Kompakt kommentár a versenytörvényhez – 2. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A versenytörvényhez íródott, a Wolters Kluwer kiadó gondozásában megjelenő kompakt kommentárt bemutató sorozatunk második részében Az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma című fejezetből olvashatnak egy részletet.

A Wolters Kluwer Hungary Kft. gondozásában megjelenő, dr. Zavodnyik József által írt Kompakt kommentár a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényhez című kötet speciális műfaj (kompakt kommentár) keretében a Tpvt.-t szakaszról szakaszra elemzi. A mű középpontjában az a gondolat áll, miszerint a Tpvt. célja a gazdasági verseny tisztaságának és szabadságának a biztosítása, amely védi egyrészt a gazdasági hatékonyságot és a társadalmi felemelkedést szolgáló piaci verseny fenntartásához fűződő közérdeket, másrészt a tisztességes, az üzleti tisztesség követelményét betartó vállalkozások és a fogyasztók érdekeit is. A kommentár minden elemzett szakasz esetében a jogszabályszövegnek kizárólag a felmerülő értelmezési kérdésekre, a vitatható jogszabályi rendelkezésekre, valamint hangsúlyosan a joggyakorlatra fókuszáló elemzését adja az Olvasónak. Az alábbiakban a mű „Az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma” című fejezetéből olvashatnak egy rövid részletet. (Sorozatunk első része itt tekinthető meg.)

1. Áttekintés

A Tpvt. III. Fejezete nemcsak az üzletfelek megtévesztését, hanem az üzletfelek választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti gyakorlatok alkalmazását is tilalmazza.

Az üzletfél fogalmát a Tpvt. 2. §-a határozza meg, üzletfélnek minősítve a megrendelőket, vevőket, igénybe vevőket és felhasználókat. Ezek közé sorolandók a fogyasztónak minősülő személyek is [lásd Fttv. 2. § a) pont], ugyanakkor a Tpvt. 10/A. § (1) bekezdése értelmében a Tpvt. 9. §-át akkor kell alkalmazni, ha az üzleti gyakorlat kizárólag önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében eljáró személyt, azaz fogyasztónak nem minősülő személyt érint. Itt is lehetséges ugyanakkor, hogy azon természetes személlyel szembeni üzleti gyakorlat esetén is alkalmazásra kerüljön az Tpvt. 9. §-a, aki önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el.

Az üzleti gyakorlat a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló üzleti kommunikációja – ideértve bármely információközlést, annak megjelenési módjától, eszközétől függetlenül –, egyéb magatartása, tevékenysége vagy mulasztása [Tpvt. 8. § (2) bekezdés].

A Tpvt. 10/A. § (2) bekezdése értelmében az üzleti gyakorlat megítélése során az olyan üzletfél magatartását kell alapul venni, aki a gazdasági kapcsolatokban általában elvárhatóan tájékozott, és az adott helyzetben általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel jár el.

A Tpvt. 9. §-a vonatkozásában a Tpvt. nem állapít meg speciális felelősségi szabályt, a Tpvt. 10/C. § (1) bekezdése csak a Tpvt. 8. és 10. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén bővíti a felelősök körét. A Tpvt. 9. §-ának megsértéséért így az a vállalkozás felel, amelynek az üzleti gyakorlattal érintett áru értékesítése, szolgáltatása vagy eladásának ösztönzése közvetlenül érdekében áll (az üzleti gyakorlat alkalmazója).

A Tpvt. 9. §-ának megsértése esetén a sérelmet szenvedő közvetlenül bírósághoz fordulhat. A Tpvt. 88/V. § (1) bekezdése szerint a GVH-nak a közérdek érvényesítésére irányuló hatásköre nem zárja ki a III. Fejezetben foglalt rendelkezések, így a Tpvt. 9. §-ának megsértésére alapított polgári jogi igények közvetlen bíróság előtti érvényesítését. A Tpvt. 88/V. § (3) bekezdése alapján, ha valamely perben a III. Fejezetben foglalt rendelkezések alkalmazásának szükségessége merül fel, megfelelően alkalmazni kell a Tpvt. 88/B. § (1)–(8) bekezdését.

A Tpvt. 10/B. §-a a vállalkozások önszabályozása körében jelentőséggel bíró magatartási kódex vonatkozásában kimondja, hogy magatartási kódex nem ösztönözhet olyan magatartásra, amely a Tpvt. 9. § rendelkezéseibe ütközik. E tilalom megsértéséért a magatartási kódex kidolgozója, valamint az is felel, akinek a magatartási kódex szerint feladata a kódex felülvizsgálata, illetve betartásának ellenőrzése [Tpvt. 10/C. § (2) bekezdés].

2. Értelmezéssel kapcsolatos jogi problémák

Ha az adott üzleti gyakorlat fogyasztókat és üzletfeleket is megcéloz, illetve elér, akkor ennek megítélésére az Fttv. alkalmazásával kerülhet sor, mivel a Tpvt. 10/A. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Tpvt. 9. §-ának (és a Tpvt. 8. §-ának) rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha az üzleti gyakorlat kizárólag önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében eljáró személyt érint.

A Tpvt. 9. §-a esetében nem változnak meg a bizonyítás, a bizonyítási teher szabályai. Míg a Tpvt. 64/B. § (4) bekezdése alapján a Tpvt. 8. §-ában foglalt rendelkezések megsértése miatt folytatott eljárásban a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács felhívására az üzleti gyakorlat alkalmazója köteles igazolni az üzleti gyakorlat részét képező tényállítás valóságát, s ha az üzleti gyakorlat alkalmazója nem tesz eleget ennek a kötelezettségnek, úgy kell tekinteni, hogy a tényállítás nem felelt meg a valóságnak, illetve a Tpvt. 88/V. § (2) bekezdése szerint a bíróságnak a Tpvt. 8. §-ában foglalt rendelkezések megsértése miatt folytatott eljárásában az üzleti gyakorlat részét képező tényállítás valóságának bizonyítása az üzleti gyakorlat alkalmazóját terheli, addig a Tpvt. 9. §-a esetében ilyen jogszabályi rendelkezés nincs. Ennek megfelelően a GVH-nak kell teljes egészében bizonyítania a jogsértést, ennek sikertelensége esetén adott esetben megszüntetve az eljárást (lásd pl. 59/2017. VJ 106. pont).

3. Joggyakorlat

A GVH joggyakorlata szerint az üzletfelek jogi értékelés szempontjából relevanciával bíró döntéseinek meghozatala egy folyamat, amelynek nemcsak az egészét, hanem egyes szakaszait is védi a jog a maga eszközeivel. Ez a folyamat az üzletfelek figyelmének felkeltését is magában foglalja. Nemcsak az olyan magatartás jogellenes, amely kizárólagosan meghatározza az üzletfél döntését, hanem minden olyan magatartás, amely érdemben kihatással van a folyamatra, ideértve a figyelem felkeltését is. Kifogásolható már önmagában az a körülmény, hogy a tisztességtelen magatartás, kereskedelmi (üzleti) gyakorlat hatására az üzletfél keresi az azt tanúsító vállalkozás termékét, szolgáltatását. A GVH szerint az üzletfelek választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazását tilalmazó rendelkezésnek az a célja, hogy az üzletfelek tájékozott döntés meghozatalára való képességének, az árukkal kapcsolatos választási szabadságának, illetve az árukkal kapcsolatos magatartásának korlátozására, torzítására alkalmas üzleti módszerekkel szembeni fellépés biztosított legyen. Egy üzletfél választási szabadságát korlátozó üzleti módszer elleni fellépés célja, hogy olyan magatartások vizsgálatát is lehetővé tegye a GVH számára, amelyek során egy vállalkozás nem valamely tény reklámban történő állításával vagy elhallgatásával, hanem kifejezetten és direkt módon az üzletfél döntési folyamatába való beavatkozással torzítja az üzletfél piaci tranzakcióra vonatkozó döntését (10/2015. VJ 53–54. pont).

A GVH kiemelte, az üzletfelek választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek megvalósulásával kapcsolatban a Tpvt. nem tartalmaz taxatív felsorolást, az megvalósulhat akár fizikai erőszakkal való fenyegetés révén; de enélkül is, a választási szabadságot enyhébb eszközökkel korlátozó, az üzletfelekre ily módon való nyomásgyakorlással is. Ez utóbbiak ugyancsak tilalmazottak, ha indokolatlanul korlátozzák az üzletfelek egyes áruk, szolgáltatások közötti választási szabadságát. Ez megvalósulhat oly módon is, hogy a vállalkozás pszichés nyomásgyakorlással, az üzletfél zavarása, az üzletféllel fennálló jogviszony tényleges jellegének elfedése, eltorzítása révén jelentősen megnehezíti az áru, illetve az ajánlat valós megítélését, más áruval vagy más ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását (10/2015. VJ 55. pont).

A Tpvt. 9. §-ának megsértését állapította meg a GVH például abban az ügyben, amikor az adott vállalkozás az üzletfeleit ingyenes/próba iroda- és tisztítószercsomag megküldésének ajánlatával keresi meg, és a csomag áráról és tartalmáról nem tájékoztatja az üzletfeleket, arról csak a csomag megküldése után érkező számlából szereznek tudomást, majd az üzletfelei a csomag ellenértékét tartalmazó számlát a csomag átvételét követő több nappal később (jellemzően 14 napon túl) kapják meg, amikor már az ellenérték kifizetése esedékes, majd az üzletfeleit arról tájékoztatja, hogy lemond minden követelésről, ha az általa felajánlott kedvezményes összeget kifizetik, miközben az üzletfelek számára a megkeresés jogi természete, valamint a csomag átvételének következményei nem egyértelműek (10/2015. VJ).

A kötet szerzője dr. Zavodnyik József. (Címlapképünk illusztráció)

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---