Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A kollektív igényérvényesítés már e lap hasábjain is, de a szakirodalom más fórumain is élénk vita tárgya. Az egyik időszerű kérdés jelenleg, hogy az Európai Bizottság az uniós jog által biztosított jogok megsértése tekintetében a jogsértés megszüntetésére és kártérítésre irányuló tagállami kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről szóló 2013/396/EU Ajánlása (2013. június 11.) (a továbbiakban: Ajánlás) milyen módon hatott ki a kollektív igényérvényesítés magyarországi szabályozására. Aktuális a kérdés, mivel az Ajánlás 38. pontja szerint két év állt rendelkezésére a tagállamoknak arra, hogy az ott foglalt elveket érvényesítsék és azokról az EU felé statisztikai adatszolgáltatás keretében beszámoljanak.
Ez a határidő elközelgett, sőt el is múlt, számot kell tehát vetnünk azzal, hogy a polgári perrendtartás kodifikációjától függetlenül az európai uniós kötelezettségeknek mennyiben tesz eleget a jogalkotó. Ehhez először röviden át kell tekintenünk az Ajánlást és az abban foglalt főbb elveket, majd azt kell megvizsgálnunk, hogy a ma rendelkezésre álló eszközök kielégítik-e az itt szabályozott követelményeket.
2013. június 11-én, immár több mint két évvel ezelőtt a Bizottság három olyan dokumentumot bocsátott ki, amely életet lehelt a kollektív igényérvényesítés addig tetszhalott európai folyamatába. Az előbb már említett Ajánláshoz egy Közlemény kapcsolódik, amely a kollektív igényérvényesítéshez vezető utat és a jogalkotói megfontolásokat vázolja fel. Ezen a napon született egy Irányelvjavaslat is, ami az azóta eltelt időben elfogadásra is került.
Ennek tárgya a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetek szabályai, kapcsolata a kollektív igényérvényesítéssel annyi, hogy az amerikai class action egyik legismertebb terepe a versenyjogi jogsértések területe, az Irányelv azonban Preambuluma (13) pontjában éppen azt szögezi le, hogy indokolatlan a versenyjogi igényérvényesítést a kollektív perlési mechanizmusokkal összekapcsolni. E hasábokon leginkább az Ajánlást kívánjuk bemutatni, illetve vizsgálni a magyar jogrend annak való megfelelését. Ennek részletezése előtt azonban még figyelemre méltó a jogalkotó által választott jogforrás jellege: az Ajánlás semmiképpen nem közvetlenül kötelező a tagállamokra nézve, de még jogalkotási kötelezettség sem folyik belőle, mint az Irányelvből. Az, hogy mégis ezt választotta a Bizottság, azt jelzi, hogy a téma igen érzékeny és csak az Ajánlás sikere esetén várható annak esetleg irányelvi szintre „emelése”.
Az Ajánlás általános szabályai
Az uniós jogalkotó célja, hogy a visszaélésszerű perlés elkerülését biztosítva, de olyan nemzeti eljárási eszköz megalkotására ösztönözze a tagállamokat, amely segítségével az Unió által biztosított jogok megsértéséből fakadó tömeges károk tömeges megtérítésére lesz módja a polgároknak, akik bírósághoz jutása, teljes kártérítéshez való joga így fokozottabban érvényesülne. Ki kell emelni, hogy a kollektív igényérvényesítési eszköz kizárólag az uniós jogban biztosított jogok megsértése esetére írja elő az ilyen eljárási mechanizmus létesítését, megítélésem szerint azonban ezzel olyan nyomást helyez a nemzeti jogalkotóra, amely kikényszeríti a nemzeti jogok által biztosított igények tömeges érvényesítésére szolgáló intézmény megalkotását is. Várható tehát, hogy a jogalkotási hullám eléri azokat az államokat is, amelyek ilyen jogintézménnyel eddig még nem rendelkeztek. Más kérdés, hogy azon tagállamok, amelyek rendelkeznek ilyen eszközzel, azoknak eljárásjogára milyen hatással lesz az Ajánlás. Vajon megtarthatják változatlan formában saját korábbi szabályaikat, vagy – legalább az uniós jogsértések tekintetében – a lentebb elemzendő elvekhez kell igazítani saját jogukat. Ha az Ajánlás alapján jogalkotásra kötelezettek – bár ez az Ajánlás jogforrási jellegéből fakadóan erősen kérdéses –, úgy véleményem szerint utóbbi a válasz, hiszen a Bizottság célja az volt, hogy egész Európára kiterjedjen ezen elvek érvényesülési köre, ennek megfelelően minden olyan tagállam, amely korábban ilyen intézményt bevezetett, eljárásjoga áttekintésre fog kényszerülni.
Ügyvédvilág hírlevél |
|---|
|
Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő. Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről. |
Az Ajánlás meghatározza a „kollektív jogorvoslat” (itt utalok arra, hogy ez helyesen: igényérvényesítés), az annak elemét képező „tömeges károkozással járó helyzet”, a „kártérítési kereset”, a „képviseleti kereset” valamint a „származékos kollektív kereset” fogalmát. A legelső definíciója felöleli a jogsértés megszüntetésére irányuló igényt (ún. injunctive remedy, amelyet már a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szabályozott és a magyar jogba is implementáltak), valamint a kártérítési igényt. Utóbbira irányuló kollektív igényérvényesítésnek akkor minősül valamely eljárás, ha „lehetőséget biztosít arra, hogy kettő vagy több, tömeges károkozással járó helyzetben állításuk szerint kárt szenvedett természetes vagy jogi személy vagy egy képviseleti kereset indítására jogosult szerv közösen érvényesítsen kártérítési igényt” [Ajánlás 3. cikk a) pont ii) alpont].
A tömeges károkozással járó helyzet pedig „olyan helyzet, amelyben kettő vagy több természetes vagy jogi személy azt állítja, hogy egy vagy több természetes vagy jogi személy ugyanazon jogellenes tevékenysége miatt kárt szenvedett” [Ajánlás 3. cikk b) pont]. Már-már a generalizáltság tökéletes fokán álló definíció, mindössze azok a perek maradnak ki belőle, amelyet egy felperes indít a károkozóval szemben. Mindazonáltal ez problémák forrása is lehet. Az uniós Ajánlás definíciója oly szinten általános, hogy a pertársaságtól szinte elválaszthatatlan eljárási tartalmat kínál a közös igényérvényesítésre. Az Ajánlás – szemben az amerikai class action szabályozásával – nem ad olyan részletes feltételeket, amelyek a pertársaságtól való érdemi elválasztást lehetővé tennék, ami viszont problémákat okozhat, ha a kollektív keresetként való elfogadásnak csak ezeket a feltételeket lehet szabni.
A képviseleti kereset
A kollektív igényérvényesítésre való feljogosítás európai rendszere feltétlenül szemben áll az amerikaival, amire az jellemző, hogy a képviselő saját magát jogosítja fel, nevezi ki az igényérvényesítésre (self-appointment). Bár a definíció nem zárja ki, hogy két vagy több tömeges károkozás sértettje együtt indítson eljárást, a hangsúlyt mégis a képviseleti keresetre helyezi az Ajánlás, abban látják a class action betegségeire a gyógyírt. Ennek érdekében – ha képviseleti keresetre szavaz a tagállami jogalkotó – olyan regisztert kell létrehozni, amelyben az ilyen perindításra jogosult szervezeteket megfelelően nyilvántartják. Pozitív feltétel az ilyen szervekkel szemben, hogy legyenek nonprofit szervezetek, amelyek tevékenységi köre kiterjed a tömeges károkozással megsértett jogok védelmére, és hogy kellő anyagi és szellemi kapacitással rendelkezzenek a felperesi érdekek képviseletére. A tagállamoknak a regisztert folyamatosan kell ellenőrizniük, így, ha valamely szerv a feltételeknek nem felel meg, a keresetindítási jogosultság elvesztésének kell abból következnie. Még ez a három feltétel sem elegendő azonban a – mondjuk – pénzügyi fogyasztóvédelmi egyesületnek (csak a példa kedvéért, Magyarországon ilyen nevű egyesület és regiszter nem létezik!) a képviseleti kereset megindítására, hanem vagy általános vagy egyedi feljogosítást kell kapniuk a keresetindításra. Ha mindezek ellenére sem sikerül megfelelő nonprofit szervet toborozni a keresetindításra, akkor lehetősége van a tagállamnak az egyes hatóságokat feljogosítani a képviseleti kereset indítására. Így hivatkozhatunk a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényre (Ftv.), melynek 38. §-a lehetővé teszi, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság vagy a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület pert indítson a fogyasztók polgári jogi igényeinek érvényesítése iránt az ellen, akinek speciális jogsértését a fogyasztóvédelmi hatóság jogerősen megállapította. Ennek feltétele, hogy a jogsértő tevékenység a fogyasztók széles, személyében nem ismert, de a jogsértés körülményei alapján meghatározható körét érinti. Itt a hatóság, ill. fogyasztóvédelmi szervezetek is indíthatnak ilyen képviseleti keresetet – mégsem az Ajánlás rendelkezéseinek való megfelelés volt e § megalkotásával a magyar jogalkotó célja. Már csak azért sem, mert az egy évvel korábban született, mint az Ajánlás. Arra viszont alkalmas lehetne ez a per, hogy közvetve (eshetőlegesen) megfeleljen az ajánlási követelményeknek, ha az alább ismertetendő ismérveknek is megfelel.
|
Új értesítő szolgáltatás az Ügyvédvilág portálon
Díjmentes értesítő rendszerünk |
 |
Befogadási eljárás
A kollektív keresetek visszaélésszerű alkalmazása nagy félelem a jogalkotóban, ezért a keresetindítási jog előbb elemzett korlátozásán túl még egy befogadási szakaszt is be kíván építeni az eljárásba. A perrendi szabályoknak rendelkezniük kell egy ellenőrzésről, amely a peres eljárás lehető legkorábbi szakaszában biztosítja, hogy a kollektív keresetek feltételeinek meg nem felelő ügyekben és az egyértelműen megalapozatlan ügyekben ne folytassák az eljárást. Szükség esetén a bíróságoknak ezt a vizsgálatot hivatalból kell lefolytatniuk – ekként kell rendelkeznie a nemzeti szabályoknak. Nos, ilyen befogadási eljárást az Ftv. előbb említett pere nem tartalmaz, így nehezen lenne az Ajánlás teljesítésének tekinthető. Bár az Ajánlás nem részletezi ezt a befogadást, de fontos azt kiemelni, hogy a külföldi jogirodalom szerint ebben a fázisban van a bíróságnak sokszor az utolsó igazán érdemi ellenőrzési lehetősége, mert befogadás esetén a kollektív igények özönével szembesülő alperesi társaság vezetője – prudens módon – sokszor inkább köt egyezséget, minthogy egy vitatható igény ellen a perben védekezzen. Ennek oka, hogy a perből fakadó kockázatokat nyilván kell tartania, terveznie kell, ami ellentétes a gazdálkodó szervezetek által áhított biztonsággal, így inkább annak kivezetésére törekszik: megegyezik. A magyar szabálynak tehát itt valóban érdemi felülvizsgálati lehetőséget, sőt kötelezettséget kell majd adnia a bíró kezébe.
Az Ajánlás előírja továbbá, hogy olyan kommunikációs mechanizmusok működjenek, amelyek lehetővé teszik az érdekeltek számára az ilyen perekben való fellépést – ilyen mechanizmussal sem az Ftv.-ben szabályozott per, sem más perjogi szabályok nem rendelkeznek.
A cikk második részében többek között a perköltségekrőlés az alternatív vitarendezés formáiról lesz szó, valamint azt is megtudhatja, mit
