„Nem titok, amit hárman tudnak” – az ügyvédi titoktartásról – 4. rész


A Wolters Kluwer gondozásában, dr. Baranyi Bertold szerkesztésében megjelenő, az ügyvédi tevékenységről szóló törvényt magyarázó nagykommentár a gyakorlatban felmerült kérdések, problémák megválaszolásával nyújt praktikus segítséget. Célját – a törvény szövegének átfogó elemzése mellett – a vonatkozó alkotmánybírósági, bírósági gyakorlat bemutatásával, a szabályozáshoz vezető okok és releváns előzmények feltárásával, a szabályozás feltehető céljai megvalósulásának vizsgálatával éri el. Az alábbiakban az ügyvédi tevékenységről szóló törvény 9–11. §-ához írt magyarázó szövegből olvashatnak egy részletet, amely az ügyvédi titoktartással foglalkozik.

Az ügyvédi titok fogalma és terjedelme

Az ügyvédi hivatás gyakorlásának alapja az ügyfél bizalma. Bizalom abban, hogy amikor az ügyvéd előtt feltárja legféltettebb magánéleti, gazdasági, pénzügyi titkait, azok nem kerülhetnek avatatlan személy birtokába.

Tekintettel arra, hogy a jogállam működésének egyik alappillére, hogy az állampolgárok, a jogi személyek a legszélesebb körben vehessenek igénybe jogi segítséget, az állam kötelessége törvényekkel biztosítani azt is, hogy a megbízó ügyfél által az ügyvédnek átadott ismeret védett legyen. A védelem kétirányú. Egyfelől a titokbirtokos ügyvédet kötelezi annak megtartására (adott esetben szankcionálja a megsértést), másrészt az állam saját szerveit és minden kívülállót önmegtartóztatásra kényszerít, kötelezi őket az ügyvédi titoktartási kötelezettség tiszteletben tartására.

A titok olyan ismeret, amely nem mindenki, hanem csak meghatározott személyi kör számára hozzáférhető. A hozzáférhetőség valamilyen érdek, valakinek az érdekében korlátozható. A jog elismeri ezt az érdeket és adott esetben súlyos szankcióval fenyegeti, például az állam érdekében titoknak minősített ismeret jogsértő feltárását. Amíg az államtitok az állam érdekében korlátozott hozzáférhetőségű ismeret, az ügyvédi titoknál az ismeret korlátozása nem az ügyvéd érdekében történik.

Az ügyvédi titoktartás:

– minden olyan tényre és adatra kiterjed, amelyről az ügyvéd hivatásának ellátása során szerzett tudomást,

– független a megbízási jogviszony fennállásától, és az ügyvéd erre akkor is köteles, ha a megbízási jogviszony a megbízóval nem jött létre, vagy megszűnt,

– független az ügyvédi működéstől, azaz az ügyvéd e mivoltának megszűnése után is fennmarad.

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 9. § (1) bekezdése és 13. § (1)-(3) bekezdése határozza meg az ügyvédi titok terjedelmét. Mindezt rendkívül szélesen határozza meg az Üttv., amikor úgy fogalmaz, hogy ügyvédi titoknak minősül minden olyan tény, információ és adat, amelyről az ügyvédi tevékenység gyakorlója e tevékenysége során szerzett tudomást [Üttv. 9. § (1) bekezdés].

Ezen széles körben meghatározott titok fogalmát az Üttv. – a későbbiekben részletesen tárgyalandó módon – kiterjeszti a védekezés céljából készült iratra is.

Jól látható tehát, hogy az ügyvédi titok a közhiedelemmel ellentétben nem csak az ügyfél által közölt adatokra terjed ki, hanem minden olyan ismeretre, ami az ügy ellátásával összefügg. Adott esetben ez lehet akár az ellenfél vagy annak jogi képviselője által elmondott, feltárt tény, vagy akár egy nyilvános tárgyaláson történtek. Az ügy ellátása során megszerzett minden ismeretnek tehát a saját megbízó a „gazdája” (azaz ő rendelkezhet vele) akkor is, ha nem ő maga a forrása az adatnak, nem a részéről történik ismeretátadás. Itt egy fontos kivételt kell azonban megemlíteni. A jogviták egyezséggel történő rendezése érdekében biztosítani kell, hogy a megállapodás meghiúsulása esetén az ügyvéd által feltárt információk az ellenérdekű jogi képviselő útján ne juthassanak el korlátozás nélkül az ellenérdekű félhez, ezért az Üttv. úgy rendelkezik, hogy az információ átadása megtiltható. Ilyen kifejezett tiltás hiányában azonban természetesen az ügyvéd a tevékenység gyakorlója, az ügyben érintett saját ügyfele számára a másik fél vonatkozásában ügyvédi titoknak minősülő információt is feltárhatja [Üttv. 10. § (1) bekezdés].

Fontos kiemelni a titoktartási kötelezettség terjedelmi meghatározásánál azt is, hogy az nem csak az ügyvéd saját maga által készített iratra vonatkozik, de a birtokában lévő egyéb iratokra is – függetlenül azok forrásától –, amennyiben az irat olyan tényt, adatot tartalmaz, amelyről hivatásának gyakorlása során szerzett tudomást. Ez lényegében tehát minden iratra kiterjed, amelyet saját ügyfelétől vagy az ellenérdekű féltől az ügyvéd kézhez kapott.

Kiemelendő, hogy a titoktartási kötelezettség az ügyvéd aktív magatartását tilalmazza e körben, azaz engedélyezi, illetve kötelezi arra, hogy ügyvédi titkot tartalmazó iratokat a hatóság részére se legyen köteles maga átadni és erre a tartalomra vonatkozóan ne tegyen tanúvallomást, de az Üttv. egyértelműen rendelkezik arról, hogy az ügyvéd nem akadályozhatja a hatóság eljárását abban, hogy helyszíni kutatás, szemle vagy jogszerű hatósági ellenőrzés során ezeknek az adatoknak a birtokába jusson a hatóság, azaz passzivitással mindezt tűrni köteles.

A titoktartásra kötelezett személy az ügyvédi titkot főszabályként mindenkivel szemben köteles megőrizni, a kivételekről külön pontban szólunk [lásd az Üttv. 12. § (2)-(5) bekezdéséhez fűzött magyarázatot].

A titoktartási kötelezettség nem csak akkor terheli az ügyvédet, ha hivatalos eljárás keretében a hatóság tanúként kívánja kihallgatni, nem csak társasági beszélgetés közben nem tárhat fel titokkörbe eső adatokat, tényeket, de természetesen főszabályként mindez érvényes a sajtónyilatkozatokra is. Alapvetés tehát, hogy – bár adott esetben az ügyfél érdekét is szolgálja a nyilvánosság előtti megszólalás – szükséges a titokgazda hozzájárulása mindehhez, hiszen elkerülhetetlen, hogy az újságnyilatkozatban, televíziós szereplésnél az ügyvéd az ügy ellátása során tudomására jutott tényeket, ismereteket ossza meg a nyilvánossággal. Szükséges hangsúlyozni azonban, hogy a nyilvánosság előtti megszólaláshoz kizárólag a titokgazda ügyfél hozzájárulása szükséges, és az ügy nyilvánosság elé tárásához az ellenérdekű fél kifejezett tiltakozása ellenére is sor kerülhet. Értelemszerűen azonban a titoktartás szempontjából a jogszerű megszólalás is lehet tartalmánál fogva becsületsértő, személyiségi jogot sértő, amelyért való felelősség alól nem mentesít a titokgazda hozzájárulása.

Az ügyvédi szervekre, ezek tisztségviselőire és alkalmazottaira vonatkozó ügyvédi titoktartási kötelezettség tekintetében lásd az Üttv. 12. § (2)–(5) bekezdéséhez fűzött magyarázat 4. pontját.

Az ügyvédi titoktartásra kötelezettek személyi köre

A titoktartási kötelezettség elsődleges alanya, azaz az elsődlegesen ügyvédi titoktartásra kötelezett értelemszerűen az ügyvédi tevékenység gyakorlója, függetlenül attól, hogy e tevékenységét megbízás, kirendelés, munkaviszony vagy bármilyen más jogviszony keretében folytatja. A titoktartásra kötelezettek meghatározása általában problémamentes. Abban az esetben azonban, amikor többszemélyes ügyvédi iroda a megbízási jogviszony alanya, akkor természetesen az iroda valamennyi tagja a titoktartási kötelezettség alanyává válik, függetlenül attól, hogy az iroda belső szervezeti és működési szabályzata szerint a megbízást ténylegesen vállaló és ellátó ügyvéden kívül milyen körben és módon juthat a többi ügyvéd ismeret, vagy adat birtokába.

Ügyvédi iroda megbízása esetére speciális rendelkezést tartalmaz az Üttv., amikor a titok tartására egyetemlegesen kötelezett irodai tagokat egymással szemben főszabályként felmenti a titoktartási kötelezettség alól. Természetesen nincs ilyen felmentés, ha a megengedő szabállyal élve az ügyvédi iroda különböző tagjai az Üttv. 10. § (2) bekezdése alapján egymással ellenérdekű feleket képviselnek.

Az ügyvédi titok alapját képező ügy ellátása során elkerülhetetlen, hogy a titoknak minősülő ismeretek vagy azok egy részének birtokába jusson a megbízás teljesítése során közreműködő helyettes ügyvéd, alkalmazott ügyvéd, külföldi jogi tanácsadó, ügyvédjelölt, irodai adminisztrátor, könyvelő. Az Üttv. 28. § (5) bekezdése rendelkezik arról, hogy a megbízás teljesítésében kik működhetnek közre, de a közvetlen közreműködőkön túl az Üttv. kiterjeszti a titoktartási kötelezettséget minden olyan közreműködőre is, akik felé az ügyvédi tevékenység gyakorlóját nem terheli titoktartási kötelezettség [Üttv. 11. § (1) bekezdés]. Értelemszerűen ez a titoktartási kötelezettség azzal a jogosultsággal is jár, hogyha ebbe a körbe eső személyek tanúkénti meghallgatására kerülne sor, akkor rájuk ugyanaz a szabály vonatkozik, mint a titok elsődleges alanyára.

A titoktartásra e szabállyal kötelezett személyek egy része (például alkalmazott ügyvéd, ügyvédjelölt) a kamara fegyelmi joghatósága alá tartozik, míg ez a fegyelmi jogkör értelemszerűen nem terjed ki az Üttv. 10. § (4) bekezdésében megjelölt személyekre, ezért az ügyvédi titoktartásra elsődlegesen kötelezett megbízott ügyvéd az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat 3.4. pontja alapján fegyelmi felelősséggel tartozik azért, hogy ezen személyi kört a titoktartási kötelezettségre megfelelő módon felhívja.

Az ügyvédi titoktartási kötelezettség időbeli hatálya

Az ügyvédi titoktartási kötelezettség kezdete az ügyvédi tevékenység folytatására irányuló jogviszony létrejöttéhez fűződik. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy e körben nincs jelentősége annak, hogy adott esetben a megbízás írásba foglalása elmaradt, mint ahogy beáll a titoktartási kötelezettség abban az esetben is, ha az ügyfél egy jövőbeni megbízás szándékával keresi fel az ügyvédet és közöl vele titoktartási körbe eső adatokat. Amennyiben a megbízás mégsem jönne létre, a titoktartási kötelezettség akkor is beáll, lévén, hogy adott esetben az adatok közlését olyannak kell tekinteni, mint ami jogi tanácsadás keretében történt, márpedig természetesen akár szóbeli tanácsadás során szerzett ismeretek is titoktartási kötelezettség alá esnek.

Az ügyvédi titoktartási kötelezettség megtartásának nincs végső határideje. Az ügyvédi titoktartási kötelezettség tehát független az azt megalapozó jogviszony, illetve az arra kötelezett személy (ügyvéd, segítők stb.) aktuális helyzetétől. Kizárólag annak van jelentősége, hogy az ismeret megszerzésének idején beállt a titoktartási kötelezettség.

A megbízás megszűnése, a megbízó halála, a jogi személy ügyfél megszűnése ugyanúgy nem hat ki a kötelezettségre, mint az ügyvédi, ügyvédjelölti vagy alkalmazotti minőség megszűnése. Az Üttv. mindezt röviden úgy foglalja össze, hogy a titoktartási kötelezettség független az ügyvédi megbízási jogviszony fennállásától és az ügyvédi működés után is fennmarad.

A sorozat első részét itt, a másodikat itt a harmadikat pedig itt olvashatja el.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.


Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 24.

Észrevételt tehetnek a tulajdonosi joggyakorlók

Az állami vagyon feletti tulajdonosi joggyakorlással kapcsolatos tevékenységek ellátásának szabályszerűségét értékelte az Állami Számvevőszék a 2020. év vonatkozásában, az ellenőrzésben elkészült a jelentéstervezet és befejeződött annak minőségbiztosítása. Az ellenőrzés megállapításai vonatkozásában az ellenőrzött szervezetek vezetőit észrevételezési jog illeti meg.

2021. szeptember 23.

AB: alaptörvény-ellenes a konfiskáló jellegű telekadó

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította, megsemmisítette és elrendelte az alkalmazási tilalmát az Újszentiván Község Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 17/2015. (XI. 30.) önkormányzati rendelete 6. § (2) bekezdésének „a II. körzetben: 240,- Ft/m2” szövegrészét.