Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő, Szécsényi-Nagy Kristóf által írt Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez című kiadvány a kommentárok hagyományait követve elsősorban a jogalkalmazás számára kíván segítséget nyújtani, legyen szó akár közjegyzői, akár bírói vagy ügyvédi, jogtanácsosi hivatásgyakorlásról. Éppen ezért, a szükséges elméleti alapok lefektetésén túl, a gyakorlatban felmerült kérdések tisztázására, megválaszolására helyezi a hangsúlyt. Az alábbiakban a nagykommentárnak „Eljárás a fizetési meghagyás kézbesítésének sikertelensége esetén” cím alatti magyarázatát olvashatják.
A fizetési meghagyásos eljárásban viszonylag gyakori, az ügyek 3–4%-át érintő probléma, hogy a kötelezett nem a jogosult által megjelölt címen lakik. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a kérelmek visszautasítása (az összes ügy kb. 5%-a) döntő többségében ilyen okból történik, egyértelművé válik, hogy a kézbesítési akadályok kiemelkedő helyet foglalnak el az eljárási akadályok között [forrás: Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) Statisztika].
A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) ezért részletesen szabályozza a kézbesítés sikertelensége esetén követendő eljárást.
Ha a meghagyást a kötelezettnek – ide nem értve a kézbesítési fikció eseteit – nem lehet kézbesíteni, erről a jogosultat értesíteni kell, és egyidejűleg fel kell hívni, hogy a kötelezett új belföldi idézési (helyesen: kézbesítési) címét 30 napon belül jelentse be [Fmhtv. 24. § (2) bekezdés] (11029/Ü/30453/2010/3.).
A kötelezett címének a beszerzése a korábbi bírói gyakorlat szerint is egyértelműen a jogosult kötelessége (BH1981. 324., BH1989. 494.). Azt, hogy a jogosult milyen módon szerzi be a kötelezett új címének adatait, maga dönti el, természetes személy kötelezett ügyében a legkézenfekvőbb a járási hivataltól vagy a Belügyminisztériumtól (a továbbiakban: BM) történő adatigénylés.
Az Fmhtv. 24. § (2) bekezdését akkor is alkalmazni kell, ha a fizetési meghagyást cég részére annak székhelyén és ezt követően a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 136. § (3) bekezdésének alkalmazásával a cég törvényes képviselője részére annak címén sem sikerült kézbesíteni. A felhívásban a jogosultat arra kell figyelmeztetni, hogy kizárólag olyan székhelyet jelöljön meg, amely (azóta már) a cégnyilvántartásban szerepel, vagy ha tudomása van róla, hogy a kötelezett cég a cégnyilvántartásban szereplő címről új székhelyre költözött, és ennek bejegyzése még nem történt meg, ezt az új székhelyet. Ha ugyanis a cég székhelye megváltozott, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 34. § (1) bekezdése alapján e változás bejegyzése iránti kérelem előterjesztésére a cégnek 30 napja van. Azaz az sem kizárt, hogy a cég törvényesen működik, csak éppen a cégjegyzék még nem tartalmazza az új székhely címét.
A címzett elhalálozása, illetve megszűnése esetén ugyanaz az eljárás, mintha a címzett ismeretlen voltából, ismeretlen helyre történő költözése vagy kézbesítési akadály miatt lett volna sikertelen a kézbesítés. A postai szolgáltató közlése ugyanis nem alkalmas arra, hogy abból a fél vagy törvényes képviselője halála esetére előírt jogkövetkezmények minden további nélkül alkalmazásra kerüljenek, így különösen nem alkalmas arra, hogy a halál időpontját az alapján megállapítsák. Erre tekintettel az érdekelt felet fel kell hívni arra, hogy az illetékes járási hivatal vagy a BM igazolása, illetve a halotti anyakönyvi kivonat alapján az okirat számának feltüntetésével vagy az okirat csatolásával nyilatkozzon arról, hogy a kötelezett mikor halt meg, ha pedig a járási hivatal, illetve a BM adatközlése szerint a kötelezett nem halt meg, jelölje meg pontosan a fél, illetve törvényes képviselője új kézbesítési címét. A halál tényének és időpontjának ismeretében választhat a közjegyző a jogképesség hiánya miatti visszautasítás és a félbeszakadás megállapítása között.
Az Fmhtv. 24. § (2) bekezdése változtatás nélkül vette át a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 132. § (2) bekezdéséből a 30 napos törvényi határidőre vonatkozó szabályt. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb jogalkalmazási probléma, hogy a járási hivatal és a BM eljárására korábban vonatkozott, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) általános ügyintézési határideje is pont 30 nap volt [Ket. 33. § (1) bekezdés]. Azaz ha a legnagyobb jóhiszeműséggel is cselekedett a jogosult, könnyen előfordulhatott, hogy határidőn belül nem tudta teljesíteni a felhívásban foglaltakat. Noha a 2018. január 1-jén hatályba lépett Ákr. a sommás eljárásban 8 napra rövidítette az ügyintézési határidőt, ha bármilyen okból hiánypótlásra kell felhívni az ügyfelet, az általános ügyintézési határidő 60 napra változik [Ákr. 41. § (1) bekezdés a) pont, 50. § (2) bekezdés b) és c) pont]. Tisztában lévén azzal, hogy a törvényi határidők nem hosszabbíthatók, az igazolási kérelmek számának felesleges növelése helyett praktikus okokból mégis alkalmazásra javasoljuk a fentebb már hivatkozott BH1991. 245. eseti döntésben foglaltakat, mégpedig akként, hogy egy-két hetet célszerű még várni a határidő lejárta után a döntés meghozatalával.
Ha a jogosult az új címet bejelenti, a kézbesítést ismételten meg kell kísérelni. Amennyiben a kézbesítés sikeres, az eljárás folytatódhat tovább, de ha ezen az új címen sem lehet kézbesíteni a fizetési meghagyást, ismételt sikertelen kézbesítés okán kell visszautasítani a kérelmet [Fmhtv. 24. § (3) bekezdés, 24. § (1) bekezdés h) pont].
Ha a jogosult a bejelentési kötelezettségét elmulasztja – ideértve azt az esetet is, ha a járási hivatal vagy a BM igazolása alapján úgy nyilatkozik, hogy a kötelezettnek a már megjelölt lakcímen, székhelyen kívül belföldön nincs más kézbesítési címe, hiszen egyrészt a 24. § (2) bekezdése új cím bejelentését írja elő, másrészt arra a címre, ahova sikertelen volt a postai kézbesítés, értelmetlen azt megismételni, így a régi cím újbóli közlése a hiányt nem pótolja –, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a közjegyzőnek vissza kell utasítania [Fmhtv. 24. § (4) bekezdés, 24. § (1) bekezdés m) pont] (11029/Ü/30453/2010/7.). Ezzel az esetkörrel kapcsolatban a korábbi helytálló bírói gyakorlat is hasonlóképpen vélekedett. A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja [mai szóval visszautasítja], ha a felperes az alperes lakcímének téves megjelölése miatt elrendelt hiány pótlására azt közli, hogy a helyes címet nem tudja megjelölni (BH1988. 414.).
A Pp. hatálybalépése óta pozitív jogi alapja van annak, hogy a jogosult az első sikertelen postai kézbesítést követően ugyanarra a címre kérje a kibocsátott fizetési meghagyás végrehajtói kézbesítését. Az Fmhtv. 24. § (7) bekezdése szerint a (2) bekezdés nem zárja ki, hogy a jogosult ugyanarra a címre sikertelen postai kézbesítést követően végrehajtói kézbesítést kérjen. A végrehajtói kézbesítés eredménytelensége esetén a kérelmet az Fmhtv. 24. § (1) bekezdés h) pontja alapján kell visszautasítani. Vagyis eredménytelen végrehajtói kézbesítés esetén nincs további próbálkozási lehetőség, új címet már nem lehet bejelenteni.
Szintén a Pp. hatálybalépése óta rendezett az a kérdés, hogy az ún. kézbesítési akadály fennállta okán sikertelen kézbesítés esetén – így különösen ha a cím elégtelen, a címhelyen több, azonos névvel felszerelt levélszekrény van, a címzett nem volt azonosítható, a címhelyen nincs megfelelő levélszekrény, vagy pedig a közvetett kézbesítő tagadja meg akár a küldemény, akár a küldemény érkezéséről szóló értesítés átvételét – is a fent ismertetett szabályokat kell alkalmazni. (A kézbesítési akadályokról lásd részletesebben az Fmhtv. 16. §-ához fűzött magyarázatot.)
Végezetül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az Fmhtv. 24. § (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a fikció útján történt kézbesítés sikeres kézbesítésnek számít, tehát ha az első kézbesítési kísérlet során beáll a kézbesítési fikció – ideértve azt az esetet is, amikor a szervezet székhelyén történt sikertelen kézbesítést követően a törvényes képviselő címén történt kézbesítéssel összefüggésben áll be a fikció –, nem lehet a jogosultat felhívni új cím bejelentésére, és nincs helye ismételt kézbesítésnek. Ugyanígy, ha az első kézbesítési kísérlet során a fikció nem állapítható meg, de a második esetén már igen, ez elégséges az eljárás folytatásához, nincs helye visszautasításnak.
