Jóhírnévsértés a nyomozás elrendelésének közzétételével

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Önmagában az a körülmény, hogy a magánvádas eljárás során az ügyész a vád képviseletét a magánvádlótól átvette és az ügyben nyomozást rendelt el, nem jelenti azt, hogy a nyomozás konkrét gyanúsítottal szemben folyik. Az ilyen tényállítás weboldalon történő közzététele a jóhírnév sérelmét megalapozhatja.

A tényállás

H. Város polgármestere a H. Városi Ügyészségen magánindítványt terjesztett elő a felperessel szemben rágalmazás gyanúja miatt a felperes 2010. november 24. napján tartott közgyűlésen elhangzott nyilatkozataira hivatkozva.

Az Sz. Városi Ügyészség a vád képviseletét a magánvádlótól átvette, és a 2011. január 24. napján kelt feljegyzésével nyomozást rendelt el a Btk. 179. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségének gyanúja miatt. A nyomozást két alkalommal meghosszabbította, majd a vád képviseletétől elállt.

Az alperes által üzemeltetetett honlapon 2011. május 11. napján „Nyomozás folyik H. ellen” címmel írás jelent meg, amely arról tájékoztatta az olvasókat, hogy „Az Sz. Városi Ügyészség még 2011. január végén rendelt el nyomozást nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségének alapos gyanúja miatt H. F. önkormányzati képviselő ellen.” A cikk kitért arra is, hogy az ügyben L. J. polgármester tett feljelentést.

A felperes keresetében kérte annak megállapítását, miszerint az alperes a fentiekben idézett valótlan tényállításával megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, kérte az alperes további jogsértéstől való eltiltását, illetve a jogsértés abbahagyására kötelezését, továbbá, hogy az általa megfogalmazott szövegű nyilatkozat weboldalon – 6 havi időtartamban – történő közzétételével adjon a részére elégtételt, és a valótlan tényállításokat tartalmazó cikket a weboldalról törölje. Keresetének indokolása szerint a Cs. Megyei Főügyészség, valamint a Cs. Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint a polgármester feljelentése alapján rendeltek el nyomozást az ügyben, annak során azonban gyanúsítottként nem hallgatták meg, így vele szemben büntetőeljárás nem folyik.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint való tényeket közölt, miután a polgármester felperes ellen tett feljelentése nyomán indult eljárásban került sor a nyomozás elrendelésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint tényként állapítható meg, hogy a magánindítvány előterjesztésére név szerint a felperessel szemben került sor, az ügyészség ebben az ügyben vette át a vádat és rendelt el nyomozást. Az alperes ezen tényekből levont következtetése a cikkben megjelent állítás, miszerint az ügyészség a felperes ellen rendelte el a nyomozást. A való tényekből levont okszerű következtetés pedig nem alkalmas a jóhírnév megsértésének a megállapítására.

A fellebbezés tartalma

Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes annak keresete szerinti megváltoztatását kérte. Kérte pontosítani az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a tekintetben, hogy H. város polgármestere az önkormányzat nevében tette a feljelentést. Egyben utalt arra, vitatja a polgármester erre való jogosultságát. Hangsúlyozta, a peradatok alapján megállapítást nyert, hogy egyetlen média sem kért és kapott ügyészi szervektől, illetve a rendőrségi szóvivőtől az ügyre vonatkozó tájékoztatást, hiányolta ennek ítéleti megállapítását. Az ügy érdemét illetően rámutatott, az alperesnek hivatalos tudomása nem volt az ellene tett feljelentésről, a közgyűlésen ugyanis erre vonatkozó állítás nem hangzott el. Kiemelte, hogy az ügyészség mindvégig ismeretlen tettes ellen nyomozott, s azzal zárta le az ügyet, hogy L. J. feljelentése alapján küldte meg az iratokat az Sz. Városi Bíróságnak, ahol időközben az eljárás megszüntetésre került.

A Szegedi Ítélőtábla megállapításai

Az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 78. § (1) bekezdése alapján a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is.

A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyére vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel vagy való tényt hamis színben tüntet fel [Ptk. 78. § (2) bek.]. A jóhírnévhez való személyiségi jog megsértésének megállapítására a kifogásolt közlés tartalma adhat alapot, nevezetesen az olyan valótlan, és az érintett személy hátrányos megítélésére alkalmas közlés valósítja meg a jóhírnév sérelmét, amely valamely tényt nyíltan, vagy burkoltan állít.

A perbeli közlés ténybeli alapja, hogy a felperes ellen magánvádas eljárás indult a perben nem álló magánvádló feljelentése alapján. Tény, hogy az Sz. Városi Ügyészség a vád képviseletét a magánvádlótól átvette, és az ügyben nyomozást rendelt el. A nyomozás célja annak felderítése, hogy történt-e bűncselekmény, ki annak az elkövetője, továbbá a bizonyítási eszközök felkutatása és biztosítása [a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. (Be.) 164. § (2) bekezdés]. Az elsőfokú eljárásban beszerzett nyomozás elrendelésére vonatkozó feljegyzés az ott konkrétan feltüntetett bűncselekmény felderítésére vonatkozó nyomozás elrendelését tartalmazza, abban azonban a felperes, mint elkövető megjelölésre nem került, s a nyomozás során sem hallgatták meg a felperest gyanúsítottként. A sérelmezett írás tartalma viszont, azaz, hogy az ügyészség a felperes ellen rendelt el nyomozást rágalmazás vétségének alapos gyanúja miatt, az olvasó számára azt sugallja, hogy a felperes a büntetőeljárásban gyanúsítottként szerepel, e megállapítás pedig az előzőekben írtak szerint valótlan. Kétségtelen, hogy az ügyészség a magánvádas eljárásban a vád képviseletét átvette, és nyomozást rendelt el, ebből azonban – az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően – nem következik okszerűen, hogy a hatóság a felperes ellen folytatta az eljárást. A nyomozás során ugyanis a nyomozóhatóságnak elsődlegesen azt kell vizsgálnia, hogy történt-e bűncselekmény, s csak a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó alapos gyanú megállapítását követheti az elkövető személyének a felderítése, s ennek keretében annak vizsgálata, hogy ki az a konkrét személy, aki gyanúsítható a bűncselekmény elkövetésével. A Be. 43. § (1) bekezdése értelmében a terhelt az, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak, a terhelt megnevezése pedig a nyomozás során gyanúsított. A fentiekből következően mindaddig, amíg az ügynek nincs gyanúsítottja, a nyomozás vagy ismeretlen elkövetővel szemben folyik, vagy nem folyik senki „ellen”, mert még magának a bűncselekménynek az elkövetésére nézve sem került megállapításra az alapos gyanú, ha viszont a hatóság konkrét személlyel szemben folytat nyomozást, ez a konkrét személy gyanúsított.

Jelen esetben a Cs. Megyei Főügyészség bíróság megkeresésére adott tájékoztatásából kitűnően az ügyészség az általa elrendelt perbeli nyomozásban a felperest nem kezelte gyanúsítottként, következésképpen  az alperes valótlanul állította a perbeli írásban, hogy az ügyészség nyomozást rendelt el a felperes ellen. Ez a valótlan állítás alkalmas arra, hogy a felperes társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja, így az sérti a felperes jóhírnevét. Ennek megfelelően a felperes megalapozottan érvényesített személyiségvédelmi igényt az alperessel szemben.

Mindezek alapján az ítélőtábla a jogsértés tényét a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította, továbbá kötelezte az alperest a jogsértést megelőző állapot helyreállítására [Ptk. 84. § (1) bekezdés d) pont]. Nincs peradat arra nézve, hogy az alperes a perbelivel azonos tartalmú írást tett közzé a jelen ügy tárgyát képező cikk megjelentetését követően, ezért nincs jogszabályi alapja annak, hogy a bíróság a jogsértés abbahagyására kötelezze, illetve a további jogsértéstől eltiltsa az alperest.

A felperes kérte az alperest elégtételadására is kötelezni a keresetlevélben megfogalmazott tartalmú bocsánatkérést is tartalmazó közlemény közzétételével. A Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontján alapuló elégtétel adása lényegében erkölcsi jóvátételt jelent, amelyre sor kerülhet szóban, írásban, nyilatkozattal, vagy más megfelelő módon, a nyilvánosság előtt, vagy annak kizárásával egyaránt. A mód és a nyilvánosság körének meghatározása során figyelembe kell venni a jogsértés elkövetésének körülményeit, az okozott sérelem súlyát, jellegét, továbbá, hogy az milyen személyi körben vált ismertté. A megfelelő elégtételadásnak általában nélkülözhetetlen tartalmi eleme a jogsértés tényének és mibenlétének ismertetése, s ezen túl kifejezésre juthat abban a jogsértő megbánása, bocsánatkérése is. Ez utóbbi azonban alapvetően csak önkéntes lehet. Bocsánatkérést, megbánást kifejező nyilatkozattételére a jogsértő nem kötelezhető, ilyen tartalmú marasztalás ugyanis – önkéntes teljesítés hiányában – nem kényszeríthető ki, nem végrehajtható. Mindezen szempontok figyelembevételével az ítélőtábla az elégtételadás megfelelő módjának tekintette, hogy az alperest kötelezte az ítélet – jogsértés tényének megállapítását és a valós tényeket tartalmazó – rendelkező részének alperesi honlapon történő közzétételére.

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20 378/2012.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/1. számában 1. szám alatt jelent meg.

---