Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A pályaváltás nem feltétlen kudarchoz kapcsolódik: van, amikor az eredetileg kiválasztott karrier egyszerűen nem hozza el azt a belső örömöt, amit egy hivatás adhat. Nem könnyű szembenézni ezzel a felismeréssel és belevágni az ismeretlenbe, hátrahagyva a jogi doktori címet.
A gyorsan változó munkakörnyezetben egyre többen gondolkodnak el azon, hogy pályát váltsanak, vagy új (kiegészítő) szakmát tanuljanak a jogi végzettségük mellé. Sorozatunkban olyan jogász végzettségű emberekkel beszélgetünk, akik a pályájuk egy szakaszán gondoltak egy merészet, és teljesen más irányban folytatták a karrierjüket. Ehhez új szakmát tanultak meg, vagy új képességeket sajátítottak el, és belevágtak az ismeretlenbe azért, hogy doktori címüket hátrahagyva idegen területen próbálják ki magukat. Bemutatunk olyan pályaváltókat is, akik más területről érkeztek a jogi szakmába.
Az interjúk elolvasása előtt álljon itt egy figyelmeztetés, avagy disclaimer az olvasónak:
„Veszélyes dolog kilépni az ajtón, Frodó. Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová.” /J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura. A Gyűrű szövetsége/
***
Mai részünkben dr. Sliz-Veres Enikővel beszélgettünk a pályamódosításáról. Enikő előtt ígéretes karrier állt a jogászi pályán, mégis úgy döntött, hogy egy ismeretlen, új utat választ, és a UX design területén helyezkedik el.
dr. Sliz-Veres Enikő
Mesélj kérlek röviden a jogászi pályafutásodról – mivel foglalkoztál, milyen területeken dolgoztál?
Az egyetem után hatósági oldalon dolgoztam jogászként. Lényegében azt vizsgáltam, hogy a vállalkozások megfelelően kommunikálnak-e a fogyasztók, illetve más vállalkozások felé. Ezt úgy kell elképzelni, hogy megnéztem az adott TV reklámot, végiglépkedtem a kérdéses honlapon, és azt vizuális, illetve tartalmi szempontból véleményeztem. Ezzel foglalkoztam 4 évig, és sok cég reklámkampányával, online és offline felületével találkoztam ez idő alatt. A munkám nagyon sokrétű volt. Fel kellett mérni az adott piacot, a versenytársi gyakorlatot. Be kellett azonosítani a reklámüzenetet, kutatni kellett a piaci trendeket stb.
A szakterületem az élelmiszerek reklámozása lett. Szerintem ennek a területnek a fontossága folyamatosan erősödik, mivel a cégek egyre inkább igyekeznek kitűnni a termékelőnyök népszerűsítésével. Gondoljunk csak a Hell legújabb TV reklámjára, ami az energiaitalban lévő vitaminok hatására helyezi a hangsúlyt.
Kanyarodjunk vissza kicsit a kezdetekhez – emlékszel még, vagy tudod, hogy miért éppen a jogi hivatást választottad?
Nem tudok felidézni egy konkrét pillanatot vagy történetet, ami a jog irányába terelt volna. Nem készültem gyerekkoromtól a jogi pályára és nem volt a családban jogvégzett ember sem, aki a követendő példa lehetett volna. Viszont annak ellenére, hogy nincs egy jól megragadható pillanat a fejemben, egyáltalán nem kényszerdöntés volt. Én tényleg ezt akartam, és nem a „nem ment a matek, de sokat akartam keresni” típusú döntés volt ez részemről – már csak azért sem, mert azt gondolom, hogy a jól végzett jogi munkához elengedhetetlen a logika.
Ért téged olyan negatív élmény – nem kifejezetten konkrét munkahelyi sérelem – ami miatt azt mondtad, hogy a jogi szakmát, a jogászi pályát nem akarod folytatni?
Nem negatív élmény ért, hanem egy idő után azt éreztem, hogy énidegen – és éppen ezért frusztráló – számomra ennek a szakmának a formalizáltsága, hivatalossága. Hogy annyi mindent meg lehetne fogni egyszerűbben és emberibben. Éppen ezért előadóként szakmai rendezvényeken filmes és rajzfilmes példákkal igyekeztem a témát közelebb hozni a hallgatósághoz. Volt, hogy az Amerikába jöttem részletén keresztül mutattam be egy-egy jogi problémát. Értették és élvezték.
Szóval idővel a szakmának a miliőjét éreztem a személyiségemtől idegennek. Olyan ez, mintha szép lassan rájönnél, hogy hiába hitted magad zebrának, te valójában egy csíkosra festett csikó vagy. Amikor ezt felismered, egy ideig még próbálod meggyőzni magad arról, hogy így is jó zebra vagy. Hiszen alig van különbség, mi az a pár csík. Aztán egyre többször érzed legbelül, hogy jobb lenne lemosni a festéket.
Emiatt jutottam arra a következtetésre, hogy a diszkomfortérzetemre a munkahelyváltás nem megoldás, mert ugyanúgy csíkosra festett csikó maradnék, csak egy másik réten.
Mikor és hogy jött az, hogy váltani szeretnél? Megvolt az, hogy mit szeretnél csinálni, vagy csak tudtad, hogy nem akarod folytatni a jogi pályád?
A munkám során már a kezdetektől fogva nagyon érdekeltek az online felületekhez kapcsolódó, nem jogi vonatkozású kérdések. Néhány évvel ezelőtt viszont volt egy sorsfordító élményem. Egy konferencián hallottam arról, hogy a holland hatóság bizonyos esetekben pszichológusokat is bevon annak megítéléséhez, hogy egy magatartás egyáltalán hatással lehetett-e a fogyasztói döntéshozatalra. Ezután kezdett el foglalkoztatni az IT és a pszichológia kapcsolata, és így ismerkedtem meg a felhasználói élmény tervezéssel (User experience (UX) design) is.
Miután ez az új terület bejött az életembe, akaratlanul is más szemmel néztem az általam vizsgált online felületekre. Például korábban kétség sem merült fel bennem azt illetően, hogy egy látványos banner ne hatna masszívan a honlap látogatóira. Aztán jött a UX és megismertem a banner-vakság jelenségét.
Amikor 2018-ban a váltás mellett döntöttem, pontosan tudtam, hogy online felületekkel akarok foglalkozni.
Amikor eldöntötted, hogy a UX design, vagyis kvázi informatikai jellegű pályán folytatod, mi volt a következő lépésed?
Felmondtam és full-time az önképzésre koncentráltam. Úgy éreztem, hogy a munka és a tanulás együtt csak azon az áron lenne menedzselhető, hogy a váltási folyamat irreálisan hosszan elhúzódna. Ezt pedig nem akartam.
Hogyan találtad a tanfolyamokat, milyen tapasztalataid voltak ezekkel kapcsolatban?
A legelső (webdesigner) tanfolyamot neten találtam, és két szempont vezérelt a kereséskor: olcsó legyen és közel legyen. Tudtam ugyanis, hogy rengeteg dolgot meg tudok tanulni a netről, így kezdésként csak arra volt szükségem, hogy rendszeresen legyen hová kimozdulni és hallgatni valamit, ami a témába vág.
Csak azután fordultam a komolyabb képzések – User interface (UI) design, User experience (UX) design, Service design (SD) – felé, miután úgy éreztem, hogy megvannak az alapok. Ezekkel a képzésekkel részben ajánlás útján, részben pedig UX-es csoportokban találkoztam. Kivétel nélkül nagyon sokat tettek hozzá a tudásomhoz és a szemléletmódomhoz.
Milyen nehézségekkel küzdöttél (ha volt ilyen) a pályaváltásod során?
Az ELTE-n summa cum laude végeztem, voltam köztársasági ösztöndíjas, versenyeztem és publikáltam. Az egyetemről kikerülve ösztöndíjas doktoranduszi hely várt, a munkába gyorsan beletanultam és a távozásomkor szakmai mentor voltam. Nem voltam munkahelyi panaszláda, a munkámat abszolút lelkesen végeztem. Ezek alapján mások úgy láthatták, hogy a helyemen vagyok. Ilyen előzmények után a környezetem egyáltalán nem értette, hogy mégis mi történik velem. Miért nem volt jó nekem az, ami volt. És nekem ezzel a helyzettel, fogadtatással kezdenem kellett valamit. Ez mentálisan kemény szituáció volt.
Nehéz volt az is, hogy amikor belevágtam, nem volt előttem példa. Nem ismertem olyat, aki hasonló helyzetből indulva megcsinálta volna a váltást. Éppen ezért adott hatalmas lökést az, amikor találkoztam olyan emberekkel (volt jogásszal is), akik hasonló utat jártak be.
Később azért kellett küzdenem, hogy láthatóvá tegyem azt, hogy a jogi előképzettségem előny lehet. Ez azért nem volt egyszerű feladat, mert hiába van struktúrák és összefüggések keresésére, helyzetek analizálásra ráállva az agyam, és hiába tudok megfelelő gazdája lenni egy ügynek (projektnek), ha a szakma alapvetően az IT-s hátterű, illetve a pszichológus vagy szociológus végzettséggel rendelkező emberekre nyitott.
Beszélj egy kicsit arról, hogy általánosságban mivel foglalkozol most.
Van A kolozsvári bíró című népmese, amiben Mátyás álruhában a nép közé merészkedik, hogy megtapasztalja, hogyan élnek. A helyszínt bejárva és a helyiekkel beszélgetve jön rá arra, hogy a nép bajait feltárni hivatott panasznap azért nem lehet eredményes, mert a bíró megbünteti a panasszal élőket. Végül Mátyás egy olyan megoldással áll elő, ami nem csak hogy orvosolja a helyzetet, hanem elégedettséget vált ki a népből: újat nevez ki a régi bíró helyére.
Jelenleg felhasználói élmény tervezéssel foglalkozom, aminek hasonló a lényege. UX-esként személyes interakciók útján megismered az emberek problémáját és részt veszel abban a folyamatban, amely – tipikusan egy online felület formájában – megoldást kínál a helyzetükre. Mivel az élményt tervezed, a megoldásnak – Mátyáséhoz hasonlóan – olyannak kell lennie, amivel az emberek (felhasználók) elégedettek. Ez egy applikáció esetében például azt jelenti, hogy ügyelsz arra, hogy a célcsoport számára „haszontalan” funkciók ne terheljék meg az alkalmazást, mert az frusztrációhoz vezethet. Vagy hogy megkongatod a vészharangot akkor, amikor egy komponens „szexi” ugyan, de a szokatlansága miatt azt eredményezheti, hogy a userek nem tudják majd megfelelően használni az applikációt.
Volt olyan projekt, ahol a megismerési (kutatási) fázisban vettem részt UX-esként, és volt, illetve van olyan is, ahol a megoldást jelentő online felület megtervezésének a fázisában. Ehhez nem kell tudni programozni, mivel magát a megoldást nem a UX-es hívja életre.
A jogi tudásodat kell használni hozzá a folyamat során bármikor?
A jogi tudásom a háttérben folyamatosan dolgozik. Egyfajta „kapuőr”, ami segít már az elején kirostálni olyan ötleteket, amelyekben van ugyan fantázia, de a meglévő ismereteim alapján jogilag támadhatóak lennének.
Ez persze nem jelenti azt, hogy egy felületnek minden egyes jogi aspektusával képben vagyok – például GDPR-ral sosem foglalkoztam –, és azt sem, hogy bele próbálnék folyni a jogi munkába is. Arra ott vannak a jogászok. Az viszont biztos, hogy ha a jövőben bekerülnék egy olyan céghez, ahol a tervezés erős jogi kontroll alatt fut, akkor könnyebben szót értenék a jogi csapattal, hiszen beszéljük a közös nyelvet.
A Legal technology területe egyre fontosabbá válik, te hogyan látod, tudnak a jogászok és az informatikusok jól együttdolgozni, vagy elbeszélnek egymás mellett – milyen skillekre lenne szükség a jogászok oldalán, hogy ne maradjanak le?
Mivel én a váltás után, azaz már nem jogászként kerültem abba a helyzetbe, hogy együtt kellett dolgoznom informatikusokkal, ezen a téren kevés a tapasztalatom.
A közelmúltban a Global Legal Hackathon volt az egyetlen olyan alkalom, amikor egy jogi, ráadásul nagyon komplex problémát kellett IT-sekkel megértetnem. Egy olyan folyamatot kellett elmagyaráznom nekik, amivel még gyakorló jogászként találkoztam, és el kellett érnem azt, hogy világosan értsék és átérezzék annak minden fájdalompontját. A közös munka abszolút gördülékeny volt és a megoldásunkkal bejutottunk a világverseny fináléjába. Ennek alapján azt tudom mondani, hogy a kooperáció csak akkor lehet hatékony, ha a jogász a mondanivalóját a szakzsargontól mentesíti. Ha az erre való képesség és hajlandóság nincs meg egy jogászban, akkor nehézkes lehet az együttműködés.
Hogyan látod most a jövődet, mit szeretnél elérni, merre tovább?
Az egyetemről határozott jövőtervvel a fejemben léptem ki. Ezt a tervet 2 éve teljesen felülírtam. Emiatt úgy vagyok vele, hogy a jövőm pontos megtervezésének nem látom értelmét. Az biztos, hogy szeretnék még sokat fejlődni szakmailag – a szolgáltatástervezés (Service design) területén kifejezetten, mert az is nagyon érdekel. És persze bízom benne, hogy a szorgalom és a kitartás még több kaput kinyit majd előttem, de hogy melyek ezek a kapuk, azt nem próbálom meg előre definiálni.
(Korábbi interjúnk, a jogászból szoftverfejlesztővé váló Istvánnal itt olvasható.)
