Kompakt Kommentár a versenytörvényhez – 3. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A versenytörvényhez íródott, a Wolters Kluwer kiadó gondozásában megjelenő kompakt kommentárt bemutató sorozatunkban ezúttal A gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma című fejezetből olvashatnak egy részletet.

A Wolters Kluwer Hungary Kft. gondozásában megjelenő, dr. Zavodnyik József által írt Kompakt kommentár a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényhez című kötet speciális műfaj (kompakt kommentár) keretében a Tpvt.-t szakaszról szakaszra elemzi. A mű középpontjában az a gondolat áll, miszerint a Tpvt. célja a gazdasági verseny tisztaságának és szabadságának a biztosítása, amely védi egyrészt a gazdasági hatékonyságot és a társadalmi felemelkedést szolgáló piaci verseny fenntartásához fűződő közérdeket, másrészt a tisztességes, az üzleti tisztesség követelményét betartó vállalkozások és a fogyasztók érdekeit is. A kommentár minden elemzett szakasz esetében a jogszabályszövegnek kizárólag a felmerülő értelmezési kérdésekre, a vitatható jogszabályi rendelkezésekre, valamint hangsúlyosan a joggyakorlatra fókuszáló elemzését adja az Olvasónak. Az alábbiakban A gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma című fejezetből olvashatnak egy rövid részletet. (Sorozatunk első része itt, a második pedig itt tekinthető meg.)

1. Áttekintés

A Tpvt. 15. §-a határozza meg a vállalkozáscsoport fogalmát, illetve azt, hogy a versenyjogi szabályozás szempontjából mely vállalkozások nem tekintendők függetleneknek, továbbá külön rendelkezést tartalmaz az állami vagy helyi önkormányzati közvetlen irányítás alatt álló vállalkozások függetlenségének kérdése vonatkozásában.

2. Joggyakorlat

a) A 3/2021. GVH közlemény a GVH joggyakorlata alapján több, a Tpvt. 15. §-a körében is releváns, a joggyakorlatot bemutató megállapítást tartalmaz.

A versenyjog az egymástól független vállalkozások közötti megállapodásokat, összehangolt magatartásokat tilalmazza. Hasonló a megközelítés, mint az összefonódások esetén, ahol a Tpvt. csak az egymástól független vállalkozások között lebonyolított tranzakciókat tekinti összefonódásnak, mivel az egymástól nem független, az irányítási viszonyok alapján egy gazdasági érdekeltségi körbe (vállalkozáscsoportba) tartozó vállalkozások esetében a Tpvt. – a nemzetközi gyakorlattal is egyezően – abból a versenypolitikai alapvetésből indul ki, hogy közöttük a verseny – és így a verseny korlátozása is – fogalmilag kizárt, ezért az ilyen vállalkozások közötti strukturális átalakulásoknak a gazdasági verseny szempontjából nincs releváns hatása. Ennek megfelelően az összeolvadás és a beolvadás is csak független vállalkozások által történő megvalósításuk esetén minősül összefonódásnak, amely alól kivételt képezhet az ugyanazon vállalkozások által közösen irányított (és így a Tpvt. 15. §-a alapján egymástól nem független) vállalkozások összeolvadása vagy egyiknek a másikba történő beolvadása, ha a korábbi közös irányítóknak csak egyike (vagy a korábbinál szűkebb köre) válik az egyesült vállalkozás egyedüli (vagy csökkent számú közös) irányítójává (3/2021. GVH közlemény 93. pont).

b) A Tpvt. 15. §-ának (2) bekezdése a Tpvt. 23. §-ának (2) és (3) bekezdése szerinti irányításfogalomra alapítva határozza meg a vállalkozáscsoport fogalmát, amely alapján a Tpvt. 15. §-ának (1) bekezdése az egy vállalkozáscsoportba tartozó vállalkozásokat tekinti egymástól nem függetlennek, miáltal annak ellentéteként (negatív módon) definiálva van az egymástól független vállalkozások fogalma is (3/2021. GVH közlemény 26. pont), például arra a megállapításra jutva, hogy a Tpvt. 15. §-a alapján a közösen irányított vállalkozás valamennyi közös irányítójától függetlennek minősül (3/2021. GVH közlemény 93. pont).

Kiemelendő, a GVH szerint az, hogy a vállalkozás egy másik vállalkozást a konszolidációs körébe bevon, önmagában nem jelenti a másik vállalkozás feletti, a Tpvt. 23. §-ának (2) vagy (3) bekezdése szerinti irányítás meglétét, miként egy másik vállalkozás konszolidációs körből való kihagyása sem jelenti a Tpvt. 23. §-ának (2) vagy (3) bekezdése szerinti irányítás hiányát. Az Szt. szerinti konszolidációs vállalkozási körre vonatkozó szabályozás egyes elemei ugyan nagyfokú hasonlóságot mutatnak a Tpvt. 15. §-a szerinti, egy vállalkozáscsoportba tartozó, vagyis egymással a Tpvt. 23. §-ának (2) vagy (3) bekezdése szerint irányítási kapcsolatban álló vállalkozások körével, de a gyakorlatban nem szükségszerűen fedik le egymást teljeskörűen.

c) A Tpvt. 15. §-ának (2) bekezdése az egymással közvetlen vagy közvetett irányítási kapcsolatban álló valamennyi vállalkozást egy vállalkozáscsoportba tartozónak minősíti. A meghatározás sajátossága, hogy nem egy irányba (az irányítási láncban felülről lefelé vagy alulról felfelé) építi fel a vállalkozáscsoportot, hanem abból a vállalkozásból kiindulva, amely a versenyfelügyeleti eljárás látókörébe került (pl. irányítást megszerző vállalkozás, irányítás alá kerülő vállalkozás). Valamely vállalkozáscsoportnak a Tpvt. alapján nem tagja az a vállalkozás, amelyet a vállalkozáscsoport valamely tagja egy másik vállalkozáscsoportba tartozó vállalkozással irányít közösen. Ebből az is következik, hogy a közösen irányított vállalkozás egyik közös irányítójával sem tartozik egy vállalkozáscsoportba, az ugyanazon vállalkozások által közösen irányított vállalkozások azonban egy vállalkozáscsoportot alkotnak (3/2021. GVH közlemény 65. és 66. pont).

d) A Tpvt. speciális szabályokat tartalmaz az állami vagy a helyi önkormányzati közvetlen irányítás alatt álló vállalkozások függetlenségére nézve. A Tpvt. 15. §-ának (3) bekezdése értelmében függetlennek kell tekinteni azokat a közvetlen állami irányítás alatt álló vállalkozásokat, amelyek piaci magatartásuk meghatározásában önálló döntési joggal rendelkeznek. E rendelkezés az önálló döntési jog tekintetében a Tpvt. 27. §-ának (3) bekezdésére hivatkozik, amely szerint a közvetlen állami irányítás alatt álló érintett vállalkozások nettó árbevételének kiszámításánál azt a gazdasági egységet alkotó vállalkozást kell számításba venni, amely piaci magatartásának meghatározásában önálló döntési joggal rendelkezik. A Tpvt. az önálló döntési jog és a gazdasági egység fogalmára sem ad külön meghatározást. A GVH által kialakított gyakorlat szerint a piaci magatartás meghatározásában való önálló döntési jog nem értelmezhető másként, mint úgy, hogy az állam képviseletében a közvetlen irányítási jogokat gyakorló szervezet nem él irányítási jogaival, a gazdasági egység alatt pedig az ugyanazon állami holding vagy más irányítási centrum alá tartozó vállalkozások együttese értendő (3/2021. GVH közlemény 42. pont, 68–69 pont).

e) A Tpvt. 15. §-ának (3) bekezdése szerinti, a piaci magatartás meghatározásában való önálló döntési jog nem a vállalkozás egy-egy konkrét magatartásához kapcsolódó fogalom, hanem olyan tartós állapot, amelyben az állam nem él közvetlen irányítási jogával. Az ezzel kapcsolatosan értékelendő döntések három fő csoportba sorolhatók a GVH szerint:

– a vállalkozás működési módjához, alapvető szabályaihoz, felszámolásához, eladásához kapcsolódó döntések,

– a vállalkozás üzletpolitikájához kapcsolódó stratégiai jellegű döntések (üzleti terv),

– a vállalkozás napi működése.

A vállalkozás versenyjogi függetlensége szempontjából azon döntéseknek van jelentőségük, amelyek kifejezetten az érintett vállalkozás versenystratégiai (piaci) magatartásával vannak közvetlen összefüggésben. Ebből a szempontból főszabályként az üzleti terv elfogadása tekinthető meghatározó körülménynek. Ezért ha a vállalkozás üzleti tervéhez az állam közvetlen irányítási jogai gyakorlójának jóváhagyása szükséges, akkor a vállalkozásnak nincs önálló döntési joga. Ez alól kivételt képezhet az alábbi két helyzet:

– az üzleti terv csak általános célkitűzéseket rögzít,

– az üzleti terv elfogadására vonatkozó felhatalmazás csak formai, az üzleti terv elfogadására való jogosultság ugyanis tartalmi szempont, amelynek különösen akkor van jelentősége, ha az üzleti terv elfogadására jogosult személyében a bejelentési kötelezettség időpontját megelőzően nem sokkal változás áll be.

A GVH értelmezése szerint ha az üzleti tervet a közvetlen állami irányítás alatt álló vállalkozás vezető testülete (igazgatósága, ügyvezetése) önállóan – az irányítási jogok gyakorlójától (pl. minisztertől) függetlenül – fogadja el, akkor az a körülmény, hogy a vezető testület tagjait a miniszter választja meg vagy hívja vissza, önmagában nem kérdőjelezi meg a vállalkozás Tpvt. szerinti függetlenségét. A közvetlen állami irányítás alatt álló vállalkozások esetén ugyanis a Tpvt. 15. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Tpvt. 23. §-a (2) bekezdésének b) pontjával szemben (amely szerint irányítást jelent, ha a vállalkozás jogosult egy másik vállalkozás vezető tisztségviselői többségének kijelölésére) a Tpvt. 15. §-ának (3) bekezdése szerinti speciális szabály alkalmazandó, amely a közvetlen állami irányítás alatt álló vállalkozások függetlenségét kifejezetten a versenystratégiai (piaci) magatartások meghatározása szempontjából engedi értékelni, amely szempontból az üzleti terv jóváhagyása a meghatározó körülmény (3/2021. GVH közlemény 70–72. pont).

f) A GVH szerint a gazdasági egység a Tpvt. vállalkozáscsoport fogalmán belül értelmezhető. A közvetlen állami irányítás alatt álló vállalkozások a Tpvt. 15. §-ának (2) bekezdése szerinti vállalkozáscsoportot alkotnak ugyan, azon belül azonban az önálló döntési joggal rendelkező vállalkozások elkülönülnek, és [az általuk a Tpvt. 23. §-ának (2) bekezdése szerint irányított vállalkozásokkal együtt] gazdasági egységeket alkotnak, az önálló döntési joggal nem rendelkező közvetlen állami irányítás alatt álló vállalkozások pedig az irányítási jogok gyakorlójával együtt alkotnak egy gazdasági egységet. Az így meghatározott gazdasági egység egyben a Tpvt. 26. §-ának (5) bekezdése szerinti olyan érintett vállalkozáscsoportnak minősül, amelynek nettó árbevételét az irányítási jogok gyakorlója vagy valamely a gazdasági egységébe tartozó vállalkozás által megvalósított összefonódás esetén figyelembe kell venni. Az államnak lehetősége van arra, hogy közvetlen irányítási jogai gyakorlását több, úgynevezett irányítási centrumra (minisztériumra, vagyonkezelő szervezetre) bízza. Ebben az esetben az előzőek döntési centrumonként értelmezendők, és különböző döntési centrumokhoz tartozó vállalkozások – döntési joguktól függetlenül – semmiképpen sem tartoznak egy gazdasági egységbe.

A kötet szerzője dr. Zavodnyik József. (Címlapképünk illusztráció. Forrás: MVM)

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---