Az ingatlan-nyilvántartás szerint magántulajdonú telek a települési önkormányzat helyi adó rendelete alapján telekadó tárgya lehet – a Kúria eseti döntése.
Releváns jogszabályhely: 1990. évi C. törvény 17. §, 52. § 16. pontja.
Ami a tényállást illeti, a felperes tulajdonát képezi egy „kivett beépítetlen terület” művelési ágú ingatlan, amire – 71 másik ingatlannal együtt – az önkormányzat változtatási tilalmat rendelt el. Az adott településrészen lakóparki házak épültek volna, de a beruházás végül nem valósult meg. A felperes az ingatlantulajdona után telekadó adatbejelentést nyújtott be, amelyben az építési tilalom miatt 50%-os adómentességet kért. A jegyző összesen: 349 020 Ft/év telekadót állapított meg. A felperes fellebbezésében már arra hivatkozott, hogy az ingatlana nem tartozik a telekadó tárgyi hatálya alá. Álláspontja szerint a telek a helyi építési szabályzat (HÉSZ) szerint zöldterület besorolású, állandóan növényzettel fedett, beépítésre nem szánt közterület, ami nem építhető be, ezért telekadó tárgya nem lehet. A telken építkezni nem tud, így nincs jelentősége az építési tilalomnak sem.
Az alperes eljárása
Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja szerint az önkormányzat a 2022. októberi nyilvános ülésén elfogadta a perbeli ingatlanra is vonatkozó, mintegy 72 ingatlant érintő változtatási tilalomról szóló rendeletet, amelynek célja az érintett terület természeti értékeinek megvédése. A rendelet megalkotásának folyamata előre meghirdetett módon nyilvános volt, ezért az információk hiányára a felperes alappal nem hivatkozhat, ha kellő körültekintéssel jár el, akkor tudnia kellett, hogy milyen feltételekkel szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát.
Úgy vélte továbbá, hogy a felperes alaptalanul állítja azt, hogy mivel az ingatlan nem beépíthető, ezért nem lehet tárgya a telekadónak. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 17. §-a szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek. A Htv. 52. § 16. pontja értelmében telek: az épülettel, épületrésszel be nem épített földterület, ide nem értve: a belterületen fekvő termőföldet, feltéve, ha az tényleges mezőgazdasági művelés alatt áll, a külterületen fekvő termőföldet, a tanyát, a közút területét, a vasúti pályát, a vasúti pálya tartozékai által lefedett földterületet, a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény temető fogalma alá tartozó földterületet, a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény szerinti víztározó, bányató területét, az erdőt, az ingatlan-nyilvántartásban mocsárként nyilvántartott földterületet, illetve a folyóval összefüggő vízterületet alkotó, – kizárólag a hajózási hatóság engedélyével megszüntethető – kereskedelmi áruk ki- és berakodásának céljából szabad kikötőként használt, vízzel borított medencét. Az alperes szerint a perbeli ingatlan megfelel a telek fogalmának, épülettel be nem épített földterület, amely így telekadó tárgynak minősül és a Htv. tárgyi hatálya alá tartozik. A Htv. nem korlátozza a telek fogalmát beépíthető telekre, a perbeli telket, mint adótárgyat helyi adó kötelezettség terheli.
Kiemelte továbbá, hogy a felperes összekeveri a beépítésre nem szánt terület kategóriáját a nem beépíthető telek fogalmával. A beépítésre nem szánt terület azt jelenti, hogy az ingatlannak van egy sajátos elsődleges funkciója, és ezen a beépítésre nem szánt területen csak az elsődleges funkciót kiszolgáló építkezésekre nyílik lehetőség. A perbeli ingatlan az övezeti korlátok betartásával beépíthető. A változtatási tilalom alá eső területen új építményt létesíteni nem lehet, és ez a szabályozás tartalmilag építési tilalomnak minősül, ezért a helyi adó mértéke az építési tilalom alatt álló telek adóköteles területének 50%-a.
A bíróság eljárása
A felperes amellett érvelt, hogy ingatlana az ingatlan-nyilvántartás szerint belterületi, „kivett beépítetlen terület” megjelölésű közterületnek minősül, amely használatát tekintve közkert vagy közpark lehet. Természetes személyként azonban a tulajdonában álló ingatlanon, mint közterületen nem építkezhet, ilyen módon az ingatlan nem beépíthető. Az ingatlan övezeti besorolása szerint közterületnek minősül, így az önkormányzat olyan ingatlant adóztat, amely az általa megállapított övezeti besorolás szerint kizárólag önkormányzati tulajdonban állhatna, és a funkciója szerint bárki használhatja.
A bíróság elutasította a keresetet. Megállapította, hogy az a körülmény, miszerint az ingatlan az övezeti besorolása miatt nem építhető be, jogi korlátnak minősül, ezért nem érinti a telekadó hatálya alá tartozást. Az övezeti besorolás miatti beépíthetőség hiánya okán a felperes nem mentesülhet a telekadó fizetési kötelezettség alól.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes kifejtette, hogy a közterület állami vagy önkormányzati tulajdonban állhat, kizárólag az önkormányzat forgalomképtelen törzsvagyonába tartozhat, ezért számára a tulajdonát képező ingatlan beépítésének fizikai akadálya van. Valójában nem is lehetne a tulajdonában zöldterületi felhasználásba sorolt, közparkként/közkertként használható közterületnek minősülő ingatlan.
A Kúria megállapításai
A Kúria megállapította, hogy a Htv. 52. § 16. pontjában a kivételi körben zöldterület, mint állandóan növényzettel fedett közterület (közkert, közpark) nem található. A felperesi telek belterületen fekszik, az ingatlannyilvántartásban „kivett beépítetlen terület” megnevezésű, a HÉSZ szerinti övezeti besorolása alapján közterületi zöldterület. A felperes értelmezése szerint közterület csak állami vagy önkormányzati tulajdonban állhat. Ezt azonban a Kúria nem osztotta. A vagyontárgyak kizárólagosan köztulajdonba tartozását illetően a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény szerint a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonát képező nemzeti vagyonba tartoznak a helyi önkormányzat tulajdonában álló terek, parkok, közkertek. Ezen túl közterület a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván. Jelen esetben a közkert tulajdonosa egyértelműen nem az önkormányzat, hanem a felperes. A HÉSZ alapján az ügy idején „Z közpark közterület” övezetbe tartozó perbeli ingatlan tehát sem jogszabály, sem az ingatlan-nyilvántartás tartalma szerint nem a forgalomképtelen törzsvagyon része. A Htv. szerinti telekként való értelmezésének nincs jogi akadálya, figyelemmel különösen arra, hogy a Htv. 52. § 16. pontja alapján a kizáró feltételek egyikébe sem tartozik.
A zöldterület beépítésre nem szánt terület. A beépítettség korlátozása irreleváns az ügyben, mivel a telekadó alapvetően éppen a beépítetlen telket terheli, ami a Htv. megfogalmazásában az épülettel, épületrésszel be nem épített földterület adótárgykénti meghatározásán alapul. A nem beépítettség tehát a telekadó szempontjából éppen, hogy nem kizáró körülmény. A változtatási tilalom, mint építési korlátozás léte szintén nem kizáró körülmény az adókötelezettség megállapítása szempontjából.
A Kúria rögzítette, hogy az ingatlan nem a fizikai jellemzői okán minősült beépíthetetlennek, hanem a rendezési terv besorolása miatt. A rendezési terv szerinti beépíthetőségi korlátozás pedig a jogi akadályok körébe, és nem a fizikai korlátok csoportjába tartozik. Az ingatlanon a rendezési tervben foglaltak alapján fennálló jogi beépíthetőségi korlátok nem azonosak a Htv.-ben nevesített, adómentességet eredményező jogi korlátra vonatkozó kritériumokkal. A telekként való minősítéshez pedig az ingatlan-nyilvántartás adatai alapján kétség sem férhet. Az adókötelezettséget nem az övezeti besorolás, illetve annak tartalma keletkezteti. Ezek esetleges felülvizsgálata építésügyi kérdés, amely független a helyi adó fizetésének kötelezettségétől. A HÉSZ-re ezért adójogviszonyra vonatkozó közvetlen hivatkozás nem alapítható. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Kfv.VI.35.254/2023/5.) a Kúriai Döntések 2024/6. számában 144. szám alatt jelent meg.
