Fénykép a dobozon

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A modellről egy naptárhoz készült fényképének valamely termék csomagolódobozán való felhasználása – hozzájárulás nélkül – a képmáshoz fűződő személyiségi jog objektív megsértését eredményezi – a Szegedi Ítélőtábla eseti döntése.

Az E. Kft. állította elő és hozta forgalomba a ’90-es években a C. élesztőtablettát. A termék csomagolásához használt doboz S. P. grafikus által tervezett fedőlapján a felperes képmása látható. Az eredeti fényképet 1991-ben T. J. fotós készítette, feltehetően egy naptárhoz való felhasználás céljából.

Az E. Kft. C. néven védjegyoltalmat kért és kapott az élesztőtabletta csomagolásához használt dobozon található képre. A színes ábrás védjegy a Magyar Szabadalmi Hivatal nyilvántartásában szerepel, a bejelentés napja 1992. május 29., utolsó jogosultja az alperes volt. Utóbb az E. Kft. ellen felszámolási eljárás indult, ennek eredményeként a társaságot 1996. május 8-án a cégjegyzékből törölték, iratait selejtezték. Ezt követően a terméket az A. Zrt., majd az alperesi társaság gyártotta és forgalmazta a gyógyszertárakban, továbbá a Rossmann és DM üzletláncoknál, változatlan megjelenéssel. Az alperes az élesztőtablettát 2010 augusztusában gyártotta utoljára, 2011. március 16-át követően a képmást tartalmazó csomagolást már nem használta.

A felperes 1986-tól folyamatosan modellként tevékenykedik, a ’90-es évek elejéig az egyik legfoglalkoztatottabb modellként tartották számon. Számos képes újságban szerepelt, fodrászmodellként dolgozott, különböző cégek termékeinek háziasszonya volt, rendezvényeken, bálokon vett részt, a televízióban műsort vezetett. 2008-ban szerzett tudomást arról, hogy fényképét az élesztőtabletta dobozán – hozzájárulása nélkül – felhasználták, megjelenítették.

A kereseti kérelem

A felperes keresetében személyiségi joga megsértésének megállapítását kérte, valamint az alperes kötelezését a jogsértés abbahagyására, a további jogsértéstől való eltiltásra, továbbá a 2004. december 16-ától 2011. március 16. közötti időszakra évi 3 000 000 forint és kamatai – kártérítés jogcímén történő – megfizetésére. Előadása szerint nem adta hozzájárulását ahhoz, hogy a róla 20 évvel korábban, más célból készült fénykép a C. élesztőtabletta dobozán megjelenjen, erről 2008 decemberéig tudomása sem volt. Állította, hogy a kártérítési követelésével érintett időszakban országosan elismert, foglalkoztatott modell volt, képmása felhasználását az alperesnek, illetve jogelődjének csak díjazás ellenében engedélyezte volna, amely a kialakult szakmai gyakorlatnak megfelelően évi 3 000 000 forintot tett volna ki.

Az alperes ellenkérelme

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint az érintett termék 2002. május 30-áig védjegyoltalom alatt állt, s miután annak lajstromozására a bejelentéskor hatályos jogszabály értelmében nem kerülhetett volna sor, amennyiben az bárkinek a képmáshoz fűződő jogát sértette volna, ez önmagában is igazolja a képmás jogszerű felhasználását. Hivatkozott arra, hogy a felperes már 1992-ben igényt akart érvényesíteni a képmása használatával összefüggésben, az E. Kft. azonban a jogszerű használatot igazolni tudta. Állítása szerint jogelődje megbízása alapján S. P. grafikus készítette el a doboz felületi terveit, akinek rendelkezésére állt a képmás felhasználásához szükséges felperesi engedély, így személyiségi jogsértés nem történhetett. Kiemelte: a termék forgalmazásából körülbelül évi 3,5 millió forintos bevétele származott, így ehhez mérten – a kereset jogalapjának megalapozottsága esetén is – eltúlzottnak tekinthető az évi 3 000 000 forintot kitevő követelés. A kártérítés mértékének meghatározása tekintetében lényegesnek ítélte a termékkel megvalósítandó üzleti célt, a fotón szereplő személy ismertségét, továbbá, hogy azt felhasználták-e a közmédiában.

A polgári jogi kártérítési felelősség általános – felróhatósági – alakzatában a szükséges elemek együttes megléte esetén sem feltétlenül van helye kártérítési felelősségnek

Hivatkozása szerint a fotó szerzői mű, azaz a szerzői jogi törvény hatálya alatt áll, ennek jogosultja a fotó készítője, T J., így a szerzői jogi törvény 72. paragrafusa szerint a felperesnek – kártérítési igénye megalapozottsága esetén – a jogdíjon osztoznia kellene a fotóssal, illetve a grafikussal.

Az első fokú határozat

Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes képmáshoz fűződő személyiségi jogát, kötelezte a jogsértés abbahagyására és eltiltotta a további jogsértéstől. A Szegedi Ítélőtábla a 2011. október 12-én kelt részítéletével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság ez után hozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 4 375 000 forintot és ennek 2008. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó törvényes kamatait, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette: a jogsértés tényét jogerős részítélettel megállapították. A felperest képmása jogosulatlan használatával okozati összefüggésben kár érte, az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a képmás felhasználása során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az alperes azonban a kellő körültekintést elmulasztotta, amikor nem győződött meg arról, hogy a fényképfelvétel jogosultja a felhasználáshoz engedélyt adott-e, nem kutatta fel ennek érdekében a lehetséges szerződéseket, illetőleg a fénykép készítőjét, így a felróhatóság alól nem tudta magát eredményesen kimenteni. Miután pedig a képmás felhasználói joga vagyoni értékkel bír, így amiatt, hogy a felperes díjazásban nem részesült, őt vagyoni hátrány érte. Álláspontja szerint az érintett termék védjegyoltalom alá helyezése nem mentesítette az alperest attól, hogy a képen látható személy felhasználási engedélyét beszerezze, ezért felelős az ennek elmulasztásával okozati összefüggésben bekövetkezett károk megtérítéséért.

Nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes szabad felhasználásra adta forgalomba a képmását, ezért nem ítélte helytállónak azt az alperesi hivatkozást, miszerint a szerzői jogi rendelkezések alkalmazása mellett a díj a felperest, az ügynökséget és a fotóst együttesen illeti.

A kártérítési igény elbírálása szempontjából azt tekintette kiindulópontnak, hogy a felperes képmásának jogosulatlan felhasználása személyiségvédelmi igényt alapoz meg, így arra nem a szerzői jogi törvény rendelkezései alkalmazandók. A kár összegének meghatározása tekintetében pedig vizsgálta, hogy az érintettek megállapodása esetén egy hasonló felvétel felhasználási célú megszerzése milyen értéket képvisel. A felperesi igény perbeli érvényesítésének időpontjához képest a jogsértés időtartamát az általános elévülési idő figyelembevételével 2004. december 16-ától kezdődően vette figyelembe, míg az elmaradt haszon mértékének meghatározásakor értékelte, hogy a felperesnek az érintett időszakban a kereső tevékenységéből milyen rendszeres jövedelme származott, továbbá a felpereshez hasonló ismertségű modellek e tevékenységük körében kötött megbízási szerződés alapján milyen összegű megbízási díjban részesültek. A jogsértés időtartamára és a szűkebb területre korlátozódó felhasználás tényére tekintettel az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartás (Pp.) 206. § (3) bekezdésében írt mérlegelési jogkörében eljárva a felperes által jogszerűen érvényesíthető, elmaradt haszon éves összegét 700 000 forintban, ezáltal a jogsértéssel érintett teljes időszakra – 6 év 3 hónapra – járó kártérítés összegét 4 375 000 forintban határozta meg.

A fellebbezés

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. Érvelése szerint a perben bizonyította, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ezáltal a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959-es Ptk.) 339. § (1) bekezdés 2. fordulata alapján a kártérítési felelősség alól mentesül. Kiemelte: a perbeli fotót jogelődjétől jóhiszeműen szerezte, emellett – a védjegy lajstromozásának tényére tekintettel – jogosan bízhatott abban, hogy a védjegy személyiségi jogokat nem sért, miután ennek hiányában a védjegy lajstromozására nem kerülhetett volna sor. Tévesen rótta az elsőfokú bíróság a terhére, hogy mindezek ellenére nem győződött meg a képmás felhasználásának jogszerűségéről, nem kutatta fel a lehetséges szerződéseket, nyilatkozatokat, ez ugyanis súlyosan okszerűtlen követelmény, annak szankcionálása pedig, hogy bízott egy jogerős közigazgatási határozat jogszerűségében, sérti a jogbiztonság követelményét. Nem vehette át a lajstromozási eljárást lefolytató hatóság hatáskörébe tartozó feladatokat, és nem volt feladata a fotós, illetve az ábrázolt személy felkutatása sem.

A Szegedi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés alapos.

A felperes keresetében a képmása hozzájárulása nélküli, jogellenes felhasználása által a személyhez fűződő joga megsértésének megállapítását, ennek kapcsán egyfelől objektív szankciók alkalmazását kérte. A kereseti kérelem e részeit illetően jogerős részítélet állapította meg a jogsértés megtörténtét, emellett a bíróság megalapozottnak ítélte a jogsértő magatartás abbahagyására, illetve a további jogsértéstől való eltiltásra irányuló felperesi igényt is, így utóbb csak abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy helye van-e a szubjektív jogkövetkezmény alkalmazásának, azaz a felperes kártérítési igénye megalapozottnak tekinthető-e.

Ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helytállóan hivatkozott, akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az 1959-es Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja alapján a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint követelhet kártérítést.

Az 1959-es Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint, aki jogellenesen másnak kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A polgári jogi felelősség szükségképpeni elemei a jogellenesség, a hátrányos eredmény, azaz a kár bekövetkezte, valamint e kettő közötti okozati összefüggés. E jogszabályi feltételek konjunktívak, bármelyik hiánya kizárja a kártérítési felelősség megállapíthatóságát.

Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a deliktuális felelősség fentiekben részletezett szükségképpeni elemei megvalósultak. A jogerős részítélet alapján ugyanis tényként kezelendő, hogy az alperes jogellenes magatartást tanúsított azáltal, hogy a felperes képmását hozzájárulása nélkül felhasználta. Az ezzel okozati összefüggésben előállott hátrány bekövetkezte is nyilvánvaló, hiszen a képmás felhasználásáért a felperes díjazásban nem részesült, holott, mint fotómodell képmása jogszerű felhasználásáért díjazásra igényt tarthatott volna.

A polgári jogi kártérítési felelősség általános – felróhatósági – alakzatában a fenti három elem együttes megléte esetén sem feltétlenül van helye a kártérítési felelősségnek. Mentesül ugyanis a felelősség alól az, aki bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, vagyis magatartása nem volt felróható. Az elvárhatóság kérdésének elbírálásánál abból kell kiindulni, mindenkinek úgy kell eljárnia, hogy a kár bekövetkezése megelőzhető legyen. A felróhatóság megítélését illetően a magatartás elbírálása egy objektív zsinórmérték alkalmazásával dönthető el, nem a szubjektív – „tőle” függő – képességek, tényezők relevánsak, hanem a társadalom tagjai által „általában” kifejtett magatartás jelenti a normát, amelynek való meg nem felelés társadalmi elítélést és ennek következményeként felróhatóságot von maga után. Az elvárhatósági szint mindig az adott helyzetben és körülmények között, az eset sajátosságaira figyelemmel vizsgálandó.

Az alperes nyomatékkal hivatkozott a perben arra, hogy a perbeli ábra már lajstromozott védjegy volt abban az időpontban, amikor azt átvette. Hangsúlyozta, hogy a lajstromozással szemben senki nem terjesztett elő kifogást, megelőzően pedig jogelődje éveken keresztül forgalmazta az élesztőtablettát a felperes képmását ábrázoló csomagoláson anélkül, hogy bárki megalapozott igényt érvényesített volna. Lényeges, hogy a védjegyet az E. Kft. lajstromoztatta, majd annak felszámolását követően az A. Zrt. gyártotta és forgalmazta a terméket. Az alperes ez után vált a védjegy jogosultjává, majd gyártotta és forgalmazta maga is változatlan megjelenéssel az élesztőtablettát. A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény részletezi azokat az úgynevezett viszonylagos kizáró okokat, amelyek teljesülése esetében a megjelölés védjegyoltalomban nem részesülhet, így – egyebek mellett – nem illeti a megjelölést a védjegyoltalom, amennyiben másnak a személyhez – különösen névhez, képmáshoz – fűződő korábbi jogát sértené [5. § (1) bekezdés a) pont]. A perbeli védjegyet – nem vitásan – bejegyezték a védjegylajstromba, így az idézett jogszabályi rendelkezésből is következően az alperes alappal bízhatott a védjegy jogszerűségében, azaz abban, hogy az más személyiségi jogát nem sérti. Ilyen körülmények között a termék gyártását, illetve forgalmazását megelőzően nem volt elvárható annak felderítése, hogy kit ábrázol a grafika, nem kellett nyomoznia a fotó készítője után és azt sem kellett feltételeznie, hogy a védjegyet jogosulatlanul lajstromozták. Mindezek alapján megállapítható, hogy az alperes a felróhatóság alól magát sikerrel kimentette, azaz úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A kártérítés összegének vizsgálata emiatt okafogyottá vált, az ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálatát e tekintetben mellőzte.

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes kártérítés iránti igényét teljes egészében elutasította.

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20 092/2013.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2015/5. számában 70. szám alatt jelent meg.

---