Elhúzódó polgári perek – van hatékony magyar jogorvoslat?

Szaxon József Attila válóperének elhúzódása kapcsán a Bíróság kimondta, hogy a polgári peres eljárások elhúzódása okán a Pevtv.-vel bevezetett vagyoni elégtételre irányuló eljárás hatékony hazai jogorvoslatnak minősül, amit a kérelmező elmulasztott kimeríteni. Ez pedig akadálya az eredményes strasbourgi jogérvényesítésnek.

---

Releváns jogszabályhely: a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvény

---

A cikk a Strasbourgi Figyelő blogon jelent meg

1. Az ügy előzményei

Szaxon felesége 2009-ben nyújtotta be a válókeresetet a kérelmezővel szemben, amelynek a Komáromi Bíróság még ugyanabban az évben helyt is adott. Az ítélet azonban a házassági vagyon felosztásáról nem rendelkezett, arról csak 2019-ben született első fokon, majd 2020-ban másodfokon döntés. Szaxon felülvizsgálati kérelmére a Kúria 2021. június 15-én mindkét ítéletet helybenhagyta. Ezt követően a kérelmező az Alkotmánybírósághoz fordult, ami azonban visszautasította a panaszát.

Szaxon 2021. októberében a Strasbourgi Bírósághoz fordult és kérte, hogy az eljárás elhúzódása, valamint az azzal kapcsolatos hatékony jogorvoslat hiánya miatt a Bíróság állapítsa meg az Egyezmény 6. cikkének (1) bekezdésében (tisztességes tárgyaláshoz való jog), valamint a 13. cikkében (hatékony jogorvoslathoz való jog) foglalt jogainak sérelmét.

2. A Bíróság döntése

A Gazsó v. Magyarország pilot-eljárásban 2015-ben született ítéletre válaszul az Országgyűlés 2021. június 15-én elfogadta a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvényt (Pevtv.). A Gazsó-ítéletben ugyanis a Bíróság kötelezte Magyarországot, hogy olyan hatékony hazai jogorvoslatot vezessen be, amely képes megoldást nyújtani a hazai eljárások elhúzódásának rendszerszintű problémájára. A polgári eljárásokat tekintve ennek eleget téve, a Pevtv. 2022. január 1-én lépett hatályba.

A Bíróság tehát döntésében először megvizsgálta, hogy a Gazsó ítéletben lefektetett alapelvek tükrében a Pevtv. kínál-e hatékony jogorvoslatot a kérelmező panasszal érintett ügyében, és ha igen, akkor azt a jogorvoslatot a kérelmező kimerítette-e.

(i) Hatékony hazai jogorvoslat-e a Pevtv.?

A Bíróság a Kudła- és a Sürmeli-ügyekre hivatkozással mindenekelőtt leszögezte, hogy a kompenzációs jogorvoslat bevezetése megfelelően orvosolhatja a tárgyaláshoz való jog sérelmét. A Pevtv. kapcsán rögzítette, hogy az abban megállapított pénzbeli jóvátételt az eljárás elhúzódása miatt a peres eljárás felei olyan polgári peres eljárások kapcsán élhetnek vagyoni elégtétellel, amelyek már jogerősen lezáródtak. Az eljárás elhúzódása kapcsán figyelembe vehető időtartamra eső naptári napok tekintetében a vagyoni elégtétel napi összegét négyszáz forintban határozza meg a jogszabály. A Strasbourgi testület azt is kiemelte, hogy az eljárás elhúzódása észszerűségének megítélése kapcsán a jogszabály arra kötelezi a magyar hatóságokat, hogy a Bíróság esetjogában kimunkált standardokat vegyék figyelembe.

A Bíróság ezt követően felhívta a Pevtv. 21. §-ra a figyelmet, miszerint a Pevtv. hatálybalépését követő négy hónapos jogvesztő határidőn belül a bírósági polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel iránti igény Pevtv. szerinti érvényesítésére az a fél is jogosult, akinek a bírósági eljárás elhúzódása miatt az EJEB-hez benyújtott kérelmét az EJEB a Pevtv. hatálybalépésének napjáig nyilvántartásba vette, de még nem bírálta el (kivéve, ha a kérelem EJEB-hez történő benyújtásakor az Egyezmény 35. cikkének 1. bekezdésében meghatározott, az adott ügyre vonatkozó határidő már eltelt). A Bíróság döntésében felidézte a Miniszteri Bizottság 2021. decemberi határozatát is, amiben az ítéletek végrehajtását ellenőrző testület üdvözölte a Pevtv. elfogadását és a magyar hatóságok elkötelezettségét az eljárások túlzott elhúzódása problémájának megoldása iránt.

Mindezek alapján a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kompenzációs jellegű Pevtv. garantálja a polgári peres eljárások elhúzódása miatti egyezménysértések esetében azok hatékony orvoslását.

(ii) Kimerítette-e a kérelmező a Pevtv. által kínált jogorvoslatot?

Másodsorban a Bíróság azt vizsgálta, hogy a kérelmező élt-e a Pevtv. által biztosított hatékony jogorvoslattal. Mindenekelőtt az alapelvek körében kiemelte, hogy az Egyezmény 35. cikkének (1) bekezdésében lefektetett szabály, miszerint a kérelmező köteles kimeríteni a rendelkezésére álló hatékony hazai jogorvoslatot azt célozza, hogy az államnak legyen lehetősége a jogsértés megelőzésére vagy annak orvoslására, mielőtt a kérelmező a Bírósághoz fordulna. A jogorvoslatnak a jogsértéshez kell kapcsolódni, valamint annak a kérelmező számára elérhetőnek és hatékonynak kell lennie. Az ilyen jogorvoslat elérhetőségének mind a jogban, mind a gyakorlatban kellően biztosnak kell lennie.

A hazai hatékony jogorvoslat fennállása kapcsán a bizonyítási teher a Kormányt terheli. A Kormány ilyen irányú hivatkozását követően azonban a kérelmezőnek kell bizonyítania, hogy az adott jogorvoslatot kimerítette, vagy az valamilyen okból kifolyólag nem volt megfelelő és hatékony, illetőleg olyan különleges körülmények álltak fent, amelyek miatt a kérelmező ezen követelmény alól mentesült. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a 35. cikk (1) bekezdését kellő rugalmassággal, túlzott formalizmus nélkül, és az adott ügy egyéni körülményeire tekintettel kell alkalmazni. Ez utóbbi keretében a Bíróság nem csak a formális jogorvoslatokat veszi figyelembe, hanem a kérelmező egyéni körülményeire, valamint arra is tekintettel van, hogy az adott jogorvoslatot milyen kontextusban alkalmazzák. Ennek megfelelően megvizsgálja azt, hogy a kérelmező megtett-e minden tőle telhetőt azért, hogy kimerítse a rendelkezésére álló hazai jogorvoslatokat.

A fenti alapelveket az egyéni ügyre alkalmazva a Bíróság megállapította, hogy a Pevtv. által meghonosított haza jogorvoslatot az Egyezménnyel összhangban alkalmazzák a magyar bíróságok. Ennek kapcsán leszögezte, hogy annak hatékonyságát az erre vonatkozó hazai joggyakorlat bizonyítja, amiből az is kitűnik, hogy ezeket az eljárásokat látszólag időben lefolytatják (lásd a döntésben hivatkozott Debreceni Ítélőtábla által meghozott Pkf.II.20.345/2022/2. és Pkf.II.20.404/2022/2. számú ítéleteket). A Bíróság a Pevtv. 15. § (4) bekezdését sem találta aggályosnak: ez a rendelkezés a vagyoni elégtétel feltételeként szabja, hogy a kérelmező kifogással éljen az eljárás elhúzódásával szemben. Ennek kapcsán azonban a magyar ítélőtábla már kimondta, hogy az nem alkalmazható automatikusan, hanem azt mindig az adott ügy körülményeire tekintettel kell alkalmazni.

A kérelmező álláspontjával szemben a Bíróság a Pevtv. alapján megítélt kártérítési díj összegével is elégedett volt annak ellenére, hogy az alacsonyabb a Strasbourgban megítélet igazságos elégtétel összegénél. A Bíróság megállapította, hogy Magyarország széles mérlegelési jogkörrel (margin of appreciation) rendelkezik egy adott pilot ítélet teljesítésekor és a kártérítés összegének megállapításakor. A nemzetközi testület szerint az állam az összeget az életszínvonal, a saját jogrendszere és hagyományainak megfelelően határozhatja azt meg. A Bíróság döntésében arra is kitért, hogy a Pevtv. utaló szabálya alapján a Pp. szabályai szerint a megítélt kártérítést az államnak a döntés meghozatalát követő 15 napon belül meg kellett fizetnie.

A Bíróság azt sem találta problémásnak, hogy az újonnan bevezetett kártérítési rendszer hatálya nem terjed ki az Alkotmánybíróság előtti eljárásokra. Az Oršuš and Others-ügyre hivatkozva megállapította, hogy az Alkotmánybíróság szerepéből (az alkotmány őrzője) következően felmerülhet, hogy az ügyeket nem a panaszok érkezési rendje, hanem az ügy jellege, illetve annak politikai és társadalmi értelemben vett fontossága alapján bírálja el. Mindezekre tekintettel a Bíróság megállapította, hogy a Pevtv. képes jogorvoslatot nyújtani a már felmerült jogsérelmekre.

A Bíróság a kérelmező visszaható hatályú jogalkalmazásra vonatkozó érvelését elutasítva megállapította, hogy Szaxonra a Pevtv. átmeneti rendelkezései vonatkoztak [21. § (3)], és eszerint a haza jogorvoslatot a Pevtv. hatályba lépését követő 4 hónapon belül lett volna lehetősége igénybe venni. A Bíróság kitért arra, hogy a hazai jogorvoslat kimerítése feltételének vizsgálatára a kérelem benyújtásának időpontja az irányadó, amikor még valóban nem állt a kérelmező rendelkezésére elérhető hazai hatékony jogorvoslat. Az adott ügy egyéni körülményei azonban igazolhatják az eltérést ettől a szabálytól. Ennek kapcsán a Bíróság több korábbi, az eljárás túlzott elhúzódására vonatkozó, Szaxon ügyéhez hasonló ügyre hivatkozott, amikben a nemzetközi testület eltért ettől a főszabálytól (lásd pl. a Brusco- és a Nogolica-ügyeket). Ezt követően a testület megállapította, hogy a kérelmezőtől elvárható lett volna, hogy eljárást indítson a Pevtv. rendelkezéseinek megfelelőn, mivel a Pevtv. egyfelől az ésszerű időn belül eljárás követelményének megsértését hivatott orvosolni, és így az EJEB-re benyújtott kérelmek számának csökkentését irányozza elő, másfelől annak átmeneti rendelkezése a Bíróság előtt folyamatban lévő ügyekre is kifejezetten elrendeli a törvény alkalmazását.

Összegezve a fentieket tehát a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy mivel a Pevtv.-nyel bevezetett kompenzációs jogorvoslati rendszer képes hatékony jogorvoslatot nyújtani a kérelmezőnek, ezért Szaxonnak ezen jogszabály értelmében először a hazai bíróságok előtt kellett volna benyújtania a panaszát. Következésképpen, a kérelmező 6. cikk alatt vizsgált kérelmét a hazai jogorvoslat kimerítésének hiánya miatt elfogadhatatlanság miatt a Bíróság elutasította. A nemzetközi testület mindezzel együtt hangsúlyozta, hogy amennyiben a Pevtv. nem bizonyul hatékony jogorvoslatnak később hosszútávon, úgy kész megváltoztatni álláspontját.

Tekintve, hogy a Pevtv. hatékony hazai jogorvoslatnak minősül a fentiek alapján, ami a kérelmező rendelkezésére állt, amit azonban Szaxon nem vett igénybe a Bíróság a 13. cikk sérelmének kapcsán megállapította, hogy a kérelem e tekintetben nyilvánvalóan alaptalan, és ennek megfelelően a kérelmet elfogadhatatlanság miatt elutasította.

A Bíróság döntését egyhangúan, a magyar bíró részvételével felállított héttagú Kamarában hozta meg.

---