A szerkezetátalakítási eljárás megindításáról gyakorlati szemmel I.
2022. július 1-jétől hatályos az EU Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelvét átültető magyar törvény.
Főbb jogforrások és ezek egymáshoz való viszonya
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, Bereczki Ildikó által írt Gyermeki jogok a szülői felelősségről szóló nemzetközi magánjogi szabályozás perspektívájából című kiadvány gyermekjogi, nemzetközi, valamint európai uniós jogi szempontból is egyaránt rendkívül időszerű. A gyermeki jogok kibontakozását mutatja be és a szülői felelősségről szóló nemzetközi családjogi szabályozásba, illetve ezen keresztül a joggyakorlatba való beintegrálódását járja körül tudományos igénnyel, ugyanakkor gyakorlati megközelítésben – a hazai jogirodalomban hiánypótló jelleggel – átfogó képet nyújtva e komplex témakörről. Az alábbiakban a kiadványnak a „Főbb jogforrások és ezek egymáshoz való viszonya” cím alatti magyarázatát olvashatják.
A multilaterális nemzetközi egyezmények közül kiemelkedő jelentőségű a Hágai Konferencia ernyője alatt kidolgozott, 2002. január 1-jén hatályba lépett Gyermekvédelmi Egyezmény,[1] amely az uniós vonatkozású ügyekben alkalmazandó Brüsszel IIa rendelet inspirációs alapjaként is szolgált, és rendelkezései ezzel szorosan összefonódnak; e két jogszabály teljesen átrajzolja a tárgykör jogi domborzatát. A Gyermekvédelmi Egyezmény átfogó szabályozást ad a szülői felelősséggel, illetve a gyermekek védelmével kapcsolatos összes nemzetközi magánjogi kérdésre nézve, így egységes joghatósági szabályok útján meghatározza, mely állam hatóságai járhatnak el több államot érintő ügyben, az eljárás során mely állam joga alkalmazandó, továbbá rendelkezik a határozatoknak a részes államokban való kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról is. Ezen túlmenően az egyezmény megteremti a részes államok hatóságai közötti együttműködés alapvető kereteit is. […] […] A Gyermekvédelmi Egyezmény a „szülői felelősség” széles fogalomkörére nézve fogalmaz meg nemzetközi magánjogi szabályokat.[2] […]
A Gyermekvédelmi Egyezmény személyi hatályra vonatkozó rendelkezései szerint[3] az egyezményt a gyermekekre születésük pillanatától a 18. életévük betöltéséig kell alkalmazni.
[…]Brüsszel IIa rendelet
Témánk kapcsán a másik releváns jogforrás a Brüsszel IIa rendelet, amelyben már uniós szinten is nyilvánvalóbban tetten érhetők az utóbbi évtizedekben a gyermekjogok terén kikristályosodott eredmények, amelyek a rendelet több cikkében is formát öltenek.[4]
A Brüsszel IIa rendelet a házassági ügyek mellett a gyermekeket érintő szülői felelősség körében felmerülő valamennyi polgári jogi ügyet a hatálya alá vonja, és a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyeket szintén kifejezetten kiterjesztően értelmezi.[5] E rendelet tárgyi hatálya az előzményét képező, a házassági ügyekben és a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, a Tanács 2000. május 29-i 1347/2000/EK rendelethez[6] képest jóval tágabb; így lefedi a szülői felelősséggel kapcsolatos összes ügyet, függetlenül attól, hogy az érintett gyermek házasságból vagy azon kívül született-e.
[…] A Brüsszel IIa rendelet és a Gyermekvédelmi Egyezmény komplex összefüggésben áll egymással. A rendelet kimondja, hogy az uniós rendelkezések szerint kell eljárni, ha a gyermek valamely tagállamban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, illetve ha valamely tagállam bírósága által hozott határozatnak egy másik tagállam területén történő elismeréséről és végrehajtásáról van szó, még akkor is, ha az érintett gyermek olyan harmadik állam területén rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, amely az említett egyezmény szerződő fele.[7] A két jogszabály elkülönítése érdekében az uniós jogalkotó egyszerű és gyors megoldásra törekedett, ez azonban nem feltétlenül vezet világos eredményre,[8] márpedig a Brüsszel IIa rendelet alkalmazását jellemző izolált megközelítés nem szerencsés.[9] A rendeletről mindenesetre általában véve elmondható, hogy uniós vonatkozású ügyekben megelőzi az egyezmény szabályait, ami alól csak az általa nem érintett kérdéskörök képeznek kivételt. […]
Gyermekelviteli Egyezmény
A szülői felelősséggel kapcsolatos nemzetközi magánjogi szabályozás kontextusában ugyancsak ki kell térni a Gyermekelviteli Egyezményre, amely lényegében egyaránt szorosan kapcsolódik egyrészt a Brüsszel IIa rendelethez, másrészt a szóban forgó Gyermekvédelmi Egyezményhez is. A Gyermekelviteli Egyezmény célja a jogellenesen külföldre elvitt, illetve ott visszatartott gyermekek mielőbbi visszajuttatása a szokásos tartózkodási helyük szerinti államba, s ezáltal az eredeti, jogszerű felügyeleti viszonyok helyreállítása. Ennek érdekében ez az egyezmény egy hatékony együttműködési rendszert hozott létre a jogellenesen külföldre elvitt gyermekek ügyében érintett államok hatóságai között, a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó kötelezettséget azonban nem állapít meg. Itt tehát a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, uniós és más nemzetközi jogszabályokkal való kombinált, együttes alkalmazás is felmerülhet. […]
Gyermekfelügyeleti Egyezmény
A nemzetközi jogforrások között megemlítendő továbbá az ET keretében született, a gyermekek feletti szülői felügyeleti jogot érintő határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1980. május 20-án Luxemburgban kelt európai egyezmény is, amely az abban részes államokban biztosítja a szülői felügyeletről szóló határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását, ideértve a kapcsolattartásról szóló határozatokat is. Ez az egyezmény a szülői felügyelet, illetve kapcsolattartási jog nemzetközi védelmét célozza, amely alapján a részes államok központi hatóságainak közreműködésével mód nyílik többek között a gyermek felkutatására és a szülői felügyelet helyreállítására is. Jellegzetessége, hogy kifejezetten a határozatok elismerésére és végrehajtására koncentrál, kiegészítve más nemzetközi jogforrásokat, a vagylagos alkalmazás lehetőségét is felkínálva.
[…]Fentieken túlmenően szót kell ejteni a bilaterális nemzetközi megállapodásokról is, amelyek közül több[10] a szülői felügyeletre vonatkozóan ugyancsak tartalmaz a joghatóságra, az alkalmazandó jogra, valamint a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezést. A kétoldalú megállapodások alkalmazhatósága kapcsán szintén megfontoltan kell eljárni. Egyrészt szem előtt kell tartani, hogy uniós tagállamok tekintetében a Brüsszel IIa rendelet hatálya alá tartozó ügyekben az uniós norma elsőbbséget kap.[11] Másrészt a Gyermekvédelmi Egyezmény szabályai az ebben az egyezményben részes államok tekintetében szintén kiválthatják a kétoldalú megállapodásban foglalt nemzetközi magánjogi rendelkezéseket. […]
Végül ami a Nmjtv.-t illeti, a fentiekben vázolt uniós és nemzetközi jogi keret nyilvánvalóan erőteljes befolyást gyakorol a szülői felügyelet eljárásjogi aspektusainak (joghatóság, határozatok elismerése és végrehajtása) hazai szabályozására, nem utolsósorban azért is, mert a vonatkozó belső normák alkalmazási spektruma nagyságrendileg jelentősen leszűkül, hiszen ezeket jóval kevesebb ügyben, reziduális jelleggel lehet alkalmazni. A szülői felelősségre alkalmazandó kollíziós jogi szabályok sorsát markánsan determinálják a Gyermekvédelmi Egyezmény univerzális hatályú rendelkezései, szinte teljesen kiszorítva a belső normákat. Mindemellett, tekintve, hogy a családjog területét jellemző értékközpontúság és az ebből fakadó, nemzeti jogban meglévő különbségek határt szabnak a nemzetközi, illetve uniós jogegységesítésnek, e vonatkozásban a nemzeti kollíziós szabályozás, bár nagyon limitált tartalommal, de megmarad. Mindezeknek tulajdoníthatóan, a Nmjtv.-nek a szülői felügyelet szélesen értelmezett fogalmára vonatkozó szabályai a hivatkozott uniós és nemzetközi jogszabályokkal együtt szemlélendők, hiszen azokkal szorosan összefüggő szabályozási egységet alkotnak.
Hangsúlyozni szükséges ugyanakkor azt is, hogy a családjog anyagi jogi kérdéseit kötelező erejű uniós, illetve más nemzetközi jogszabály nem szabályozza. Az adott ügyben irányadó kollíziós szabály jelöli ki, hogy mely állam anyagi jogi szabálya alapján kell a vonatkozó jogkérdésben dönteni.
A szülői felelősségről szóló nemzetközi magánjogi normák hazai alkalmazásának rövid összegzéseként elmondható, annak vizsgálata során, hogy a magyar bíróságnak (gyámhatóságnak) adott ügyben van-e joghatósága eljárni – az uniós jog elsőbbsége okán –, először a Brüsszel IIa rendeletet kell megnézni, sorra véve az abban megjelölt joghatósági okokat, ideértve a nemzeti jog hatókörében meghagyott reziduális joghatóságot is. A reziduális joghatóság körében a Gyermekvédelmi Egyezmény, illetve ennek hiányában a Gyermekfelügyeleti Egyezmény is szerephet juthat az azokban részes államok viszonylatában. Amennyiben ezen egyezmények egyike sem alkalmazható, akkor az Nmjtv. szabályai jöhetnek szóba. Ha azonban az érintett másik állam tekintetében kétoldalú nemzetközi megállapodás megkötésére került sor, és az az adott tárgykörre vonatkozó rendelkezést is tartalmaz – az uniós tagállamok kivételével –, a joghatóságot aszerint kell elbírálni, feltéve, ha hazánk és a másik érintett állam között ettől eltérő megállapodás nem jött létre.
Az alkalmazandó jog terén egyértelműen a Gyermekvédelmi Egyezmény dominanciája érvényesül, figyelemmel ennek univerzális hatályára. Ha ennek a tárgyi-személyi hatálya esetlegesen mégsem fedné le az adott jogkérdést, akkor az Nmjtv. vonatkozó, többnyire pótlólagos szerepet betöltő kollíziós szabályaihoz kell folyamodni. A bilaterális megállapodások e körben is kivételként kezelendők; ha az adott állammal kétoldalú megállapodás van, akkor az alkalmazandó jogot alapvetően eszerint kell megállapítani, de ettől eltérő megállapodás ezt felülírhatja.
A szülői felelősségről szóló határozatok elismerése és végrehajtása kapcsán uniós tagállamban született határozat tekintetében a Brüsszel IIa rendelet irányadó. Harmadik államból származó határozatok esetében – annak függvényében, hogy a határozathozatal szerinti állam részese-e, és ha igen, melyik egyezménynek – a Gyermekvédelmi Egyezmény, illetve a Gyermekfelügyeleti Egyezmény szabályai szerint kell elbírálni, hogy a külföldi határozat milyen feltételek teljesülése mellett válthat ki joghatást Magyarországon. Ha a határozathozatal szerinti állam nem részese az itt hivatkozott egyezményeknek, akkor szintén az Nmjtv.-hez kell folyamodni. Ugyanakkor az Nmjtv. mint háttérjogszabály rendelkezéseit minden esetben szem előtt kell tartani, hiszen előfordulhat, hogy esetlegesen kiegészítő jelleggel azt (is) alkalmazni indokolt.
Ami a Gyermekelviteli Egyezményt illeti, ez értelemszerűen specifikusan a jogellenesen külföldre elvitt gyermekek ügyében alkalmazandó (a részes államok tekintetében) azzal, hogy uniós tagállamok közötti viszonylatban rendelkezéseinek a Brüsszel IIa rendelettel együtt kell érvényt szerezni, utóbbi prioritása mellett.
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
[1] Az egyezménynek jelenleg 52 állam, közöttük az EU minden tagállama, így hazánk is részese (2020. január 19-i állapot).
[2] A részletes elemzést lásd Bereczki Ildikó – Csöndes Mónika: Néhány megállapítás a Brüsszel IIa. rendelet, az 1996. évi hágai gyermekvédelmi egyezmény és a Kódex viszonyát, hatályát és alkalmazási körét illetően. In: Berke Barna – Nemessányi Zoltán (szerk.): Az új nemzetközi magánjogi törvény alapjai. Budapest, HVG–ORAC, 2016, 163–178. o.
[3] Gyermekvédelmi Egyezmény 2. cikk.
[4] Brüsszel IIa. rendelet 12. pbek., 11. cikk (2) és (4) bekezdés, 12. cikk, 15. cikk, 23. cikk a) és b) pont, 41. cikk 2/c. pont, 42. cikk 2/a. pont.
[5] Wopera Zsuzsa: Az európai családjog kézikönyve. Budapest, HVG–ORAC, 2012, 57. o.
[6] Ennek az előzményét az 1998. május 28-án elfogadott, a házassági ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló ún. Brüsszel II. Egyezmény képezi, amelynek a ratifikációjára végül nem került sor, mivel az Amszterdami Szerződés (1999) folytán a polgári jogi ügyekben való igazságügyi együttműködés uniós hatáskörbe került, miáltal megnyílt a lehetőség az uniós szabályozásra.
[7] Brüsszel IIa rendelet 61–62. cikk.
[8] Henry Setright OC – David Williams QC – Dr Ian Curry-Summer – Michael Gration – Maria Wright: International Issues in Family Law: The 1996 Hague Convention on the Protection of Children and Brussles IIa. Family Law, Bristol, Jordan Publishing, 2015, 12. o., 17. o.
[9] Henry Setright OC – David Williams QC – Dr Ian Curry-Summer – Michael Gration – Maria Wright: International Issues in Family Law: The 1996 Hague Convention on the Protection of Children and Brussles IIa. Family Law, Bristol, Jordan Publishing, 2015, 18. o.
[10] E vonatkozásban relevánsak lehetnek: a Magyar Népköztársaság és az Albán Népköztársaság között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegély tárgyában Tiranában 1960. évi január hó 12. napján aláírt szerződés (magyar–albán jogsegélyszerződés), a magyar–montenegrói relációban továbbra is alkalmazott, a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között a kölcsönös jogsegélyről szóló, Belgrádban, az 1968. évi március hó 7. napján aláírt szerződés (magyar–jugoszláv jogsegélyszerződés), a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegély tárgyában Moszkvában, 1958. évi július hó 15. napján aláírt szerződés (magyar–orosz jogsegélyszerződés).
[11] Brüsszel IIa rendelet 60. cikk.