Halál esetére szóló ajándékozás az új Ptk.-ban – II. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A tanulmány a halál esetére szóló ajándékozás új Ptk.-beli szabályait és alkalmazását ismerteti.

A halál esetére szóló ajándékozás fogalma

Az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 7:53. paragrafusának (1) bekezdése szerint, ha az ajándékozás azzal a feltétellel történt, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli, a szerződésre az ajándékozás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződés alaki követelményeire az örökölési szerződés alaki követelményei irányadók. Halál esetére szóló ajándékozás olyan juttatásra nézve érvényes, amely végrendelet esetén dologi hagyománynak minősülne.

Alaki követelmények (írásbeliség)

A halál esetére szóló ajándékozási szerződés alaki követelményeire az öröklési szerződés követelményei az irányadók. Az öröklési szerződés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződésnek a más által írt végrendelet alaki érvényességi feltételeinek kell megfelelnie a Ptk. 7:49. paragrafusának (1) bekezdése alapján. Végrendelkezni írásban, kivételesen szóban lehet, de halál esetére szóló ajándékozási szerződés csak írásban köthető meg érvényesen, amely történhet közvégrendeleti vagy magánvégrendeleti formában.

Közokirati forma

A halál esetére szóló ajándékozási szerződés írásban megköthető közvégrendelet formájában, azaz közokiratba foglaltan. Közvégrendeletet közjegyző előtt lehet tenni, és meg kell felelnie a közjegyzői okiratok érvényességére vonatkozó szabályoknak a Ptk. 7:14. paragrafusa alapján.

A közjegyzői okiratok érvényességéről a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény rendelkezik. A közjegyzői okiratoknak két típusa van: az ügyleti okirat és a ténytanúsító okirat (közjegyzői tanúsítvány). Az ügyleti okirat közhitelesen tanúsítja a jogügyletre vonatkozó akaratnyilvánítás tényét. A ténytanúsító okiratban a közjegyző a jogi jelentőségű tényeket közhitelesen tanúsítja jegyzőkönyvi vagy záradéki formában. A közjegyző által a törvényben előírt alakszerűségek megtartásával elkészített közjegyzői okirat, ennek hiteles kiadmánya és hiteles másolata közokirat. Ha a halál esetére szóló ajándékozási szerződést közjegyző előtt kötik meg és a közjegyző a szerződést közjegyzői okiratba foglalja, akkor az mint ügyleti okirat közokiratnak minősül.

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 195. paragrafusának (1) bekezdése szerint az olyan okirat, amelyet közjegyző ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, valamint az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít. A közokirati formának bizonyító ereje tekintetében van jelentősége, mert a közokiratot az ellenkező bizonyításáig valódinak kell tekinteni (valódiság vélelme). Ha valaki a közokirat valódiságát kétségbe vonja, akkor bizonyítania kell, hogy az okirat hamis vagy hamisított. Ennek megfelelően, ha a halál esetére szóló ajándékozási szerződést közokiratba foglalják, akkor azt a vélelem alapján valódinak kell tekinteni, és ez a vélelem csak ellenbizonyítással dönthető meg. A közjegyzői okiratba foglalt végintézkedés érvényességéhez az is szükséges, hogy a végrendelkező személyesen jelentse ki végakaratát a közjegyző előtt, és ez magából a közjegyzői okiratból kitűnjék. A közjegyzői okiratba foglalt halál esetére szóló ajándékozási szerződést a szerződő feleknek alá kell írniuk.

A közjegyzői okiratba foglalt halál esetére szóló ajándékozási szerződést a közjegyző köteles bevezetni a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába az okirat elkészítését követő 72 órán belül. A nyilvántartásba vétel biztosítja a végintézkedések megőrzését és azt, hogy a hagyatéki eljárásban akkor is rendelkezésre álljon, ha abból senkinél sem maradt eredeti példány, vagy egyébként sem fellelhető. A hagyatéki ügyben eljáró közjegyző köteles megkeresni a Végrendeletek Országos Nyilvántartását annak megállapítása érdekében, hogy az örökhagyó után maradt-e végintézkedés, ha igen, akkor gondoskodik annak beszerzéséről a hagyatéki eljárásról szóló 2010-es XXXVIII. törvény rendelkezései szerint.

A Ptk. kimondja, hogy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet. A végrendelet érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges [Ptk. 7:14. § (4) bek.]. Ez a szabály – véleményem szerint – nem érvényesül a halál esetére szóló ajándékozási szerződés esetében. Tudniillik, az öröklési szerződés esetében a Ptk. a végrendelet szabályaitól eltérően úgy rendelkezik, hogy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú/nagykorú örökhagyó öröklési szerződést érvényesen a törvényes képviselője hozzájárulásával és a gyámhatóság jóváhagyásával köthet [Ptk. 7:49. § (2) bek.]. A halál esetére szóló ajándékozási szerződés alaki követelményeire elsősorban az öröklési szerződés alaki követelményeit kell alkalmazni, amelyhez képest másodlagosak az öröklési szerződésre vonatkozó szabályokban a végrendeletre vonatkozó szabályokra utaló törvényi rendelkezések. Ebből következően a korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú örökhagyó halál esetére szóló ajándékozási szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása szükséges akár közjegyzői okiratba (közvégrendelet) akár magánokiratba (magánvégrendelet) foglalják.

Ha az örökhagyó vak, írástudatlan vagy olvasásra, illetve nevének aláírására képtelen állapotban van, írásban érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet. Tehát ilyen személy ajándékozóként (örökhagyóként) csak közjegyzői okiratba foglaltan köthet érvényesen halál esetére szóló ajándékozási szerződést, magánokirati formában nem [Ptk. 7:14. § (5) bek.].

Közvégrendelet esetében a Ptk. összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg [Ptk. 7:14. § (2)-(3) bek.], amelyeket a közokiratban foglalt halál esetére szóló ajándékozás során is irányadónak kell tekinteni. Nem lehet érvényesen közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a végrendelkezőnek, a végrendelkező házastársának, élettársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka. Érvénytelen az a juttatás, amely a közvégrendelet tételében közreműködő személy, valamint ennek hozzátartozója, gyámoltja vagy gondokoltja javára szól.

Felejtse el a Jogtár Csütörtököt! Az új Jogtár egyes előfizetési konstrukciói mellé most táblagépet adunk! További részletekért kattintson »

Magánokirati forma

A halál esetére szóló ajándékozási szerződés írásban megköthető magánvégrendeleti formában, azaz magánokiratba foglaltan is. Az írásbeli magánvégrendeletnek három fajtája van:
1.) az örökhagyó által saját kezűleg írt végrendelet,
2.) más által írt végrendelet,
3.) közjegyzőnél letétbe helyezett végrendelet.

A halál esetére szóló ajándékozási szerződés alaki követelményeire az öröklési szerződés alaki követelményei irányadók, ezért vonatkozik rá az a szabály, hogy a szerződésnek akkor is a más által írt végrendelet alaki érvényességi feltételeinek kell megfelelnie, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült [Ptk. 7:49. § (1) bek.]. Ennek megfelelően e helyen a más által írt magánvégrendelet szabályait érdemes tárgyalni. Az írásbeli magánvégrendelet alakilag magánokiratba foglalt rendelkezés, jognyilatkozat.

A magánokirat bizonyító ereje szerint lehet teljes bizonyító erejű vagy egyszerű magánokirat. A Pp. 196. paragrafusának (1) bekezdése szerint a magánokirat az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára nézve kötelezőnek ismerte el (teljes bizonyító erejű magánokirat). A magánokirat valódiságát csak akkor kell bizonyítani, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, vagy a valódiság bizonyítását a bíróság szükségesnek tartja. Teljes bizonyító erejű magánokiratoknak minősül a Pp. szerint:
1.) ha a kiállító az okiratot saját kezűleg írta és aláírta;
2.) ha két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el, és az okiraton a tanúk lakóhelye (címe) is fel van tüntetve;
3.) a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van;
4.) gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták;
5.) ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa aláírt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik;
6.) az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírást helyezett el.

A Pp. 196. paragrafusának (4) bekezdése értelmében jogszabály egyes magánokiratok bizonyító erejét másképpen is szabályozhatja. Ennek egyik esete az írásbeli magánvégrendelet, amellyel kapcsolatosan a Ptk. az általános szabályoktól szigorúbb feltételeket ír elő. Ezen szabályok figyelembe vételével a halál esetére szóló ajándékozási szerződés magánokiratba foglaltan csak akkor érvényes, ha a végrendelkező (ajándékozó) két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak ismeri el, és a szerződést mindkét esetben a tanúk is – e minőségük feltüntetésével – aláírják [Ptk. 7:17. § (1) bekezdés b) pont]. Mivel a Pp. előírja, ezért az okiraton a tanúk lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a halál esetére szóló ajándékozás mint szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával jön létre a Ptk. 6:58. paragrafusa alapján, ezért a szerződést (végintézkedést) nemcsak az örökhagyónak (ajándékozónak), hanem az örökösnek (megajándékozottnak) is alá kell írnia.

Az általános szabályok értelmében az ügyvéd által ellenjegyzett okirat teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül, ez azonban a magánvégrendelet érvényességéhez nem elegendő. Nincs akadálya annak, hogy a halál esetére szóló ajándékozási szerződést ügyvéd készítse el, és az okiratot ügyvédi ellenjegyzésével lássa el, de ebben az esetben sem mellőzhető a két tanú igénybevétele, mint érvényességi feltétel, mert a Ptk. szerint az írásbeli magánvégrendelet esetén ez követelmény. Halál esetére szóló ajándékozási szerződés esetén alkalmazni kell a tanúk összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat (Ptk. 7:18. §, 7:19. §).

Az alaki érvényesség további feltétele, hogy a készítés ideje az okiratból kitűnjön. A több különálló lapból álló halál esetére szóló ajándékozási szerződés akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, továbbá ha minden lapját a végrendelkező (ajándékozó) és mindkét tanú aláírta. Halál esetére szóló ajándékozási szerződést olyan nyelven lehet megkötni, amelyet a végrendelkező (ajándékozó) ért, és amelyen olvasni tud. Gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel vagy számjegyírással készült halál esetére szóló ajándékozási szerződés érvénytelen.

Az ügyvédek által készített végintézkedések (halál esetére szóló ajándékozás) esetében lehetőség van központi nyilvántartásba vételre az ügyvédek által készített végrendeletek (haláleseti rendelkezéseket tartalmazó okiratok) központi nyilvántartásáról szóló, a Magyar Ügyvédi Kamara 3/2006. (X.16.) számú MÜK Szabályzatban rögzített eljárásban foglaltak szerint. Az ügyvéd az örökhagyó írásbeli kérelme alapján a végintézkedést a Magyar Ügyvédi Kamara Irattárában helyezi el, ahol azt a Központi Végrendeleti Nyilvántartásba bevezetik. A nyilvántartásba vétel nem kötelező, a végrendelkező (ajándékozó) számára egy lehetőség, amelyről az ügyvédnek írásban kell tájékoztatást adnia akkor, amikor a halál esetére szóló ajándékozási szerződés elkészítésére vonatkozó megbízást elfogadja. A nyilvántartásba vétel díjköteles, amelyért jelenleg egyszeri 5 000 forintot kell fizetni. A nyilvántartásba vétel mellett szól az, hogy az irattári elhelyezés és nyilvántartásba vétel a végintézkedések biztonságos őrzését és meglétét szolgálja, valamint közjegyzők, bíróságok általi megismerhetőségét biztosítja, ezért előnyösebb és célszerű kérni a halál esetére szóló ajándékozási szerződés nyilvántartásba vételét a Központi Végrendeleti Nyilvántartásba.

Ajándék (örökség) biztosítása

Halál esetére szóló ajándékozási szerződés alapján a tulajdonjog átszállására az ajándékozó (örökhagyó) halálakor kerül sor. Ez azt jelenti, hogy az ajándékozó (örökhagyó) a vagyontárgy tulajdonosa marad egészen a haláláig, és a megajándékozott (örökös) is csak ekkor szerzi meg a vagyontárgy tulajdonjogát. Ennek megfelelően az ajándékozó (örökhagyó) életében, mint tulajdonos a vagyontárggyal szabadon rendelkezhet. Rendelkezési joga alapján jogosult arra, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, azt biztosítékul adja, vagy más módon megterhelje, továbbá, hogy a tulajdonjogát másra átruházza vagy azzal felhagyjon a Ptk. 5:30. paragrafusának (1) bekezdése alapján. Ingatlan tulajdonjogával felhagyni nem lehet. A rendelkezési jognál fogva az ajándékozó (örökhagyó) jogosult például arra, hogy az ingatlant kölcsön biztosítékául adja és jelzálogjoggal megterhelje, vagy például arra, hogy a vagyontárgyat másnak eladja, vagy más módon elidegenítse. Ha az ajándékozó (örökhagyó) életében ily módon rendelkezik, akkor a halál esetére szóló ajándékozási szerződése ellenére, illetőleg ez alapján a megajándékozott (örökös) nem szerezhet tehermentes tulajdonjogot, vagy egyáltalán nem szerezheti meg (nem örökölheti meg) a vagyontárgy tulajdonjogát, mert az ajándékozó (örökhagyó) halálakor a vagyontárgy (örökség) már nincs a tulajdonában. Erre tekintettel a megajándékozott (örökös) részére egy olyan jogi garanciát célszerű nyújtani, amellyel a vagyontárgy megléte, tehermentessége, az örökség biztosítható. A tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog biztosítása érdekében elidegenítési és terhelési tilalmat vagy elidegenítési tilalmat lehet alapítani a Ptk. 5:31. paragrafusának (1) bekezdése alapján.

Elidegenítési és terhelési tilalom

Az elidegenítési és terhelési tilalom terheltje az ajándékozó (örökhagyó), míg jogosultja a megajándékozott (örökös). Az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezéshez a jogosult hozzájárulása szükséges a Ptk. 5:32. paragrafusának (1) bekezdése alapján.

Ha az ajándékozó (örökhagyó) a jogosult hozzájárulása nélkül a tilalommal ellentétesen rendelkezik, akkor ez a rendelkezés a jogosulttal szemben hatálytalan. Például harmadik személlyel kötött, de hatálytalan szerződés joghatása az, hogy ennek a szerződésnek a teljesítése nem követelhető a Ptk. 6:119. paragrafusának (1) bekezdése alapján. Fontos kiemelni, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom nem korlátozza az ellenérték fejében jogot szerző jóhiszemű személy jogszerzését [Ptk. 5:32. § (2) bek.]. A tilalom csak az ingyenesen jogot szerző és/vagy rosszhiszemű személy jogszerzését korlátozza. A halál esetére szóló ajándékozási szerződéssel lekötött vagyontárgyon a tilalom ellenére is jogot szerez az a harmadik személy, aki ellenérték fejében jutott hozzá és jóhiszemű volt. Jóhiszemű az, aki nem tud, vagy az általában elvárható magatartás tanúsítása mellett sem kell tudnia a tilalomról. Ingatlanok esetében fontos, hogy az elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásban bejegyezzék, mert ezzel megakadályozható az, hogy az ajándékozó (örökhagyó) a halál esetére szóló ajándékozási szerződéssel lekötött ingatlanról – a jogosult hozzájárulása nélkül – harmadik személy javára érvényesen és hatályosan rendelkezzen. Ingatlanügyletek esetében általában elvárható, hogy a szerződő felek a szerződéskötést megelőzően meggyőződjenek az ingatlan ingatlan-nyilvántartási állapotáról. Ha az elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik, akkor azt bárki megismerheti, illetőleg arról bárki tudomást szerezhet, ezért harmadik személy nem hivatkozhat arra, hogy a tilalomról nem volt tudomása, illetőleg arra sem, hogy jóhiszemű volt. Ha a jóhiszeműség kizárható, akkor az elidegenítési és terhelési tilalom a harmadik személy jogszerzését megakadályozza. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom további előnye, hogy a tulajdonjog változása vagy az ingatlan megterhelése a jogosult hozzájáruló nyilatkozata esetén jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba a Ptk. 5:34. paragrafusa alapján. Ez azt jelenti, hogy az ajándékozónak (örökhagyónak) az ingatlant elidegenítő és/vagy megterhelő rendelkezése az ingatlan-nyilvántartásba akkor jegyezhető be, ha a bejegyzéshez a megajándékozott (örökös) kifejezetten hozzájárult.

 

A tanulmány szerzője: Balogh Krisztina ügyvéd

2660 Balassagyarmat, Hunyadi utca 15.

+36 (30) 619-0295

topugyved@gmail.com

---