Jogszabályfigyelő 2021 – 32. hét


Alábbi cikkünkben a 2021/151–153. számú Magyar Közlönyök legfontosabb újdonságai közül válogattunk.

E heti összeállításunkban Országgyűlés által 2021. június 15-én elfogadott lakástörvény-módosítás – a műemlékvédelem alatt álló önkormányzati lakások elidegenítéséről szóló szabályok – alkotmánybírósági vizsgálatáról olvashatnak.

 

Tartalom:

  1. Alaptörvény-ellenes a lakástörvény módosítása

 

Alaptörvény-ellenes a lakástörvény módosítása

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Országgyűlés által 2021. június 15-én elfogadott, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.), valamint a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény módosításáról szóló (a köztársasági elnök által felülvizsgálni kért) törvény 1. §-ában foglalt 47.  § (3) bekezdés a) és b) pontjai, 47.  § (4) bekezdése, valamint a 48.  § (2) bekezdés e) pontja alaptörvény-ellenesek. Megállapította továbbá, hogy a jelzett törvénymódosítás 1–2.  §-ai, valamint az Lt. 55.  § (4) bekezdése együttes alkalmazásakor alkotmányos követelmény, hogy a műemlékvédelmi hatósági jogkör címzettje döntéshozatala során a műemlékvédelmi érdekeket ne rendelje egyéb szempontok alá, így a vételi jog gyakorlásának feltételeként, a műemlékvédelmi szempontokat figyelembe véve adjon hozzájárulást az elidegenítéshez. Egyebekben az indítványt – amelyet a köztársasági elnök terjesztett elő – elutasították.

A köztársasági elnök indítványa szerint a fenti törvénymódosítás „[…] kifejezett célja, hogy a rendszerváltoztatást megelőző kizárólagos állami tulajdon privatizációja keretében 1994. március 31-étől 1995. november 30-áig az állami és önkormányzati lakásokra biztosított vételi jogból kizárt műemléképületben lévő lakások bérlői számára lehetővé tegye az általuk bérelt lakások tulajdonjogának megszerzését. Ennek érdekében az 1.  §-ban vételi jogot alapít a világörökségi helyszínen és védőövezetében lévő állami és önkormányzati tulajdonban álló műemléképületben lévő lakásokra.” Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal összefüggésben utalt arra, hogy: ”[…] A köztársasági elnök rögzítette, hogy jelen esetben a vételi jog a világörökségi helyszínen és védőövezetében lévő lakásokra vonatkozik. […] A köztársasági elnök véleménye szerint a vételár összegének megállapítása, pontosabban annak csökkentése szempontjaként a hosszabb idejű bérleti jog figyelembevétele önmagában is vitatható, hiszen a hosszabb ideje a piaci árhoz képest lényegesen kisebb bérleti díjat fizető bérlőknek a lakások karbantartásával, felújításával kapcsolatban nem merültek fel költségeik, azokat a közpénzből gazdálkodó tulajdonos viselte.”

Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy: „A világörökségi és egyben műemléki védettséget élvező ingatlanokban található lakásokkal összefüggő bármilyen jogcímen történő tulajdonátruházáshoz/elidegenítéshez (nem csupán adásvételhez) előzetesen be kell szerezni az örökségvédelmi hatóság hozzájárulását. Az elidegenítéshez való hozzájárulás a Ptk. 6:118.  §-a szerinti jóváhagyásnak minősül, amely elmaradása esetén a szerződés nem válik hatályossá, a szerződés teljesítése tehát nem követelhető. […] A vételi jog telepítése során az Lt. 55.  § (4) bekezdésében foglalt hatósági hozzájárulás megfelelő forma ahhoz, hogy az állam közigazgatási szervein keresztül vizsgálja, hogy a vételi jog jogosultja a műemléket annak jellege szerint fogja-e megőrizni a jövőben. Önmagában tehát a műemléki lakásokra alapított vételi jog nem eredményezi az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése szerinti védettségi szintben való visszalépést. […] Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésén alapuló állami intézményvédelmi kötelezettség a műemlékek hasznosítására is vonatkozik. Az alaptörvényi és nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségéből származó alkotmányos kívánalom, hogy a műemléki védettséget élvező ingatlanok értékesítése (hasznosítása) során az állam megfelelő garanciákkal biztosítsa, hogy a műemlék védettségi szintjének megfelelő kezelésbe kerül a tulajdonosváltást követően is. Különösen lényeges garancia ez a tárgybeli lakások esetén, amelyek zöme első alkalommal kerül ki az állami/önkormányzati tulajdonból.”

A törvénymódosítás 1. §-a szerint a vételi jog jogosultjai: akiknek a bérleti jogviszonya a vételi jogra vonatkozó egyoldalú nyilatkozat közlésekor 5 év és 15 év közötti, illetve 15 év és 25 év közötti, vagy a 25 évet meghaladja. A jogosultak között pedig a vételi joggal érintett lakás vételárát illetően tesz a jogszabály további különbséget – derül ki a határozatból. Valamennyi alanyi kör tekintetében ugyanakkor az érintett rendelkezések alaptörvény-ellenességét állapították meg a hatályos jog szabályozás alapján. A kamatmentes részletfizetés biztosítását ugyancsak alaptörvény-ellenesnek minősítették, ugyanakkor a határozat rámutat arra, hogy: „[…] az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem jelenti azt, hogy ne létezne alkotmányos megoldás a törvény által kitűzött célkitűzések [teljes vételár azonnali megfizetésétől való eltérés] megvalósítására.” 

Joganyag: 25/2021. (VIII. 11.) AB határozat az Országgyűlés 2021. június 15-i ülésnapján elfogadott, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény, valamint a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény módosításáról szóló törvény 1. §-ában foglalt 47. § (3) bekezdés a) és b) pontjai, 47. § (4) bekezdése, valamint a 48. § (2) bekezdés e) pontja alaptörvény-ellenességének megállapításáról, és alkotmányos követelmény megállapításáról

Módosította:

Megjelent: MK 2021/152. (VIII. 11.)

Hatályos:

Megjegyzés: alaptörvény-ellenességének megállapítása

 

 


Kapcsolódó cikkek