Magyar öröklési jog az októberi diploma után – 3. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünkben a magyar polgári törvénykönyv megalkotásának szükségességéről és az ahhoz kapcsolódó jogfilozófiai irányzatokról olvashatnak.

A fő elveiben a magyar öröklési elvekkel megegyező, de a végintézkedési szabadság rendezése valamint a törvényes osztályrész fenntartása által az osztrák jogra hasonlító ITSZ által bevezetett öröklési rendszer, ahogyan az várható volt, nem maradt kritikák nélkül. Hiába mondta ki az ITSZ már az 1. §-ában, hogy a „magyar polgári anyagi magán-törvények visszaállíttatnak”, sokan mégis az idegen befolyást látták továbbvittnek benne.

Karvasy Ágost szerint a törvényes osztályrésszel az ITSZ-t megalkotó bizottság a végintézkedő rendelkezési jogát nagyobb mértékben rendelte korlátozni, mint az az ősiség idejében volt,[i] hiszen a limitálás az új szabályokkal már a teljes vagyonra kiterjedt. Karvasy úgy vélte, hogy az eredetére nézve római jogi intézményként az osztrák törvénnyel behozott kötelesrész még az atyai hatalom és a szolgák korában keletkezett, az a megváltozott viszonyok szabályozására alkalmatlan és láthatóan az abszolutizmusnak hódoló kormányok vették fel azt szabályozásukba (így például a franciák, poroszok, osztrákok) a római joghoz való „majmolási szellem által vezéreltetvén”.[ii] Karvasy a kötelesrész létét is megkérdőjelezte,[iii] mondván, hogy a jogintézmény az észjog szabályaival ellenkező, mert korántsem evidens, hogy a szülők gyermekeiknek vagyont hagyni kötelesek lennének, hanem inkább a végrendelkezési szabadság teljessége lenne a természetes. Nemzetgazdasági szempontból szintén károsnak ítélte a kötelesrész fenntartását, mert véleménye szerint a korlátozott rendelkezési szabadság az egyének vagyonszerzési ösztönét csökkenti, sőt a gyermekeknek a szüleik iránti magatartására nézve is negatív hatással van a jogintézmény, mert ha a gyermekek a törvény által biztosan számíthatnak szülői vagyonra, úgy nem fognak igyekezni szüleik szívét, szeretetét megnyerni. Karvasy azt is állította,[iv] hogy az ITSZ rendelkezései egy szóval sem érintik a szülők kitagadásának lehetőségét, holott ezeknek kitagadására is előfordulhat ok, amellyel azért nem lehet egyetérteni, mert az ITSZ 7. §-a a gyermekek kitagadása mellett a szülők kitagadásának lehetőségét is biztosította, mégpedig a Tripartitum megfelelő szabályaira való visszautalással. A kötelesrész léte ellen hozta fel Karvasy azt is, hogy a jogintézmény könnyen kijátszható, mert a tulajdonosok élők közötti titokban tartott ügyleteikkel könnyen kimeríthetik a hagyatékba tartozó vagyont, ezért a jogintézmény feleslegesen korlátozza a tulajdonosok rendelkezési jogát, amely állítással nem is igen lehetne vitatkozni.

Matlekovits Sándor is támadta a törvényes osztályrész létét,[v] mint a magyar örökösödési jogot a legnagyobb ismérvétől – ti. az ősiségtől – megfosztó, azt „cosmopolita” joggá átidomító intézményt. Matlekovits szerint akik – élükön gróf Széchenyi Istvánnal – az ősiség gazdaságot megszorító jellegét látták maguk előtt, nem tartották szem előtt a család kegyeletét.

Más vélemények védelmükbe vették a törvényes osztályrészt, így például Fekete Izidor, aki Karvasy Ágost felvetéseire reagálva kifejtette,[vi] hogy az észjog éppen arról rendelkezik, hogy jog nem létezik kötelesség nélkül, így amennyire joga van egy apának vagyona felett szabadon rendelkezni, épp oly kötelessége van gondoskodnia gyermekeiről is, a kötelesrésszel a jog a kötelességéről megfeledkezett apákat kényszeríti természetes kötelmeik teljesítésére és a moralitással áthatott ember soha nem ütközik a tételes törvények korlátaiba. A nemzetgazdaság oldaláról nézve Fekete Izidor szerint szintén védelmezhető a kötelesrész intézménye, mert az a szabad akarat határait a gyermekek érdekében, méltányos módon határozza meg, így egy jó apa sem fogja kedvét veszteni a vagyonszerzéstől.

Suhayda János is kiállt a törvényes osztályrész mellett, véleménye szerint annak léte éppoly kevéssé bánthatja a jó szülőt, mint „a büntetések az erkölcsös embert”,[vii] továbbá a jogintézmény eszméjének megvalósítása által a magánjogi viszonyainkban tett előrelépést csak üdvözölni lehet, mert általa a magyar magánjog az európai törvényhozásnak irányát tette magáévá. Suhayda ugyanakkor aggályosnak ítélte, hogy az ITSZ nem rendezte például a kitagadás örökhagyó általi kifejezésre juttatásának részleteit, de a törvényes osztályrész kiadásának vagy a beszámítás lehetőségének kérdéseit sem.[viii] Ezzel a felvetéssel teljesen egyet lehet érteni, mert az ITSZ valóban nem rendelt szabályozást a törvényes osztályrészhez kapcsolódó gyakorlati kérdésekhez, olyan magyar szabályozás, amelyre pedig visszamutatott volna, nem létezett a korábbi magyar öröklési jog sajátosságaiból adódóan. A végrendeletekről szóló 1715. évi XXVII. törvénycikk ugyan az ITSZ-nek köszönhetően újra életbe lépett, de az csak a végrendelkezés mikéntjéről, a végrendeletek létrejöttének alaki feltételeiről nyújtott iránymutatást. Suhayda szerint ezen fenti hiányosságok pótlása a jövendő törvényhozás egyik kiemelt feladata.

Az Országbírói Értekezlet által életre hívott öröklési rendszer kritikája a rá következő évtizedben olyannyira felerősödött, hogy a magyar polgári törvénykönyv megalkotása előtt álló korszak különböző szerzői fejtették ki gondolataikat megjelent munkáikban valamint konkrét javaslatok kerültek kidolgozásra és benyújtásra annak megváltoztatása érdekében az általuk helyesnek vélt irány felé.

Így például Hodossy Imre ügyvéd, országgyűlési képviselő 1870-ben a Magyar Jogászgyűléshez indítványt nyújtott be az Optk. hatályának visszaállítása érdekében arra hivatkozva, hogy a magánjogi viszonyok jelenlegi állapota tarthatatlan és egy önálló magyar polgári törvénykönyv megalkotása évekre terjedő időt igényelne. Véleménye szerint az ITSZ ismert megoldására azért került sor, mert a nemzet a hosszú évek szenvedései után végre mindazt el akarta távolítani, ami a korábbi időkre emlékeztette, tekintet nélkül arra, hogy „érzelmeinek ekként eleget téve az eredmény hasznos vagy káros leend –e”.[ix] Hodossy szerint érzelmektől vezérelve az Országbírói Értekezlet visszaállította a Verbőczy-féle jogrendszert, melyet már a múlt században is elégtelennek ismertek el őseink és az 1848. évi XV. törvénycikkel az hasznavehetetlennek találtatott, véleménye szerint azt kellett volna figyelembe venni, hogy egy eszköz alkalmas-e a bajt orvosolni, nem pedig hogy ki annak szerzője. Hodossy elismerte, hogy az Optk. a kor ismert polgári kódexei közt nem áll az első helyen, annál a szászországi kódex vagy az Észak-Németország részére készült tervezet is jobb, azonban a magyar helyzetben, ahol az ősiség eltörlése után a magánjog terén a legtöbb kérdésre semmilyen törvénnyel sem bírtunk, rendkívüli szükséget pótolna – figyelembe véve azt a nem elhanyagolható tényt, hogy igen sok jogi kérdés eldöntésénél a jogalkalmazói fórumok továbbra jogforrásként használják.[x] Hodossy szerint az Optk. öröklési jogi rendelkezései sokkal inkább megfelelnek az 1848-ban átalakított magyar viszonyoknak, mint a saját, az ősiségre épült örökösödési jogszabályaink, amelyeknek immár 9/10-ed része egyáltalán nem alkalmazható. Hodossy úgy látta, hogy a magyar polgári jogi kodifikáció nem halad, annak ügye a kormánynak valamint a törvényhozásnak is mostoha gyermeke, a kormány nem alakított ki annak kimunkálására semmilyen közeget és nem különített el arra említésre méltó összeget sem. Busbach Péter ügyvéd az indítvány felvetésére reagálva előadta, hogy azért nem lehet támogatni az Optk. bevezetését, mert annak részletes revíziója annyi időt venne igénybe, mint egy magyar polgári törvénykönyv elkészítése, amelynek létrehozatalától az osztrák jogkönyv revíziója elvonná a kellő erőket, azonban leszögezte, hogy egy általános magánjogi kódex létrehozatala valóban égetően szükséges, amely javaslattal egyetértett Emmer Kornél és Szilágyi Dezső is. Az indítvány előbb kimondott érdeme mellett a gyűlés annak elvetése mellett döntött.

A következő, 1871. évi jogászgyűlésen Teleszky István ügyvéd nyújtott be indítványt az öröklési jog tárgyában. Teleszky elsősorban azt szerette volna elérni, hogy a törvényes öröklést ideiglenesen, a magyar polgári jogi kódex elkészültéig szabályozza külön törvény, véleménye szerint ugyanis a törvényes örökösödést rendező új magyar rendelkezések a régi törvények és újonnan megállapított elvek „oly szerencsétlen vegyes házasságát képezik, melyet fentartani törvényhozási bün lenne”.[xi] Teleszky amellett állt ki, hogy az öröklött és szerzett vagyonon alapuló különbségeket végleg el kell törölni és egységesen megállapítani a törvényes öröklés rendjét, mert az ITSZ által megállapított rendelkezések az „ősiség életre galvanizálásának”,[xii] az ősiségi elvek ismételt életbeléptetésének tekinthetőek. Teleszky javaslatának fő irányvonala az ősi és a szerzett vagyon különbségének eltörlése volt és kifejezetten a törvényes öröklés megmásítására irányult, a végrendelkezési szabadság törvényes osztályrész általi korlátozását rendjén valónak találta. Teleszky indítványa a törvényes öröklési szabályok mielőbbi, külön rendezését kívánó része megosztottságot, míg a többi része egyöntetű elfogadást eredményezett.[xiii] Bozóky Alajos megjegyezte,[xiv] hogy az öröklési jog változásaihoz a családi jogot is igazítani kell, Vida Lajos szerint[xv] pedig az öröklési jogot a családi jog nélkül tárgyalni nem is lehet. Czenthe József kiemelte,[xvi] hogy helytelen volna, ha a törvényes öröklés kérdését más területektől elszigetelten oldanák meg, mert az például a végrendeleti örökléssel, a családi joggal vagy a házassági vagyonjoggal is szoros összefüggésben van. Sághy Gyula ugyancsak úgy vélte, hogy az öröklési jog és a családi jog szabályozását nem szabad külön kezelni azok összefüggősége okán, ezeket mindenképpen együtt kellene szabályozni.[xvii] Győry Elek és Bozóky Alajos az indítvány támogatása mellett azt javasolták, hogy a törvényes öröklés szabályozása ne ideiglenes jelleggel oldassék meg, hanem készüljön végleges törvény, amelyet majd a polgári kódexbe teljesen bele lehet emelni.[xviii]

Teleszky szavazásra bocsátott indítványát azzal a módosítással fogadták el a jogászgyűlés résztvevői, hogy a megalkotandó törvényes öröklési jogi novella a megalkotandó polgári jogi törvénykönyvbe beemelendő legyen, annak részét képezze.[xix] A jogászgyűlés ezen döntése a jövőre nézve jelentősnek bizonyult, mert Teleszky 1873-ban megbízást kapott az igazságügyi minisztertől a megalkotandó polgári jogi kódex öröklési jogi tervezetének kidolgozására.[xx]

(Folytatása következik)

[i] Karvasy Ágost: Észrevételek a végrendelkezési jognak a törvényes osztályrész általi korlatolását illetőleg. In: Jogtudományi közlöny, 1866, 20. szám, 305-306. o.

[ii] Karvasy Ágost i.m. 347. o.

[iii] Karvasy Ágost i.m. 307-308. o.

[iv] Karvasy Ágost i.m. 343. o.

[v] Matlekovits Sándor: A magyar öröködési jog alapelvei. Nyomatott Emich Gusztáv m. akad. nyomdásznál, Pest, 1864.

[vi] Fekete Izidor: Még néhány szó a kötelesrészről. In: Jogtudományi közlöny, 1866, 28. szám, 437-438. o.

[vii] Suhayda János: A köteles rész. Székfoglaló értekezés. Olvastatott az 1864. november 21. tartott akad. ülésben. Nyomatott Emich Gusztáv, magyar akad. nyomdásznál, Pest, 1865, 28. o.

[viii] Suhayda János i.m. 31. o.

[ix] Siegmund Vilmos (Szerk.): A Magyar Jogászgyülés évkönyve 1870. évre. Rudnyánszky A. könyvnyomdájából, Pest, 1871, 187. o.

[x] Siegmund Vilmos (Szerk.): A Magyar Jogászgyülés évkönyve 1870. évre… 190. o.

[xi] Siegmund Vilmos (Szerk.): A Magyar Jogászgyülés évkönyve 1871. évre. Nyomatott Fanda és Frohna könyvnyomdájában, Pest, 1872, Első rész, I. Indítványok, 10. o.

[xii] Siegmund Vilmos (Szerk.): A Magyar Jogászgyülés évkönyve 1871. évre… Első rész, I. Indítványok, 10. o.

[xiii] Támogatta például Wenzel Gusztáv, Győri Elek, Hoffmann Pál, Schreiner Károly, Samarjai Károly, Bozóky Alajos.

[xiv] Siegmund Vilmos (Szerk.): A Magyar Jogászgyülés évkönyve 1871. évre… Második rész, III. Tárgyalások, 48. o.

[xv] Siegmund Vilmos (Szerk.): A Magyar Jogászgyülés évkönyve 1871. évre… Első rész, II. Vélemények, 76. o.

[xvi] Siegmund Vilmos (Szerk.): A Magyar Jogászgyülés évkönyve 1871. évre… Második rész, III. Tárgyalások, 42. o.

[xvii] Siegmund Vilmos (Szerk.): A Magyar Jogászgyülés évkönyve 1871. évre… Második rész, III. Tárgyalások, 52. o.

[xviii] Siegmund Vilmos (Szerk.): A Magyar Jogászgyülés évkönyve 1871. évre… Második rész, III. Tárgyalások, 36. o. és 49. o.

[xix] Siegmund Vilmos (Szerk.): A Magyar Jogászgyülés évkönyve 1871. évre… Második rész, III. Tárgyalások, 64. o.

[xx] Pólay Elemér: Kísérlet a magyar öröklési jog önálló kodifikációjára a XIX. század végén. ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE. ACTA JURIDICA ET POLITICA Tomus XXI. Fasciculus 4. Szeged, 1974, 6. o.

---