Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A bíróság által engedélyezett határidők számítására is az általános szabályok irányadók. – a Pécsi Ítélőtábla eseti döntése.
Az elsőfokú bíróság a keresetlevél megvizsgálását követően a 2014. október 14-én kelt és a felperes képviselője által október 27-én kézhez vett végzésével hiánypótlásra szólította fel a felperest. Utóbbi ennek részben eleget tett a megadott határidőn belül, és a határidő letelte előtt további 8 nap határidő biztosítását kérte az illeték lerovására. Az elsőfokú bíróság 2014. november 6-án kelt 4. sorszámú végzésében a határidőt további 8 nappal meghosszabbította. A végzést a felperes képviselője 2014. november 17-én vette át.
Az elsőfokú bíróság végzése
Az elsőfokú bíróság 2014. november 20-án kelt 5. sorszámú végzésével a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította arra hivatkozással, hogy a hiánypótlásra szóló felhívásnak a meghosszabbított határidőn belül – amely november 12-én lejárt – nem tett eleget.
A fellebbezés tartalma
A végzés ellen – tartalma szerint – annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a per érdemi tárgyalásra utasítása érdekében a felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a bíróság által meghosszabbított hiánypótlási határidőn belül illetéklerovási kötelezettségének eleget tett. Az elsőfokú bíróság további 8 napos határidőt engedélyező végzését 2014. november 17-én vette át, így a határidő vele szemben november 25-én járt le, amikor is az illetéklerovási kötelezettségét teljesítette.
Az alperes észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A Pécsi Ítélőtábla megállapításai
A fellebbezés alapos.
A másodfokú bíróság nem ért egyet az elsőfokú bíróság azon következtetésével, hogy a felperessel szemben a meghosszabbított hiánypótlási határidő 2014. november 12-én lejárt.
A Pp. 104. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság az általa megállapított határidőt egyszer meghosszabbíthatja. Az elsőfokú bíróság a felperes határidő meghosszabbítása iránti kérelméről e törvényhely alapján, tárgyaláson kívül határozott. Határozatát a Pp. 219. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében kézbesítés útján kellett közölni az érdekelt féllel. Az elsőfokú bíróság ezen kötelezettségének eleget tett, hiszen tértivevénnyel, a meghosszabbított határidő elmulasztására való figyelmeztetéssel kézbesítette a felperesi képviselő részére a határozatot, aki azt november 17-én vette át.
A bíróság által engedélyezett határidőkre nézve is irányadóak a Pp.-nek a határidők számítására vonatkozó szabályai, így a Pp. 103. §-ának (1) és (2) bekezdése, amely szerint a napokban megállapított határidőkbe a kezdő nap nem számít bele [kezdő nap az a nap, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény vagy egyéb körülmény (pl. kézbesítés, kihirdetés) esik]. A felperessel szemben nem kezdődhetett meg a 8 napos, bíróság által engedélyezett újabb hiánypótlási határidő addig, amíg erről a felperes nem értesült. Amennyiben ugyanis erre lehetőség lenne, akkor a határidő – ahogy az az elsőfokú bíróság értelmezése szerint történt is – anélkül letelik, hogy arról a fél tudomást szerzett volna. A határidőket minden esetben úgy kell megállapítani, hogy annak lejárta a fél számára kétséget kizáróan megállapítható legyen. Nem teljesül ez a feltétel, ha a fél következtetéssel tudja csak megállapítani, hogy meddig kell a kötelezettségének eleget tennie. Az elsőfokú bíróság számítása szerint ugyanis a meghosszabbított határidő az eredetileg biztosított határidő lejártát követő naptól automatikusan megkezdődött.
Az eljárási szabályok garanciális jellegére is tekintettel a határidők számításakor nem lehet a törvény rendelkezésétől eltérni, még akkor sem, ha annak betartása a fél számára a szokásosnál hosszabb teljesítési időt biztosít. Akkor sem utasíthatta volna el ugyanis az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül, ha a határidő meghosszabbítása iránti kérelmet elutasítja, hiszen az erről szóló határozatot is kézbesíteni kellett volna.
|
Bírósági Döntések Tára |
|---|
|
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. |
Az elsőfokú bíróság a felperes részére a határidő meghosszabbítását engedélyezte, így 2014. november 20-án nem álltak fenn a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül való elutasításának a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének j) pontja szerinti feltételei, mert a határozat meghozatalának időpontjában a meghosszabbított határidő a felperessel szemben még nem járt le, ezért a mulasztás következményei vele szemben nem voltak alkalmazhatóak.
A felperes a hiánypótlásra szóló felhívásnak a határidő utolsó napján postára adott beadványában eleget tett, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését – a Pp. 258. §-ának (2) bekezdése alapján – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az ismertetett döntés [Pécsi Ítélőtábla Pkf. III. 20 506/2014/4.] a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2015/3. számában 50. szám alatt jelent meg.
