Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
„Együttműködés a másik féllel, úgy nyerni, hogy a másik fél se veszítsen” – ezzel a főcímmel rendezett szakmai napot a bírósági közvetítésről a Szegedi Törvényszék október 16-án.
A Szegedi Törvényszéken megtartott rendezvény egyik előadójaként – a prezentációra készülve – gondoltam át és vetettem papírra tapasztalataimat a közvetítői eljárásról és azon belül az alapper kapcsán a bírósági közvetítői eljárásról. Be kell vallanom, amikor első alkalommal megpróbáltam rendezni a témával kapcsolatos gondolataimat, több volt bennem a kérdés, mint a válasz, ugyanis a közvetítői eljárás – ügyvédi szemmel – több kérdést is felvet fel az ügyvédi karban, és amilyen sokszínű e szakmai társadalom, olyan különbözőek a válaszok is. A paletta széles: a teljes elutasítástól a csendes belenyugvásig terjed. Kollégáim közül többen felvetik a közvetítők jogi tudásának hiányát, magam is találkoztam már ilyennel. Ki kell mondanunk azt is, hogy sok ügyvéd piacvesztésként értékeli a közvetítői közreműködést: sokan bevételkieséstől tartva hárítják el ezt a lehetőséget, továbbá a „szakmai féltékenység” is jelen van.
Találkoztam olyan kollégával, aki folyamatban lévő perben hosszas felszólalásában ecsetelte a bíróság előtt a közvetítői eljárás feleslegességét, reménytelenségét. Ki tudja, hogy e kolléga elutasító magatartása miatt vagy más okból, de ebben az ügyben a közvetítői eljárás nem vezetett eredményre. Ugyanakkor egy másik családjogi perben, ahol szintén mindkét peres fél jogi képviselővel járt el, négyesben több alkalommal is leültünk az ügyfelekkel egyeztetni az egyezség reményében, ami azonban nem vezetett eredményre. Az eljáró bíró javaslatára, ügyvédeik támogatása mellett, a felek vállalták a közvetítői eljárásban való részvételt, ami ebben az esetben eredményre vezetett.
Mindezen tapasztalataim alapján nyilvánvalóan adódik a kérdés: mi lehet az oka annak, hogy egyik esetben sikerül megkötni a megállapodást, egy hasonló ügyben pedig nem? Hogyan látja mindezt az ügyvéd ügyvédi szemmel? Annak hangsúlyozása mellett, hogy nincs két egyforma ügy – de sok azonos körülmény is alapot adhat az összehasonlításra –, felmerül a következő kérdés: az ügyvédnek a közvetítői eljárásról kialakított véleménye mennyiben befolyásolja annak eredményességét?
Az általam említett két konkrét eset összehasonlítását még érdekesebbé teszi, hogy mindkét ügyben ugyanaz a bírósági közvetítő járt el. További azonosság, hogy a felek mindegyike jogi képviselőt bízott meg ügyének vitelére, és a vitás pontok is nagyjából azonosak voltak, hiszen családjogi perekről beszélünk. Őszintén szólva, a fent említett ügyben én magam is feltettem a kérdést a kolléganőmnek: mi az, amit a közvetítő jobban csinált nálunk? Másként megfogalmazva: mitől sikerült a feleket a megállapodásig elvezetnie, vagyis mitől volt sikeresebb a közvetítő az adott ügyben?
Az összehasonlítás alapján az alábbi ismérveket találtam:
– szerencsés esetben mind az ügyvéd, mind a közvetítő megfelelő jogi ismeretekkel rendelkezik a konkrét ügyre vonatkozóan;
– adott esetben mindkét közreműködő, az ügyvéd és a mediátor is rendelkezik széles körű szakmai tapasztalattal, gyakorlattal;
– nyilvánvalóan mindkét szereplő a maga területén sikerorientált, a megoldás a céljuk;
– ahol a két tevékenység – ha úgy tetszik a két hivatás – élesen elválik egymástól, az az a tény, hogy míg a közvetítő mindkét fél elvárásait figyelembe véve tereli a feleket a megoldás felé, addig az ügyvédnek hivatástudatból, az szakmai etikai szabályokba vetett hitéből adódóan, ügyfele érdekeit kell érvényesítenie, ez pedig a személyes adottságoktól függően határt szab a kompromisszumkészségének is.
dr. Faragó-Mészáros Judit
Jómagam ezt a körülményt igyekeztem beilleszteni a közvetítést illető „ügyvédi ars poeticámba”, így a korábbi felvetéseimre az alábbi válaszokat adom.
– Ügyfelem érdekében járok el akkor is, amikor segítségére vagyok a megfelelő szakértelemmel rendelkező közvetítő kiválasztásában.
– Tapasztalatból mondhatom, hogy a közvetítői közreműködés nem feltétlenül jelent bevételkiesést, hiszen ezen ügyek további szakaszaiban még szükség lehet ügyvédi közreműködésre is, de az egészen biztos, hogy egy elégedett ügyfél mindenképpen vissza fog térni irodánkba más ügyben.
– A szakmai féltékenység körében pedig azt kell mondanom, eddigi közvetítői eljárással kapcsolatos tapasztalataim elvezettek oda, hogy konkrét ügyben ezt a fenntartásomat is félretéve, kifejezetten ajánlottam ügyfelemnek e lehetőséget, mert a per során meggyőződésemmé vált, hogy számára megfelelő megoldás jogi eszközökkel nem születhet.
Határozott meggyőződésem, hogy vannak olyan ügyek és ügyfelek, ahol az ügyvéd számára is felismerhetőnek kell lennie, így hivatástudatával is összeegyeztethetővé válik, hogy számolni kell a közvetítői eljárás lehetőségeivel, mert:
– tágabb megoldási lehetőségeket ad az ügyfeleknek,
– maguk irányítják a folyamatot,
– nincs vesztese az eljárásnak.
Megkérdeztem egyik ügyfelemet egy megállapodással zárult bírósági közvetítői eljárásban szerzett tapasztalatairól, és bizony, néhol számomra is meglepő, ám rendkívül összeszedett és tanulságos választ adott. Ezért úgy gondoltam, megosztom az olvasókkal is ezeket a gondolatokat, így az ügyvédi hivatásrend tisztelt tagjai is megismerhetik ügyfelem visszajelzését a bírósági közvetítői eljárásról.
„Az alábbiakat tudnám elmondani a mediátori eljárásról.
Időtartam: összehasonlítva a bíróság tárgyalási ütemezésével, a mediátori eljárás sokkal gyorsabb. Szerencsére ennek is van egy időtartamkorlátja. Ennek köszönhető, hogy végül az esetemben megszületett a megállapodás.
Mediátor: szerintem a mediátor személye fontos. Egy mederben tudja tartani a megállapodási folyamatot, a személyeskedések, viták sorát. A megállapodás érdekében érvelni tud, vagy esetleg meg tudja győzni a fele(ke)t. Rávilágít a közös pontokra és megadja vagy javasolja a kompromisszum lehetőségeit. Tolerálja a nem bírósági gyakorlati megoldásokat.
Ügyvéd jelenléte: a per folyamán az ügyvédek a megbízóik érdekeit tartják szem előtt. A tapasztalatuk és jogi jártasságuk kikerülhetetlen. Magában a mediátori eljárásban éppen emiatt nem szerencsés a részvételük. Természetesen az ügyvédek létre tudnak hozni egy jogilag optimális megállapodást, de az ügyfelek ezt nem biztos, hogy képesek elfogadni. A mediátori eljárásban pont az ügyfeleknek maguknak kell a megállapodást létrehozniuk, hogy később az önkéntes jogkövető magatartásuk alapján betartsák a saját maguk által létrehozott megállapodást.
Megállapodás: vitathatatlan előnye, hogy gyorsítja a folyamatot. Viszont felmerül a hétköznapi végrehajthatóság és szankcionálhatóság kérdése, és itt látszik meg, hogy az ügyvédek nem vesznek részt a mediátori folyamatban. Az esetemben a láthatás pénteki napjára gondolok. A gyámhatóságnál elmondtam anno, még amikor a megállapodás-tervezet megszületett, hogy a pénteket hogyan szabályoznánk. Ott a reakció az volt, hogy ezt nem lehet végrehajtatni.
A per lezárása: a nem szabályozott részek lezárása. Nálam ez a külföldre vitel lehetősége, hogyan pótolható az elmaradt láthatás. A megállapodás-tervezetben az szerepelt, hogy az időszakos kapcsolattartás alatt jogosult vagyok külföldre vinni a gyerekeket. Ez most kikerült a megállapodásból. Ezt szeretném még azzal kiegészíteni, hogyha ez elmarad, akkor a pótlására az összes időszakos kapcsolattartás alatt lehetőség legyen.
Remélem, tudtam valamennyit segíteni és a per hátralévő részére is adtam támpontot.”
Összegezve: úgy ítélem meg, hogy az ügyvédség körében is szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy a közvetítői eljárás lehetősége bekerüljön a „jó ügyvéd” fegyvertárába, és véleményem szerint van még pótolni valónk ezen a területen.
