Közös veszélyhelyzet az öröklési jogban

Nem állapítható meg a közös veszélyhelyzet mint az öröklésből való közös kiesési ok abban az esetben, ha az egyik örökhagyó a hirtelen fellépő rosszulléte miatt nem tud segítséget nyújtani a másiknak és nincs olyan közös kiváltó ok, amely a két halálesetet előidézte – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az örökhagyók házastársak voltak. A feleség körülbelül 20 éve magatehetetlen beteg volt, ápolását a házastársa látta el. A férj 2015. szilveszter éjjelén az otthonában agyvérzést kapott. A testvére és annak fia 2016. január 1. napján 13 óra körül a konyhában a földön fekve talált rá. Ugyanekkor a feleséget a hálószobában találták meg eszméletlen állapotban, ugyancsak a földön fekve. A mentők a feleséget erősen kihűlt, életveszélyes állapotban kórházba szállították, ahol még aznap elhunyt. A férjet egy vidéki kórházba szállították, ahol tüdőgyulladást kapott, majd szívelégtelenség következtében 2016. január 7. napján meghalt.

A közjegyző az örökhagyók hagyatékát ideiglenes hatállyal a férj gyermekének (alperes) mint törvényes örökösnek adta át. Megállapította, hogy a feleség törvényes örökösei (a férj kiesése esetén) az elhunyt testvér jogán a feleség testvérének gyermekei (felperes), míg a férj törvényes örököse az alperes. Kifejtette, hogy a törvényes öröklési rend abban az esetben érvényesülne, ha megállapítható lenne, hogy az örökhagyók közös balesetben vagy közös veszélyhelyzetben hunytak el, mert ebben az esetben a férj nem örökölne a feleség után.

 

A kereset

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a feleség után a hagyatékhoz viszonyítottan 1/2 részben öröklésre jogosult. Álláspontja szerint a feleség után testvérével, az édesanyjuk mint az öröklésből kiesett testvér jogán törvényes öröklésre jogosultak. Úgy vélte, hogy az örökhagyók közös veszélyhelyzetben hunytak el, így a feleség utáni öröklésből a férj kiesettnek tekintendő, mivel egyidejűleg kerültek olyan helyzetbe, hogy nem tudtak egymáson segíteni, ami mindkettőjük halálához vezetett. Amennyiben ugyanis egymáshoz segítséget tudtak volna hívni, haláluk szükségszerűen nem következett volna be. A felperesi érvelés szerint a veszélyhelyzet a feleség vonatkozásában abban nyilvánult meg, hogy a férj kinyitotta annak a szobának az ablakát, ahol a feleség feküdt, azonban a rosszulléte miatt azt nem tudta becsukni, s miután a feleség nem tudott felkelni az ágyból és segítséget hívni, ezért kihűlt. A férj esetében a veszélyhelyzetet abban látta megvalósulni, hogy miután rosszul lett, a feleség nem tudott segítséget hívni hozzá, így az időben érkező segítség híján elhunyt. Meglátása szerint a segítségtől elzárt állapot indította el a mindkét örökhagyó halálához vezető okfolyamatot.

Az alperes a Ptk. 7:4. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezéséből indult ki: „Kiesik az öröklésből, aki nem éli túl az örökhagyót. A közös balesetben vagy más hasonló közös veszélyhelyzetben elhunyt személyek az egymás után történő öröklés tekintetében a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők.” Eszerint a veszélyhelyzetben, tehát annak bekövetkeztekor és a helyszínén történő elhalálozás vezet a kölcsönös kieséshez. Veszélyhelyzetnek csak azok az élethelyzetek minősülnek, amelyek egyszeri külső hatásra, az érintett akaratától függetlenül hirtelen következnek be, és sérülést vagy halált okoznak. Arra hivatkozott, hogy egyik örökhagyót sem érte külső hatás, hiszen egyikük rosszul lett, a másikuk pedig leesett az ágyról és kihűlt. Álláspontja szerint nem áll fenn közvetlen okozati összefüggés a férj rosszulléte és az örökhagyók halála között, amelyek közül az egyik természetes, a másik baleseti halálnak tekintendő. Abból, hogy a férj rosszul lett, nem következik az, hogy a feleség emiatt – a segítségadás szándékával – került ki az ágyból, sérült meg és hűlt ki, ezt a tényt ugyanis bizonyíték nem támasztja alá.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a feleség vonatkozásában a hagyaték 1/2 részében a felperes öröklésre jogosult. Meglátása szerint a feleség kihűlését az okozta, hogy a szoba, amelyben tartózkodott, kihűlt. A szoba kihűlését szellőztetés okozta. Lényegesnek ítélte, hogy a férj gyakorlatilag ugyanabban az időpontban lett rosszul és vált mozgásképtelenné, amikor a feleség magatehetetlen állapotban a földre került. Ezért az örökhagyók olyan helyzetbe kerültek, hogy egyikük sem tudott a másikon segíteni, így megállapította, hogy közös veszélyhelyzetben haltak meg. Haláluk egy olyan oksági folyamat kapcsán következett be, amelynek során a feleség észlelte, hogy hűl a szoba hőmérséklete, amelyben tartózkodik, próbált eljutni a férjhez, aki eközben stroke-ot kapott, és nem tudott a feleségén segíteni, mert nem érte el a telefonját. A bíróság szerint mivel az örökhagyók közös veszélyhelyzetben haltak meg, a feleség után a felperes törvényes öröklésre jogosult.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. A bíróság nem látta megállapíthatónak, hogy a feleség mikor és milyen okból került a földre. Abból kiindulva, hogy a téli időszakban egy családi házban a padló általában hideg még akkor is, ha van fűtés, arra következtetett, hogy a feleség a földre kerülve magatehetetlen állapota miatt is elszenvedhetett olyan kihűlést, ami a halálához vezetett. Azt azonban nem látta meghatározhatónak, hogy a feleség kihűlését milyen körülmény idézte elő. Megállapította továbbá, hogy a férj halálának közvetlen oka nem az agyvérzés, hanem szívelégtelenség volt az orvosi dokumentáció szerint, a stroke és a tüdőgyulladás megelőző ok volt. Bár az a tény, hogy az örökhagyók halála nem azonos helyen és időben következett be, nem akadálya annak, hogy a közös veszélyhelyzet megállapítást nyerjen, ennek ellenére annak fennálltát nem látta bizonyítottnak, mivel az örökhagyók halálának nem ugyanaz volt a kiváltó oka.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes szerint a két örökhagyó egyszerre került olyan helyzetbe, hogy nem tudott egymásnak segíteni, és ez a helyzet oki kapcsolatban áll a halállal. A halál konkrét okának nincs jelentősége.

 

A Kúria megállapításai

A Kúria álláspontja szerint helytelen a felperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspontja, amely szerint a Ptk. rendelkezés alkalmazhatósága szempontjából nincs jelentősége annak, hogy milyen körülmények vezettek az örökhagyók halálához és mi volt a haláluk oka. A közös veszélyhelyzet fennállását ugyanis csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a két örökhagyó halálát közös kiváltó ok idézte elő. Az örökhagyók halálának nem kell szükségképpen azonos helyen és időben bekövetkeznie, mindenképpen szükséges azonban, hogy a halálhoz vezető okfolyamatot mindkét örökhagyó esetében ugyanaz a külső körülmény indítsa el. Kiemelte, hogy a férj halálát nem a segítségnyújtás hiánya okozta. Tanúvallomás alapján megállapítható volt, hogy a férj eszméleténél volt a megtalálásakor, képes volt kommunikálni is. A kórházi zárójelentés szerint a kórházba kerülését követően tudata éber, bár zavart volt. Halálának közvetlen oka szívelégtelenség volt, a stroke és a kórházi kezelés során kialakult tüdőgyulladást megelőző okként került feltüntetésre. A perben nem merült fel arra vonatkozó adat, hogy a halálában szerepet játszott volna az, hogy az agyvérzést követően nem kapott időben segítséget. Így esetében nem volt olyan külső körülmény, amely a halálához vezető okfolyamatot elindította.

A férj hirtelen fellépő rosszulléte és ebből adódó mozgásképtelensége szerepet játszhatott a feleség halálában, amennyiben emiatt nem tudhatott számára segítséget nyújtani. Ennek alapján sem állapítható meg azonban olyan közös kiváltó ok, amely a mindkét örökhagyó halálához vezető okfolyamatot elindította volna.

A Kúria mindezek alapján leszögezte, ha nem állapítható meg az a közös kiváltó ok, ami azt eredményezi, hogy az egyik örökhagyó a hirtelen fellépő és utóbb közvetve a halálához vezető rosszulléte miatt nem tud segítséget nyújtani a mozgásában korlátozott és magatehetetlen állapotba kerülő másik örökhagyónak, a két örökhagyó rövid időn belül bekövetkező halála sem alapozza meg a közös balesetben vagy veszélyhelyzetben történt halálukra alapított kiesési okot. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. I. 21.508/2019.) a Kúriai Döntések 2020/11. számában 327. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 7:4. § (1) bekezdés.

Kapcsolódó cikkek:


Mi minősül gyűlésnek a gyülekezési törvény szerint?
2021. január 8.

Mi minősül gyűlésnek a gyülekezési törvény szerint?

Ha a tervezett rendezvény legalább egyik elemének célja közügyben való véleménynyilvánítás, úgy az – egyéb feltételek fennállása esetén – a gyülekezési törvény szerinti gyűlésnek minősül, és az arra vonatkozó bejelentésről a gyülekezési hatóságnak érdemben kell döntenie – a Kúria eseti döntése.

Az egyszerű okiratok bizonyító ereje
2020. október 16.

Az egyszerű okiratok bizonyító ereje

Az egyszerű okiratnak törvényben meghatározott alaki bizonyító ereje nincs, anyagi bizonyító ereje a bíróság mérlegelésétől függ. Ha az eredeti okirat az annak becsatolására köteles fél érdekkörében megsemmisült, annak hiányát a bizonyító fél terhére kell értékelni – a Kúria eseti döntése.