Elévülhetetlen bűnök

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Novemberi lapszámunkban bemutattuk a gyermekkori szexuális abúzust átéltek megsegítésére és élményeik feldolgozására létrejött Beszélj róla! kezdeményezést. A beszélgetést két, a témát jól ismerő szakértővel folytatjuk, egyikük aktívan is részt vesz a projektben. Mindennek aktualitást ad az is, hogy november közepén egyhangúlag fogadta el a parlament a Büntető Törvénykönyv módosítását, amelynek értelmében ezentúl nem évülnek el a gyermekekkel szembeni szexuális bűncselekmények. A Btk. rögzíti, hogy a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs ellen elkövetett ötévnyi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmények nem évülnek el, amennyiben a sértett
a bűncselekmény elkövetésekor 18 évnél fiatalabb. Az eddigi jogszabály nem adott lehetőséget arra, hogy egy gyermekkorban történt abúzus után a sértett felnőtt korában, tehát akár
tíz-húsz-harminc évvel később feljelentést tegyen, hiszen öt év után elévült a cselekmény.

A Beszélj róla! projekt ügyvédje, dr. Hyross Virág örül a szigorításnak: „A gyermekek alapvető védelme kapcsán a nemi élet és erkölcs az egyik legfontosabb kérdés. A gyermekek számára elsődleges védelmet nyújtó családi intézmény felbomlása, az erkölcsi nevelés háttérbe szorulása, a családon belüli erőszak terjedése, a gyermekek törvénytelen nemi tevékenységre való kényszerítése és kizsákmányolása mind olyan problémákat vetett fel, amelyek miatt határozott fellépés vált szükségessé. Azaz fokozott védelemben kellett részesíteni a nemi kapcsolatoknak a társadalom által elfogadott rendjét, az ifjúság, a jövő nemzedékének helyes fejlődését. A fentieket szem előtt tartva, hatalmas mérföldkő, hogy elfogadták a törvényjavaslatot” – mondja az ügyvéd. A Beszélj róla! projekt egyik célja, hogy nyilvánosságot kapjanak a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélések, hogy elfogadjuk: igenis társadalmunkat mélyen érintő, létező problémáról van szó, amelyekről merni kell beszélni, bármilyen kellemetlen is. Az ilyen eseteket nem szabad tabuként kezelni, merni kell fellépni ellenük.

„Ehhez szükséges a mostani törvényi szigorítás, azaz, hogy az elkövetők a sértett önálló felnőtté válása után is büntethetők legyenek, és ne lehessen a szőnyeg alá söpörni az ügyeket – akár az áldozatokkal együtt, arra való hivatkozással, hogy az eset évekkel, évtizedekkel korábban történt, tehát már elévült. A törvénymódosítás így arra is lehetőséget nyújt, hogy a sértett immár felnőtt fejjel, önállóan és befolyásolásmentesen határozhasson úgy: feljelentést tesz az őt gyermekkorában ért szexuális bántalmazások miatt”.

Rengeteg bejegyzés és beszámoló érkezik a Beszélj róla! honlapra, s a legtöbben eddig éppen azt sérelmezték a traumát átéltek közül, hogy hiába beszélnek róla, a felelősséget már senki sem tudja megállapítani, jogi úton nem tudnak elégtételt venni az általuk elszenvedett, gyermek- és felnőttkorukat is meghatározó sérelmekért. A tapasztalatok szerint az esetek többségében hosszú évtizedek múlnak el, mire az áldozat elég erős lesz ahhoz, hogy elmondja az őt ért traumát. A Beszélj róla! oldalán olvasható olyan történet is, amelyet életében először mesél el az áldozat, az abúzus után több mint ötven évvel.

Fotó: Maklári-Tót Attila

„Évek távlatából egyre csökken a bizonyíthatóság, ráadásul az ilyen típusú cselekményeket eleve jóval nehezebb bizonyítani, az igazságügyi pszichológus szakértőnek van a legnagyobb feladata és felelőssége. Ezen bűncselekmények hatása az áldozatokra soha nem évül el, jobb esetben szakemberrel, pszichológussal fel lehet dolgozni a történteket, de azok szinte minden egyes esetben az áldozat teljes további életére kihatással lesznek. Az áldozat saját maga előtt válik megbélyegzetté, és soha nem tudja elfelejteni, hogy mi történt vele. Előfordult, hogy egy áldozat emiatt a felnőtté válása után is »visszahúzódó, szerencsétlen lúzernek« festette le magát társai körében” – mondja Hyross Virág, aki szerint a jogalkotó és a média felelőssége is óriási.

A Btk. legutóbbi szigorítása a speciális és generális prevenciót fokozottan előtérbe helyezte azzal, hogy társadalmi üzenete: aki ilyen cselekményt gyermek sérelmére elkövet, rettegjen attól, hogy a tettéért bármikor felelősségre vonható.

Minél szélesebb körben terjed el a módosítás híre – akár a médiának is köszönhetően –, annál nagyobb visszatartó ereje van az elkövetők körében. Ugyanakkor az áldozatoknak is megvan a lehetőségük az elszámoltatásra, így arra, hogy az elkövető évek után is felelősségre vonhatóvá váljék. Még ha nem is biztos, hogy a bizonyítás sikerrel jár, az áldozatokban az eddig feldolgozhatatlan tehetetlenségérzés az elkövetőkkel és az esettel kapcsolatban egyértelműen csökken. Az ügyvédnő olyan esetről is hallott, ahol az elkövető éppen a Beszélj róla! projekt, valamint a nyilvánosságtól való félelem hatására hagyott fel addigi jogellenes tevékenységével.

„Ha tízből egy ember felhagy ezzel a magatartással, már megérte, de szerintem többen is lesznek, miután nyilvánosságot kap, hogy elévülhetetlenné váltak ezen cselekmények. Amikor évek múltán elindulnak az eljárások, mindenki látni fogja, hogy valóban nem lehet kibújni a felelősség alól. A törvény szigorításának komoly üzenete van mind az elkövetők, mind az áldozatok, mind a társadalom felé.”

Egyesek szerint a szigorítással egyenértékűvé válik az abuzálás a gyilkossággal, holott életfogytiglani büntetés nem jár az előbbiért. A bűncselekmény a legsúlyosabb esetben is öt és tizenöt év közötti szabadságvesztéssel büntethető, de ekkor már a törvényi tényállás többszörösen minősített esete áll fenn.

Persze az sem mindegy, ha az ilyen típusú feljelentések bosszúból, netán egy szülői felügyelet megváltoztatása iránti per során születnek meg, mert sajnos erre is akad számos példa. Minden esetben szigorúan vizsgálni kell, hogy a feljelentés mögöttes motivációt tartalmaz-e, az előadott történet élményszerű vagy netán kitalált, betanult előadás, amely által az egyik szülő a másikkal szemben a folyamatban lévő bontóper során kíván jogtalan előnyre szert tenni.

Kluwer International Külföldi jogi e-könyvek   Egy kattintásra Öntől!   Rendelje meg most és 5 percen belül már olvashatja! »

A szigorítással az is elérhető, hogy a gyermek nem válik a szülők eszközévé, mert akár felnőtt korában is eldöntheti, hogy valóban akar-e feljelentést tenni vagy sem, annak tudatában, hogy ha valótlant állít, a hamis vád bűncselekményét követi el. „A gyermekvédelem és a valódi áldozatok felkarolása a lényeg, ki kell szűrni a hamis vádakat és a hamis tanúzást. Erre lehetne megoldás, ha egyszeri és teljes körű képi- és hangfelvétel készülne a gyermek személyes meghallgatásáról, pszichológiai vizsgálatáról” – mondja az ügyvéd, aki szerint gyorsabbá kellene tenni az ilyen típusú eljárásokat.

„Egyetlen szakértői vizsgálatnak kellene lennie, ahol teljeskörűen és ellenőrizhetően elvégzik és rögzítik az összes vizsgálatot és az eredményeket is. Fontos lenne, hogy a beszélgetésről kép- és hangfelvétel készüljön, amin látszik, hogy a pszichológus vagy bárki más befolyásolja-e a gyermeket vagy sem, nyomon követhető lenne a testbeszéd, a gesztikuláció és akár a hanghordozás is. A továbbiakban pedig kizárólag ezt a felvételt vizsgálná az eljárás során kirendelt valamennyi szakértő, így nem kellene az áldozatnak éveken át akár tucatszor is elmesélnie – újra és újra átélve ezáltal – a történetet, s ezzel újratraumatizálódnia.” – magyarázza Hyross Virág.

Házassági bontóper során kirendelt szakértői vizsgálatnál előfordult olyan eset is, amikor a szakértő egyenesen belerajzoltatott a gyermek rajzába. S mivel sem képi, sem hangfelvétel nem készült a pszichológus szakértő és a gyermek közötti beszélgetésről, utóbb kizárólag a gyermek, valamint a jelen lévő tanú által elmondottakból lehetett kikövetkeztetni, hogy a vizsgálat során pontosan mi történt. A kép- és hangfelvétel ilyen esetben is védené a szakértőt, az eljárásban részt vevő személyeket, a szülőket és elsődlegesen a gyermeket.

A Beszélj róla! projektben résztvevők nem véletlenül támogatják azon felvetést, hogy legyen kötelező a képi- és hangfelvétel készítése az ilyen beszélgetéseken, ugyanis ezáltal sokkal objektívebb képet kaphat a jogalkalmazó is. „A szakértői kamarának kellene egységesen elfogadnia és tagjai körében érvényesítenie ezt az álláspontot. Amíg ez nem történik meg, a jogalkotó is létrehozhatna erről egy – szakértői vizsgálatokat egységesítő – jogszabályt. Fontos lenne, hogy ellenőrizzék: kizárólag gyermekbántalmazásokra specializálódott, gyermekpszichológus szakértőket rendeljenek ki az ilyen típusú ügyekben.” – mondja Hyross Virág.

Agárdi Tamás igazságügyi szakértő, klinikai szakpszichológus szerint „Az igazságszolgáltatásban szakértőként dolgozóknak az a feladata, hogy minden lehetséges eszközzel feltárják a tényeket, segítve a rendőrség, az ügyészség és a vádhatóság munkáját. A szakértő természetesen nem ítélkezik. Hogy mi történt, azt a bíróság mondja ki, az nem része a szakértői munkának”. Hozzáteszi: húsz éve szakértő, s bár statisztikát nem vezet, de érezhetően növekszik a hamis vádak száma. Divatjelenség, megoldási eszköz, szerinte a morál fellazulása és a felelőtlenség késztet egyeseket ilyen lépésekre. „A fiatalok körében gyakori megoldási javaslat: ha leszidott az apád, mert későn értél haza, mondd, hogy a pólód alá nyúlt, és azonnal beviszik. Az is tipikus eset, hogy a lány későn ér haza, leszidják, s kínjában, hogy magát védje, azt mondja, erőszakoskodott vele a fiú. A hatóságnak egy ilyen bejelentéskor rögtön cselekednie kell, nincs mérlegelési lehetősége” – magyarázza Agárdi, aki az első magyar igazságügyi grafológus szakértő volt a ’90-es évek elején. A hatóságok szigorúbban kezelik az ilyen ügyeket, mint más eseteket, hamarabb beviszik a megvádolt illetőt, mint mondjuk egy rablás esetén. Ám addig ártatlannak kell tekinteni, amíg a bíró ki nem mondja, hogy bűnös.

A gyakorlott szakértő 90 százalékban felismeri, ha hazudik a gyerek. Ha idegen kifejezéseket vagy én-idegen szavakat használ, az gyanús, persze az sem kizárt, hogy a rendőröktől hallotta a szakkifejezéseket. „Mindig négyszemközt beszélgetünk. Az életszerűség önmagában még nem bizonyíték, de nagyobb a valószínűsége, hogy megtörtént. A szófordulatok, a beszéd struktúrája sokat segít, illetve az érzések, amiket közvetít beszéd közben. Ha sokat beszél valamiről, másról viszont alig, az is lehet gyanús, tehát az arányok fontosak. Ha hirtelen a sok ige helyett inkább főnév, melléknév jön, szintén feltűnő. A hazugsághoz több idő kell, egy két-három századmásodperces késleltetést is észre lehet venni, ha az ember nagyon figyel.” – állítja Agárdi.

Gyakori, hogy az anya vagy az apa tanítja be a fals szöveget, pláne váláskor szoktak ilyen elvadult esetek előfordulni. Válópernél ugyanis „jól mutat”, hogy az illető ellen már három büntetőeljárás van, s nincs odatéve, hogy ugyanaz a személy: a volt házastárs indította mindet. Agárdi szerint ez inkább az anyákra jellemző „bosszú”, az apák ehelyett megütik a nőt. Sokszor a gyermek annyira azonosul a feljelentő szülővel, hogy magáénak érzi a történetet. Az viszont nem gyakori, hogy valaki más követte el az abúzust, de a gyerek úgy emlékszik, hogy az apja követte el. „Minden történet egyedi, nem lehet kaptafákra dolgozni, egy teszt nem teszt, egy bizonyíték még nem elég, pláne nem a pszichológus szakértőnek” – hangzik a sommázat.

A Büntető Törvénykönyv szigorítását 164 igen szavazattal hagyta jóvá az Országgyűlés. A törvénymódosítás a kihirdetését követő harmincadik napon már hatályba is lépett. Van olyan, nagyjából 40 éve készített ügyészségi felmérés a Kecskemét-közeli tanyavilágból, amelyből kiderül: megszokott gyakorlat volt, hogy az apa az anya beleegyezésével „használta” a lányát. A házasságon belüli szexuális erőszakot a jog, illetve a törvény évtizedekkel ezelőtt még nem ismerte. Ma viszont a gyermekek ellen elkövetett szexuális cselekmények az elévülhetetlen bűncselekmények közé tartoznak.

Az Agárdi Tamáshoz érkező gyerekek szülei az esetek zömében először a rendőrségen tesznek feljelentést, ott az ügyeletes meghallgatja a sértettet, aztán a nyomozati osztályon egy másik rendőrnek szintén el kell mesélni, hogy mi történt, de ott már sok esetben kiképzett rendőrnők dolgoznak, előfordul, hogy civilben beszélgetnek a gyerekkel, akit utána nőgyógyászatra visznek, mert friss látlelet szükséges. Utána az ügyészhez kerül és majd azután a pszichológiai szakértőhöz. Tehát minimum 4-5-ször kell elmesélnie az áldozatnak, hogy mi történt vele. „A szakértői beszélgetéseknek speciális szabályai vannak, a gyerek érdeke megelőz minden mást. Orvosi, pszichológiai alaptétel, hogy legalább ne bántsuk az illetőt. Először kiépítek egy kapcsolatot nagyjából egy óra alatt, persze valakivel könnyebb, más gyerekkel nehezebb. Óvodai, iskolai környezetről beszélgetünk először, gyakori a rajzolás és a teszt is, attól függ, hány éves a gyerek. A rajz akkor is hasznos, ha elakad a kommunikációban. Ha valamiről nagyon nem akar beszélni, nem frusztrálom, és le is írom a szakértői véleményben, hogy nem erőltettem ezt vagy azt a kérdést. Van olyan gyerek, aki egyből a közepébe vág a történetnek, mások nehezen nyílnak meg.”

A szakértő úgy véli, a családon belüli erőszak sokkal gyakoribb az idegenek által elkövetett nemi erőszaknál. A családon belüli abúzusokat azért nehéz felderíteni, mert a gyerekben az rögzül: a szülőnek igaza van, azt kell tennie, amit ő mond, és nem is fog kételkedni sem, vagy csak később, évek múlva eszmél rá, hogy mit is tett vele az, akire felnézett.

Agárdi Tamás szerint ugyanakkor nem egyértelmű, hogy minden szempontból pozitív az elévülhetetlenség hatása. Szerinte ugyanis a bűnözők nem úgy gondolkodnak, hogy mi van, ha lebuknak. Ők úgy mennek neki az eseteknek, hogy megússzák, mert ügyesen csinálják. Kizárják a logikai fonalból, hogy milyen büntetést kaphatnak, ezért szerinte nem mindig érvényesül a remélt prevenciós hatás. A szakértő hozzáteszi: azon válópereknél, ahol szó sincs abúzusról vagy családon belüli erőszakról, gyakori, hogy sokkal komolyabb megrázkódtatás, trauma éri a gyerekeket. Leginkább értelmiségi családoknál fordul elő, hogy lelki terrorral okoznak hihetetlen károkat a gyermeknek.

---