Jogszabályfigyelő 2019 – 37. hét

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi cikkünkben, tekintve, hogy a 2019/151–153. számú Magyar Közlönyökben közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, a kúriai döntések és tanácsadó testületi vélemények közül válogattunk.

E heti összeállításunkban az adóhatóság által elrendelhető üzletlezárás intézkedéssel kapcsolatos mérlegelés alkalmazásáról és a szerződésszegéssel okozott károk szabályainak az értelmezéséről olvashatnak.

 

Tartalom:

Kötelező üzletlezárás számla- és nyugtaadási kötelezettség megsértése esetén

Ellenőrzési körbe eshet az olyan „belső” objektív körülmény is, amely nem elhárítható

 

Kötelező üzletlezárás számla- és nyugtaadási kötelezettség megsértése esetén

A Kúria közelmúltban megjelent sajtóközleménye szerint, ha az adózó az első alkalommal történő szankcionálását követően továbbra sem tartja be a rá vonatkozó előírásokat akkor az adóhatóságnak már nincs mérlegelési jogköre az üzletlezárást illetően.

A konkrét ügyben a felperesnél tartott számla-nyugtaadási és online pénztárgéppel kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzés során az adóhatóság nyugtakibocsátás elmulasztását állapította meg, továbbá „a kasszaellenőrzés folytán” többletösszeget is feltártak. A fenti jogsértések miatt mulasztási bírság kiszabása mellett elrendelték az adott üzlet 12 napra történő lezárását.

A felperes az adóhatósági határozatot keresettel támadta meg mind a bírság, mind pedig az üzletlezárás vonatkozásában. Állítása szerint működésének megkezdése óta 44 alkalommal folytattak nála ellenőrzést és ebből csupán 3 alkalommal találtak mulasztást. Erre tekintettel az üzletlezárást illetően arra hivatkozott, hogy az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL törvény (továbbiakban: Art.) 237. § (1) bekezdésében meghatározott mérlegelési szempontokat nem a törvény előírásainak megfelelően vette figyelembe.

Az elsőfokú bíróság a felperesi kereseteknek helyt adott. Az üzletlezárás tekintetében egyebek mellett kifejtette, hogy „az Art. 245. § (1) és (8) bekezdéséből kiindulva nem vezethető le olyan jogértelmezés, mely az adóhatóság tekintetében intézkedési kötelezettséget róna és kötelező jelleggel előírná a boltlezárás alkalmazását a második alkalommal történt szabályszegés esetén.”

A jogerős ítéletek elleni felülvizsgálati kérelmében az alperesi adóhatóság ugyanakkor vitatta az üzletlezárással kapcsolatos jogértelmezést.

A Kúria e kérdésben akként foglalt állást, hogy az „Art. 245. § (1) és (8) bekezdésének összevetése alapján még a nyelvtani értelmezés alapján sem lehet” a fentiekben ismertetett következtetésre jutni. Kiemelte, hogy az üzletlezárás nem új keletű szankció, a korábbi adóeljárási szabályokkal egyezően az Art. „csupán az első alkalombeli mulasztás esetére tette lehetővé az adóhatósági mérlegelést, a továbbiakra már nem”. Rámutatott arra, hogy a fokozatosság követelményéből eredően, „ha az adózó az első alkalommal történő szankcionálását követően továbbra sem tartja be a rá vonatkozó előírásokat akkor a szankció súlyosabb lesz, az adóhatóság mérlegelési mozgástere is szűkebbé válik, vagy egyáltalán nem áll fenn.”

A sajtóközlemény teljes szövege itt érhető el.

Joganyag: Kfv. I.35.374/2019. és a Kfv. I.35.378/2019 számú ügyek

Módosította: –

Megjelent: https://www.kuria-birosag.hu

Hatályos: –

Megjegyzés: joggyakorlat egységesítése

  

Ellenőrzési körbe eshet az olyan „belső” objektív körülmény is, amely nem elhárítható

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2003. évi V. törvény 6:142. §-a tartalmazza a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályait, amely szerint: „Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.”

Kérdésként merült fel a jogalkalmazás során, hogy miként kell értelmezni az ellenőrzési körön kívül eső körülmény fogalmát, illetőleg, hogy az olyan objektív körülmény, amely nem befolyásolható, és amely a megfelelő gondossággal sem hárítható el, az ellenőrzési körön kívül, avagy belül eső körülménynek minősül-e.

A Kúria Új Ptk. Tanácsadó Testületének a véleménye szerint a szerződésszegésért fennálló felelősség objektív alapú felelősség, amelynek esetében a felróhatóság mércéje nem alkalmazható. Ebből következően: „Az «ellenőrzési körön kívül» fordulat a jogalkotói törekvés fényében helyesen a vis maior tartalmi elemeként értelmezendő, és semmiképpen sem lehet mérhető a «gondos ellenőrzés» vagy a felróhatóság mércéjével.”

Ez tehát azt jelenti, hogy az ún. belső vis maior nem eredményezhet mentesülést, kizárólag az az elháríthatatlan körülmény, amely az ellenőrzési körön kívül esik. Így: „Ellenőrzési körbe eső lehet az olyan «belső» objektív körülmény is, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható.”

A Kúria Új Ptk. Tanácsadó Testületének véleménye itt olvasható el.

Joganyag: Új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

Módosította: –

Megjelent: https://www.kuria-birosag.hu

Hatályos: –

Megjegyzés: joggyakorlat egységesítése

---