Kikerül a Btk.-ból a közéleti diskurzusban elkövetett rágalmazás és becsületsértés

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nem lesz büntetendő a közügyek szabad megvitatása körében, a sajtótermék vagy médiaszolgáltatás útján elkövetett becsületsértés és rágalmazás.

A Btk. a becsületcsorbító tényállításokkal szemben a rágalmazás (Btk. 226. §), az ezen kívüli, gyalázkodó jellegű magatartásokkal szemben a becsületsértés (Btk. 227. §) tényállásával biztosít büntetőjogi védelmet. Ezek a tényállások a véleményszabadság alapjogának korlátját képezik (Alaptörvény IX. cikk), gyakran kerülnek összeütközésbe, és a konkrét esetek büntetőjogi minősítését is sok esetben a jogtárgy és a véleményszabadság alapjogok közötti mérlegelés dönti el. Ebbe a rendszerbe hoz majd változást a jelenleg a köztársasági elnök aláírására váró T/3755 számon elfogadott törvényjavaslat, erősebb védelmet biztosítva ezzel a demokratikus közvélemény kialakításának szükségességének, ezért a közügyek szabad megvitatása körében, a sajtótermék vagy médiaszolgáltatás útján történő elkövetés vonatkozásában dekriminalizációt irányoz elő mind a becsületsértés, mind a rágalmazás terén, elegendőnek tartva a fennálló polgári jogi – és egyéb közigazgatási – szankciókat (sajtó-helyreigazítási eljárás, illetve személyiségi jogi per). Ugyanakkor az utóbbiak terén nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amik a jogvédelmet gyorsabbá, hatékonyabbá és kikényszeríthetőbbé tennék.

Nem teszi teljesen korlátlanná ennek az alapjognak a gyakorlását, mivel kimondja, hogy a sajtótermék vagy médiaszolgáltatás útján történő elkövetés nem sértheti az emberi méltóság korlátozhatatlan magját. A pusztán sértegető gyalázkodásra az Alaptörvény IX. cikke szerinti véleménynyilvánítási jog nem ad szabadságot. Ennek értelmében a „csak és kizárólag az érintett személy lejáratására irányuló, egyfajta szitokszóként megjelenő forma nem tartozik a véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlásának alkotmányosan védett körébe” [1/2015. (I. 16.) AB határozat].

A rágalmazás tényállása a személy társadalmi megbecsülését, becsületét (társadalmi megbecsülése és egyéni önbecsülése) és méltóságát hivatott védeni. A Btk. 226. § (2) bekezdése értelmében, aki abból a célból, hogy más vagy mások becsületét csorbítsa, nagy nyilvánosság előtt, vagy jelentős érdeksérelmet okozva hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú hang- vagy képfelvételt hozzáférhetővé tesz kimeríti a rágalmazás bűncselekményét (ha nem nagy nyilvánosság előtt, vagy nem jelentős érdeksérelmet okozva, akkor csak vétségnek minősül). A törvényjavaslat büntethetőséget kizáró okot iktat be, így nem büntethető rágalmazás miatt, aki ezt a magatartást a közügyek szabad megvitatása körében sajtótermék vagy médiaszolgáltatás útján követi el feltéve, hogy cselekménye nem irányul a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására.

A becsületsértés a rágalmazáshoz hasonló bűncselekmény (Btk. 227. §), azzal a hangsúlybeli különbséggel, hogy a becsületsértés elsősorban az emberi méltóság és becsület ellen irányul, kevésbé a társadalmi megbecsülés ellen. A Btk. 227. § (1) bekezdése szabályozza az ún. szóbeli becsületsértés tényállását: „Aki a rágalmazáson kívül mással szemben a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A törvényjavaslat büntethetőséget kizáró okot iktat be, így nem büntethető becsületsértés miatt, aki ezt a magatartást a közügyek szabad megvitatása körében sajtótermék vagy médiaszolgáltatás útján követi el feltéve, hogy cselekménye nem irányul a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására.

Összegzésként, míg valóban helyes az érvelése az indokolásnak, hogy a demokratikus közvélemény kialakuláshoz szükséges szabad tájékoztatás jogának gyakorlása során keletkezett közlések miatt a felelősségre vonás lehetősége korlátozott és a közügyekkel kapcsolatos véleménynyilvánítás esetén csak végső esetben lehet a büntetőjog eszközéhez folyamodni, mivel a sértett sajtó-helyreigazítási eljárás, illetve személyiségi jogi per útján is jóvátételt nyerhet mind erkölcsi, mind anyagi értelemben, de amíg a jóvátételi rendszer nem működik kellő hatékonysággal, ez a megoldás hozzájárulhat a felelőtlen, a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadását el nem érő hamis, valótlan tények megjelenéséhez. Nincs visszatartó erő, a sajtó-helyreigazítási eljárás, illetve személyiségi jogi per hosszú, nem hatékony, kései orvoslás esetén pedig nem alkalmas a kialakult hamis kép orvoslására, megváltoztatására.

---