Ha a terhelt az elsőfokú bírósági eljárásban valamennyi tárgyaláson részt vett, érdemi vallomást tett és kizárólag az ügydöntő határozat kihirdetésekor nem jelent meg, a bizonyítás megismétlése nem válik szükségessé a terhelt távollétén alapuló perújítási eljárásban. A perújítás célja ebben az esetben a terhelt vallomástételi, észrevételezési és indítványozási jogának biztosítása és az ez alapján szükségessé váló bizonyítás lefolytatása – a Kúria eseti döntése.
Releváns jogszabályhely: [Be. 637. § (1) bekezdés g) pont, 646. § (6) bekezdés b) pont, 647. § (2) bekezdés a) pont.
Ami a tényállást illeti, a törvényszék bűnösnek mondta ki a terheltet felbujtóként elkövetett költségvetési csalás bűntettében. A másodfokon eljárt ítélőtábla az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt cselekményeit felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének is minősítette.
A perújítási indítvány
A jogerős ítélettel szemben a terhelt perújítási indítványt terjesztett elő a Be. 637. § (1) bekezdés g) pontjára hivatkozással (az alapügyet távollévő vagy külföldön tartózkodó terhelt távollétében fejezték be.). A perújítás elrendelését követően az ítélőtábla a nyilvános ülésen meghozott végzésével a perújítást elutasította. Ezzel kapcsolatban a Kúria mint másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy új eljárás lefolytatására van szükség. A terhelt az elsőfokú bírósági eljárásban valamennyi tárgyaláson részt vett, azonban a határozathirdetésen már nem jelent meg, az ezt követően a terhelttel szemben az elsőfokú bíróság által kibocsátott elfogatóparancs nem vezetett eredményre, a másodfokú bíróság az eljárást a távollévő terheltre vonatkozó szabályok szerint, a terhelt távollétében folytatta le, és hozott vele szemben ügydöntő határozatot. Erre figyelemmel a perújítást az ítélőtábla csak a másodfokú eljárásra vonatkozóan rendelte el. Amennyiben a perújítás elrendelésének oka az, hogy az alapeljárás valamelyik szakaszában a bíróságok a terhelt távollétében jártak el és így hoztak jogerős ügydöntő határozatot, úgy a terhelt távollétével érintett eljárási szakban lefolytatott perújítás során biztosítani kell, hogy vallomást tehessen és ha szükséges, további bizonyítás felvételére kerüljön sor. Mivel erre kizárólag tárgyaláson van lehetőség, ezért az ilyen okból elrendelt perújítást nem csak első fokon, hanem másodfokon is kizárólag tárgyalás tartásával lehet lefolytatni, a terhelt vallomástételének és az esetlegesen szükséges további bizonyítás felvételének érdekében kötelező tárgyalás tartani. Az ítélőtábla ekként az eljárás lefolytatására lényeges hatással bíró eljárási szabályt vétett, miután a terhelt a vallomástételi jogosultságát nem gyakorolhatta, mert a perújítást tárgyalás helyett nyilvános ülésen bírálta el.
Az ítélőtábla eljárása
Az ítélőtábla tárgyaláson meghozott végzésével a perújítást elutasította. Álláspontja szerint a terhelt a tárgyaláson vallomást tett, ebben úgy nyilatkozott, hogy nem érzi magát bűnösnek, vallomást tett egészségi állapotáról is. Az alapügyben hozott ítélet jogerőre emelkedése után bekövetkezett egészségromlás nem alapozhatja meg az alapügyben hozott ítélet hatályon kívül helyezését, a terhelt esetében pedig a jogerős ítéletig felmerült betegségeit az alapügyben eljárt bíróságok értékelték. Mindezek alapján a perújítást alaptalannak értékelve elutasította. A terhelt jogerős ítéletet megelőzően felmerült betegségeit a bíróságok már értékelték, az ezt követően kialakult szembetegsége nem vehető figyelembe, míg az alapeljárás során már fennállt depressziós állapota nem tekinthető olyan súlyúnak, amely a büntetés lényeges enyhítését tenné szükségessé.
A Kúria megállapításai
A Kúria nem találta alaposnak a terhelt fellebbezését. Az alapügyben távollévő terhelttel szemben folytatott perújítási eljárás eredményeként a bíróság a perújítást elutasítja, ha arra a meggyőződésre jut, hogy az alapügyben hozott határozat minden részletében törvényes. A terhelt jelenléte nélkül lefolytatott bizonyítás alapján a távollétében hozott ítélettel szemben a perújítási eljárás kötelező lefolytatását a törvény egyértelműen a terhelt érdekében írja elő, ahhoz egyéb perújítási ok igazolását nem teszi kötelezővé. A rendelkezés célja tehát az, hogy a terhelt eljárási jogai érvényesülhessenek, így a tárgyaláson jelen lehessen, személyesen védekezhessen és a bizonyítás anyagát közvetlenül megismerhesse.
Ebből következően, ha az alapügyben az ítéletet a terhelt távollétében tartott tárgyaláson hozták meg, és a terhelt tartózkodási helye az ítélet jogerőre emelkedését követően válik ismertté, akkor a terhelt indítványára a perújítást el kell rendelni. A perújítás megengedhetősége kérdésében történő döntéskor nem vizsgálható, hogy a megismételt eljárástól várható-e olyan új bizonyíték, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell vele szemben kiszabni, vagy büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárást meg kell szüntetni. A bíróságnak a perújítás elrendelését követően, minden esetben tárgyaláson kell arról döntenie, hogy egyébként a perújítást (a jogerős határozat javára történő megváltoztatását) megalapozza-e a terhelt vallomása, illetve a perújítási eljárás keretében lefolytatott további bizonyítás. A perújítási eljárásban a bizonyítás korlátja, hogy nem rendelhető el olyan bizonyítás, amely a terhelt terhére szóló változást eredményezne, ha a perújítási indítványt a terhelt javára terjesztették elő, a Be. 637. § (1) bekezdés g) pontja alapján elrendelt perújítás pedig a terhelt javára szól.
Amennyiben a terhelt a bizonyítás során érdemi vallomást tett, az elsőfokú bírósági eljárásban valamennyi tárgyaláson részt vett, és kizárólag az ügydöntő határozat kihirdetésekor nem jelent meg, a bizonyítás megismétlése nem válik szükségessé a terhelt távollétén alapuló perújítási eljárásban. A perújítás célja ebben az esetben a terhelt vallomástételi, észrevételezési és indítványozási jogának biztosítása, ezt követően az ez alapján szükségessé váló bizonyítás lefolytatása. Nem volt tehát közömbös a perújítás szempontjából, hogy a terhelt az alapeljárásban tett-e vallomást, annak mi volt a tartalma, és azt a bíróság értékelte-e. Új bizonyíték hiányában ugyanis a perújítási eljárás legfeljebb az alapügyben felmerült bizonyítékok újramérlegelését jelentené, amely a perújításnak nem lehet célja, annak egyik törvényi oka esetén sem.
Kiemelte azt is, hogy a terhelt távolléte miatt elrendelt perújítás során az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után bekövetkezett tények közömbösek. Az elrendelt perújítás oka az, hogy az alapeljárásban a terhelt személyesen nem védekezhetett. Amennyiben a terhelt jelen lett volna az alapeljárásban, akkor sem tudott volna nyilatkozatot tenni a személyi körülményeinek későbbi megváltozására, illetve nem tudott volna erre vonatkozóan bizonyítékot sem előterjeszteni. Más szóval a terhelt távollétén alapuló perújítás nem teszi meg nem történté az alapeljárást, és az ott lefolytatott bizonyítást, hanem a terhelt személyes védekezésének hiányából fakadó hátrányok kiküszöbölését hivatott szolgálni. Mindezek alapján a Kúria ezért a támadott helybenhagyta.
Az ismertetett döntés (Kúria Bpkf.I.231/2024/3.) a Kúriai Döntések 2024/11. számában 260. szám alatt jelent meg.
