Igazságügyi szakértő a közjegyzői eljárásban – II. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alábbiakban a közjegyző előtti egyezségi eljárás elméleti és gyakorlati kérdéseit, valamint eme eljárás és az igazságügyi szakértő kirendelésének esetleges kapcsolódási pontjait tekintjük át, tekintettel a közjegyzőség perhatékonysági szempontjaira.

Cikksorozatunk I. részében bemutattuk az igazságügyi szakértő közjegyző előtti nem-peres eljárásban történő kirendelést és az eljárás jogi természetét, míg a mostani, II. részben a közjegyző előtti egyezségi eljárás elméleti és gyakorlati kérdéseit, valamint az igazságügyi szakértő kirendelését és a közjegyző előtti egyezségi eljárás esetleges kapcsolódási pontjait tekintjük át, figyelemmel a közjegyzőség perhatékonysági szempontok érvényesítésében betöltött szerepére is.

Az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárás és a közjegyző előtti egyezségi eljárás a gyakorlatban akként kapcsolódhatnak össze, hogy az igazságügyi szakértő kirendelését kérelmező, a felek között fennálló jogvitában részes (egyik) fél – megismerve a szakvélemény tartalmát – egyfajta megerősítést nyer az általa képviselt jogi álláspont helyességét illetően, vagy adott esetben a szakvélemény épphogy megcáfolja azt és a kérelmezőt jogi álláspontjának felülvizsgálatára készteti. Az eljárás során beszerzett szakvélemény kötelező erővel nem bír, ám a szakértő és az eljárást lefolytató közjegyző függetlenségének köszönhetően mégis hiteles forrásnak bizonyulhat a jogvita feloldásához. Ha a jogvitában érintett felek között a szakvélemény megismerése után lehetőség van konszenzus kialakítására, az eljárás lefolytatására és az annak eredményeként létrejövő egyezség írásba foglalására megfelelő keretet szolgáltat a közjegyzői közreműködés, amely a közvetlen végrehajthatóság garanciáját hordozza a felek számára, figyelemmel a létrejött egyezség jogszerűségének vizsgálatára is.

Fontos leszögezni, hogy kizárólag polgári peres útra tartozó ügyben van lehetősége a közjegyzőnek egyezségi eljárás lefolytatására és kizárólag a keresetindítást megelőzően. A jogszabály további korlátozásokat is megfogalmaz a közjegyző előtti egyezségi eljárás lefolytatásával szemben, amikor is kimondja: nincs helye egyezségi eljárásnak szerzői és szomszédos jogi, valamint iparjogvédelmi ügyekben, közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetése tárgyában, a közérdekből indított perekkel összefüggő ügyben, a jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos ügyben, a jogi személyek és tagjaik, volt tagjaik közötti, vagy a tagok, volt tagok egymás közötti, a tagsági viszonyon alapuló ügyben, továbbá a személyi állapotot érintő és egyéb családjogi tárgyú, a végrehajtási és a munkaügyi perre tartozó, s az állami vagyonnal kapcsolatos, valamint minden olyan ügyben, amelyben külföldi anyagi jogot – ide nem értve a külföldi nemzetközi magánjogi szabályokat – kell alkalmazni.

A közjegyző előtti egyezségi eljárásban szünetelésnek, az eljárás felfüggesztésének, félbeszakadásának, beavatkozásnak, valamint az egyezségi kísérletre kitűzött határnap elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs, amely szabályok szintén a gyorsaság és a hatékonyság szempontjait hivatottak érvényesíteni. Ha az eljárás során a felek személyében változás következik be, a közjegyzőnek az eljárást meg kell szüntetnie, így az egyezségi eljárásban jogutódlás megállapításának szintén nincs helye. Hasonlóan a közjegyzői ügyszakba tartozó egyéb nem-peres eljárásokhoz, az egyezségi eljárásban sem kerülhet sor bizonyítás felvételére, így ha az egyezség létrejöttének feltétele a bizonyítási eljárás lefolytatása, az egyezség megkötésére kizárólag bíróság előtt kerülhet sor. A jogszabály a közjegyző előtti egyezségi eljárás feltételeként rögzíti, hogy legalább az egyik fél rendelkezzék belföldi lakóhellyel (székhellyel), valamint, hogy a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezzenek. Az eljárásban a jogi képviselet nem kötelező.

Az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárás és a közjegyző előtti egyezségi eljárás összekapcsolódása egyfajta logikai kapcsolatot is feltételez, hiszen a célszerűségi szempontok azt indokolják, hogy e két eljárásra – lehetőség szerint – egymás után kerüljön sor. Példával illusztrálva, a szakvélemény beszerzése után, azt megegyezési alapként figyelembe véve, a jogvitában részes felek egyike egyezségi eljárás lefolytatása iránti kérelmet terjeszt elő a közjegyzőnél, aki az illetékességi szabályok betartásának szem előtt tartásával akár ugyanazon közjegyző is lehet, aki előtt az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárás volt folyamatban. A közjegyző a fél által előterjesztett kérelemre a kérelmezettet egyezségi kísérletre idézi, amely határnapot az idézést kérő félnek szóval is tudtára adhatja. Ha az egyezségi eljárás kezdeményezése iránt a jogvitában érintett felek együttesen akarnak fellépni, idézés nélkül egyaránt megjelenhetnek a közjegyző előtt az egyezség megkötése céljából, ez esetben az eljáró közjegyző a felek idézését mellőzi. A közjegyző által jóváhagyott egyezségek jellemzően a kártérítési és a szerződésszegésekből eredő jogviták – különös tekintettel a hibás teljesítésből és a késedelembe esésből eredő jogvitákra –, a gazdasági társaságok és tagjai egymás közötti, nem tagsági viszonyon alapuló jogvitái, valamint az öröklési jogviszonyból fakadó, a hagyatéki eljárás keretein belül nem rendezett jogviták ítéleti hatályú rendezésére szolgálhatnak.

Ha az eljárás során a felek között létrejön – a jogszabályoknak megfelelő tartalmú – egyezség, a közjegyző azt jegyzőkönyvbe foglalja és végzéssel jóváhagyja. Az egyezség alapját minden esetben a felek egybehangzó akaratnyilatkozata képezi, a közjegyző a felek által előadottakon semmiképp sem terjeszkedhet túl, tehát az egyezséget semmilyen formában nem egészítheti ki. A felek rendelkezési szabadsága ezen eljárásban rendkívül kiterjedt, hiszen a közjegyző az egyezség méltányosságát sem vizsgálja, az egyezség megkötése során nem feltétel, hogy a felek kölcsönös engedményeket tegyenek egymás irányába a vitás kérdések rendezése során, így a közjegyző nem is tagadhatja meg az egyezség jóváhagyását azon az alapon, hogy az a felek méltányos érdekeinek nem felel meg. Ha a fennálló jogvitának kizárólag egy része tekintetében jutnak a felek konszenzusra, a jogszabály lehetőséget biztosít az egyezség részben történő megkötésére is. Az egyezség anyagi jogszabályoknak való megfelelőségét a közjegyző minden esetben vizsgálja amellett, hogy a feleket teljes körűen nyilatkoztatja ügyleti akaratukról és az egyezség létrehozásának motívumairól, hiszen jogszabályokba ütköző egyezség jóváhagyására a közjegyzőnek nincs lehetősége, ebben az esetben a közjegyző az egyezség jóváhagyását megtagadja. A jóváhagyott egyezség a felek közötti jogvitát érdemben zárja le – betöltve perelterelő funkcióját –, mivel az anyagi jogerővel rendelkezik. A közjegyző által jóváhagyott egyezség a bíróság által jóváhagyott egyezséggel azonos hatályú, amelynek értelmében kizárt, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitatottá tehessék. Az együttműködésre hajlandó felek által a jóváhagyott egyezség szerint vállalt kötelezettségek végrehajthatók és az ilyen módon lezárt jogvita tárgyában perindítás nem lehetséges. Tekintettel arra, hogy a felek által vállalt, az egyezség szerinti kötelezettségek nem-teljesítése esetén végrehajtás kezdeményezhető, fontos, hogy maga az egyezség világos és érthető módon legyen megfogalmazva, ideértve azt is, hogy a felek által vállalt kötelezettségek tekintetében egyértelmű és közérthető legyen. A jóváhagyott egyezségnek tartalmaznia kell a végrehajtás elrendeléséhez szükséges elemeket, így a felek által vállalt szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalást, vagy pedig az ingyenességet, a felek adatait, a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegszerűségét) és jogcímét, valamint a teljesítés módját és a teljesítés határidejét. Mind magánszemély felek, mind gazdasági társaságok között fennálló jogviták esetén szempont a közvetlen végrehajthatóság, hiszen az esetleges nem-teljesítés esetén minden jogalany érdeke a vállalt kötelezettségek végrehajtásának bírósági eljárás lefolytatása nélküli elrendelése. Az egyezség megkötése a jogvitában érintett felek valamelyikére nézve jellemzően pénz fizetésére irányuló kötelezettséggel jár, ezért rendkívül fontos az egyezség tartalmának oly módon történő összefoglalása, hogy az adott esetben valóban végrehajtható legyen. A végrehajtási lap kiállítására bármely közjegyző illetékes.

A közjegyző előtti egyezségi eljárás jogi természete vegyes, hiszen a felek magánjogi jellegű ügyleti megállapodása a közjegyző által ítéleti hatállyal lesz jóváhagyva. A jogorvoslatot tekintve a jogerős végzéssel jóváhagyott egyezséggel szemben kizárólag perújítás lehetséges, amelyet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon kell előterjeszteni és az eljáró bíróság intézkedik a közjegyző előtt folyamatban volt eljárás iratainak beszerzése iránt. Mindazonáltal, az előbbiekben említett eljárási jogorvoslaton túl lehetőség van a jogügylet érvénytelenségének megállapítása iránti igényérvényesítésre, tehát a létrejött és jóváhagyott egyezség utólagosan önálló keresettel is támadható.

Összességében véve kijelenthető, hogy mind az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárás, mind az egyezségi eljárás közjegyzői ügyszakba helyezését az ezredforduló után fokozatosan növekvő bírósági ügyteher csökkentése iránti jogalkotói törekvés indukálta, amellyel a bírósági eljárások gyorsítását akarták elősegíteni. Az úgynevezett régi polgári perrendtartás a perek ésszerű időn belül történő befejezésének alapelvi követelményével, az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének lehetőségével és a bíróság objektív felelősségének deklarálásával akarta előmozdítani a bírósági eljárások – lehetőségekhez mérten – történő gyorsítását, amelyet a jogalkotó azzal is támogatni akart, hogy a jogvita érdemi elbírálását nem igénylő hatásköröket a bíróságon kívüli fórumra – így a közjegyzőkhöz – telepítette át. Figyelembe véve az igazságügyi szakértő kirendelése és a közjegyző előtti egyezségi eljárás perelhárító funkcióit, valamint az igazságügyi szakértő kirendelése és az előzetes bizonyítás perelőkészítő funkcióit, megállapítható, hogy eme közjegyzői ügyszakba helyezett eljárások egyöntetűen szolgálják az új polgári perrendtartással is érvényesíteni szándékozott jogalkotói célt a bírósági eljárások gyorsítása, egyszerűsítése és ésszerűsítése, valamint az igényérvényesítés hatékonyabbá tétele iránt. A bírósági eljárást helyettesítő vagy azt kiegészítő igényérvényesítési alternatívákkal a jogalkotó egyre jelentősebb teret enged a jogszolgáltató hatósági tevékenységet végző közjegyzői kar számára is, amely közhatalmi tevékenységének végzése során bírósági szintű eljárási garanciákat érvényesít, hozzájárulva a jogkereső közönség igazságszolgáltatásba vetett bizalmának erősítéséhez.

---