Várhatóan jövő héten fogadja el a Parlament a büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely fontos változtatásokat tartalmaz a gyógyszerhamisítás büntetőjogi szabályozásában, de egy új ötfokozatú kategóriarendszer és a kreditrendszer bevezetésével a büntetések rendszerét is jelentős mértékben átalakítja.
Gyógyszerhamisítás
A javaslat egyfelől egységes fogalomhasználatot vezet be a gyógyszerhamisítás terén. A korábbi jogalkalmazási bizonytalanságok feloldása érdekében ezért a Btk. gyógyszerhamisítás tényállására vonatkozóan az indokolás rögzíti, hogy a hamis és meghamisított gyógyszer fogalma a büntetőjogi értelemben vett fogalmakat fedi le. Ez pedig a jogalkalmazás során kialakult gyakorlatnak megfelelően azt jelenti, hogy a hamis dolog a valódi látszatát kelti, ilyenkor az eredetihez hasonló új példány jön létre, a módszer vagy az eredmény minősége közömbös. Nem feltétel, hogy a hamisítvány tökéletes legyen, csupán csak annyira kell hasonlítania az eredetihez, hogy annak használatával a tévedésbe ejtés lehetősége valószínűnek mutatkozzék. A meghamisítás a valódi, már létező dolog megváltoztatását jelenti, ez esetben új példány létrehozatalára nem kerül sor, hanem az elkövető a valóditól eltérő példányt állít elő. A meghamisítás módja irreleváns. Új elkövetési magatartásként kerül meghatározásra a jogszerű ellátási láncból kikerült gyógyszer forgalomba hozatala vagy az azzal történő kereskedés: aki olyan gyógyszert, állatgyógyászati készítményt, amelynél a gyógyszerellátásra vonatkozó szabályok megszegése miatt az ellátási lánc folytonossága nem igazolható, a jogszerű ellátási láncban forgalomba hoz vagy azzal kereskedik bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Mivel ebben az esetben kereskedelmi jellegű, legalitás látszatát keltő tevékenységről van szó, nem tartotta szükségesnek a jogalkotó a cselekményt csak a vényköteles gyógyszerekre szűkíteni.
A szabálysértési joggal való lehatárolás érdekében, mivel mindkét tényállás a büntetőjogi fogalomként használt forgalmazói típusú magatartást tartalmazza, a jogalkotó a Btk. tényállásának szűkítését alkalmazza, amely során a jogszerű ellátási láncból kikerülő, majd oda a jogszerűség látszatát keltő módon visszakerülő esetekre szűkíti le a büntetőjogi szabályozást. Kivételt képez ez alól azon eset, amikor a gyógyszer a jogszerű ellátási láncba nem kerül vissza, azonban az P3, P4 listán szereplő anyagot tartalmaz.
Vagyis a szabálysértési tényállás a P3, P4 listán szereplő anyagot nem tartalmazó gyógyszer jogosulatlan (engedély nélküli) kereskedelmét bünteti; e körben a vevői oldal „felróhatósága” is tettenérhető, hiszen ellátási láncon kívül, tudatosan vásárol ellenőrizetlen forrásból származó gyógyszert.
Ezzel szemben az új büntetőjogi tényállás először is arra az esetre vonatkozik, amikor a P3, P4 listán szereplő anyagot tartalmazó gyógyszer a jogszerű ellátási láncból kikerül, és azt jogosulatlanul fogalomba hozzák. E magatartás büntetőjogi szankcionálásának indoka, hogy a listán szereplő anyagok bár Magyarországon nem, a 2004/757/IB tanácsi kerethatározat értelmében kábítószernek minősülnek, így az azokkal való jogosulatlan kereskedés fokozott társadalomra veszélyességet hordoz magában.
Az új büntetőjogi tényállás másodsorban arra az esetre vonatkozik, amikor a bizonytalan eredetű gyógyszer a jogszerű ellátási láncból ki, majd oda visszakerülve, a jogszerű ellátási láncba vetett bizalmat rombolja, illetve a jóhiszemű vásárlókat is tévedésbe ejti. Amennyiben az ilyen magatartást a P3, P4 listán szereplő anyagot tartalmazó gyógyszerre követik el, úgy a már hatályos törvényi rendelkezések alapján az szigorúbban minősül.
Kiemeli még a javaslat, hogy a gyógyszerellátási lánc folytonossága biztosítja, hogy a megfelelő alapanyagokból, ellenőrzött és szabályozott módon legyártott gyógyszerek, az előírt minőségüket megőrizve, elegendő mennyiségben eljussanak az alkalmazó egészségügyi és egyéb szolgáltatókhoz és a lakossághoz. Nem megfelelő minőségű gyógyszer alkalmazása (vagy a megfelelő gyógyszer hiánya) a kívánt és várt hatás elmaradását jelentheti, amely az emberi élet és egészség veszélyeztetésével járhat.
Felülvizsgálatra kerülnek a minősített esetek is, így alapesetként minősül pl. az ellátási láncban forgalomba hozott gyógyszer. Azonban a hirdetésekben, illetve az interneten keresztül történő értékesítés már a gyógyszerhamisítás súlyosabban minősülő esetének megállapítására alkalmas.
Az internettel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozása
A törvényjavaslat a Btk. rendszerében a párfogó felügyelet, valamint a bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak kiegészítésével külön nevesített magatartási szabályként teszi lehetővé az internettel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozását. Itt az internethasználattól való teljes eltiltás helyett csak a használat részbeni és az elkövetett vagy a megalapozott gyanú tárgyát képező cselekménnyel összefüggésbe hozható korlátozása jöhet szóba. Miután a világháló bárhonnan, bármilyen eszközről elérhető, az interneteléréssel kapcsolatos tilalmak betartásának az ellenőrzése kulcsfontosságú. Az ellenőrzést segítő magatartási szabály lehet például, ha az érintett csak egy vagy több, de konkrétan meghatározott eszközén keresztül érheti el az internetet, és az azon végzett tevékenységét dokumentáltan – például az előzményeket rögzítő szoftverrel – igazolnia kell, vagy pedig készen kell állnia, hogy a bejelentés nélkül jelentkező pártfogó videó hívását bármikor fogadja, és igazolja, hogy nem végez tiltott tevékenységet.
Új ötfokozatú kategóriarendszer a szabadságvesztés végrehajtási rendjének alapjaként
A törvényjavaslat kiemeli, hogy a szabadságvesztés letöltésének végrehajtási fokozatokban (fegyház, börtön, fogház) történő megállapítása hosszú ideje meghatározza a hazai büntető-igazságszolgáltatási gyakorlatot, kifejezve ezzel is az elkövettet bűncselekmény tárgyi súlyát, illetve az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyességet. Azonban a végrehajtás során az elítéltek szakmai szempontú csoportosítását megnehezíti ez a struktúra, ami számos működési diszfunkciót eredményez a büntetés-végrehajtásban. Hangsúlyozza, hogy a hatályos rendszerben a szabadságvesztés három végrehajtási fokozatához fokozatonként további három-három végrehajtási rezsim kapcsolódik, ami az elkülönítési szabályok merev érvényesítésével megnehezíti a büntetés- végrehajtási szervezet erőforrásainak hatékony allokációját. Ennek javítása érdekében a jogalkotó új besorolási rendszerben egy egyszerűbb, ötfokozatú kategóriarendszert tesz a szabadságvesztés végrehajtási rendjének alapjául. A kockázatelemzési vizsgálat eredménye alapján az elítélt végrehajtási fokozathoz igazodó kezdeti kategória-besorolása
a) fogházfokozat esetén, ha az elítéltet első alkalommal ítélték szabadságvesztésre, amelynek a tartama az egy évet nem haladja meg I. kategória,
b) az a) pontban meghatározottakon kívül fogházfokozat esetén II. vagy III. kategória,
c) börtönfokozat esetén, ha
ca) az elítéltet első alkalommal ítélték nem a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontjában (személy elleni erőszakos bűncselekmény) meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt három évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, vagy
cb) legalább egy évet töltött letartóztatásban, az ezalatt tanúsított magatartására figyelemmel, kivételesen II. kategória,
d) a c) pontban meghatározottakon kívül börtönfokozat esetén III. vagy IV. kategória,
e) fegyházfokozat esetén, ha az elítélt legalább egy évet töltött letartóztatásban, az ezalatt tanúsított magatartására figyelemmel kivételesen III. kategória,
f) az e) pontban meghatározottakon kívül fegyházfokozat esetén IV. vagy V. kategória
lehet.
A javaslat szerint az elítéltek biztonsági és fogvatartási kockázatára is reagáló kategóriarendszer lehetővé teszi a büntetés-végrehajtási szervezet személyi állományának hatékony, a fogvatartás biztonságának fenntartásához rugalmasan igazodó beosztását, és segíti a büntetés-végrehajtási intézeti (bv. intézet) férőhelyek optimalizált kihasználását. Garanciális elemként a javaslat szerint az elítéltek kezdeti besorolásának kereteit határozzák meg, de e keretrendszeren belül a büntetés-végrehajtási szervezet tudja érvényesíteni saját, szakmai alapokon nyugvó, elsősorban az elítéltek magatartására, együttműködési készségére, reintegrációs hajlandóságára, a visszaesési és fogvatartási kockázatára, valamint az elkövetett bűncselekmény súlyára, az elítélt kriminológiai jellemzőire alapozó besorolási és elkülönítési szempontrendszerét.
A kreditrendszer
Új motivációs eszközként kerül bevezetésre a kreditrendszer, amelynek célja, hogy az elítéltek egyes kategóriák közötti váltásához egy objektív alapokon nyugvó, kiszámítható és átlátható keretet adjon. Ez az elítélt magatartása, együttműködési készsége és a reintegrációs tevékenység keretében nyújtott teljesítménye alapján számított kreditértékeken alapuló előmeneteli rendszer, amelyben a szabadságvesztés tartamához igazodóan rögzítésre kerül azon kreditpontok száma, amelynek összegyűjtése esetén az elítélt a kezdeti besoroláshoz képest átkerülhet egy kedvezőbb kategóriába, és amelyhez mérten az elítélt által megszerzett és a tőle levont kreditpontok számértéke határozza meg a kategóriák közötti előre- vagy visszasorolását. A kezdeti besorolást követően az elítélt kreditpontokat gyűjthet és ez alapján kedvezőbb kategóriába kerülhet, vagy pontvesztés esetén a kategóriában visszasorolására kerülhet sor. Ez a motivációs rendszer erősíti az elítéltek felelősségvállalását, érdekeltté teszi a végrehajtás rendjének megtartásában és a reintegrációs terv megvalósításában, mindez pedig azzal, hogy a jogkövető magtartás pozitív elismerést nyer, az egyéni büntetési célok megvalósulását segíti.
Változások a büntetőeljárás terén
A törvényjavaslat a büntetőeljárás hatékonyságát és a garanciális tartalmat erősítő módosításokat tervez bevezetni, így többek között:
– lehetővé teszi a formailag helyes, de alaptalan, ügyirat-ellenes pótmagánvád visszautasítását,
– az alaptalanul alkalmazott szabadságkorlátozásért járó kártalanítás jogalapjai terén megszünteti a szabályozásban jelenleg meglévő belső ellentmondásokat,
– feljogosítja a nyomozó hatóságot, hogy sürgős esetben ideiglenesen kizárja a kiskorú érdekeit sértő törvényes képviselőt az eljárásból,
– rugalmasabbá teszi a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények esetén a bírósági tanács összetételét,
– lehetővé teszi, hogy ha a megfelelően értesített jogosult nem veszi át a részére kiadni rendelt bűnjelet, akkor meghatározott időszak eltelte után a bűnjel tulajdonjogát az állam megszerezhesse,
– megkönnyíti a virtuális pénztárca szolgáltatóknál tárolt bűnügyi vagyon biztosítását,
– a bírósági jegyzőkönyvvezetést könnyítő szabályokat vezet be, – a szakértő meghallgatásával kapcsolatos szabályokat rugalmasabbá teszi,
– új jogorvoslati lehetőséget vezet be a vád tárgyává nem tett bűncselekmény miatti elítéléssel szemben.
Ez utóbbival kapcsolatban rögzíti a javaslat, hogy az általános vádon való túlterjeszkedés sérelme miatt jelenleg nem áll rendelkezésre önálló jogorvoslati jogcím. A hatályos szabályok szerint amennyiben a rendes, vagy rendkívüli jogorvoslat alapján eljáró bíróságok azt észlelik, hogy a felülbírálandó ügydöntő határozat túlterjeszkedett a vádon, úgy – az elégtelen törvényi szabályozás miatt – nem minden esetben nyílik lehetőségük a törvénysértés rendezésére. A vádon való túlterjeszkedés ugyanis többnyire nem a vád alaki, vagy tartalmi hibájára vezethető vissza, hanem arról van szó, hogy a bíróság által megállapított tényállás mutat túl az egyébként hibátlan vádon. A törvényjavaslat ezért a rendes jogorvoslat körében teremti meg annak lehetőségét, hogy a másodfokú bíróság, ha az elsőfokú bíróság a vádban le nem írt cselekményre tekintettel döntött a vádlott büntetőjogi felelősségéről, vagy szüntette meg az eljárást, akkor az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezze és az eljárást nem ügydöntő végzéssel megszüntesse. A másodfokú bíróság eljárást megszüntető határozata nem jogerőképes ügydöntő határozat, vagyis az eljárás lezárására anélkül kerül sor, hogy érdemi döntés születne a vádról. Ez utóbbi fogalmilag is kizárt, hiszen már az elsőfokú bíróság is a vádban le nem írt cselekmény alapján állapította meg a vádlott bűnösségét, mentette fel a vádlottat, vagy szüntette meg az eljárást. Ugyanezen okból nem kizárt, hogy a terhelt szemben később a vádban nem szereplő cselekmény miatt újabb vádemelésre kerüljön sor. A vádon való túlterjeszkedés törvénysértő megállapítása ellen nincs helye felülvizsgálatnak. Ennek formális oka, hogy az erről történő rendelkezés nem ügydöntő határozatban történik, tartalmi oka pedig az, hogy ilyen esetben a bíróság valójában törvénysértő módon mulasztotta el a vád kimerítését, vagyis a hiányosság pótlására a vád ismételt benyújtásával kerülhet sor (éppen úgy, mint ahogy a vád ki nem merítése esetén sincs külön formális rendkívüli jogorvoslat).
