Digitális kompetencia helyzete első éves joghallgatók körében

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egyértelműen beigazolódott, az első évesek jogi tanulmányaik megkezdésekor minimális ismeretekkel rendelkeznek arról, hogyan hat a digitalizáció a jogtudományra, sőt arról is rendkívül csekély elképzelésük van, e tekintetben ők maguk hogyan képzelik el a jövő jogászát – derül ki egy, az említettek körében végzett célzott kutatás megállapításaiból.

2019. június 11-én jelent meg a Magyar Közlönyben a Digitális Kompetencia Keretrendszer fejlesztéséről és bevezetésének lépéseiről szóló 1341/2019. (VI. 11.) Korm. határozat^[1], amelyben a jogalkotó de facto határozza meg abbéli célját, hogy “a digitális felkészültség és kompetenciák hiánya miatt Magyarországon senki ne szoruljon ki a digitális világból és a digitális gazdaságból, továbbá folyamatosan bővüljön a digitálisan felkészült munkavállalók köre”^[2] és “felhívja az innovációért és technológiáért felelős minisztert, hogy az emberi erőforrások miniszterével együttműködve dolgozza ki a Digitális Kompetencia Keretrendszer (a továbbiakban: DigKomp) fejlesztés hosszú távú koncepcióját (…)”^[3]

A Kormányhatározatban meghatározott kompetencia rendszer alapjául szolgáló tanulmányt^[4] egy rendkívül részletes, két éves kutatómunka eredményeként dolgozta ki az Európai Bizottság Fejlett Technológia Tanulmányok Intézete (IPTS) abból a célból, hogy minél pontosabban határozza meg a digitális kompetencia^[5], minden részletre kiterjedő alkotóelemeit, részeit. Ennek a kutatómunkának a részeként öt fő terület (úm. információ, kommunikáció, tartalomkészítés, biztonság és problémamegoldás) valamint az egyes területekhez tartozó legalább 3, legfeljebb 6, összesen 21 olyan kompetencia került meghatározásra,^[6] amely(ek) “a digitális technológiák magabiztos, kritikus, együttműködő és kreatív módon történő használatához szükséges annak érdekében, hogy a polgárok eredményesek lehessenek a munkájukban, foglalkoztatásban, a tanulásban, szabadidejük eltöltésében, a társadalmi beilleszkedésben és a társadalomban való aktív részvételben.”^[7]

A DIGCOMP keretmodellre épülve, 2017 szeptemberétől a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának és Gazdaságtudományi Karának közös Statisztikai és Demográfiai Tanszékén – az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatásával – indult kutatás egyik célja a joghallgatók, oktatók, és jogi területeken tevékenykedő szakemberek jogi informatikai és digitális kompetenciáinak, ismereteinek és igényeinek felmérése, nemzetközi példák áttekintése, hazai adaptálhatóságának vizsgálata. A felmérés során mind kvantitatív, kérdőíves, mind kvalitatív mélyinterjús technikákat alkalmazunk. A kutatás alapjául szolgáló kérdőív a DIGCOMP keretrendszer által meghatározott öt fő területhez kapcsolódó informatikai és jogi informatikai területekre leképezett tudást, szokást, attitűdöt és hatékonyságot mérő kérdésekre épül, gyakorlati feladatokkal kiegészülve. A kutatás részletes eredményei rövidesen publikálásra kerülnek, a mostani cikkben az első éves joghallgatók körében végzett kvantitatív felmérés néhány megállapítása kerül bemutatásra.

Az adatfelvétel a két évfolyamnál azonos időszakban, vagyis a tavaszi szemeszterben futó jogi informatika képzés első óráján került sor. Az első adatfelvétel 2018. február 13. – 2018. február 16. között, a második 2019. február 04. – 2019. február 08. között történt több mint 200 hallgató részvételével. A kérdőívet a hallgatók a Google Űrlap alkalmazásának a segítségével, anonim módon töltötték ki.

Főbb megállapítások

A felmérés eredményei több előzetes feltevést is egzakt mód igazoltak. Az első évesek mindennapjainak szerves részét képezi az okostelefon valamint a közösségi média használata. Ezzel összefüggésben pedig az internetet, használati szokásukat nem meglepő módon a közösségi média (Facebook, Instagram, Youtube, stb.) uralja, de emellett az általuk végzett a leggyakoribb tevékenységek között megjelent még a kapcsolattartás, információk keresése, cikkek, hírek olvasása, valamint tanulmányi ügyek intézése is. Itt érdemes megjegyezni, hogy a kapcsolattartási formák között egyértelműen kimutatható, hogy a személyes találkozók, megbeszélések az online formákkal (például Messenger) szemben háttérbe kerültek.

Ha valamilyen joganyagot kellene megkeresniük, az első évesek leginkább a Google keresőjére támaszkodnának; jogi-informatikai trendeket pedig nem igazán tudtak megnevezni

Az is egyértelműen megállapítható, hogy annak ellenére, hogy válaszadóink napi szinten használják az internetet, és saját bevallásuk alapján a leggyakoribb tevékenységek körébe tartozik az információk keresése (legfőképpen a Google segítségével), ez a tevékenység inkább a mindennapokhoz kapcsolódó szórakozási célból, mintsem szakmai okokból történik.

Valamennyi dimenzióhoz kapcsolódóan törekedtünk arra, hogy több gyakorlati kérdés kapcsolódjon egy korábban feltett elméleti kérdéshez, hiszen, nem csak arra voltunk kíváncsiak, hogy ismeri-e a válaszadó azt, hogy mit jelent például a felhőalapú technológia, hanem arra is, hogy vajon értő módon tudja-e azt alkalmazni a gyakorlatban? Igaz ugyan, hogy a hallgatók döntő többsége halott már a felhőalapú technológiáról, mégis csupán 45 százalékuk tudta ennek a fogalmát négy alternatíva közül helyesen azonosítani. Továbbá az is érdekes, hogy ritka ennek a technológiának a gyakorlati használata: például ha egy fájlt több számítógépen kell szerkeszteni, akkor a válaszadók kétharmada emailben küldené át a fájlt egyik gépről a másikba, negyedük használna külső adathordozót a fájl mozgatására, míg mindösszesen minden tizedik hallgató használna ekkor felhőalapú technológiát a fájl átviteléhez.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy tartalomkészítés, illetve előállítás során, vajon hogyan viszonyulnak az elkészített tartalomhoz igazodó szerzői jogi, illetve személyiségi jogi kérdésekhez. A joghallgatóknál is érdekes hozzáállás figyelhető meg az internetről letöltött és felhasznált képek, illetve a letöltött felhasznált, és közzétételre szánt zenei hanganyag kezelésére vonatkozóan. Előbbi esetben ugyanis a többség bár helyesen tudja, hogy fel kell tüntetni a kép forrását, de akik valóban alkalmazzák is a pontos webcím feltüntetésével, az a kör csupán a válaszadók harmada.

A kapott eredmények egyik nagy konklúziója az, hogy a hallgatók vélt és valós informatikai, jogi informatikai tudása között igen komoly eltérés tapasztalható. Az eddigi eredmények egyértelműen alátámasztották azokat a korábbi tapasztalatokat, miszerint első éveseink úgy kezdik meg jogi tanulmányaikat, hogy csupán minimális ismeretekkel rendelkeznek arról, hogy egyrészt jelenleg hogyan hat a digitalizáció, és ezzel együtt az új informatikai trendek, tendenciák, technológiák a jogtudományra (például jogtárak ismeretének hiányában, és a generáció sajátosságaiból fakadóan, ha joganyagot kellene megkeresni, akkor az első évesek leginkább a Google keresőre támaszkodnának; jogi informatikai trendeket pedig nem igazán – a mesterséges intelligencia megjelenésén kívül nem – tudtak megnevezni). Másrészt arról is rendkívül csekély elképzeléseik, ötleteik vannak, hogy ők maguk hogyan képzelik el a jövő jogászát. Az erre a kérdésre irányuló válaszok pedig meglehetősen széles skálán mozogtak. A többség egyértelműen vagy úgy képzeli el a jövő jogászát, mint most (noha a jelenlegi képek sem a valóságnak megfeleltethetőek), vagy egyáltalán nem tudja ezt meghatározni. Ebbe a körbe sorolnám az olyan válaszokat is, mint például “tanult”, “intelligens”, “precíz”, “felkészült”, “jó problémamegoldó-képességgel rendelkezik”, “sokoldalú”, “talpraesett”, stb.

Hallgatóink egy része ugyan nevesíti a digitalizációt, informatikát, gépesítést, de többségük konkrét elképzelést már nem rendel hozzá, ami, figyelembe véve a jogi informatikai trendekre kapott válaszok körét, egyértelműen a konkrét ismeretek hiányára utal. A pontosabb meghatározások között nevesítve a „felhőalapú technológia”, „Jogtár” vagy egyéb „adatbázis használat”, esetleg a „kapcsolattartás formája” jelenik meg, de ezek is csak 1-2 helyen. Ugyanakkor az is érdekes jelenség, hogy akadtak olyan válaszadók is, akik kifejezett negatívan álltak a digitalizáció jogászi szakmában történő megjelenéséhez.

Mindezek ismeretében felmerül az a további kérdés is, hogy ha ezek, a sok esetben alapvető, informatikai, jogi informatikai ismeretek hiányoznak, akkor vajon ezekre a technológiákra vonatkozó szabályozást a hallgatók a későbbiekben hogyan tudják hatékonyan megérteni, elsajátítani és a rá vonatkozó szabályozást helyesen alkalmazni?

Az eredmények is alátámasztják, hogy a digitalizáció a jogászi szakmára gyakorolt hatásaival meg kell ismertetni és elfogadóvá kell tenni a fiatalokat azért, hogy a rendelkezésükre álló digitális eszközöknek, szoftvereknek ne csak értő felhasználóivá, hanem egyszersmind jobb, hatékonyabb szakemberré is váljanak.

A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta.

^[1] 1341/2019. (VI. 11.) Korm. haatározat a Digitális Kompetencia Keretrendszer fejlesztéséről és bevezetésének lépéseiről, Forrás: Új Jogtár (2019.06.12.)

^[2] 1341/2019. (VI. 11.) Korm. határozat a Digitális Kompetencia Keretrendszer fejlesztéséről és bevezetésének lépéseiről, Forrás: Új Jogtár (2019.06.12.)

^[3] 1341/2019. (VI. 11.) Korm. határozat a Digitális Kompetencia Keretrendszer fejlesztéséről és bevezetésének lépéseiről, Forrás: Új Jogtár (2019.06.12.)

^[4] Anusca Ferrari: DIGCOMP: A digitális kompetencia értelmezésének és fejlesztésének európai keretrendszere, 2013. Forrás: http://djphalozat.hu/wp-content/uploads/2013/10/DIGCOMP_teljes_HUN_151231.pdf (2019.06.05.)

^[5] Európai Parlament és a Tanács 2006-ban elfogadott ajánlás alapján az élethosszig tartó tanuláshoz meghatározott nyolc kulcskompetencia között került nevesítésre. Bővebben: Az Európai Parlament és a Tanács Ajánlása (2016. december 18.) az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról, Az Európai Unió Hivatalos Lapja, L 394, 49. évfolyam, 2006. december 30. 10-18.p. Forrás: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv:OJ.L_.2006.394.01.0010.01.HUN&toc=OJ:L:2006:394:TOC (2019.06.05.)

^[6] Anusca Ferrari: DIGCOMP: A digitális kompetencia értelmezésének és fejlesztésének európai keretrendszere, 2013. Forrás:

http://djphalozat.hu/wp-content/uploads/2013/10/DIGCOMP_teljes_HUN_151231.pdf (2019.06.05.)

^[7] A digitális kompetencia értelmezésének európai keretrendszere, Forrás: http://djphalozat.hu/wp-content/uploads/2013/10/DIGCOMP_brossura_HUN_151231.pdf, 3.p.(2019.06.05.)

---