Magyarázat a compliance jogszabályairól, I. kötet – Általános és büntetőjogi compliance – 3. rész Koronavírus


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer Magyarázat a compliance jogszabályairól című könyvsorozatának – ezúttal – a zsarolással, valamint az önbíráskodással foglalkozó részéből olvashatnak egy kivonatot.

A compliance kérdésköre egyike napjaink legkurrensebb vállalati témáinak. A kifejezés a különböző jogszabályoknak, valamint a vállalat által tulajdonosai, munkavállalói, szerződéses partnerei számára felállított részben jogszabályokon, részben erkölcsi-etikai alapokon nyugvó normáknak való megfelelést jelenti. A compliance jogszabályi környezetének teljességre törekvő, magyarázatszerű feldolgozására hazánkban elsőként vállalkozik a Wolters Kluwer gondozásában megjelenő, Magyarázat a compliance jogszabályairól című könyvsorozat. A kiadvány első kötete – az úgynevezett büntetőjogi compliance kérdéseit elemezve – átfogó képet ad a büntetőjog releváns alapelveiről, olyan fogalmakról, mint az elkövető vagy a büntethetőség, bemutatja a vállalati szférában gyakran előforduló – a vállalat javára vagy terhére, illetve a munkavállalók sérelmére megvalósítható – deliktumokat, valamint kitér a releváns szabálysértési tényállásokra és a Covid-19 világjárvánnyal összefüggő rendelkezésekre is. Az alábbiakban a műnek a zsarolással, valamint az önbíráskodással foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet. A részlet szerzője dr. Ambrus István. (A sorozat első részét itt, a másodikat pedig itt olvashatja el.)

A zsarolás

A zsarolás passzív alanya más természetes személy, akinek az elkövetőhöz fűződő viszonya (ismerőse, kollégája, családtagja stb.) a bűncselekmény megvalósulása szempontjából közömbös. Elkövetési magatartás a passzív alany arra történő kényszerítése, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. E cselekmény kifejtésére szóban és írásban egyaránt sor kerülhet. Szükséges elem viszont, hogy ehhez erőszak vagy fenyegetés alkalmazása is társuljon. Vállalati körben a fenyegetéssel történő elkövetés tekinthető tipikusabbnak, amely olyan súlyos hátrány kilátásba helyezését jelenti az elkövető részéről, amely a megfenyegetettben komoly félelem keltésére alkalmas. Ez a zsarolás esetén ritkábban foglal magában élet, testi épség elleni fenyegetést, bár ez sem kizárt: ilyenkor minősített zsarolás állapítható meg, feltéve, hogy e fenyegetés nem minősül egyszersmind közvetlennek is, mely utóbbi esetben nem zsarolás, hanem rablás jön létre. Gyakoribb eset ugyanakkor a valamilyen egzisztenciális hátránnyal történő fenyegetés. Ilyen lehet például a sértett házasságtörésének vagy szexuális orientációjának nyilvánosságra hozatalával történő fenyegetés. Szintén lehet olyan tartalma a fenyegetésnek, amely szerint az elkövető, ha a sértett nem fizet, annak jogsértő (akár bűncselekményt megvalósító) magatartását nyilvánosságra vagy a rendőrség tudomására hozza (BH2005. 379.). Ugyancsak zsarolás állapítható meg vállalati viszonylatban a különböző „védelmi pénz” szedésével járó esetekben (BH2001. 362.). A zsarolás emellett más bűncselekménnyel is összekapcsolódhat: például egy élelmiszert forgalmazó cég rossz hírét akarják kelteni azzal, hogy az áruházukban található termékeket beszennyezik, majd a tulajdonost azzal fenyegetik meg, ha nem fizet a zsarolóknak, közhírré fogják tenni, hogy a boltban rossz minőségű termékeket hoznak forgalomba.

A bűncselekmény a kényszerítés kifejtésével kísérleti szakba jut, és mindaddig nem válik befejezetté, amíg a cselekménnyel összefüggésben vagyoni hátrány nem következik be. Tipikusan ilyen, ha a sértett enged a zsarolónak, és megfizeti az általa követelt pénzösszeget. A befejezetté válásig ugyanakkor helye lehet az úgynevezett önkéntes elállásnak is. Ha tehát a zsaroló még azelőtt meggondolja magát, és többé nem jelentkezik, hogy a passzív alany valaminek a megtételére, az attól való tartózkodásra vagy valaminek az eltűrésére kényszerült volna, zsarolás kísérletét nem lehet megállapítani (BH2009. 344.). Ám ha élet, testi épség elleni fenyegetéssel követték el a zsarolást [Btk. 367. § (2) bek. b) pont], szóba jöhet úgynevezett maradék-bűncselekményként az erőszakos büntetendő cselekménnyel fenyegetve elkövetett zaklatás [Btk. 222. § (2) bek. a) pont] megállapítása, amely a Btk. 231. § (2) bekezdése alapján kizárólag magánindítványra büntethető.

A zsarolás tényállásszerűségéhez az alanyi oldalon jogtalan haszonszerzési célzat is szükséges, a zsaroló tehát tisztában van azzal, hogy részére az általa követelt pénz jogszerűen nem járna.

2. Az önbíráskodás

A másik, vállalati körben gyakran felmerülő vagyon elleni erőszakos bűncselekmény az önbíráskodás. E deliktum előfordulása a rendszerváltást megelőzően nem volt hazánkban számottevő, azt követően azonban olyannyira gyakorivá vált az úgynevezett behajtási cselekmények körében, hogy a jogalkotó az 1990-es évek elején az ötszörösére emelte fel a bűncselekmény büntetési tételének maximumát, így annak alapeseti büntetési tétele (egytől öt évig terjedő szabadságvesztés) ma már megegyezik a zsaroláséval. A joggyakorlat ennek ellenére a mai napig enyhébb bűncselekményként tartja azt számon a zsarolásnál, ennek indoka pedig abban áll, hogy míg a zsaroló tisztában van vele, hogy az általa megszerezni akart összeg nem jár neki, tehát az ő szempontjából jogtalan, addig az önbíráskodás esetében általában ténylegesen fennáll egy adós és egy hitelező közötti polgári jogi jogviszony, majd előbbi a bűncselekmény sértettjévé válik, utóbbi pedig annak elkövetőjévé. Az erőszakkal vagy fenyegetéssel követelt pénz tehát vagy valóban járna az elkövetőnek a vonatkozó magánjogi szabályok értelmében, avagy legalábbis jogosnak vélhette. A Ptk. 6:47. § (1)–(2) bekezdései alapján pénztartozás után főszabály szerint a jegybanki alapkamattal (2021 júniusától a hosszú évek óta irányadó 0,60% helyett 2021 végén, többszöri emelés után már – várhatóan – 1,80%) megegyező mértékű kamat jár. A Ptk. 6:48. § (1) bekezdése szerint továbbá a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni, akkor is, ha a pénztartozás egyébként kamatmentes volt. Így kamatmentes tartozás esetén ennél magasabb – ám nem irreálisan magas, hanem például legfeljebb 5-10%-os – kamatot követel a hitelező, ezt a gyakorlat szerint adott esetben még jogosnak vélheti annak ellenére is, hogy a polgári jog szabályait helyesen értelmezve ilyen magas kamat valójában nem járna neki, e körülményről viszont a hitelező nem tud.

compliance

A büntetőjog mindazonáltal – kis számú kivételtől eltekintve – tiltja, hogy valaki tartozását erőszakos úton hajtsa be az adósától, így az ilyen cselekmény is bűncselekményt képez. A Btk. 368. § (3) bekezdése szerint ugyanakkor nem valósul meg önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze. Ilyen esetben tulajdonképpen a Ptk. 5:6. §-a szerinti birtokvédelmi eset, az önhatalom érvényesülhet. A Ptk. 5:6. § (2) bekezdése alapján az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná (BH2000. 338.). Az új kúriai gyakorlat szerint továbbá az önbíráskodás megállapíthatósága szempontjából, bár tényállásszerű, de tévedés miatt nem büntethető annak a cselekménye, akit birtokától a helyszínre más okból érkező rendőrjárőrt megtévesztve rendőri közreműködéssel, de jogszerűtlenül fosztottak meg, s így elvett birtokának visszaszerzése érdekében jóhiszeműen erőszakot alkalmaz. Az ügyvezető foglalkozású terhelt fellépését a gazdasági társaság működőképességének biztosításához fűződő fontos érdek tette indokolttá, mert a birtokvédelem egyéb eszközeinek igénybevételével járó időveszteség (jogi képviselő által jegyzőnél indított birtokvédelmi eljárás, polgári per) a birtokvédelmet meghiúsította volna. A gazdasági társaság telephelyének visszaszerzéséhez a törvény rendes útját kereste, jogi képviselő tanácsát kérte, a konkrét magatartás alapjául pedig a bírósági határozatokban (BH) közzétett eseti döntésben leírt tényállásra alapozott. Mindezekre figyelemmel a jogos önhatalom gyakorlására abban a téves feltevésben került sor, hogy az a társadalomra nem veszélyes, s erre – az előzmények miatt – alapos oka volt (BH2020. 133.).

A kapcsolódó joggyakorlat értelmében a zsarolás és az önbíráskodás bűntettének elkövetési magatartásai azonosak, a két bűncselekmény az eltérő célzat alapján határolható el egymástól. A zsarolás célzata a jogtalan haszonszerzés, az önbíráskodásé pedig jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítése. Az önbíráskodás szempontjából jogos a jogosnak elismert és perben érvényesíthető igény, amelynek teljesítését az elkövető – kihagyva a törvényes utat – meg nem engedett módon maga kényszeríti ki. Jogosnak vélt pedig az az igény, amelynek jogi megalapozottsága vitatott vagy objektíve nem, csupán az elkövető megítélése szerint áll fenn, illetőleg az az igény is, melynek önkéntes teljesítését a törvény nem tiltja ugyan, de annak érvényesítésére peres utat nem biztosít. Ezért zsarolás valósul meg, ha a terhelt az erőszakot, fenyegetést minden ténybeli alapot nélkülöző módon, jogilag nem érvényesíthető követelés, egyértelműen jogtalan haszonszerzés érdekében fejti ki a sértettel szemben. Jogtalan a haszon akkor, ha a követelés alapjául szolgáló jogviszony teljesen hiányzik (EBH2014. B.13.).

Vizsgálta továbbá a bírói gyakorlat azt is, hol húzódik a határvonal a jogosnak vélt vagyoni előny és a jogtalan haszonszerzési cél között. Nyilvánvaló ugyanis, hogy létezhet olyan mértékű kamatkikötés követelése a hitelező részéről, amely már szakirányú végzettséggel nem rendelkező laikus számára sem tűnhet jogosnak, így nem védekezhet azzal, hogy nem zsarolt, csupán önbíráskodott. Így a Kúria szerint nem önbíráskodás, hanem zsarolás valósul meg, ha a tettes a sértettől az általa annak kölcsönzött 1 500 000 forint havi 10%-os kamat fizetése helyett – a tőketörlesztés miatti késedelem retorziójaként – heti 10%-os kamatfizetést követel meg, és ennek folytán a megfélemlített sértettől másfél év alatt az általa adott 1 500 000 forint helyett 8 400 000 forinthoz jut hozzá kamat címén (EBH2015. B.12.).


Kapcsolódó cikkek

2024. április 17.

Szolgáltató közigazgatás – 2. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.

2024. április 15.

Jogszabályfigyelő 2024 – 15. hét

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy a 2024/42-44. számú Magyar Közlönyben szakmai közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, az elfogadásra váró törvényjavaslatok közül válogattunk.