Magyarázat a szomszédjogokról – 2.


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az otthoni, vagy épp a munkahelyen végzett tevékenység hatásai könnyen átléphetik az ingatlan határait, így beleütközve a környező ingatlanok használóinak személyes vagy vagyoni érdekeibe, ez pedig vitás helyzetekhez vezethet. A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Magyarázat a szomszédjogokról című kiadvány átfogó képet ad a szomszédjogok jogintézményéről, a hatályos hazai szabályozás magyarázatán és a joggyakorlat bemutatásán túlmenően nemzetközi, sőt, jogtörténeti összehasonlítással is igyekszik közelebb vinni az olvasót az ingatlanhasználatból eredő mindennapi helyzetekre vonatkozó jogi álláspontok és azok elméleti-gyakorlati összefüggéseinek megértéséhez. Az alábbiakban a műnek a zavarás és a szükségtelenség fogalmaival foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet. A magyarázat szerzője dr. Serák István.

Bár magának a zavarásnak sem könnyű a megítélése, a gyakorlatban nyilvánvalóan több és lényegesebb nehezebb kérdést vet fel a zavarás szükségtelen mértékének meghatározása. Önmagában annak ténye, hogy egy tevékenység zavaró hatással jár, még nem elegendő ok arra, hogy megtiltásra vagy korlátozásra kerüljön, az áthatás zavaró jellegének meghatározásánál ugyanis vizsgálni kell a zavarás mértékét is. A mérték a tilalom másik fogalmi elemét, a zavarás szükségtelenségét határozza meg. A svájci Szövetségi Bíróság szerint a zavarás ténykérdésének megvalósulását a szükségtelenség jogkérdésétől függően lehet megítélni (5A_47/2016, 4.4.3.). Az 1959-es Ptk. miniszteri indokolása szerint a törvény a „szükségtelen” kifejezéssel arra utal, hogy a mai népsűrűség és technikai színvonal mellett nem lehetséges a teljes zavarásmentesség, bizonyos csekélyebb mértékű zavarás – különösen a városokban – elkerülhetetlen. A „szükségtelen” kifejezés használata azt is jelenti, hogy a tilalom nem abszolút, hanem viszonylagos, és az érdekek összeegyeztetésére, összemérésére van szükség e szakasz alkalmazása során (Kisvárdai Városi Bíróság P.20.926/2006/20.) A szembenálló érdekek mérlegelése nyomán kialakított érdekegyensúly az a támpont, amelyhez képest a zavarás szükségessége vagy szükségtelensége megállapítható, és amelynek segítségével meghatározható, hogy mi a zavarásnak azon mértéke, amelyet a sérelmet szenvedett még tűrni tartozik (Vékás: Szakértői Javaslat, 612. oldal). Mivel a szomszédjog esetében két azonos értékű jog ütközését kell a polgári jognak feloldania, a német jogirodalom szerint az alkotmányjogi szükségességi-arányossági teszthez hasonlatos szempontrendszer alapján az egyik fél érdekeit alá kell rendelni, fel kell áldozni a másik fél érdekeinek [Peter Bassenge: BGB §§ 854-1296. In: Peter Bassenge – Gerd Brudermüller – Uwe Diederichsen – Jürgen Ellenberger – Christian Grüneberg – Hartwig Sprau – Karsten Thorn – Walter Weidenkaff – Dietmar Weidlich: Palandt Bürgerliches Gesetzbuch mit Nebengesetzen. C. H. Beck, München, 2011, 1475. o. (Palandt Bürgerliches Gesetzbuch mit Nebengesetzen a továbbiakban: Palandt BGB); Claudia Bensching: Nachbarrechtliche Ausgleichs­ansprüche – zulässige Rechtsfortbildung oder Rechtsprechung contra legem? Mohr Siebeck, Tübingen, 2002, 38-41. o.].

Azt, hogy a zavarás szükségtelen-e és azt mások milyen mértékig kötelesek tűrni, mindig az ügy összes körülményének a mérlegelésével kell eldönteni (EBH2010. 2219.). A szükségtelenség egy olyan fogalmat jelent, amelyet mindig a konkrét jogeset körülményei alapján kell megtölteni tartalommal, azonban a jogalkalmazás bizonytalanságait önmagában azzal nem lehet kiküszöbölni, hogy a jogalkotó további – szintén értelmezést igénylő – követelményeket állít fel és jelenít meg a törvénykönyvben. A negatív és a pozitív szomszédjogok esetében kérdéses, hogy a gyakorlatban azonos vagy eltérő mércét állítsunk-e az aránytalansággal szemben. Az osztrák jogirodalomban az ABGB szomszédjogot érintő 2004-es novellája kapcsán Bydlinski azt az álláspontot képviseli, hogy a közvetett áthatások nem minden körülmények között jelentenek enyhébb beavatkozást a másik ingatlan használatába, mint a közvetlen áthatások, ezért nem lehet velük szemben eltérő mércét alkalmazni [Peter Bydlinski: Neuerungen im Nachbarrecht. Juristische Blätter, 2004/2. sz., 88. o. (a továbbiakban: Bydlinski]. A szükségtelenséggel kapcsolatban a német jog eltérő megközelítést tükröző fogalma a megengedhetőség: mivel a valódi életben nem lehet a legtöbb áthatást megakadályozni, ezért bizonyos zavarások szükségességüktől függetlenül kivételt képeznek az általános tilalom alól. A megengedhetőség fogalma magában foglalja, hogy a zavarás mértéke ne legyen aránytalanul nagy, azonban például a német jogban a zavaró tevékenységgel szemben tűrési kötelezettség olyan esetben is keletkezhet, ha az áthatás ténylegesen nagyobb mértékű, de mód van annak káros következményeit megfelelő feltételek között fizikailag csökkenteni, technikai eszközökkel lehetőség szerint minél nagyobb mértékben elhárítani (Baur, 210-211. o.).

A zavarás szükségtelen mértékének megállapításánál nem az érdeksérelmet állító fél személyes szempontjait, hanem egy értelmes átlagember hasonló helyzetben szerezhető benyomásait kell alapul venni. A tűrési kötelezettség ugyanakkor nemcsak a szomszédjogi, tehát magánérdekekből, hanem közérdekből vagy közjogi jellegű tulajdonkorlátozásokból is származtatható. Tűrési kötelezettség a szomszédjogi szabályok alapján azonban mértékben vagy időtartamban jelentősebb zavarásokkal szemben is előállhat, így például a szomszédos ingatlanon folytatott ipari tevékenység korlátozása vagy megtiltása pusztán arra alapozva nem igényelhető, mert néhány alkalommal kárt okozott a másik ingatlanon, jóllehet a kártérítési felelősség megállapítása természetesen lehetséges (Wieling, 352. o.). Ugyanakkor viszont jelentéktelen mértékű zavarás is szükségtelen lehet, ha a szomszéd annak folyamatosan ki van téve, vagy a körülmények alapján alappal lehet arra következtetni, hogy előre nem kiszámítható ideig állandósulni fog.

A BGB 906. § (1) bekezdése, valamint az ABGB 364. § (2) bekezdése példálózó felsorolással körülírja a szomszédos telekről jövő egyes zavarástípusokat, amelyekkel szemben az ingatlanhasználó csak akkor léphet fel, ha a zavarás egy bizonyos mértéket túllép – ebben a körben az ABGB a helyben szokásos mértékre, míg a BGB a jogszabályi határértékek betartására utal -, és az ingatlan használatát lényegesen megnehezíti. Ugyanilyen felsorolással élt egyébiránt az 1928-as Mtj. 520. §-a is. A BGB és az ABGB ezen részletesebb kiegészítő szabállyal voltaképp a tűrendőnek vélelmezendő zavarások lényegesebb általános szempontjait határozza meg. A különös törvénykönyvi standardok az osztrák és német bírói gyakorlat értelmezési irányaiban jelentősebb hangsúlyt kapnak a generálklauzula általános fogalmi elemeihez képest, sokszor igen sajátos irányokba tágítva a tűrési kötelezettség elvi határait. Az osztrák jogban a szomszéd az OGH kiterjesztő értelmezése miatt köteles tűrni a szükségtelen mértéket elérő, ám a helyben szokásos ingatlanhasználatot nem korlátozó, valamint a helyben szokásos ingatlanhasználatot korlátozó, de a helyben szokásos zavarási mértéket nem meghaladó zavarásokat is (OGH 8 Ob 372/97g).

A zavarás szükségtelennek akkor minősülhet, ha sajátos jellege, erőssége, jelentkezésének gyakorisága vagy időtartama alapján olyan mértékű negatív hatásokat idéz elő, aminek az eltűrése a szomszédoktól általában nem kívánható. A Ptk. szakértői javaslata a „szükséges” zavarás alatt, vagyis az észszerű tűrési határon belüli, míg „szükségtelen” alatt e tűrési határon kívüli zavarást tekintette (Vékás: Szakértői Javaslat, 612. oldal). A német jogban a BGB 906. § (2) bekezdésének második mondata értelmében rendszerint szükségesnek tekinthető a zavarás, ha annak mértéke a jogszabályban a tudomány állása szerint megállapított határ- és irányértékeket nem haladja meg. A szükségtelenség egy konkrét esetét nevesíti az ABGB 364. § (2) bekezdésének utolsó mondata, illetve a BGB 906. § (3) bekezdése azzal, hogy általánosságban tilalmazza a zavaró hatás mesterséges eszközökkel történő közvetlen átvezetését a szomszédos ingatlanra. A zavarás szükségtelen volta, mint arányossági kategória kérdésében szubjektív szempontoknak jut jelentősebb szerep, így e körben válik kiemeltté a bírósági gyakorlat, amely a konkrét esetet az adott egyedi körülmények összességének ismeretében bírálja el.

A sorozat első részét itt olvashatja el.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.