Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A mediáció jogintézményét immár 12 éve vezették be a hazai joggyakorlatba, jóllehet a közvetítés, mint olyan nem új keletű: családi ügyekben már korábban is megtörtént. A 2002-es törvény nyomatékosította, hogy a jogviták nem csak pereskedéssel rendezhetők. A jogalkotó azt szerette volna elérni, hogy az állampolgárok saját ügyeik rendezése érdekében maguk is tegyenek aktívan lépéseket.
A 2002-es LV. törvény vezette be ezt a jogintézményt a hazai joggyakorlatba. A közvetítés, mint olyan nem új, hiszen ilyen családi ügyekben korábban is történt, azonban a jogalkotó a jelen esetben nyomatékosítani szerette volna, hogy a jogviták nem csak peres eljárás során, állami beavatkozással rendezhetőek, célja az állampolgárok befolyásolása abba az irányba, hogy saját ügyeik rendezése érdekében maguk is tegyenek lépéseket.
A közvetítő személye
Noha bárki lehet közvetítő két másik személy, vagy szervezet közti vitás ügyben, a jogintézmény hatályosulása érdekében a törvény nyilvántartás vezetésére kötelezi az Igazságügyi Minisztériumot, amely nyilvántartásba csak a feltételek fennállása esetén nyerhető felvétel. Ez a nyilvános névjegyzék, mintegy ajánlásul szolgál azok számára, akik késznek mutatkoznak ügyeik megállapodással való rendezésére, de nem tudják megtenni az ehhez szükséges lépéseket.
Közvetítői tevékenység folytatását a miniszter – a névjegyzékbe való felvétel útján – annak a természetes személynek engedélyezi, aki:
a) felsőfokú végzettséggel és a végzettség megszerzésétől számított, annak megfelelő legalább ötéves igazolt szakmai gyakorlattal rendelkezik,
b) igazolja a miniszter rendeletében meghatározott közvetítői szakmai képzés elvégzését,
c) büntetlen előéletű, és nem áll a közvetítői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya, vagy
d.) cselekvőképességet érintő gondnokság, vagy támogatott döntéshozatalt elrendelő határozat hatálya alatt.
Jogi személy is végezhet ilyen tevékenységet, ha a létesítő okiratában a közvetítői tevékenységet feltüntetik, és ha van közvetítői tevékenység folytatására feljogosított tagja, vagy munkaviszony, továbbá munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében ilyen személyt foglalkoztat.
Összeférhetetlenség
Mivel a közvetítő pártatlansága alapvető szempont, ennek hiányában nem tud eredménnyel eljárni, a törvény nevesíti azokat az okokat, melyeknél fogva az adott ügyben a közvetítő nem jogosult eljárni.
A felkért személy közvetítőként nem járhat el, ha:
a) valamelyik felet képviseli, vagy valamelyik fél támogatója,
b) a felek bármelyikének hozzátartozója,
c) az őt foglalkoztató jogi személynek valamelyik féllel való viszonyában többségi befolyás áll fenn,
d) a felek bármelyikével munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, továbbá tagsági viszonyban áll,
e) az ügyben egyébként érdekelt, elfogult.
A közvetítő köteles a feleket tájékoztatni arról a tényről, ha a felek bármelyikét a felkérést megelőző öt éven belül képviselte, vagy ha a felek bármelyikével munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, továbbá tagsági viszonyban állt a felkérést megelőző öt éven belül. Ha a felek a tájékoztatás alapján másként nem állapodnak meg, az ügyben a közvetítő nem járhat el.
A felek ellenkező megállapodása hiányában az a személy, aki közvetítőként, a felek képviselőjeként vagy szakértőként részt vett a közvetítői eljárásban, továbbá tevékenységét szüneteltető közvetítő, abban a jogvitában, amely a közvetítői eljárás tárgya volt, vagy az annak alapjául szolgáló vagy az azzal összefüggő szerződésből, egyéb jogviszonyból keletkezett, nem járhat el:
a) választottbíróként,
b) valamelyik fél képviselőjeként, vagy
c) szakértőként.
Titoktartási kötelezettség
A közvetítőt – ha törvény másként nem rendelkezik – titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényt és adatot illetően, amelyről a közvetítői tevékenységével összefüggésben szerzett tudomást.
Ha törvény másként nem rendelkezik és a felek másként nem állapodtak meg, a közvetítői eljárás befejezését követően indult bírósági vagy választottbírósági eljárásban a felek nem hivatkozhatnak:
a) a másik fél által, a vita lehetséges megoldásával összefüggésben a közvetítői eljárásban kifejtett álláspontra, javaslatra, és
b) a másik félnek a közvetítői eljárásban tett elismerő, joglemondó nyilatkozatára.
A közvetítő az egyik féltől kapott tájékoztatást közölheti a másik féllel annak érdekében, hogy a másik fél ennek figyelembevételével álláspontját kialakíthassa, előadhassa, kivéve, ha a tájékoztatást adó fél nyilatkozata szerint a tájékoztatás nem hozható a másik fél tudomására.
Az eljárás díja
Az alap, hogy a felek a közvetítő díjazásában és annak viselésében is szabadon állapodnak meg, lehetőség van egyszeri, az eljárás hosszától független és időarányos díjazásra.
Az eljárás menete
A közvetítői eljárás megkezdésére a felek akarata, vagy bírósági kötelezés alapján kerülhet sor. Ha ez utóbbi történik, a bíróság jogosult az eljáró közvetítő kijelölésére is. Ebben az esetben az eljárás szabályai, költsége jogilag szabályozott. Egyéb esetben ilyen szabályok nincsenek, ezeket a felek és a közvetítő együtt határozzák meg.
A felek akaratán alapuló közvetítői eljárás esetén a következő lépés a közvetítő kiválasztása. Ez utóbbit és a közvetítői szerződés elfogadását követi a szabályokban való megállapodás. A szerződés elkészítése a közvetítő feladata, ezt – különösen, hogy ennek anyagi kihatásai is vannak – a feleknek el kell fogadniuk. A szabályokra (eljárás menete, időtartama, esetleges szakértő bevonása, stb.) is a közvetítő tesz javaslatot, amely szabályokat lehet a szerződés részévé is tenni, vagy azon kívül rögzíteni.
A közvetítés lényege, hogy a felek a maguk megoldását megleljék, ehhez azonban elengedhetetlen a másik álláspontjának megismerése. Ebben, ennek megértésében sokat segíthet a közvetítő, sok esetben már a kibeszélés és a meghallgatás is elegendő a megoldáshoz. A törvény szerint a közvetítői eljárásban a közvetítő a feleket részletesen meghallgatja, biztosítva, hogy a felek egyenlő elbánásban részesüljenek. Ennek során a felek kifejthetik érdekeik alapján kialakított álláspontjukat és a rendelkezésükre álló iratokat is bemutathatják.
Lehetőség van eldönteni, hogy egy vagy több találkozóra kerüljön sor, a felek együttesen legyenek-e jelen, vagy külön-külön fejtsék ki álláspontjukat, fontos azonban, hogy ez minden esetben a felek megegyezésével történjék.
| Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014. Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira! |
|---|
|
2014. 11. 07.: Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.: Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3. |
Az eljárásnak nem célja bizonyítás, vagy jogvita eldöntése, azonban a felek vállalhatják meghatározott bizonyítékok bemutatását, megvizsgálását és azt, hogy döntésüket ezek ismeretében hozzák meg. Le kell szögezni azonban: ők hoznak döntést és nem a közvetítő.
Az első közvetítői megbeszélést követő egyes megbeszéléseken a feleknek – ha másként nem állapodnak meg – személyesen is jelen kell lenniük.
Az eljárás befejezése
Szerencsés esetben a közvetítés megállapodással zárul, amit a felek – jogi képviselők közreműködésével, vagy e nélkül – írásba foglalnak. Mivel ez az okirat nem minősül végrehajtható okiratnak, felmerülhet igény a megállapodás közjegyzői okiratba való foglalására is. Fontos kiemelni a közvetítő szakértelmének szerepét, mert egy pontatlanul megfogalmazott, vagy szakszerűtlen megállapodás a teljesítés akadálya lehet. Célszerű lehet a létrejött megegyezés papírra vetéséhez jogi közreműködőt, a felek ügyvédeinek közreműködését igényelni, akár a megállapodás közjegyzői okiratba foglalását kérni. Ha a megállapodás peres eljáráshoz kapcsolódóan születik és annak bírói jóváhagyására van szükség, különösen fontos, hogy az a jogi szabályozással szinkronban legyen, ellenkező esetben azt a bíró nem hagyhatja jóvá. Véleményem szerint felveti a közvetítő felelősségét a végrehajthatatlanul megfogalmazott megállapodás.
Mivel az eljárás önkéntes, megállapodás hiányában is véget ér, ha ezt valamelyik fél kinyilvánítja. Noha a törvényben nem szerepel, álláspontom szerint a közvetítő is jogosult ilyen nyilatkozat tételére, ha nem lát lehetőséget az egyezség létrehozására. A törvény szerint meghatározott idő – négy hónap eltelte – is az eljárás végét jelenti. Nem látom jogi akadályát azonban annak, hogy a feleknek ezt az időt meghosszabbítsák.
Fontos előnye az eljárásnak, hogy a megállapodás tartalmának csupán a felek fantáziája szabhat korlátot, bármi elfogadható, ami nekik megfelel, míg a bíróság legfőbb eszköze a pénz fizetésére kötelezés.
Ha a közvetítő a megállapodott számú találkozók után sem lát reményt megállapodás létrehozására, az eljárás meghosszabbítását a felek nem igénylik, az eljárást befejezettnek nyilvánítja.
Egyezség és bírói út
A közvetítői eljárásban létrejött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a vitás ügyben igényüket bírósági vagy választottbírósági eljárás keretében érvényesítsék.
Közvetítés – bíróság
Az alábbi összehasonlítás azokat a főbb szempontokat jelöli meg, melyek a jelen cikk szerzője szerint a közvetítés előnyben részesítését indokolják – indokolnák.
| Bírói eljárás | Mediáció – közvetítés |
|---|---|
| a hivatal jelöli az eljáró személyt bíró önállóan dönt lassú drága kockázatos egysíkú, csak jogi megoldás lehetséges mindkét fél veszít |
a fél választja a közvetítőt a felek irányítják gyors költségtakarékos kiszámítható tág megoldási lehetőség nincs vesztes |
Az összefoglalót írta: dr. Nádas Gábor ügyvéd
