A társasház alapító okirata szabályozhatja a közös tulajdon használatára vonatkozó kötelmeket is

A társasházi törvények az alapító okirat kötelező tartalmi elemeit rögzítő szabálya egyoldalúan kógens: nem zárja ki a felsoroltak mellett további, így a közös tulajdon használatára vonatkozó kötelmek felvételét. Ha az alapító okirat a közös használatra vonatkozó rendelkezést is tartalmaz, e kérdésben a közgyűlés az alapító okiratot érintő, érvényes határozatot nem hozhat – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a társasház alapító okirata rögzítette a közös ingatlanrészek használati rendjét és utalt arra, hogy a tetőtér beépítése után az alapító okirat módosítására kerül sor. A tetőtér kialakítását követően módosított alapító okirat a közös részek használatát az eredeti okirattal azonosan tartalmazta, nem tüntette azonban fel a tetőtérben kialakított új ingatlanokat.

A felperesek a módosított alapító okirat részbeni érvénytelenségének megállapítását kérték, álláspontjuk szerint ugyanis annak a közös használatot szabályozó pontja és melléklete, a használati megosztást tartalmazó vázrajz a társasházi törvényt sértő módon semmis, mert az alapító okirat nem tartalmazhat a közös részek használatára vonatkozó rendelkezést. A törvény 9. §-a értelmében ugyanis az alapító okiratban meg kell határozni:

a) a külön tulajdonba kerülő lakásokat, nem lakás céljára szolgáló helyiségeket,

b) a közös tulajdonban álló épületrészekből és a földrészletből az egyes tulajdonostársakat megillető – a külön tulajdonba kerülő lakáshoz tartozó – tulajdoni hányadot és ezek meghatározásának módját,

c) a közös tulajdonba kerülő épületrészek felsorolását,

d) az ingatlan-nyilvántartás szabályai által megkívánt egyéb adatot, jogot és tényt,

e) a közösség közös nevét, amely egyéb megjelölés hiányában a társasház címe, a társasház megjelöléssel együtt.

Ezen túl a törvény 26. § (2) bekezdése szerint a közösség a házirendben meghatározza a közös tulajdonban lévő épületrészek, területek és helyiségek használatára vonatkozó részletes szabályokat is.

A felperesek szerint ezek alapján az alapító okirat, tételes rendelkezés hiányában nem rendelkezhet a közös tulajdonú részekről.

Az alperes szerint a törvény nem tiltja, hogy az alapító okirat a 9. §-ában foglaltak mellett egyéb megállapítást is tartalmazzon.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Meglátása szerint a törvény ugyan a Házirendre tartozóként szabályozza a közös terültek használatát, nincs azonban jogszabályi akadálya annak, hogy a tulajdonostársak szerződésben, adott esetben az alapító okiratban rögzítsenek ilyen tartalmú megállapodást. A 9. §-ból csupán az következik, hogy az abban foglalt dologi jellegű rendelkezéseket az alapító okiratnak feltétlenül tartalmaznia kell, nem tilalmazza azonban egyéb, kötelmi jellegű megállapodások felvételét. A közös területek használatának tulajdoni hányadtól eltérő szabályozása nem tilos, a szerződési szabadság körébe tartozó kérdés.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az ítéletet. Utalt arra, hogy a törvény szabályai alapvetően eltérést nem engedő, imperatív rendelkezések. Mivel a 9. §-ához a törvény nem kapcsolja az eltérés lehetőségét, az ott felsoroltakon kívül egyéb tartalom nem foglalható alapító okiratba. Ugyanakkor ezeket a rendelkezéseket a Ptk. szerződési szabadságra vonatkozó rendelkezésével összevetve nem zárható ki alapvető használati szabályok rögzítése az alapító okiratban, mivel a 26. § (2) bekezdés csak a részletes szabályokat utalja a Házirend szabályozási körébe.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperesek szerint dologi hatályú jogosultságot nem keletkeztető tényekről a törvény hatálybalépése után az alapító okiratban nem lehet rendelkezni, az ilyen rendelkezés sérti azt a törvényi rendelkezést, mely szerint a közgyűlés kizárólagos hatáskörében határoz a közös tulajdonban álló épületrészek használatáról, hasznosításáról, fenntartásáról. A használati szabályok alapító okiratba foglalása kiüresíti a törvény közgyűlés kizárólagos hatáskörére vonatkozó rendelkezését, mivel a közgyűlés határozata nem sértheti az alapító okiratot.

A Kúria megállapításai

A Kúria nem találta alaposnak a kérelmet. Kiemelte, hogy a törvény 9. §-a valóban kötelező jelleggel írja elő az alapító okirat tartalmi elemeit, ez azonban egyoldalú kógencia, az alapító okirat minimális tartalmi elemeit jelenti és nem zárja ki egyéb megállapodások felvételét az okiratba. Figyelemmel azonban arra, hogy a társasház alapiratai közül (alapító okirat, Szervezeti és Működési Szabályzat, és utóbbi részeként a Házirend) kizárólag az alapító okirat a szerződés, ezért az alapító okiratba felvett rendelkezések is kötelmi, szerződéses jelleget nyernek, ebből következően a törvényi kivételektől eltekintve csak valamennyi tulajdonostárs egybehangzó nyilatkozatával módosíthatók, a közgyűlés határozatával nem. Ennek oka, hogy a tulajdonostársak kétféle minőségben vesznek részt a társasházi döntéshozatalban. Egyfelől a részleges jogképességgel rendelkező nagyobb egység, a társasházközösség tagjaként a közgyűlésen leadott szavazattal, amelynek eredménye a valamennyi tulajdonosra kötelező közgyűlési határozat, másfelől a tulajdonostársak „saját jogon”, az őket természetes – vagy jogi – személyként megillető jogképesség keretei között is döntéshozók: szerződhetnek egymással és a társasházzal is, amely megállapodások csak az érintett feleket kötik.

A legfontosabb szerződés a társasház alapszerződése, a valamennyi tulajdonos egybehangzó akaratnyilatkozatát rögzítő alapító okirat. A 9. § mögötti jogalkotói szándék csupán a nehézkes módosítási eljárás szűk körre szorítása, a társasház működésének könnyítése volt. A szabályozás nem érinti a tulajdonostársakat a Ptk. alapján személyükben megillető szerződési szabadságot: nem sértenek jogszabályt, ha a használatra vonatkozó szabályokat az alapító okiratban kívánják elhelyezni. Párhuzamos szabályozás – alapító okirat és SzMSz – esetén az alapító okirat rendelkezéseit kell alkalmazni, közgyűlési határozattal ugyanis az alapító okiratot sem módosítani, sem félretenni nem lehet. Az alapító okiratba kerülő megállapodások a kötelmi szabályoknak megfelelően csak valamennyi szerződő fél megegyezésével vagy bírói úton módosíthatók, ezzel szemben a közgyűlési határozattal elfogadott SzMSz és a részét képező Házirend csak újabb közgyűlési határozat hozatalával. Rámutat a Kúria továbbá arra is, hogy közgyűlés kizárólagos hatáskörére vonatkozó szabály arra vonatkozó felsorolást tartalmaz, hogy a közgyűlés mely kérdésekben határozhat kizárólagos jogkörben, azonban nem zárhatja ki, hogy a tulajdonostársak kötelmi megállapodással rendezzék például a közös tulajdon használatát.

Összegezve a Kúria nyomatékosította, hogy nincs akadálya annak, hogy a tulajdonostársak az alapító okiratba a 9. § szerinti tartalmi elemeket meghaladó rendelkezéseket is felvegyenek. Amennyiben azonban valamely kérdést a tulajdonostársak az alapító okirat keretei között, megállapodással rendeztek, abban a kérdésben módosítás is csak a kötelmi jog szabályai szerint: valamennyi fél egybehangzó akaratnyilatkozatával vagy bírósági szerződésmódosítás útján lehetséges. Mindezek alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. I. 20.026/2019.) a Kúriai Döntések 2020/6. számában 178. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2003. évi CXXXIII. törvény 9. § a)-e) pont, 26. § (2) bekezdés, 28. §, 42. § (1) bekezdés, 63. § (2) bekezdés.

Kapcsolódó cikkek:


Sajtótermék-e a blog?
2020. augusztus 7.

Sajtótermék-e a blog?

A blog - közéleti téma esetén is - elsősorban magánkommunikációs csatornának minősül, ezért a sajtóra vonatkozó szabályok hatálya alá csak kivételesen, a sajtótermék fogalmára vonatkozó törvényi feltételek maradéktalan és kétségtelen teljesülése esetén eshet – a Kúria eseti döntése.