Miért válasszuk a mediációt?

A mediáció igénybevételével a felek sokat nyerhetnek és viszonylag keveset veszíthetnek.


1. Miért és mikor van szükség a mediációra?

Az emberek tárgyalnak, vitáznak, küzdenek egymással, aztán vagy megállapodnak, vagy nem. Ha nem sikerül megállapodniuk, elmennek a bíróságra, remélve, hogy ott eldöntik, kinek van igaza. Miért mennek bíróságra? A tévhittel ellentétben nem azért, mert szeretnek bíróságra járni, vagy mert jól esik a másikat feljelenteni. Azért kényszerülnek erre a megoldásra, mert nincs más fórum a vitás kérdések rendezésére, vagy nem ismernek más lehetőségeket. Az intézmények, hatóságok, szolgáltatók ma még meglehetősen korlátozottan kínálnak alternatívát. A mediáció ilyen alternatíva. Azokban az országokban terjedt el, ahol az állampolgárokat elég érettnek tartják, hogy döntsenek saját ügyeikben. Ehhez kapnak segítséget, miközben a döntés jogát és felelősségét nem veszik el tőlük. Magyarországon is egyre elfogadottabb a mediációs eljárás, amit az elmúlt években bevezetett jogi szabályozásnak és a civilek, szakértők eredményes ismeretterjesztő munkájának, mind több képzés és szolgáltatás elindításának köszönhetünk.

Mégis, miért választanák az emberek a mediációt, hiszen már kiderült számukra, hogy nem tudnak megállapodni egymással, hogy a megbeszélés nem vezetett eredményre. Akkor meg kész időpocsékolás az egész. A gondolatmenet tulajdonképpen jogos, csak egyvalamit nem vesz számításba. Ez pedig a valóság kényszerítő ereje. Ha ez az erő nem működik, vagy nem hiszik el, hogy ez az eredményesebb és hatékonyabb, akkor a felek sosem jutnak el a mediációig. De a legtöbb esetben működik.

A jogi szabályozás sok országban előnynek tekinti a mediációt, vagy éppen kötelezi a feleket, hogy tegyenek kísérletet mediációs megállapodásra, ne a bírói utat válasszák.

Ha egy vitás kérdés megtárgyalható, akkor mediálható is. A legtöbb vitában a felek közvetlenül egymással próbálnak megállapodásra jutni, ezt nevezzük megbeszélésnek. Mediációra akkor kerül sor, ha ez a fajta kommunikáció a felek között elakad, megszűnik, vagy problematikussá válik. Konfliktus esetén előfordul, hogy a felek még tárgyalnak egymással, de már nem találják a megfelelő hangot, nem jutnak túl a múlt hibáinak és mulasztásainak taglalásán. Bár a múlt hibáit jól ismerik – még ha nagyon eltérően értékelik is –, ám a megoldáshoz ez nem visz közelebb. Még gyakoribb jelenség, hogy a konfliktus kirobbanásának következtében a felek már nem is tudnak tárgyalni egymással. Mindenki megteszi a hivatalos lépéseket, ezen túl közöttük kommunikáció már nem zajlik.

Vitás esetekben a mediátor szorgalmazza a kapcsolat felvételét és a tárgyilagos hangvétel kialakítását. A higgadt, tényeken alapuló megközelítés nem engedi, hogy a felek régi játszmáikat folytassák, és érveiket unalomig ismételgessék. A helyzet mindkét féltől rugalmasságot, konstruktív hozzáállást és konkrét vállalásokat kíván. A mediáció tehát nem más, mint problémamegoldásban járatos szakember vezetésével történő strukturált megbeszélés.

2. A mediáció alkalmazása, eredményessége. A mediáció melletti érvek

Az egyéni vitákban könnyebben megállapodásra lehet jutni, mindenki kifejtheti valódi álláspontját, nem kell a jogszabályok szerint „játszani”, amihez hozzásegít a tény, hogy nincsenek ellenérdekű ügyvédek és bírósági eljárás. A közösség számára lehetőséget nyújt olyan formák elfogadtatására, amelyekkel a „hivatalos” útnál emberközelibben tudja a konfliktusokat kezelni, hosszabb távon már a konfliktusok kialakulását is segít megelőzni, javítja az ott élők életminőségét és részvételét, csökkenti a feszültségeket. Tehermentesíti az igazságszolgáltatást, lehetővé téve, hogy a valóban csak ott megoldható esetekre koncentrálhassanak. A mediáció gyorsan és nehézségek nélkül elérhető, olcsó szolgáltatás.

Vannak olyan kritikai hangok is, hogy a mediáció a szegények igazságszolgáltatása. Ezzel szemben a sikertelen mediáció után még mindig fennáll a bírósági lehetőség, és minden esetben érdemes a jobb, olcsóbb és rövidebb utat választani, ha a felek számára ez elfogadható.

2012 év végétől 2018 első félév végéig mintegy 4400 bírósági közvetítői eljárást folytattak le bírósági közvetítők Magyarországon, melyeknek több mint a felében megállapodást kötöttek a felek. Az esetek majd 80%-a családjogi ügy, a többi munkaügyi és gazdasági jellegű. 2018 első félévében 919 bírósági közvetítés fejeződött be, ezek közül 521-ben lefolytatták az eljárást, és 246 esetben meg is állapodtak.

2018 végéig 70 bíró, 100 bírósági titkár kapott eddig felkészítést, és képzett mediátorként tevékenykedhet.

2018-ban létrejött a bírósági közvetítőkből felálló instruktori hálózat, akik szakmai-módszertani segítséget nyújtanak a mediációval foglalkozó, a bíróságokon tevékenykedő kollégáiknak. Megszervezik a folyamatos továbbképzéseket is.

A mediáció előnyei. Az élet paradoxonja, hogy bármely módszer képes használni és ártani. A fizikai világban a tűznek és a víznek konstruktív és destruktív lehetőségei jól ismertek. A mediáció jótékony hatása, hogy a felek megtartják a kontrollt saját ügyeikben, a veszélye, hogy nem hivatalos, és a gyengébb fél rosszul járhat. A mediátor feladata a módszer veszélyeinek kiküszöbölése, az előnyök érvényesítése.

A mediáció melletti érvek:

a) A folyamat kontrollja végig a felek kezében marad.

b) A résztvevők a kölcsönös előnyök elérésére törekszenek, szemben a „győztes-vesztes” dinamikával.

c) A konfliktusok más megvilágításba kerülnek, ezzel új megoldások elősegítői lehetnek.

d) Presztízsveszteség nélküli visszavonulás.

e) Olcsóbb és gyorsabb, mint a bírósági eljárás.

f) A mediációs megállapodásokat a felek betartják.

g) A mediációval a felek semmit nem veszítenek, ha nem sikerül megállapodniuk, választhatnak más módszert a vitás kérdés orvoslására.

h) Szemléletváltás, személyiségfejlődés.

ad a) A folyamat kontrollja végig a felek kezében marad. A bírósági tárgyalás zárt, szigorú menetébe beavatkozni, a közös érdekeket felismerni, a célokat megváltoztatni nem lehet.

A mediációban mindenki maga képviseli a saját érdekeit, hiszen ő tudja, hogy mi igazán fontos számára, és mi nem az. Ő tudja, hogy meddig hajlandó elmenni az egyezség kialakítása során, és mikor ragaszkodik az álláspontjához. Ő tudja, hogy mi elfogadható számára, és mi elfogadhatatlan. Ő tudja, hogy mit bír elviselni, és mit tart elviselhetetlennek. Ő tudja, hogy melyik megoldást tudja és akarja betartani, és melyiket nem. Nem jöhet létre olyan döntés vagy ítélet, amelyet sérelmesnek, netán hátrányosnak tart a maga számára. Nem kényszeríthető rá a megállapodásra. Természetesen a külső körülmények nyomást gyakorolhatnak egy döntés meghozatalára, de ez inkább a valóság elfogadása és a valósághoz való alkalmazkodás, semmint kényszer.

ad b) A résztvevők a kölcsönös előnyök elérésére törekszenek, szemben a „győztes-vesztes” dinamikával. “Harcolj a pereskedés ellen. Amikor csak tudod, győzd meg felebarátaidat, hogy kössenek kompromisszumot. Hívd fel a figyelmüket, hogy a győztes is gyakran vesztes a költségek, a munkadíjak és az idő tekintetében.” (Abraham Lincoln, 1850) A konfliktusokra általában a „győztes-vesztes” stratégia jellemző, ami azt jelenti, hogy az egyik fél nyer, a másik pedig veszít. Ha nem akar vesztes lenni, akkor minden eszközzel a győzelemre kell törekednie. Ez azonban tévhit. Családi vitákban, gyerekelhelyezési ügyekben, szomszédok között felmerülő viták, munkahelyi konfliktusok, hosszú üzleti kapcsolatok esetén bizton állíthatjuk, hogy a győztes csak látszatgyőzelmet arat, valójában mindenki vesztes, a folyamat sokkal inkább a „vesztes-vesztes” kimenetelre emlékeztet. A konfliktusok megoldása során gyakran előfordul, hogy felszínen az igazságot keressük, kimondatlanul azonban a másik legyőzésére törekszünk. A „győztes-győztes” kimenetel azt jelenti, hogy a résztvevők a kölcsönös előnyök és a konfliktusban érdekelt összes fél számára elfogadható megoldások elérésére törekszenek. Az elért megállapodást a felek magukénak érzik és betartják.

ad c) A konfliktusok más megvilágításba kerülnek, ezzel új megoldások elősegítői lehetnek. A mediáció során a felek ismertetik álláspontjukat, és ilyenkor nagyon sok új, addig ismeretlen információ kerül napvilágra. Ez merőben új megoldások kidolgozását segítheti elő, és új alapokra helyezheti a felek kapcsolatát. A másik nagy előny a mediációs folyamat konstruktivitásában rejlik, ami olyan megoldásokat eredményez, amelyek túlmutatnak az egyszerű alkudozás lehetőségein.

ad d) Presztízsveszteség nélküli visszavonulás. A konfliktusban állók sokszor csak azért nem engednek eredeti álláspontjukból, hogy ne tűnjenek gyengének, eszköztelennek. Ezért kitartanak álláspontjuk mellett abban az esetben is, ha ez érdekeik ellen szól. Attól tartanak, hogy ha engednek, akkor súlyos presztízsveszteséget szenvednek el. A mediáció keretei között a visszavonulás, a pozíciók feladása a másik érdekeinek figyelembevételét, a megállapodás érdekében tett lépéseket jelenti, és nem válik többé presztízskérdéssé.

ad e) Olcsóbb és gyorsabb, mint a bírósági eljárás. A perek hosszúak, drágák, a bíróságok túlterheltek. A konfliktus kialakulása után sokáig kell várni a tárgyalásra. Amire egy szülő érvényt szerez kapcsolattartási jogának, addig több esztendő is eltelhet. Ha hamarabb szeretné a gyermekével a kapcsolatot fenntartani, akkor más megoldáshoz kell folyamodnia.

ad f) A mediációs esetek megállapodásait betartják a felek. A mediációs esetek megállapodásait a felek betartják, hiszen a döntés nem kívülről jött, nem rájuk kényszerített, hanem a saját döntéseik, saját megoldásaik alapján alakult ki. Aktívan vettek részt a döntés kidolgozásában és meghozatalában, ezért ezt magukénak érzik, egyetértenek vele, és betartják.

ad g) A mediációval a felek semmit nem veszítenek, ha nem sikerül megállapodniuk, választhatnak más módszert a vitás kérdés orvoslására. A mediáció előnyei közé tartozik, hogy a feleknek nincs veszteni valójuk. Ha nem sikerül megállapodniuk, akkor is ott tartanak, ahol a mediáció megkezdése előtt voltak. Ami lehetőség fennállt a mediáció előtt, az a sikertelen mediáció után is megmarad. A mediációval sokat lehet nyerni, és viszonylag keveset veszíteni.

ad h) Szemléletváltás, személyiségfejlődés. A konfliktusok során a résztvevőt fogva tartja egy domináns látásmód, és nem látja a másik „ábráját”. Jól példázza ezt a jelenséget a Rubin-serleg, ahol vagy a serleget látják, vagy a két profilt. A mediációban a domináns látásmód feladása történik, és ez teszi lehetővé a másik ember szempontjainak, igazának a meglátását.

3. A mediáció érvényessége

Ha indokolt a mediációs eljárás, és a felek valóban részt vesznek a mediációs ülésen, még mindig ott motoszkál bennük a kérdés, vajon a megszületett megállapodás kötelező érvényű-e vagy sem. A szakma válasza a kérdésre a következő: „A mediáción nem kötelező részt venni, és nem kötelező megállapodni sem, de ha a felek megállapodtak, és a megállapodást aláírták, attól kezdve éppen annyira kötelező érvényű, mint bármely más szerződés.” Ez alól kivételt képeznek azok az esetek, ahol az egyezséget a bíróságnak kell jóváhagynia, például válóperekben, vagy már megindult, de felfüggesztett eljárásokban.



Kapcsolódó cikkek:


A pertárgy értéke és a tisztességes eljáráshoz való jog
2021. május 7.

A pertárgy értéke és a tisztességes eljáráshoz való jog

A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével jár, ha a másodfokú bíróság a peres félre hátrányosan csak az ügy érdemében hozott határozatában közli a féllel, hogy a pertárgy értékét a fél által megjelölttől vagy az elsőfokú bíróság határozatában írtaktól eltérően határozta meg, emiatt jóval magasabb első- és másodfokú perköltségfizetési kötelezettség terheli – a Kúria eseti döntése.

A jogegység érdekében a bíró és a jogalkotó is fontos szereplő – Prof. Dr. Trócsányi László a korlátozott precedensrendszerről
2021. május 6.

A jogegység érdekében a bíró és a jogalkotó is fontos szereplő – Prof. Dr. Trócsányi László a korlátozott precedensrendszerről

A korlátozott precedensrendszer bevezetésének 1 éves évfordulója alkalmából rendezett online konferenciát a Wolters Kluwer Hungary áprilisban, melynek elsődleges célja a struktúra elméleti és gyakorlati vonatkozásainak, a felhalmozódó tapasztalatoknak a megvitatása volt. Cikksorozatunkban a webináriumon elhangzott előadások rövid összefoglalóit olvashatják.

Magyarázat a szomszédjogokról – 1.
2021. május 5.

Magyarázat a szomszédjogokról – 1.

Az otthoni, vagy épp a munkahelyen végzett tevékenység hatásai könnyen átléphetik az ingatlan határait, így beleütközve a környező ingatlanok használóinak személyes vagy vagyoni érdekeibe, ez pedig vitás helyzetekhez vezethet. A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Magyarázat a szomszédjogokról című kiadvány átfogó képet ad a szomszédjogok jogintézményéről, a hatályos hazai szabályozás magyarázatán és a joggyakorlat bemutatásán túlmenően nemzetközi, sőt, jogtörténeti összehasonlítással is igyekszik közelebb vinni az olvasót az ingatlanhasználatból eredő mindennapi helyzetekre vonatkozó jogi álláspontok és azok elméleti-gyakorlati összefüggéseinek megértéséhez. Az alábbiakban a műnek a jogos önhatalommal foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet. A magyarázat szerzője dr. Serák István.