Ismétlődő jogsértés és büntető funkció a sérelemdíj megítélése során

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2020. szeptember 4.
Címkék: , , , ,
Rovat: ,
A sérelemdíj mértékének meghatározásakor figyelembe veendő körülmények nem mindegyike áll okozati összefüggésben a sértettnél jelentkező hátrány nagyságával. Így a jogsértés ismétlődő jellegét akkor is értékelnie kell a bíróságnak, ha az nem volt kihatással a nem vagyoni sérelem nagyságára. A sérelemdíj mértékének meghatározásakor a jogintézmény büntető funkciójára is az okozott hátrány nagyságától függetlenül kell figyelemmel lenni – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes édesapja autójában ismeretlen személy által okozott kár miatt feljelentést tett az alperesnél. Az eljárásban a felperes adatai zártan kezelését kérte, azonban az ügyben eljáró szabálysértési hatóság a határozatát, mely a felperes lakcímét is tartalmazta, mind a feljelentő, mind az eljárás alá vont személy részére kézbesítette. Ezt követően a hatóság kijavító határozatot hozott, melyben az adatokat ismételten szerepeltette. A felperes a bíróságtól annak megállapítását kérte, hogy az alperes a személyes adatok védelméhez fűződő jogát megsértette azzal, hogy a két határozatban jogellenesen szerepeltette személyes adatait, így azokat annak megismerésére nem jogosultak számára nyilvánosságra hozta. Mindezért 700 000 forint sérelemdíj megfizetését is kérte.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes személyes adatai védelméhez fűződő személyiségi jogát és az alperest 250 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte. A sérelemdíj mértékét az eset körülményeire tekintettel mérlegelés útján állapította meg, melynek során figyelembe vette, hogy a jogsértésre két alkalommal került sor, mely az alperes eljárása során tanúsított figyelmetlenségéből és gondatlanságából fakadt. Kiemelte, hogy az alperes magatartása alkalmas volt arra, hogy a felperesben kellemetlenségérzet alakuljon ki, mert a két határozat között eltelt több mint két hónapos idő elégséges volt ahhoz, hogy a felperesben fenyegető jellegű pszichés állapot kialakuljon. Köztudomású ténynek fogadta el, hogy a szabálysértési eljárásban a sértett fél számára megterhelő a sérelmet okozó féllel való találkozás. A tanú adatainak zártan kezelésére vonatkozó szabályok garanciális jellegűek, melyek célja egyrészt a sértett vagy tanú biztonságának védelme, másrészt a bűncselekményről információval rendelkező személy biztosítása arról, hogy nem érheti hátrány az eljárásban való részvétele miatt. Az alperes ezt a bizalmi szabályt szegte meg, mellyel nemcsak a felperes bizalmát veszítette el, hanem a jövőbeli eljárásban részt vevők bizalmát is veszélyeztette. A jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére és a sérelemdíj büntetésfunkciójára tekintettel úgy ítélte meg, hogy a 700 000 forint sérelemdíj eltúlzott, a 250 000 forint alkalmas a felperesre gyakorolt hatás kompenzálására.

Az alperes sérelemdíjat sérelmező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság kizárólag a sérelemdíj összegét vizsgálta. Kiemelte, hogy a személyiségi jog megsértésének nem automatikus jogkövetkezménye a sérelemdíj alkalmazása. A jogosultnak ugyan a hátrányt nem kell bizonyítania, azonban az érintett, az őt ért nem vagyoni sérelemért követelhet sérelemdíjat. A Ptk. 2:52. § (3) bekezdése alapján a sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben határozza meg. A bíróságnak az itt rögzített szempontok értékelésével kell megállapítani, hogy az adott személyt érte-e hátrány és annak alapján kell eldönteni, hogy jogosult-e sérelemdíjra, amennyiben igen, milyen összegben. Megismételte, hogy köztudomású tény, hogy a szabálysértési eljárásban a személyes adatok titokban tartásához különösen fontos érdek fűződhet, így az erre vonatkozó kérelem esetén a személyes adatok, az eljárás alá vont személy részére történő közlése alkalmas lehet a tanúkban való félelem keltésére. A tanú vallomását annak tudatában teszi meg, hogy emiatt később hátrány, fenyegetés, veszély nem érheti, adataihoz csak a hatóságok férhetnek hozzá. Mivel a személyes adatai zártan kezelését a felperes kérte, így a személyi adatok kiszolgáltatása kompenzálást igénylő nem vagyoni sérelmet eredményez. Kiemelte továbbá, hogy a jogsértés ismétlődő jellegének is jelentőséget kell tulajdonítani és ez független attól, hogy ez a nem vagyoni sérelemre kihatással van-e.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint tévesen értékelték az eljáró bíróságok az összegszerűség körében a jogsértés ismétlődő jellegét, mivel a korábban már megismert adat újabb megismerése súlytalan, esetleges lakcímváltozás esetén lett volna csak értékelhető. Sérelmezte továbbá, hogy az ítélet nem vette figyelembe, hogy a felperes a hátránya mértékét nem bizonyította. Úgy vélte, bizalmi elvet sem sértett, mivel a jogsértésről az eljáráson kívüli személyek nem szereztek tudomást, így erre figyelemmel a sérelemdíj büntetésfunkciója sem érvényesülhet.

A Kúria megállapításai

A Kúria kiemelte, hogy a személyiségi jogi jogsértés megállapításának nem automatikus következménye a sérelemdíj megítélése. A körülmények bírói mérlegelése adott esetben akár azt is eredményezheti, hogy a jogsértő nem kötelezhető sérelemdíj megfizetésére, ez azonban jelen esetben nem volt megállapítható. A sérelemdíj mértékének megállapítása során a jogsértés ismétlődő jellegét a Ptk. attól független nevesítetten értékelendő körülménynek tekinti, hogy az kihatással volt-e a nem vagyoni sérelem nagyságára. Megállapította azt is, hogy alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a sérelemdíj büntetőfunkciója a perbeli esetben nem érvényesülhet. A sérelemdíj mint a személyiségi jogsértés egyik lehetséges szankciójának a funkciója kettős: egyrészt kompenzációs szerepet tölt be a személyiségi jogsértés tekintetében, és emellett magánjogi büntetésnek is tekintendő a hasonló jogsértések megelőzésének céljával. A sérelemdíj mértékének meghatározásakor a jogintézmény büntetőfunkciójára a sértettnek okozott hátrány nagyságától függetlenül figyelemmel kell lenni. Így a bíróság a sérelemdíj mértékében akkor is kifejezésre juttathatja a társadalom rosszallását, ha a sértettnek okozott hátrány nem jelentős. Így az eljárt bíróságok helyesen értékelték azt a körülményt, hogy az alperes kétszeri szabályszegése alkalmas volt a garanciális eljárási szabályokba vetett bizalom megingatására.

A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a jogsértés ténye és ismétlődő jellege és a köztudomású tényként értékelendő, felperesben kialakult félelemérzet figyelembevételén túlmenően az eljáró bíróságok helyesen érvényre juttatták a sérelemdíj másodlagos büntetőfunkcióját is és ennek megfelelően helytálló mérlegeléssel határoztak a sérelemdíj összegéről. Mindezek alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 20.432/2019.) a Kúriai Döntések 2020/8. számában 235. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 2:52. § (3) bekezdés.

Kapcsolódó cikkek:


Kötelezettségvállalás elővásárlási jog gyakorlása során
2020. augusztus 28.

Kötelezettségvállalás elővásárlási jog gyakorlása során

Az elővásárlásra jogosult elfogadó jognyilatkozatának nem kell szó szerint tartalmaznia a törvény szövegét, azonban a nyilatkozatnak egyértelműnek és világosnak kell lennie, abból aggálymentesen megállapíthatónak kell lennie az elővásárlásra jogosult által vállalt kötelezettségeknek.

A társasház alapító okirata szabályozhatja a közös tulajdon használatára vonatkozó kötelmeket is
2020. augusztus 14.

A társasház alapító okirata szabályozhatja a közös tulajdon használatára vonatkozó kötelmeket is

A társasházi törvények az alapító okirat kötelező tartalmi elemeit rögzítő szabálya egyoldalúan kógens: nem zárja ki a felsoroltak mellett további, így a közös tulajdon használatára vonatkozó kötelmek felvételét. Ha az alapító okirat a közös használatra vonatkozó rendelkezést is tartalmaz, e kérdésben a közgyűlés az alapító okiratot érintő, érvényes határozatot nem hozhat – a Kúria eseti döntése.