Külföldi büntetés elismerése

Szerző: Jogászvilág
Dátum: 2018. szeptember 4.
Címkék: , , , , , ,
Rovat:
Ha az alkalmazott külföldi jogcímet a magyar jog nem ismeri, akkor a tartalmának megfelelő, magyar büntetőjogi rendelkezéseket kell alkalmazni.

Az alapügy

A járásbíróság végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a terheltet. A másodfokon eljárt törvényszék mellőzte a végrehajtást felfüggesztő rendelkezést.
A terheltet az osztrák bíróság jogerős ítéletével 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte. A külföldi ítélet érvényét a törvényszék jogerős végzésével 2 év 6 hónap börtönbüntetésként ismerte el.
Az osztrák bíróság véghatározatával egyrészt elutasította a II. rendű terhelt kérelmét a feltételes szabadlábra helyezés határidejének a börtönbüntetés kétharmadára csökkentésére, másrészt kimondta, hogy „egy érvényben lévő tartózkodási tilalom miatt feltételesen mentesül a szabadságvesztés fennmaradó részének letöltése alól”. Úgy rendelkezett továbbá, hogy „legkorábban a kiutazási hatállyal bocsátható szabadon”, s „amennyiben nem tesz eleget kiutazási kötelezettségének vagy tartózkodási tilalmának ideje alatt visszatér a tartomány területére, letartóztatást foganatosítanak ellene és le kell töltenie fennmaradt börtönbüntetésének idejét”.
A II. rendű terhelt 2015. augusztus 11-én szabadult az osztrák ítélettel kiszabott szabadságvesztésből.

A felülvizsgálati indítvány tartalma
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt felülvizsgálati indítványt nyújtott be az 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján a szabadságvesztés végrehajtásának fel nem függesztése miatt, annak felfüggesztése érdekében.
A terhelt felülvizsgálati indítványa szerint külföldi szabadulása nem feltételes szabadságra bocsátás. Szabadításával az osztrák jog szerint a szabadságvesztés végrehajtása befejeződött.

A Kúria döntése

A terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
A Kúria az új Be. hatályba lépése előtt érkezett felülvizsgálati indítványt az új Be. alapján bírálta el, tekintettel arra, hogy a Be. 868. § (1) bekezdésében meghatározott átmeneti rendelkezés szerint az új törvény rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.
A Kúria azt állapította meg, hogy a Be. szabályozása a korábbi Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt szabályozáson nem változtatott.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével ba) szabott ki törvénysértő büntetést, bb) alkalmazott törvénysértő intézkedést.
A kiszabott büntetés továbbra is csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és esik felülvizsgálat alá, ha az – a minősítésen túl – a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve a nemében és/vagy mértékében törvénysértő.
A Btk. 85. § (1) bekezdése szerint a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha – különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel – alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. E rendelkezés nem hagy kétséget afelől, hogy – amint azt a Legfőbb Ügyészség is helyesen jelezte – a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése kifejezetten mérlegelésen alapuló büntetéskiszabási lehetőség. Erre tekintettel a felfüggesztés mellőzése nem eredményezi törvényi tilalom megsértését, s ezáltal törvénysértő büntetés kiszabását.
A jelen ügyben azonban nem erről van szó. A másodfokú bíróság a döntését nem mérlegeléssel, hanem a Btk. 86. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt törvényi parancs alapján hozta meg. Erre hivatkozással állapította meg, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggeszthetősége a törvényben kizárt.
Az osztrák bíróság 2 év 6 hónap szabadságvesztést szabott ki, amit a magyar bíróság ugyanilyen tartamú börtönben végrehajtandó szabadságvesztésként ismert el azzal, hogy a terhelt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
A terheltet 2015. augusztus 11-én az osztrák bíróság azzal a feltétellel helyezte szabadlábra, hogy kiutazik Ausztriából és oda nem tér vissza.
Mivel az alkalmazott osztrák jogcímet a magyar jog nem ismeri, a külföldi ítélet érvényét elismerő törvényszék a végzésével úgy rendelkezett, hogy a terhelt a 2 év 6 hónap börtönbüntetésként elismert büntetéséből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az alkalmazott osztrák jogcím tehát a magyar jog szerint feltételes szabadságra bocsátásnak tekinthető.
Határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év. Ha pedig a szabadságvesztés hátralevő része egy évnél rövidebb, és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést – a feltételes szabadság letelte után – a hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni.
A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbjt.) – a külföldi ítélet érvényének elismerésekor hatályos rendelkezése szerint, amennyiben a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának módja vagy tartama nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel, a magyar bíróság a magyar Btk. alapján rendelkezik a feltételes szabadságra bocsátásról is. Ebből látszólag az is következhet, hogy a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó magyar Btk. rendelkezése akár a terhelt terhére is eshet.
Az 1994. évi XX. törvénnyel kihirdetett, a Strasbourgban, 1983. március 23-án kelt, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezmény 11. Cikk 1.d) pontja azonban külön tételes szabállyal írja elő, hogy az ítélet átalakításakor az illetékes hatóság nem súlyosbíthatja az elítélt büntetőjogi helyzetét.
Ezt a jogelvet a jelen ügyben is érvényesíteni kell. A terhelt 2015. augusztus 11-i szabadlábra helyezésekor büntetéséből tíz hónap maradt hátra. Ez tekintendő a feltételes szabadság tartamának, amely nem hosszabbítható meg a Btk. 39. § (1) bekezdése alapján egy évre. A tíz hónap elmúltával a szabadságvesztés végrehajthatósága 2016. június 10. napjával szűnt volna meg. Ugyanakkor a terhelt a jelen ügyben terhére rótt bűncselekményeket már ezt megelőzően, 2016. március 27-én elkövette.
A szabadságvesztés végrehajtása pedig nem függeszthető fel azzal szemben, aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el.
Következésképpen a terhelt – mivel a feltételes szabadság is a szabadságvesztés része – a jelen ügyben terhére megállapított bűncselekményeket a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el.
A másodfokú bíróság tehát helytállóan döntött, amikor mellőzte a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést. A Kúria ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott jogerős ügydöntő határozatot hatályában fenntartotta.

(lb.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Jogegységi határozat keresetlevelek visszautasításáról
2019. július 16.

Jogegységi határozat keresetlevelek visszautasításáról

Ha a keresetlevél visszautasításáról rendelkező végzés ellen benyújtott fellebbezés elbírálása során egyértelműen megállapítható, hogy a visszautasítás feltételei nem állnak fenn és a keresetlevél perfelvételre alkalmas, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja és a keresetlevél visszautasítását mellőzi. A másodfokú bíróság akkor is így rendelkezik, ha a felperes a fellebbezésében a végzés hatályon kívül helyezését kéri, de a fellebbezés tartalma szerint azt állítja, hogy a keresetlevele perfelvételre alkalmas.

Kúria – A közigazgatási perek bírói útvesztői
2019. július 16.

Kúria – A közigazgatási perek bírói útvesztői

A Kúria joggyakorlat-elemzői szerint a közigazgatási ügyszakban egyáltalán nem jellemző, hogy a másodfokú bíróságok egyfajta „időhúzásra” használnák a hatályon kívül helyezés gyakorlatát, illetve az új eljárásra kötelezést.

Jogszabályfigyelő 2019 – 28. hét
2019. július 15.

Jogszabályfigyelő 2019 – 28. hét

E heti összeállításunkban egy kúriai jogegységi döntésről, a jövő évi költségvetés (esetenként már idei évtől hatályos) megalapozásáról és a közigazgatási bíróságok felállításának elhalasztásáról olvashatnak.

A társasházi épület közös tulajdonú részei állagának megóvására fizetett összeg beszámítása a közösköltség-tartozásába
2019. július 12.

A társasházi épület közös tulajdonú részei állagának megóvására fizetett összeg beszámítása a közösköltség-tartozásába

A társasházi törvény rendelkezése, amely szerint a közösséget terhelő kötelezettségek vállalása a közgyűlés kizárólagos döntési jogkörébe tartozik, nem zárja ki a tulajdonostársnak a társasházi épület közös tulajdonú részei állagának megóvására vonatkozó jogosultságát. A tulajdonos a közös tulajdonú épület állagának megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges költségeit a tulajdoni hányadát meghaladó mértékben a társasházzal szemben fennálló közösköltség-tartozásába beszámíthatja – a Kúria eseti döntése.