Itt a fogyasztóihitel-törvény kompakt kommentárja – 2. részlet

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sorozatunk a közvéleményt visszatérően foglalkoztató kérdésben, összesen öt részletben ismerteti a Wolters Kluwer új kommentárját, mely a fogyasztói hitelekről szóló törvény értelmezésben segít eligazodni – nemcsak jogászoknak.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő, a Kompakt kommentár a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvényhez című kiadványban a szerzők – a műfaj sajátosságainak megfelelően – paragrafusonként elemzik a törvény szövegét, melynek során részletesen feltárják a tárgyalt rendelkezések európai uniós szabályozási hátterét, végigveszik esetleges módosításait és az egyéb jogszabályokkal, esetenként felügyeleti ajánlásokkal fennálló kapcsolódási pontjait. A kommentárt nem csupán a gyakorló jogászok forgathatják haszonnal, hanem a fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatók munkatársai is. Az alábbiakban a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvény (Fhtv.) hitelre vonatkozó kereskedelmi kommunikációról szóló 4. §-ának magyarázatát olvashatják. A részlet szerzője: dr. Veres Mária.

A sorozat első részlete itt olvasható.

A hitelre vonatkozó kereskedelmi kommunikáció – Az Fhtv. 4. §-ához

Értelmezéssel kapcsolatos jogi problémák

a) Az Fhtv. különös hangsúlyt helyez a fogyasztók tájékoztatására. Ezek közül alapvető jelentőségű a hitelre vonatkozó kereskedelmi kommunikáció (reklám) szabályozása. A hitelintézetek kereskedelmi kommunikációjára vonatkozó jogi szabályozás összetett. Egyik eleme a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény III. Fejezete, mely Az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmáról címet viseli. További, a reklámokra vonatkozó szabályokat állapít meg a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény. A kereskedelmi kommunikáció fogalmát az Fttv. (a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény) 2. § e) pontja az alábbiak szerint definiálja: a kereskedelmi kommunikáció a vállalkozás önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével közvetlenül összefüggésben történő információközlés, függetlenül annak megjelenési módjától, eszközétől. Az Fttv. tartalmazza a vállalkozások fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatának szabályait.

A felsorolt törvények mellett továbbá egyéb jogszabályokban is megtalálhatóak elszórtan, érintőlegesen a hitelintézetek marketingkommunikációs tevékenységére vonatkozó rendelkezések. E jogszabályi körbe tartozik a Hpt., azaz a hitelintézetekről szóló 2013. évi CCXXXVII., a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény, valamint az Fhtv.

A Hpt. az Ügyfelek védelme című XIII. Fejezete alatt a kereskedelmi kommunikációra vonatkozó különös rendelkezések körében rögzíti, hogy a kereskedelmi kommunikációban fel kell tüntetni a betét egységesített betéti kamatlábmutatóját (EBKM). A mutatóra vonatkozó részletes szabályokat a 82/2010. (III. 25.) Korm. rendelet a betéti kamat és az értékpapírok hozama számításáról és közzétételéről tartalmazza.

A Hpt. is meghatározza a kereskedelmi kommunikáció fogalmát, megjelenési módját. Ezzel kapcsolatban rögzítjük, hogy kereskedelmi kommunikációnak azt nevezzük, amikor egy vállalkozás, így a pénzügyi intézmények is, gazdasági tevékenységükkel közvetlenül összefüggésben álló tárgykörökben, azaz az általuk nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban nyilvánosan vagy egy konkrét ügyfelük részére információt közölnek. Ez a kereskedelmi kommunikáció lehet bármely megjelenésű vagy bármely eszközzel végrehajtott, azaz szóbeli, telefonos, személyes vagy írásbeli is. Ezekre a közlésekre vonatkozóan tartalmaz a törvény néhány olyan szabályt, melyek az ügyfelek, különösen a fogyasztónak minősülő ügyfelek védelmét, ezen belül azok pontos tájékoztatásának célját szolgálják. Ilyen szabály, hogy az információközlések alkalmával fel kell tüntetni a betét egységesített betéti kamatlábmutatóját.

Érdemes kiemelni, hogy a Hpt. 269. §-a szigorúbb szabályokat állapít meg a fiatalkorúak betételhelyezésére, hitelfelvételére és más pénzügyi szolgáltatás igénybevételére. A rendelkezés a hitelintézetek, illetve a szövetkezeti hitelintézetek mint reklámozók számára ír elő többletkötelezettséget. A hitelintézetek esetében legalább kettő országos napilapban, illetve szövetkezeti hitelintézet esetén egy napilapban és egy országos napilapban szükséges közzétenniük minden pénzügyi alapszolgáltatásra és a hitelek felvételére vonatkozó figyelemfelhívást. Megjegyezzük, hogy a Hpt. nem definiálja a „fiatalkorú” fogalmát. Egyes pénzintézeti üzletszabályzatokban ez a kifejezés a Ptk. 2:11. §-a szerinti korlátozottan cselekvőképes kiskorúak (14–18 év közötti nem cselekvőképtelen személy) kategóriáját jelöli. A szóhasználat ugyanakkor pontatlan, mert a Ptk. sem használja e kifejezést, amely jogi terminus technicusként a büntetőjog sajátja. A Btk. 105. §-ának (1) bekezdése értelmében fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem. Mint látható, a büntetőjogi „fiatalkorú” és a Ptk.-beli korlátozottan cselekvőképes kiskorú-kategóriák nem fedik teljes mértékben egymást, így nem teljesen világos, hogy a Hpt. alapján kit kell fiatalkorúnak tekinteni.

b) Az Fhtv. 4. §-ának szövegét a pénzügyi közvetítőrendszert érintő egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2018. évi CXXVI. törvény 83. §-a módosította, annak érdekében, hogy pontosítsa a THM kereskedelmi kommunikációban történő feltüntetésének szabályait.

Az Fhtv. a hitelre vonatkozó kereskedelmi kommunikáció vonatkozásában alapvető elvárásként rögzíti, hogy minden olyan megfogalmazást kerülni szükséges, amely téves várakozást kelthet a fogyasztóban a hitel elérhetősége vagy költsége vonatkozásában. További alapvető kritériumként fogalmazza meg a jogszabály azt, hogy a THM értékét feltűnően, rövidítés feltüntetésével, legalább egy tizedesjegy pontossággal szükséges megadni. Ezen túlmenően az információnak könnyen olvashatónak és jól hallhatónak kell lennie.

Ha a kereskedelmi kommunikáció a THM értékén kívül hitelkamatot vagy bármilyen más ellenszolgáltatásra vonatkozó számadatot megjelöl, akkor reprezentatív példával bemutatva szükséges megadni a következőket:

– a hitelkamat mértéke és típusa (reflektálva arra, hogy a hitelkamat rögzített, változó vagy mindkettő), 

– a hitel teljes díjában foglalt díj, jutalék, költség és adó,

– a hitel teljes összege, futamideje, 

– a THM, a termék értékesítéséhez vagy szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó halasztott fizetés formájában nyújtott hitel esetén a termék vagy szolgáltatás készpénzára és az önrész,

– a fogyasztó által fizetendő teljes összeg és a törlesztőrészlet összege.

A jelzáloghitel esetén a kereskedelmi kommunikációnak a fentieken túl a következőket is meg kell adni az egyértelműség, tömörség, feltűnőség kritériumai mellett:

– a hitelező, a hitelközvetítő vagy a közvetítői alvállalkozó nevét,

– tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy a hitel fedezete ingatlanra bejegyzett jelzálogjog,

– a törlesztőrészletek számát,

– devizaalapú hitel esetén figyelmeztetést arra vonatkozóan, hogy az árfolyam változása befolyásolhatja a fogyasztó által fizetendő összeget.

A jelzáloghitelre vonatkozó kereskedelmi kommunikáció tekintetében az Fhtv. 4. § (3) bekezdése többletszempontokat határoz meg az egyéb fogyasztók számára nyújtható hitelekhez viszonyítva. Ennek alapvető indoka a jelzáloghitel sajátos jellege. Hiszen a fogyasztói hitelszerződés jellemzően valamely áruvásárlásra vagy valamely szolgáltatás igénybevételére irányul, kisebb összegű és rövidebb ideig tartó anyagi kötelezettségvállalást von maga után, mint a jelzáloghitel. A jelzáloghitel ezzel szemben általában nagyobb összegű, hosszabb ideig tartó elkötelezettséggel jár, így felvételére is alapos, körültekintő mérlegelés után kerülhet sor. Az árfolyamkockázatra történő felhívás kiemelt szempont az ingatlanfedezetre bejegyzett jelzálogjog- és devizaalapú hitelek esetében.

Az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 4-ei 2014/17/EU irányelve is tartalmaz rendelkezéseket a reklámozás tekintetében. A (31) Preambulumbekezdés szerint a hitelező nem reklámozhatja úgy a hitelt, hogy a marketing jelentős mértékben befolyásolja a fogyasztó ama képességét, hogy gondosan mérlegelje a hitelfelvételt. A 10. cikk előírja, hogy a reklámoknak és marketingközleményeknek tisztességeseknek és egyértelműeknek kell lenniük, és nem lehetnek megtévesztők. Megtiltja az olyan megfogalmazást, amely a hitel elérhetősége vagy költsége tekintetében téves várakozásokat kelthet a fogyasztóban. A reklámokba foglalandó egységes tájékoztatásról a 11. cikk rendelkezik, mely az Fhtv.-hoz hasonlóan határozza meg az egységes tájékoztatás szempontjait. Ugyanakkor előírja, a tagállamok megkövetelhetik, hogy a reklám tartalmazzon egy tömör és arányos módon megfogalmazott figyelmeztetést a hitelmegállapodásokhoz kapcsolódó konkrét kockázatokra vonatkozóan.

Az Fhtv. 4. §-ának (4) bekezdése rögzíti a reprezentatív példa alkalmazásának követelményét a tájékoztatásban.

Az Fhtv. 4. §-ának (5) bekezdése rögzíti, hogy ha a hitelhez kapcsolódó egyéb szolgáltatás – jellemzően biztosítás – igénybevétele a hitelszerződés megkötésének feltétele és e szolgáltatás ellenértéke nem ismert, akkor a hitelhez kapcsolódó szolgáltatásra vonatkozó szerződés megkötésének kötelezettségét is jelezni kell a kereskedelmi kommunikációban a teljes hiteldíjmutatóval együtt.

Hitelközvetítő közbenjárása esetén szükséges feltüntetni a kereskedelmi kommunikációban, hogy a hitelközvetítő kinek a képviseletében jár el.

Az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-ai 2008/48/EK irányelv 4. cikke a kereskedelmi kommunikáció helyett a „reklámokra” vonatkozó szabályokat tartalmazza.

A reklámokba foglalandó általános tájékoztatásra vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatban az irányelv rögzíti, hogy bármely hitelmegállapodásra vonatkozó reklámnak, amely kamatlábat vagy a hitelnek a fogyasztó által viselt költségére vonatkozó számadatot megjelöl, általános tájékoztatót kell tartalmaznia. A reklámokba foglalandó általános tájékoztatásnak is tartalmaznia kell a hitelkamatlábat az alkalmazandó díjakra vonatkozó részletes tájékoztatással együtt, beleértve a hitel fogyasztó által viselt teljes költségét, a teljes hitelösszeget, a teljeshiteldíj-mutatót, azzal, hogy a folyószámlahitel formájában létrejött hitelmegállapodások esetében, amikor a hitelt felszólításra vagy három hónapon belül vissza kell fizetni, a tagállam dönthet úgy, hogy nem szükséges a teljeshiteldíj-mutató feltüntetése. A tájékoztatás tartalmazza továbbá az adott esetben a hitelmegállapodás időtartamát, egyedi árura vagy szolgáltatásra vonatkozóan halasztott fizetés formájában nyújtott hitel esetén a készpénzár és bármely előtörlesztés összegét, és adott esetben a fogyasztó által fizetendő teljes összegét és a törlesztések összegét.

A hitelmegállapodással kapcsolatos járulékos szolgáltatás tekintetében az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-ai 2008/48/EK irányelve is rögzíti az egyértelmű, világos és jól látható módon történő említést az Fhtv.-hez hasonlóan.

Tudjon meg további részleteket a Kompakt kommentárról.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---