Jogerős kötelezettség részletfizetése

Szerző: Jogászvilág
Dátum: 2018. január 26.
Rovat:

A részletfizetés engedélyezése iránti kérelmet körültekintően, az ellenérdekű felek oldalán felmerülő valamennyi szempont együttes mérlegelésével kell elbírálni. A személyiségi jogában megsértett félnek a nem vagyoni kártérítés egyösszegű teljesítéséhez fűződő érdekével szemben a jogerős ítélettel marasztalt, jelentős ingó vagyonnal rendelkező, de önként nem teljesítő gazdasági társaságnak a működéséhez szükséges forgóeszköz-szükséglet finanszírozásához fűződő érdeke nem minősül olyan különös méltánylást érdemlő oknak, amelyre alapítva részletfizetés engedélyezésének van helye.


Az alapügy

Az elsőfokú bíróság a 92. számú ítéletével – amit a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyott – kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I., II., III. rendű felpereseknek személyenként 5 000 000 Ft-ot és kamatait nem vagyoni kártérítés jogcímén, valamint a felperesek javára összesen 2 292 237 Ft perköltséget.

[multibox]

Az ítélet jogerőre emelkedését követően az I. rendű alperes részletfizetés engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő, melyben 36 havi részletfizetés engedélyezését kérte. Előadta, hogy az étteremhajó zavartalan működéséhez, a munkavállalók munkabérének kifizetéséhez, nyersanyagok vásárlásához forgótőkére van szüksége, így nem áll rendelkezésére olyan összeg, amelyből tartozását ki tudná fizetni. Amennyiben az ítéletben foglaltaknak eleget tenne, az étteremhajó működése lehetetlenné válna. Ilyen balesetekre felelősségbiztosítással nem rendelkezett, ezért teljesítésre kizárólag a gazdasági tevékenysége folytatása révén van lehetősége. Csatolta a bankszámlájának hat hónapra visszamenőleges egyenlegét, valamint a 2016. április 3-án kelt mérlegét, tárgyi eszközei nyilvántartását. Bejelentette, hogy ingatlan vagyonnal nem rendelkezik, ingó vagyona az eszköznyilvántartás szerint az étteremhajó 30 474 450 Ft, és egy A. 8P A3 Sportback típusú személygépkocsi 6 957 327 Ft értékben. Pénzeszköze 2015-ben 1 850 000 Ft volt.

A felperesek a részletfizetés engedélyezéséhez nem járultak hozzá. Hivatkoztak arra, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) az ítélet jogerőre emelkedését követően csak kivételes esetben teszi lehetővé a bíróságnak részletfizetés engedélyezését, az I. rendű alperes pedig ilyen kivételes körülményre nem hivatkozott. Álláspontjuk szerint egy gazdasági társaság felelős vezetője köteles tervezni a működés folyamatosságát nem várt helyzetekben is. Az I. rendű alperes mérlegéből megállapítható, hogy a jelen perre tekintettel tartalékot nem képzett, nagy értékű személyautót vásárolt. 2015-ben 71 000 000 Ft nettó árbevétel mellett csupán 892 000 Ft eredményt ért el. Ebből az következik, hogy a vállalt részlet esetében is hiányzik annak gazdasági alapja. Megítélésük szerint a hajó forgalmi értéke magasabb a nyilvántartási értéknél, így az I. rendű alperes hitelképes a követelt összeg nagyságrendjében, amit alátámaszt a Széchenyi kártyájának forgalma is. Előadták, hogy 2016. december 31-én lejárt az ítélet szerinti fizetési határidő, az I. rendű alperes pedig a kérelmében vállalt fizetési kötelezettségének sem tett eleget négy hónapja.

Az elsőfokú bíróság döntése

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével az I-III. rendű felperesek részére személyenként megítélt nem vagyoni kártérítés tekintetében az I. rendű alperesnek havi 220 000 Ft összegű részletfizetést engedélyezett azzal, hogy az első havi részlet teljesítési határideje 2017. június 15. napja, a további részleteké pedig minden következő hónap 15. napja. Kimondta, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetén az egész hátralékos követelés egy összegben esedékessé válik. Döntését azzal indokolta, hogy a Pp. 217. §-a, valamint a 187. számú PK állásfoglalás szerint az utólagos részletfizetés engedélyezésének csak kivételesen, rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények esetében van helye. A részletfizetés engedélyezése iránti kérelmet körültekintően, az ellenérdekű felek oldalán felmerülő valamennyi szempont együttes mérlegelésével kell elbírálni. Kiemelte, hogy döntése meghozatalakor arra törekedett, hogy a felperesek teljesítéshez fűződő érdekének veszélyeztetése nélkül lehetőséget teremtsen az I. rendű alperes önkéntes teljesítésére. Az I. rendű alperes javára értékelte, hogy zavartalan működéséhez forgótőkére van szüksége, és nem várható el tőle, hogy ingó vagyonát, az étteremhajót értékesítse, mivel folyamatos bevétele annak üzemeltetéséből származik. Bankszámláján nagyobb összegű megtakarítás nincs, a mérleg szerinti eredménye nem jelentős, egyéb tárgyi eszközei pedig az étteremhajó üzemeltetésének biztosításához szükségesek. Utalt arra is, hogy az I. rendű alperes a peres eljárás során gondos, jóhiszemű magatartást tanúsított. Megítélése szerint nem volt elvárható, hogy az I. rendű alperes az eljárás megindítására figyelemmel tartalékot képezzen, az ügy bonyolultságára és a büntetőeljárásban hozott ítéletben foglaltakra tekintettel nem lehetett egyértelmű a pervesztessége. Tekintettel volt a követelés nem vagyoni kár jogcímére, a felperesek követelése nem a létfenntartásukat szolgálja, rendeltetése alapján nem megélhetési jellegű. Az elsőfokú bíróság figyelemmel volt arra is, hogy a felperesek észszerű időn belül hozzájussanak a követelésükhöz.

[htmlbox BDT]

A fellebbezés tartalma

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperesek éltek fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a részletfizetés engedélyezése iránti kérelem elutasítását kérték. Fenntartották a részletfizetési kérelemre adott észrevételükben foglaltakat. Rámutattak, hogy a végzés nem hivatkozik a részletfizetés engedélyezésének rendkívüli méltánylást érdemlő körülményére, az csupán általánosságokat tartalmaz. Egyetértettek azzal az állásponttal, hogy nem várható el az I. rendű alperestől az étteremhajó mint bevételi forrás értékesítése. Az elsőfokú bíróság azonban figyelmen kívül hagyta, hogy gazdasági vállalkozás esetében nagyobb összegű kötelezettség megfizetésének természetes módja a bankhitel. Az I. rendű alperes hitelképességét bizonyítja, hogy 20 éve Budapest közepén 240 fő befogadására képes étteremhajót üzemeltet, a hajó megfelelő fedezetet biztosít részére, amit az I. rendű alperes által csatolt Széchenyi kártya forgalma is igazol. Az a tény, hogy az I. rendű alperes a per vitele során mindvégig gondos és jóhiszemű magatartást tanúsított, a törvényes képviselője a tárgyalásokon részt vett, perbeli kötelezettségeinek eleget tett, ez tőle általánosan elvárható magatartás. Nem osztották az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint az I. rendű alperestől nem volt elvárható tartalék képzése, ez a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) 15. § (1) bekezdésén alapul. Hangsúlyozták azt is, hogy a végrehajtási törvényben a jogalkotó szociális szempontok figyelembevételét csak a természetes személyeknél tartotta indokoltnak.

Az alperes ellenkérelme

Az I. rendű alperes a fellebbezési eljárásban bejelentette, hogy a tulajdonát képező egyetlen gépjárműve árverésen történő értékesítésére 2017. november 20-án kerül sor. E gépjármű használatával működteti a gazdasági tevékenységét, másik jármű beszerzéséről anyagi helyzete miatt nem tud gondoskodni. Osztotta az elsőfokú bíróság végzésében foglaltakat, miszerint a végrehajtási eljárásnak nem célja, hogy egy működő gazdasági társaság működését ellehetetlenítse. Amennyiben működése a továbbiakban biztosított, részletekben képes megfizetni a felperesi követelést. Előadta azt is, hogy a végrehajtó 10 hónap alatt 10 721 356 Ft összeget hajtott be, tehát a bevételeiből részletekben tud teljesíteni.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés alapos.

A Pp. 217. § (3) bekezdése értelmében a bíróság a kötelezettségnek részletekben való teljesítését elrendelheti. Kivételes esetekben a határozat jogerőre emelkedése után az első fokon eljárt bíróság a részletekben való teljesítést, illetve a részletekben való teljesítés módosítását bármelyik fél erre irányuló indokolt kérelme alapján – az ellenérdekű fél meghallgatása után – végzéssel engedélyezheti. A bíróság e végzését tárgyaláson kívül hozza, de határozathozatal előtt a másik felet köteles meghallgatni (Pp. 113. §). Részletekben való teljesítés engedélyezése esetében a bíróság azt is kimondja, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetén az egész tartozás esedékessé válik. A részletfizetés engedélyezésére is irányadó 187. számú PK állásfoglalás szerint az ítéletben megszabott kötelezettség teljesítési határidejének megállapításánál (Pp. 217. §) az eset összes körülményeit kell figyelembe venni. Döntő tényező lehet a követelés jogcíme, rendeltetése, a felek helyzete és perbeli magatartása is.

Az idézett jogszabályhely értelmében részletfizetés engedélyezésére kivételes esetben kerülhet sor, hiszen a Pp. 217. § (1) bekezdése szerinti általános teljesítési határidőhöz (15 nap) képest az ilyen módon történő teljesítés jelentősen megnövelheti a teljesítési határidőt. Így a bíróságnak az eset összes körülményeit vizsgálnia kell, így elsősorban a kötelezett jövedelmi és vagyoni helyzetét, de különös súllyal kell értékelni a jogosultnak a követelése mielőbbi kielégítéséhez fűződő jogos érdekét is. Figyelemmel kell lennie továbbá a követelés jogcímére és rendeltetésére, a felek perben tanúsított magatartására, illetve arra, hogy volt-e a kötelezett részéről hajlandóság a teljesítésre.

Az elsőfokú bíróság a tényállást a kérelem elbírálásához szükséges mértékben feltárta, azonban a rendelkezésre álló adatokból való jogkövetkeztetésével a másodfokú bíróság nem értett egyet. A kötelezett terhére értékelendő, hogy nem merült fel adat arra nézve, hogy a jogerősen megítélt követelésből önként bármilyen összeget is teljesített volna a jogosultak részére, a befolyt több mint 10 millió forint a végrehajtási eljárás során térült meg. A peres eljárás 2012 decemberében, közel öt éve indult, így az I. rendű alperesnek számolnia kellett azzal, hogy pervesztessége esetén a felperesek felé fizetési kötelezettsége keletkezhet. Helyesen utaltak a felperesek fellebbezésükben arra, hogy az I. rendű alperesnek tartalékot kellett volna e célból képeznie, amennyiben erre nem került sor, hitel felvétele útján is eleget tehetett volna önként a fizetési kötelezettségének.

Az I. rendű alperes hivatkozott arra, hogy gépjárműve elárverezését követően a működése ellehetetlenül. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az étterem üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen áruszállítás nem csupán egy A. 8P A3 Sportback típusú gépjárművel történhet, az egy szerényebb kivitelű gépjárművel vagy akár anélkül, az áru házhozszállítással történő rendelése útján is megoldható. Az I. rendű alperes perbeli magatartása a jogszabályoknak valóban megfelelő volt, azonban önmagában ez nem értékelhető a javára. A felperesekre nézve pedig méltánytalan lenne a több mint 8 éve, személyiségi jogsértéssel okozott káruk megtérülésének évekkel való elhúzódása annak ellenére, hogy a nem vagyoni kártérítés összege valóban nem a létfenntartásukat szolgálja, azonban nincsenek elzárva attól, hogy azt akár a megélhetésükre is fordítsák.

Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-án keresztül alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az I. rendű alperes részletfizetés engedélyezése iránti kérelmét elutasította.

Az ismertetett döntés a (Fővárosi Ítélőtábla 4.Pkf.26.491/2017/3.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2017/12 számában 180. szám alatt jelent meg.

[htmlbox pp_eljarasjog]

Kapcsolódó cikkek:


Jogszabályfigyelő 2018 – 37. hét
2018. szeptember 17.

Jogszabályfigyelő 2018 – 37. hét

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy a 2018/136–139. számú Magyar Közlönyökben szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, az Országgyűlés anyagai közül válogattunk.

Ki felel a rossz harmonizációért?
2018. szeptember 14.

Ki felel a rossz harmonizációért?

A magánélethez való jog sérelmét jelenti, ha az uniós jog nem megfelelő átültetéséből fakadóan a magyar jogszabály alapján elvonják a magyar munkavállaló rendes fizetett szabadságát, ezáltal csökkentik a rekreációra, a családi kapcsolatokra fordítható idejét. A jogsértés miatt azonban a magyar állam közvetlen kártérítési felelőssége erre vonatkozó nemzeti jogszabály hiányában nem állapítható meg – a Kúria eseti döntése.

EUB: „Scotch Whisky”, a lajstromozott földrajzi árujelző
2018. szeptember 11.

EUB: „Scotch Whisky”, a lajstromozott földrajzi árujelző

A Whisky Association kontra Michael Klotz-ügyben született uniós bírósági döntés egy olyan szokatlan helyzetre vonatkozik, amelyben a kérdéses megnevezés semmilyen hangzásbeli vagy vizuális hasonlóságot nem mutat az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel, ám alkalmas lehet vitatható fogyasztói képzettársításra.

Versenyfutás a funtineli boszorkányért
2018. szeptember 7.

Versenyfutás a funtineli boszorkányért

A szerző felhasználásra vonatkozó kizárólagos joga olyan személyhez kötött jog, amely a szerző, illetve a szerzői vagyoni jogok jogosultja kifejezett engedélye nélkül nem engedményezhető – a Kúria eseti döntése.