Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Jelentősebb magánfinanszírozású építési beruházások kezdetén szokott felmerülni az a kérdés, hogy a beruházó a kivitelezővel milyen típusú szerződést kössön: „saját”, azaz az adott projektre előkészített egyedi megállaodást, vagy FIDIC-szerződést, amely egy nemzetközileg is jól ismert, „kész” szerződéses rendszer.
Itthon kézenfekvő megoldás általában, hogy a beruházó egy korábban, akár teljesen más jellegű projekt során használt szerződést „leporol” és azt kisebb módosításokkal az új beruházásra szabja. Magánberuházások esetén Magyarországon elsősorban a nemzetközi szállal is rendelkező projekteknél kerül szóba a FIDIC-szerződés használata, melyet a megrendelő tanácsadói – főképp az alább kifejtett tévhitek alapján – egy mozdulattal félresöpörnek. Az alábbiakban a KCG Partners Ügyvédi Társulás válogatást ad azokról a hibás kifogásokról, amelyek miatt a beruházás során általában a „saját” kontraktust kötik meg FIDIC-szerződés helyett.
1. Nincs az adott projektre illő FIDIC-szerződés
Egyértelmű, hogy nincs két ugyanolyan projekt. Az is egyértelmű viszont, hogy az építési beruházások koreográfiáját kategóriákba lehet sorolni a főbb irányvonalak (például a finanszírozás, a projekt típusa, a feladatok és a kockázatviselés megosztása a szereplők között, illetve az árazás kérdése) szerint. A FIDIC-szerződések pontosan e megkülönböztető jegyek szerint lettek kidolgozva. Ha megfelelő időben alaposan térképezzük fel az adott beruházás jellemzőit, nagy biztonsággal ki tudjuk választani a rá leginkább illő, legalkalmasabb FIDIC-szerződést. Ez utóbbinak három alaptípusa van: a Piros Könyv, a Sárga Könyv és az Ezüst Könyv, melyek magyar nyelven is elérhetőek, s a projektek többségére jól alkalmazhatók. Ezek mellett létrejöttek speciális megrendelői igényeket is kielégítő FIDIC-szerződések, ilyen például az Arany Könyv, amely a kivitelezés mellett a hosszú távú (nagyjából 20 éves időtartamra javasolt) üzemeltetést is magában foglalja, vagy a „Pink Book”, amely valójában a Piros Könyv multilaterális fejlesztési bankok igényei alapján továbbfejlesztett változata.
A FIDIC-szerződések egyik nagy előnye, hogy a kontraktusok több évtizedes tapasztalaton alapuló, megfelelően átgondolt és bejáratott mechanizmusokat, valamint korrekt kockázatmegosztást akarnak érvényre juttatni. Kiemelendő továbbá, hogy a FIDIC-szerződések ténylegesen egy szerződéses rendszert képeznek, azaz nemcsak a fővállalkozó kivitelezőre, hanem a beruházás többi résztvevőjére vonatkozóan is készültek megállapodások. Így például a megrendelő köthet FIDIC-alapú szerződést akár a tanácsadóival is a Fehér Könyv alapján. Legfontosabb e járulékos szerződésminták közül mégis az alvállalkozói kontraktus, amely összhangot teremt a fővállalkozó kivitelező és megrendelő közötti (Piros Könyv-alapú) FIDIC-szerződéssel, így jóval kisebb az esély az eltérő szerződéses rendelkezésekből eredő alvállalkozói vitákra. De létezik FIDIC-mintaszerződés joint venture létrehozására vonatkozóan is.
A FIDIC-szerződések leginkább az óriás-beruházások során kerülnek szóba, ugyanakkor FIDIC-megállapodással kisebb értékű projektekre is lehet szerződni. Erre szolgál a Zöld Könyv (Rövid Szerződéses Forma), amelyet kisebb (100 millió forintnál alacsonyabb) szerződéses érték esetén ajánlott alkalmazni. Emellett egyéb, speciális jellegű munkálatokra (például kotrási és feltöltési munkák) is találhatunk FIDIC-szerződést.
2. A FIDIC nem harmonizált a magyar joggal
Ez az állítás általánosságban igaz, hiszen a FIDIC-rendszer egy nemzetek közötti együttműködés eredményeképpen megalkotott dokumentumtár, amely nem lehet tekintettel a csaknem száz részt vevő állam valamennyi jogi előírására. A FIDIC-szerződések úgy készülnek, hogy azok bármelyik országban, bármelyik jogrendszerben alkalmazhatóak legyenek.
A fenti állítás más szempontból viszont megtévesztő: az egyes, kidolgozandó szerződésekben az adott állam jogrendszerével való összhang kezelhető, sőt kezelendő. Ennek megfelelően az építési szerződésekre kötelezően alkalmazandó magyar jogi előírásoknak a szerződés részét kell képezniük. Az egyéb kötelező építési jogi előírások pedig akkor is érvényre jutnak, ha arról a felek külön nem állapodnak meg. A szerződéses szabadság révén a felek továbbá számos olyan szabályban is megállapodhatnak, amely a magyarországi építési szerződésekre jellemző (például általánosan alkalmazott biztosítékok, szankciók).
3. A FIDIC szerinti struktúra fenntartása drága
Gyakori kifogás a FIDIC-szerződésekkel szemben, hogy a kontraktusok által előírt szereplők (mérnök, döntőbizottság) bevonása, maga a struktúra fenntartása drága, amely már nehezen kalkulálható a projekt költségvetésébe. Leginkább a döntőbizottságot éri ilyen bírálat, amely szerint annak fenntartása szükségtelen és sokba kerül. A legújabb trendek alapján a cél ráadásul az, hogy a döntőbizottság ne „ad hoc” jellegű (Sárga Könyv), hanem állandó legyen, azaz a szerződés megkötésekor kijelölt döntőbizottsági tagok folyamatos jelenléte biztosított legyen a teljes projekt során. A döntőbizottság új funkciója szerint emellett konzultációs feladatokat is ellát, azaz kifejtheti véleményét és javaslatokat tehet a felek részére.
A döntőbizottság tanácsadói funkciója hozzájárulhat ahhoz, hogy a viták még a kezdeti fázisban, a tényleges vitarendezési eljárás előtt megoldódjanak. Mivel szinte nincs olyan beruházás, ahol ne merülne fel vita a felek között, érdemes ebből a szemszögből megközelíteni a döntőbizottsággal kapcsolatban felmerülő költségeket, és összehasonlítani az esetleges jogvita előre nem kalkulálható költségeivel, különös tekintettel arra, ha a döntőbizottságon túl még választottbírósági eljárásra is sor kerül. Amellett tehát, hogy az állandó döntőbizottság a teljes projekt ismerete miatt lényegesen hatékonyabban tud a kialakuló vitás helyzetekben eljárni, a költsége is jobban tervezhető már a beruházás elindulásakor.
4. A FIDIC túl bonyolult
A FIDIC-szerződések bonyolultságára vonatkozó kritikai vélemény nem alaptalan. Az egyes kontraktusok szerkezete, nyelvezete sok esetben valóban nehezen követhető a hétköznapi felhasználó számára. Ez azonban a legtöbb, nem FIDIC-alapú szerződéssel kapcsolatban ugyanígy elmondható. Gyakori kifogás továbbá, hogy a különböző szerződéstípusok nem feltétlenül ugyanazokat a definíciókat használják, ezért külön figyelmet igényel, ha valaki több szerződéstípussal is dolgozik. Ennek oka: a FIDIC nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a kontratusokat folyamatosan fejlessze, a felhasználók visszajelzéseit és az aktuális gyakorlatot figyelembe véve pedig a legkorszerűbb dokumentum születhessen. Ennek megfelelően a szerződések szerkezete és a meghatározások az egyszerűsödés és az egységesítés útján haladnak.
Másrészről ez a FIDIC-szerződések legnagyobb előnye is: a kontraktusokat folyamatosan használják, a FIDIC megfelelő munkacsoportja az észrevételeket becsatornázza és a kiadványokat időről időre megújítja. A folyamatosan felmerülő új igényeket szintén munkacsoportok dolgozzák fel szerződéssé. Így várhatóan külön kiadvány készül például az alagútépítési és a felszín alatti építési munkákra, előreláthatólag 2017-ben.
5. A FIDIC-et a piaci szereplők nem ismerik
Lehetséges, hogy a FIDIC-szerződéseket a piaci szereplők nem ismerik, azonban a megrendelő saját, egyedi megállapodásait még kevésbé ismerhetik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyobb projektek esetén minden félnek biztonságot nyújt önmagában már az a tény is, hogy FIDIC-alapú szerződést alkalmaznak, amely biztosítja a kockázatok világos és korrekt megosztását a felek között.
|
Új értesítő szolgáltatás az Ügyvédvilág portálon
Díjmentes értesítő rendszerünk |
 |
A FIDIC-rendszer mögött több évtizedes tapasztalat és hatalmas nemzetközi szakirodalom halmozódott fel. Ennek eredményeképpen már a szerződés megkötésekor számos magyarázat segíti az előkészítést, az alkalmazás során esetlegesen felmerülő kérdésekre pedig nagyobb valószínűséggel találunk választ a szakmai háttéranyagokban. A jó megállapodás azonban az eredményes projekt szükséges, de nem elégséges feltétele: akár saját, akár FIDIC-szerződést kötnek a felek, a megvalósítás alatt elengedhetetlen az abban rögzített eljárások pontos ismerete és megfelelő alkalmazása, valamint a folyamatos és alapos dokumentum-menedzsment minden fél részéről.
„Már a beruházás gondolatának megszületésekor érdemes tehát mérlegelni a projekt során használandó kontraktusok kérdését, azaz nem kizárólag a kivitelezővel megkötendő építési szerződést, hanem a többi résztvevőre vonatkozó egyéb megállapodásokat is, amelyek összhangját biztosítani kell. Magyarországi beruházás esetén pedig a szerződéseknek a hazai építési jogszabályoknak is meg kell felelniük. Erre a sokszínű és folyamatos fejlesztések eredményeképpen létrejövő FIDIC-szerződések alkalmasak, amellett, hogy megfelelő biztonságot nyújtanak minden résztvevő számára a beruházás során” – foglalta össze Gálik Gabriella ügyvéd, a KCG Partners Ügyvédi Társulás partnere.
