A szerkezetátalakítási eljárás megindításáról gyakorlati szemmel I.
2022. július 1-jétől hatályos az EU Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelvét átültető magyar törvény.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Jogásznak tanult, újságíró lett, majd főszerkesztő, munkájában pedig éppen húsz éve ötvözi a két szakmát dr. Jablonszky László, a Wolters Kluwer Kft. kiadói igazgatója, aki az e napokban éppen 20 éves Jogtár alapító főszerkesztője. Kezdetektől részt vett a Jogtár, mint termék kigondolásában, összerakásában és menedzselésében. Sajátos humora, közvetlensége különleges embert rejt: irodai kanapéján állandó vendég – mi több, munkatárs egy mackó, melynek nevét firtatva a felelet: „a nyomdafesték tűrőképessége miatt kénytelen vagyok öncenzúrát gyakorolni, de ha elmesélem a történetét, akkor azért könnyen rá lehet jönni, hogy hívják”. A mackó tehát nem csak csendes társ, hiszen „sokszor magammal viszem például a közbeszerzési eljárásokra is”. A másik kanapéállatka egy báránybőrbe bújtatott farkas. „Vele jelzem, ki mire számíthat: az is üzenet, ha a bőr fenn van a farkas fején, s az is, ha nincs” – jelzi, valójában mennyire béketűrő főnök lehet. (Az alábbiakban a dr. Jablonszky Lászlóval készített interjú második, befejező része olvasható. Az első rész az ügyvédvilág.hu keddi kiadásában jelent meg.)
De akkoriban még messze volt egy komplex informatikai rendszer működtetése. Elmeséled a fejlődés stációit?
Ebben a saját pályám alakulása is benne van, s egy nagyon izgalmas tanulás indult el, hiszen ténylegesen mi tapostuk ki az elektronikus jogi kiadványok útját. Hallatlan érdekes volt belecsöppeni ebbe a világba, erre a szakterületre, különösen, hogy soha nem gondoltam arra, hogy ügyvéd, ügyész vagy bíró legyek. A hagyományos jogágak nem érdekeltek. De abban biztos voltam, hogy amit újságíróként, szerkesztőként megtanultam, a pontosságot, alaposságot, a határidők betartását, azt másutt is hasznosítani tudom. Az Árboc Kft. megrendelőinek, önkormányzatoknak, nagyvállalatoknak és más cégeknek flopilemezek százain szállítottunk jogi információkat. Ahogy mondtam, visszamenőlegesen számítógépre vittünk sokféle adatot a jogszabályokról, kicsit hasonlóan a mai változásmutatókhoz. Akkoriban, a rendszerváltás miatt robbanásszerűen sok Magyar Közlöny jelent meg, rengeteg jogszabállyal. A változásokat pedig át kellett vezetni a jogrendszeren is. A régi módszerek, mint papír, olló, ragasztó, ceruza, már használhatatlanok voltak a jogászoknak. Nem lehetett követni a változásokat, teljes volt a zűrzavar. Egy pici iránytű lehetett ebben a káoszban a mi kínálatunk. Az értékéről azért valamit elárul, hogy az akkori Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónak végeztünk alvállalkozóként egy nagyon fontos munkát: abban az időben jelentették meg a Hatályos Jogszabályok Gyűjteményét. Ez egy pótlapos kiadvány volt, melynek a lábjegyzeteit ennek a számítógépes programnak a segítségével ellenőriztük. Márpedig a lábjegyzeteken keresztül pontosan végig lehet követni, hogy egy jogszabályból hiányzik-e valami, netán több van-e benne, mint aminek lennie kellene. Egyébként el kell ismerni így utólag, hogy ez egy elég trükkös kiadvány volt: ha elcsúszott az ember a befűzéssel, akkor csaknem használhatatlanná vált, s később nehéz volt a hibát korrigálni, ráadásul nagyon pontos, precíz munkát igényelt a pótlapozás is. De ez ennek ellenére is nagyon nagy üzlet volt akkoriban, és még jó pár éven át. A papírvilág utolsó fellángolása, legalábbis a jogszabályok terén. Mert aztán jött a Kerszöv és az első Jogtár. De ez már egy másik cég és egy másik történet.
Képünkön dr. Jablonszky László
Hogyan, mikor „úszott be” a képbe a Kerszöv?
Sztyaszni Gyulával 1992-től dolgoztunk együtt, de mint munkáltató, a Kerszöv valamikor 1993 későtavaszán jelent meg az életemben. Az igazán kemény, intenzív időszak akkor kezdődött, amikor sok-sok beszélgetés után letisztult és már tudtuk, mit szeretnénk csinálni. Olyasmit, ami eddig Magyarországon még nem volt. Azt akartuk, hogy a pótlapok tartalma számítógépen jelenjen meg, számítógépen frissüljön, ne kelljen befűzni a pótlapokat, hanem a technika adta lehetőségekkel élve frissebb, gyorsabb, pontosabb és sokoldalúbb jogi információkkal szolgáljunk. Ekkor már nem álltunk olyan messze a Jogtártól, de ahhoz a meglévő, régi alapokra kellett új falat húzni. A Kerszövnél már korábban is voltak számítógépes próbálkozások, az adatok zöme valamilyen formában rendelkezésre állt. Csak meg kellett őket tisztítani, kiigazítani, adatbázisba szervezni. Rendkívül intenzív munka volt, mivel nagyon gyors megjelenést tűztünk célul magunk elé. Ebből az időszakból származik a személyes rekordom, amit egyidejű munkavégzéssel töltöttem: 57 óra. De valószínűleg Gyulának se sokkal kevesebb… Ekkor állítottuk össze, hogy lényegében mi és hogyan kerüljön a lemezre. Az enyém volt a tartalom, Gyuláé és a számítógépes csapatáé az azt működtető technológia.
Mennyire volt bőséges a kezdeti tartalom?
Talán meglepő, de a teljes hatályos magyar joganyagot tartalmazta. Viszont nem volt időgép, nem lehetett se vissza-, se előrefelé állítani a jogszabályok hatályosságát. Annak a hónapnak az utolsó napja szerinti hatályos szöveg jelent meg, ami rá volt írva a lemezre. Ezen kívül volt még néhány ezer bírósági határozat is. Körülbelül ennyivel indultunk. Ami a kezelő programot illeti, tetszőleges szövegre lehetett keresni, és ez nagy újdonság volt akkoriban. Bármilyen szóra vagy szókombinációra, akár szótövekre is. S ezt kombinálni lehetett más szempontokkal, például ki hozta a jogszabályt és mikor. Emellett nyomtatni és szöveget másolni lehetett már az elején is. Többféle nyomtatási beállítási lehetőség volt, természetesen az akkori lehetőségek szerint. Működtek a kereszthivatkozások is, de ez egy meglehetősen fals működés volt az elején, mivel a jogszabályok még nem voltak időgépesek. Technikailag működött, de mindig a hatályos jogszabályba ugrott, illetőleg ha olyan linkeket akartak meghívni, ami már nem hatályos jogszabályra hivatkozott, akkor úgy jártak, hogy csak a jogszabály címével találkoztak és azzal a lábjegyzettel, ami azt tartalmazta, hogy ezt a jogszabályt melyik másik helyezte hatályon kívül. Kezdetben egyébként csak a hatályosítást végeztük manuálisan, és természetesen az adatrögzítést. Az összes többit már az elején is program végezte. Persze a manuális dolgokban is már a kezdetektől a legnagyobb pontosságra törekedtünk. Vegyük például az adatrögzítést. Akkoriban a szkennelő, szövegfelismerő programok még nagyon gyerekcipőben jártak, úgyhogy kitűnő, gyors és pontos munkára képes gépírónőket kerestünk, akik a Magyar Közlönyt nekünk szépen begépelték. Ugyanazt a szöveget két egymástól teljesen független gépírónő. Ezt egy program segítségével összekomparáltuk, egy harmadik kolléga ott ült a számítógépnél, előtte a Magyar Közlönnyel, és a program minden olyan helyen megállt, ahol a két gépírónő által rögzített szövegben eltérés volt. Akkor a kolléga a közlöny alapján döntött arról, melyik a pontos szöveg. Ha mind a két gépírónő ugyanúgy rosszul ütött valamit, vagy a közlönyös figyelmetlen volt, akkor bizony becsúsztak hibák. Ezért a kezdetektől alkalmaztunk korrektorokat is, külsősöket, belsősöket egyaránt. Az elején még az ügyfelektől is kértünk segítséget, elindítottuk a Keressen hibát! elnevezésű akciót, s jutalmaztuk azokat, akik találtak is. Ez is segített abban, hogy egyre tökéletesebb lehessen a rendszer. Kezdetben a tartalom minőségbiztosítását is én felügyeltem, akkoriban én voltam az egyetlen hatályosító jogász, aztán Lőrik Zsókával megosztva csináltuk ezt. Ő ma ügyvéd, de a CompLex TEÁOR szerzőjeként ma is segíti munkánkat. A következő lépések, például az időgép sem ment egyik pillanatról a másikra, eltartott néhány évig. A hírlevelekben rendszeresen tudósítottunk arról, hogy már időgépes a Ptk. is, vagy jön az időgépes Büntető törvénykönyv. Ahogy lehetett, megfeszülve időgépesítettük visszamenőleg az anyagokat. Ehhez nagy segítséget jelentett, hogy a közlönyszövegek rendelkezésünkre álltak, mert azt a Gyula a kilencvenes évek elejétől folyamatosan rögzíttette. Ez tette lehetővé, hogy nálunk az időgép kezdete nem valamilyen fix dátumhoz kötődik, hanem akkortól indul, amikor kiadták azt a jogszabályt, amit feldolgozunk. A Polgári perrendtartás (Pp.) például 1953. január 1-jén lépett hatályba, 1988. január 1-jén a 20-ik, ma a 135-ik szövegváltozatánál tartunk. S a Pp. korántsem csúcstartó. A másik ötlet, aminek szükségességét már a kezdetektől tudtuk, hogy a bírói határozatok, különböző kapcsolódó joganyagok az adott paragrafushoz kötve jelenjenek meg. Ám, hogy mit fejlesszünk és milyen sorrendben, azt az ügyfelek döntötték el.
Az nem jelentett problémát, hogy nem minden ügyvédnek volt akkoriban még számítógépe és lemezolvasója?
Amikor 1993-ban a Jogtár kijött, az ügyvédek, jogászok körében valóban nem volt még általános a számítógép-használat, legfeljebb egy Commodore-ja volt otthon, de azt is leginkább a gyerek használta. Viszont ez az az időszak is, amikor a jogásztársadalom elkezd számítógépet vásárolni, s nem kevesen épp a Jogtár miatt. Ezt látva a Kerszöv egy hardvare-üzletágat is kifejlesztett. Tehát a boltban a számítógépet is meg lehetett venni, és minden hozzávalót, a CD-olvasótól a nyomtatóig. A Jogtárnak azonban korábban az volt a legnagyobb hiányossága, hogy havonta csak egyszer frissült, az új lemezzel. Ám 1996-ra – nagyjából az internet megjelenésének idejére – eljutottunk odáig, hogy minden fontos jogszabályt időgépesítettünk. Az ügyfelek tetszőlegesen frissíthették a saját Jogtár-adataikat, ha szükségük volt rá, akkor akár naponta többször is követhették azt az apró munkát, amit mi a közlönyök megjelenése után a lehető leggyorsabban elvégeztünk. Tehát lassan, de biztosan elindulhatott az ügyfélkör bővítése. A lemez egyébként akkoriban a hatályos jogszabályok adatbázisát tartalmazta – ennek a legfrissebb része mindig az adott online adatbázis volt. Már említettem, hogy a bírósági határozatok a döntvénytár-adatbázisba kerültek. Ekkortájt, vagy nem sokkal előbb lehetett, hogy a törvények indokolását, magyarázatát is megjelentettük. Nemcsak a frisseket, hanem régieket is. Tudni kell, hogy a törvényeknek a rendszerváltás után már nincs hivatalos indokolása, tehát ezt a szöveget mi raktuk össze az előterjesztői törvényjavaslatból, illetve az ahhoz érkezett és elfogadott különböző módosító indítványokból, és azok indokolásaiból. Ezzel egyidejűleg, a felkészülést segítendő, a készülő és már nyilvános törvényjavaslatokat is adatbázisba rendeztük. A Jogtár természetesen a hatályon kívül helyezett jogszabályokat is tartalmazza, és belőle nem tűnnek el adatok. 1949-től kezdődően minden jogszabály megvan, és számos korábbi is. A törvényeknél 1867-től hiánytalan a sor, illetve a Corpus Juris adatbázisát is figyelembe véve, István királyig. Nem mindegyik jogszabály időgépes természetesen, mert ha például fél évszázada, vagy régebben hatályon kívül helyezték, általában nincs jelentősége a visszamenőleges időgépesítésnek. Sok ilyet is hatályosítottunk persze, mert fontosnak ítéltük, mivel bírósági ügyekben még előfordulhat, vagy egyszerűen csak kérte egy ügyfél. Persze egy ilyen erőteljes fejlődéshez az a fajta közös gondolkodás kellett, amellyel Styaszni Gyulával irányítottuk a munkát. Konfliktusunk alig volt, legfeljebb abból, hogy azt a sok dolgot, amit kitaláltunk, képesek vagyunk-e meghatározott idő alatt megcsinálni. Ám ha valamit elkezdtünk, az nem maradhatott félbe. A fejlesztési irányokat tekintve egyébként meghatározónak mindenképpen a Gyulát tekintem, egyrészt mert nagy koponya, koncepciózus ember, másrészt informatikai alapokra épültek a fejlesztések. Én inkább a tartalom pontosságáért, hitelességéért, gyorsaságáért voltam és vagyok felelős máig is.
Mikor, hogyan történt a tulajdonos-változás?
Styaszni Gyula 1998 őszén már nem tudott ellenállni a korábban is érkező ajánlatoknak. A kedvező kondíciók mellett attól is tartott, hogy a nagy nemzetközi tapasztalattal és pénzügyi háttérrel rendelkező multik könnyen lenyomhatják. Akkor úgy mondtuk, hogy a két cég egyesült, de valójában a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó megvette a Kerszövöt. Akkoriban még amerikai, belga, holland, kanadai nemzetek képviselői voltak a pár évvel korábban privatizált KJK igazgatóságának a tagjai. Mondták az elején, hogy ez nem lesz mindig így, és pár évvel később aztán szépen haza is mentek. Illetve, ahová küldték őket. Az akkori nagyfőnök például az ausztrál WK első embere lett. Szerencsére a Jogtár-készítést nem viselte meg a váltás. A függetlenségemet meghagyta az új tulajdonos, s meg tudtam őrizni azokat a kollégákat, akikkel a Jogtárat elkezdtük építeni. Egyszóval ebből a szempontból teljes volt a szabadság. Azt várták tőlem, hogy ugyanazt csináljam és ugyanúgy, ahogy a korábbiakban. Csak az eredmény számított, és azt hoztuk. Inkább a légkör volt kicsit furcsa, különösen a kezdeti időszakban. Egy igazán munkaközpontú, de barátságos, családias cégtől hirtelen bekerülni a világ számos pontján ott levő multinacionális vállalathoz, ahol a vezetésben a hivatalos nyelv az angol, és ahol ugyan sok jó elemét lehetett látni és érezni a multinacionális létnek, de furcsa volt állandóan meetingekre járni és megszokni, hogy a döntések egy picit lassabban, és sok áttételen keresztül születnek. Mondtam is, hogy a kapitalizmusból visszakerültem a kommunizmusba, amin először megütköztek, aztán jót nevettek.
Mikor jelentek meg a Jogtár különböző mutációi, s mennyire volt nagy kihívás az EU-s jogszabályok feldolgozása?
A mutációk az ezredforduló környékén indultak. A Jogtár mellé negyedéves szakadatbázisokat készítettünk adózási, közigazgatási-önkormányzati és munkaügyi területen. Ezek, és még néhány kiegészítő termék körbeölelték azt a Jogtárat, amelynek az uniós csatlakozás idejére már elkészült a Jogtár Plusz változata is. Erre már az EU-s joganyagok is rákerültek, és a felület is teljesen megújult. Ami az EU-t illeti, hatalmas anyagmennyiségről van szó. Panaszkodhatunk mi, hogy mekkora a Magyar Közlöny, de az unióban sokkal több jogszabály jelenik meg. Nagy kihívás volt ezekből is időgépes, hatályosított jogszabályszövegeket szolgáltatni, és nem csupán közlönyállapotot.
Gondolom, az egyik hobbid mindenképp a munkád, érződik a szavaidon. De van-e más kedves időtöltésed?
Ha valami megtetszik, gyorsan beleásom magam a témába. A borkultúrával, a borgasztronómiával is így kerültem szorosabb kapcsolatba. Valamikor a ’90-es évek második felében betértem egy vinotékába, s megvettem a Borkalauz egyik számát. Élvezettel kezdtem forgatni. Olyannyira, hogy néhány hét múlva felkerestem a szerzőjét, s elvégeztem nála egy bortanfolyamot. Akkoriban, 1997-ben még Styaszni Gyula volt a főnök és a tulaj, aki látva a lelkesedésemet, azt mondta, csináljunk egy borkóstolós CD-t. Közönségsiker lett, ennek ellenére üzletileg nem igazán jött be, néhány szakmabeli pedig megsértődött, amiért kimaradt a kiadványból. Ami egyébként nagyjából a Jogtárhoz hasonlóan működött: egy viszonylag nagy adatbázist sikerült összeállítanunk a borvidékekről a termelőkről, a fajtákról, továbbá azokról az ételekről, melyek az adott borhoz illenek. Ebben is van saját lista-összeállító program, azaz bárki felveheti rá a saját borait, borvidékeit, receptajánlatait. Mára viszont nagyon sokat fejlődött a magyar borágazat is, így egy ilyen CD-t csak nagyon nagy ráfordítással, sok ember munkájával lehetne igényesen megcsinálni. Így valószínűleg nem lesz „modernkori” folytatása. Viszont a borfesztiválok állandó vendége, bérletese lettem, legújabban pedig a pálinkafesztiváloké is. Gyakran a kollégákkal együtt járunk ezekre a rendezvényekre. Ezért is mondom, egy nagyon jó csapat a Jogtáré, a viszonyunk több mint kollegiális. De ez nem is lehet másként, hiszen sokszor hétvégén is dolgozunk vagy éjszakázunk bent, telente a hajnali hógolyózás sem ritka az épület előtt, egy kis lazításra. Ha frissíteni kell az adatbázist, nem lehet lazítani, csinálni kell. Ez egy nagyon munkás feladat, de szép, húsz év után sem tudtam megunni, ma is éppúgy szeretem, mint induláskor.
A cikk teljes terjedelmében az Ügyvédvilág 2013 októberi számában olvasható.
2022. július 1-jétől hatályos az EU Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelvét átültető magyar törvény.
A 2024. évi VII. törvény és a MiCA A magyar jogi szabályozás alapja a 2024. évi VII. törvény a kriptoeszközök piacáról, amely részletesen szabályozza az egyes kriptoeszközök kibocsátását és a hozzájuk kapcsolódó egyes szolgáltatásokat. Ezen túlmenően, az Európai Unióban a kriptoeszközökre vonatkozó szabályozást a MiCA Rendelet (Markets in Crypto Assets; az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A […]
Alábbi cikkünkben a 2024/104–106. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok közül válogattunk.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!