a jogalkotó megadta a lehetőséget arra is, hogy kapcsolatukat „felnőtt kapcsolatként” kezeljék és vagyoni viszonyaikat élettársi vagyonjogi szerződésben rendezzék. A folytatásban erről is szó lesz…

 

A szerző Kuti Szilvia közjegyzőhelyettes

---