Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Lassan egy év telt el új közbeszerzési törvény elfogadása óta, a felmerült jogértelmezési kérdésekre következő cikksorozatunkban igyekszünk válaszokat adni. Ezek hasznos iránytűként szolgálhatnak, hiszen az itt közöltek a Közbeszerzési Hatóság szakembereivel egyeztetett álláspontok.
A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (Kbt.) elfogadása óta lassan eltelik egy év, amely jó alkalmat ad arra, hogy a jogszabály gyakorlati alkalmazása során felmerült jogértelmezési kérdések vonatkozásában felvázoljuk a helyes álláspontot. Ez utóbbi kialakításának jogát természetesen nem önmagunknak vindikáltuk, hiszen a cikksorozatban bemutatandó álláspontokat egyeztettük a Közbeszerzési Hatóság szakembereivel, így hivatalos, írásos állásfoglalások alapján oldhatjuk fel a jogértelmezési vitákat. Persze rögzítenünk kell, hogy ezen állásfoglalásoknak nincs kötelező erejük, ugyanakkor a közbeszerzések jogszerűsége felett őrködő hatóság elnökétől származnak, így döntőbizottsági eseti döntés hiányában jelenleg ezek szolgálnak egyedüli iránymutatásként. Cikksorozatunkban sorra vesszük a gyakorlatban felmerült kérdéseket, problémákat és bemutatjuk a követendő gyakorlatot.
A nyerésre álló ajánlattevő igazolásai kapcsán folytatandó eljárás
Az új Kbt. vitán felül legjelentősebb újítása az volt, hogy az ajánlattevők nem kötelesek ajánlatukban benyújtani a kizáró okokra, illetve az alkalmasságuk igazolására vonatkozó iratokat, mivel ezeket csak az értékelési szempontokra figyelemmel legkedvezőbbnek tekinthető ajánlattevőnek kell benyújtania, neki is csak az ajánlatkérő külön, erre vonatkozó felhívására. Ez az előírás jelentős könnyítést jelentett az ajánlattevőknek, ugyanakkor több vonatkozásában gyakorlati problémákat vetett fel az ajánlatkérő oldalán.
Az új szabály vonatkozásában a legalapvetőbb kérdés az volt: ahhoz, hogy az ajánlatkérő valamely ajánlattevő ajánlatát az értékelési szempontokra tekintettel legkedvezőbbnek minősítse, szükséges-e a bírálóbizottság eljárása, illetve esetlegesen közbenső döntés a döntéshozótól, vagy e nélkül lehet kiadni a Kbt. 69. § (4) bekezdése szerinti felhívást. Mindkét álláspont mellett sorakoztak érvek, hiszen ahhoz, hogy érvényesnek minősítsünk egy ajánlatot és az érvényesek közül kiválasszuk az értékelési szempontokra tekintettel legkedvezőbbet, nyilván érdemi eljárási cselekményeknek kell történnie az ajánlatkérő oldalán. Ugyanakkor az sem elvárható az ajánlatkérőktől, hogy akár nemzeti eljárásrendben lefolytatott közbeszerzési eljárás során az ajánlatkérő két bírálóbizottsági ülést tartson, egyet az előzetes, egyet a végleges értékelés vonatkozásában, hiszen ez a feladatok és az adminisztrációs teher szükségtelen megkettőződésével járt volna. A Közbeszerzési Hatósággal egyeztetett álláspont szerint a bírálóbizottsági ülésre csak az ajánlatok érvényessége, érvénytelensége, illetve az eljárás eredményéről való döntés körében van szükség, ezért a Kbt. 69. § (4) bekezdése szerinti felhívás kiküldése előtt nem szükséges sem bírálóbizottsági ülés tartani, sem közbenső döntést meghozni.
Szintén a Kbt. 69. § (4) bekezdése szerinti felhívással kapcsolatos gyakorlati kérdés volt, hogy mi a követendő eljárás akkor, ha az értékelési szempontokra tekintettel legkedvezőbbnek minősített ajánlattevő az ajánlatában – bár erre a Kbt. szerint nem lenne köteles, de mégis – benyújtott minden igazolást a kizáró okok, illetve az alkalmasság igazolása körében. A kérdés az volt, hogy ha az ajánlatban be vannak csatolva azon nyilatkozatok, igazolások, amelyeket csak a felhívásra kellene becsatolni, akkor fel kell-e hívni ezek – ismételt – becsatolására az ajánlattevőt? Az új Kbt. elfogadásának egyik alapvető célja a közbeszerzési eljárások egyszerűsítése és az adminisztrációs terhek csökkentése volt. Nos, eme kérdés vonatkozásában ez kevéssé sikerült, ugyanis a Közbeszerzési Hatóság álláspontja szerint mivel a Kbt. 69. § (4) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz arról, hogy eme ajánlattevőt fel kell hívni az igazolások becsatolására öt munkanapos határidővel, a Kbt. 1. § (7) bekezdésének eltérést nem engedő szabálya miatt az ajánlatkérő akkor is köteles kiadni a felhívást, ha azon igazolások, amelyek becsatolására felhívja az ajánlattevőt, már az ajánlatban is becsatolták.
Szintén a Kbt. 69. § (4) bekezdéshez kapcsolódó alapvető szabály, hogy ez a felhívás a Kbt. rendszerében nem hiánypótlási felhívásnak, hanem az iratok becsatolására vonatkozó felhívásnak minősül, így ha a felhívott ajánlattevő erre válaszul nem, vagy nem megfelelően csatolja be az iratokat, igazolásokat, akkor a Kbt. 69. § (5) bekezdése szerint az ajánlatkérő köteles ebben a körben hiánypótlásra felhívni az ajánlattevőt.
A nem rangsorolt ajánlattevők ajánlatainak minősítése
Ama ajánlattevők ajánlatai, amelyeket az értékelési szempontok szerinti rangsorban elfoglalt helyük miatt nem hívtak fel az alkalmasságuk, illetve a kizáró okok hiányának igazolására, a Kbt. szerint érvényes ajánlatnak minősülnek, így az összegezésben ezeket érvényes ajánlatként kell megjelölni
Ugyancsak az igazolások utólagos becsatolására vonatkozó szabály okozta azt a gyakorlati polémiát, hogy az értékelési szempontok szerint nem előre rangsorolt ajánlatokat érvényesnek el lehet-e elfogadni. A Kbt. 69. § (4) bekezdése szerint ugyanis csak az értékelési szempontokra figyelemmel legkedvezőbbnek tekinthető (illetve ajánlatkérő döntése szerint akár az őt követő) az ajánlattevőt kell felhívni a kizáró okok és az alkalmasság igazolása körében az előírt iratok benyújtására, a többi, tehát a nem rangsorolt ajánlattevőt nem. Így ezen ajánlattevők sem alkalmasságukat, sem a kizáró okok fenn nem állását nem igazolták, kérdés tehát, hogy az ő ajánlataikat hogyan is kell minősíteni. A Kbt. 69. § (5) bekezdése ugyan rendelkezik a (4) bekezdés szerinti felhívásra nem, vagy hiánypótlást követően sem megfelelően benyújtott igazolások esetén az ajánlat figyelmen kívül hagyásáról, ugyanakkor nincs rendelkezés arról, hogy mi a helyes eljárás ama ajánlattevők vonatkozásában, akiket fel sem hívtak a kizáró okok hiányának, illetve az alkalmasságuk igazolására, mivel a rangsorban hátrébb álltak. Ismert volt olyan értelmezés, amely eme ajánlattevők ajánlatát nem minősíti érvényesnek amiatt, mert az ajánlatkérő nem tudott meggyőződni ezen ajánlattevők alkalmasságáról és a kizáró okok hiányáról. A másik értelmezés szerint az ajánlattevőknek csak az előírt iratok becsatolása a feladata, ha tehát annak eleget tesz, akkor az ajánlat érvényes. Ismert az az álláspont is, hogy eme ajánlatokat figyelmen kívül kell hagyni, bár ezen elgondolásnak nincs konkrét jogszabályi alapja. A hatósággal való egyeztetésünk eredményeként ama ajánlattevők ajánlatai, amelyeket az értékelési szempontok szerinti rangsorban elfoglalt helyük miatt nem hívtak fel az alkalmasságuk, illetve a kizáró okok hiányának igazolására, a Kbt. szerint érvényes ajánlatnak minősülnek, így az összegezésben ezeket érvényes ajánlatként kell megjelölni.
Az érdeklődés jelzésének problémái
|
Magyarázat az Európai Unió közbeszerzési jogához |
|---|
|
A kiadvány nem csupán a jelenleg még hatályos 2004-es irányelv-generációt elemzi, hanem feldolgozza a 2014-es irányelveket is, amelyeket a nemzeti jogalkotónak 2016 tavaszáig kell átültetnie. |
Az új Kbt.-ben fontos újítás volt annak egyértelművé tétele, hogy az ajánlattevői oldalról érkező valamennyi nyilatkozatnak, amelyet elektronikus csatornán (e-mailben) nyújtanak be, legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással vagy más, a törvény szerinti követelményeknek megfelelő elektronikus dokumentumba foglalt formában van helye. Ezt a szabályt az ajánlattevői társadalom továbbra is szinte teljes körűen figyelmen kívül hagyja, ennek pedig az úgynevezett összefoglaló tájékoztatóval induló közbeszerzési eljárások esetén lehet különös jelentősége. Az összefoglaló tájékoztatóval induló eljárások esetén ugyanis az ajánlatkérő csak ezt a tájékoztatót teszi közzé és az ajánlattevőknek erre a figyelemfelhívásra kell jelezniük érdeklődésüket az ajánlatkérő felé. Az érdeklődés jelezhető postai, közvetlen kézbesítés útján, faxon, vagy elektronikus úton. A tapasztalatok szerint az ajánlattevők 80-90 százaléka elektronikus úton jelzi érdeklődését az ajánlatkérő felé, amelyre a Kbt. 113. § (1) bekezdés azon fordulatára tekintettel, miszerint „Az érdeklődés jelzésére a 41. § alkalmazandó”, szintén irányadó az a szabály, hogy erre elektronikus úton csak fokozott biztonságú elektronikus aláírással vagy más, a törvény szerinti követelményeknek megfelelő elektronikus dokumentumba foglalt formában van helye. Ajánlatkérői oldalon kérdésként merül fel, hogy egy formailag hibásan – megfelelő elektronikus aláírás nélkül – benyújtott érdeklődés jelzése jár-e bármilyen joghatással, hiszen az érdeklődés jelzése kapcsán nem irányadó a hiánypótlási jog, mert az csak az ajánlat vonatkozásában áll fenn a Kbt. 71. § (1) bekezdése szerint. A hatósággal egyeztetett álláspont szerint elektronikus út választása esetén kizárólag a fenti, elektronikus aláírással ellátott érdeklődés fogadható el, ebből következően az ilyet nélkülöző érdeklődés nem. A hatóság is megerősítette azon álláspontunkat, miszerint az ajánlatkérőket a Kbt. nem kötelezi arra, hogy a megfelelő aláírás nélkül benyújtott érdeklődést jelző ajánlattevőket az ajánlatkérő figyelmeztesse a nem megfelelő eljárásra, ebből következően, ha az ajánlattevő nem megfelelően jelzi érdeklődését, az ajánlatkérő akár figyelmen kívül is hagyhatja azt. Nyilván a minél szélesebb verseny biztosítása érdekében az ajánlatkérő megteheti a figyelmeztetést, de arra nem köteles, így az ajánlattevők számára sokkal biztonságosabb út, ha már eredetileg faxon, vagy fokozott biztonságú aláírással nyújtja be érdeklődését.
Következő cikkünkben az európai uniós támogatásból megvalósuló beszerzésekkel kapcsolatos gyakorlati kérdésekkel foglalkozunk. A tárgykörhöz kapcsolódó téma, illetve problémafelvetéseket a lenti honlapon található e-mail címen várjuk.
A szerző ügyvéd, akkreditált közbeszerzési szaktanácsadó
