Polgári jogi oktatásunk jelene

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kutatás több szempontra fókuszált: a tantárgyi struktúrák (a tárgyak elnevezése, tartalma, ütemezése stb.), a számonkérések (ütemezése, módja, szerepe, záróvizsgákra kitekintés stb.), a tehetséggondozás (aktív TDK, PhD-hallgatók témavezetése, hallgatók tutorálása szakdolgozat és más formák keretében stb.) és az oktatói állománnyal kapcsolatos információk (státusz, tudományos fokozat, életkor, kutatási témák stb.) adták a vizsgálati szempontokat.

Dúl János és Nagy Barna Krisztina teljes cikkét a Polgári Jog folyóirat 2019/1-2. számában olvashatja.

1. Oktatási profil

1.1. A polgári jogi tárgyak megnevezése

Az összegyűjtött adatok, tapasztalatok összegzésére többféle szempont szerint került sor: az első vizsgálat tárgya az volt, hogy a Polgári Törvénykönyvet érintő kurzusok milyen elnevezéssel találhatóak meg az egyes karokon, és az adott név alatt mit értenek. Elöljáróban megjegyzendő, hogy alapvetően a teljes polgári jogi anyag a kurzusok része, az intenzitás mértékében vannak különbségek. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) államtudományi osztatlan mesterképzése ettől eltér, ugyanis a családjog és az öröklési jog nem képezi a kurzusok anyagát. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) képzésein nincsen külön nevesített kereskedelmi jogi tárgy, míg a Debreceni Egyetem (DE), a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE), a Miskolci Egyetem (ME), a Pécsi Tudományegyetem (PTE) és az Széchenyi István Egyetem (SZE) jogi karain ezek megtalálhatóak: a PTE-n a tárgy Gazdasági és kereskedelmi jog elnevezés alatt kerül hirdetésre, míg a többi karon Kereskedelmi jog a megnevezés. A DE-n és a PTE-n a kereskedelmi jog mellett négy féléven át oktatják a polgári jogot, utóbbi helyen ezt külön tárgyként kiegészíti a családjog. Az ME és a KRE jogi karán a kereskedelmi jog mellett öt féléven át van polgári jog, különbség a két kar között, hogy az ME-n Polgári jog V.-ként, de önállóan van családjog, míg a KRE-n az az öröklési joggal van párosítva. Az ELTE és a PPKE jogi karán a külön nevesített kereskedelmi jog hiánya miatt a polgári jog hét féléves. Az ELTE oktatási struktúrája sajátos abban, hogy az országban egyedül itt kezdődik a polgári jog oktatása a jogászképzés első tanévében, a második félévben. A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) vonatkozásában öt féléven át hallgatható a polgári jogi stúdium, szintén önálló a Családjog, és az SZE képzéséhez hasonlóan önállóan nevesített a Társasági jog, ennek kapcsán azonban a két kar között különbség is felfedezhető: az SZE-n a szövetkezeti joggal egy félévben van társasági jog, míg az SZTE-n az általános, a magánjogi és az üzleti jogi modulon két félévben, a büntetőjogi és nemzetközi modult választó hallgatóknak egy féléven át. Mindkét karon van külön, további szerződésekkel foglalkozó tárgy: az Atipikus szerződések kurzust az SZTE-n a Társasági joghoz hasonlóan ugyancsak az általános, a magánjogi és az üzleti jogi modult választó hallgatóknak kell teljesíteniük. Az SZE-n a Kereskedelmi jog nevű tantárgy kereteiben Ptk.-beli és Ptk.-n kívül szerződésekkel, valamint versenyjoggal ismerkednek meg a képzésben résztvevők. Az NKE-n a jogászképzésekhez képest használt polgári jog és kereskedelmi jog nevek helyett az első négy félév átfogó elnevezése Civilisztika I-IV., ezeket követi a Versenyjog és a közbeszerzések joga, valamint az Állami vagyongazdálkodás joga.

1.2. Szakosodás

A szakosodás a polgári jogi oktatásban azt a célt szolgálja, hogy a hallgatók valamely jogterületen elmélyült ismereteket szerezzenek, lehetőségük nyíljon a specializációra, biztosítva ezáltal a munkaerőpiacon való könnyebb boldogulást.

A szakosodás alapvetően két módszer szerint zajlik ma hazánkban. Az egyik módszer az ún. modulrendszer, amely során a hallgatónak a harmadik év végén választania kell egy szakterületet, majd a következő félévekben a szakterülethez tartozó tárgyak lesznek túlsúlyban a jogi oktatásban. A másik módszer a szabadon választható tárgyak rendszere, amely a hallgatók által választandó tárgyakat szakterületek szerint kategorizálja, és a hallgató maga választja ki a tárgyfelvétel során félévről félévre, hogy mely szakterületben szeretne jobban elmélyedni. Mindkét megoldás alkalmazásra kerül a jogi képzésben, intézményenként lebontva ez az alábbi ábrán látható.

A két megoldás között a szembetűnő különbség az, hogy míg a modulrendszer nem átjárható, a hallgató egy szakterület joganyagában mélyül el, addig a szabadon választható tárgyak módszerében a hallgató lehetőséget kap érdeklődési körének kibontakoztatására, és több jogterületet érintő speciális ismeretanyagra tehet szert. A modulrendszer végigvezeti a hallgatót az általa választott úton, a választható tárgyak rendszere viszont nagyobb mozgásteret és önállóságot biztosít a hallgatók számára azzal kapcsolatban, hogy milyen irányban és témakörben kívánják tudásukat elmélyíteni.

1.3. A tantárgyak téma szerinti felosztása

A tantárgyak elnevezése az 1.1. pontban bemutatott struktúrájához viszonyítva már csak a konkrét tantárgyak sorrendje mutat nagyobb diverzitást, hasonlóságok csak nyomokban fedezhetőek fel. E kérdés jelentősége a tantárgyi kreditátvitelnél, az egységes diplomatartalomnál és az oktatási színvonalnál ragadható meg. Célként került megfogalmazásra a polgári jogi tárgyak struktúrájának felvázolása a jogász- és ÁTMA képzés öt évére szétbontva, egy táblázatban feltüntetve a tárgyak neveit, azok rövid tartalmát, az óraszámot, valamint a számonkérés módját (lásd 1. számú melléklet). Az általános részi tanokat a természetes személyek joga követi egy félévben minden karon, további általános jellemvonás, hogy a felelősségtan a kötelmi jog általános részével kerül egy félévben leadásra, ez alól kivétel az ME, ahol a kötelmi jog különös részével, és az NKE, ahol a dologi joggal. A DE-n és a PPKE-n a dologi joggal együtt egy félévben a családjog, az ME-n az öröklési joggal, a PTE-n a dologi jog a többi karhoz viszonyítva „elcsúsztatva”, a képzés hatodik félévében van. A szellemi alkotások joga  a tematikában: az ELTE-n, SZE-n és SZTE-n önálló félévben szerepel, míg a PPKE-n az öröklési joggal párba állítva, a DE-n e jogterület alapjainak bemutatása a dologi jog és családjog mellett van, további ismereteket külön felvehető, szabadon választható tárgy keretei között szerezhetnek a joghallgatók, az NKE-n az általános rész, természetes személyek és jogi személyek jogával egy félévben. Mindezeknél igaz az, hogy a polgári jogi tanulmányok végéhez a közeledve, a 6-7. félévben van ez a stúdium. Többé-kevésbé általános vonás az is a karok között, hogy a gazdasági társaságokra irányadó joggal szintén a magánjogi tárgyak egyike foglalkozik, egyes helyeken polgári jog, máshol kereskedelmi jog megjelölés alatt, az NKE-n a Civilisztika IV. elnevezéssel ismerkednek meg e jogterülettel. Jellemző továbbá a záróvizsgára történő felkészítés szervezett formában, a DE-n és az ME-n kifejezetten a polgári jog részét képezi (Polgári jog V. és Polgári jog VI.), de ez jelen van más karokon is (ELTE, KRE, PPKE, PTE, SZE). Az előadások és a gyakorlatok/szemináriumok heti óraszámai is különböznek az egyes karokon. Karonkénti összehasonlítása azonban azért elemezhető kevésbé, mivel az egyes jogterületekre jutó óraszám is különböző egy karon belül, az egyedüli általános jelleg az, hogy a gyakorlatokra/szemináriumokra heti 1-2 órát szánnak.

[box title=”Polgári jog online előfizetés” style=”soft” box_color=”#007ac3″ radius=”0″]

A havonta megjelenő online folyóirat célja, hogy tudományos igénnyel, de a gyakorlat számára is hasznosítható módon, a gyakorlatban felmerülő, vagy érdekesnek számító problémákra fókuszálva mutassa be a Polgári Törvénykönyvet, az annak alkalmazása során felmerülő kérdéseket és lehetséges megoldásaikat, a joggyakorlat fejlődését.

További információ és előfizetés >>[/box]

1.4. A tantárgyak vizsgáira való felkészülést elősegítő kötelező tananyag

A felkészüléshez tananyagként megjelölt munkákban azonosságok és különbségek is megjelennek: alapvetően mindenhol meg vannak jelölve a Ptk. releváns rendelkezései, az előadáson elhangzott anyagok, valamint a tanszék/intézet által kiadott oktatási segédanyagok, ajánlott vizsgaanyagként vannak kijelölve a Ptk.-hoz írt kommentárok. Feltérképeztük, hogy a Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódóan milyen jegyzetek jelentek meg, a 2.5. pontban kifejtett kutatási területekhez illeszkedően intézményközi kooperáció jegyzetírásra mennyiben valósulhat meg. Elemzés tárgya volt az is, hogy egy kar milyen szinten látja el a kari oktatók által írt tananyagokkal a hallgatókat. A szervezeti egység munkatársai által írt saját jegyzet tekintetében a KRE és az ME teljesen lefedi a polgári jogi anyagot, egyes tárgyaknál közösen megírt jegyzettel; az ELTE és az NKE elkezdte az oktatott tárgyaknak saját jegyzettel való teljes ellátását. A PTE a kettő között helyezkedik el ebből a szempontból: az oktatók által írt saját jegyzetek mellett más jogi kari szerzőktől átvett munkák kerültek kötelező irodalomként meghatározásra, de vannak speciális területek, amelyek máshol kevésbé hangsúlyosak, azokra saját irodalom van (ilyen terület a corporate governance). A DE, az SZE és a PPKE saját és más egyetemi karok jegyzeteit használja vegyesen, ezek között több saját könyvvel vesz részt az oktatásban. A Ptk.-t, illetve az arra épülő, azt feldolgozó tantárgyakhoz az SZTE alapvetően más jogi karok jegyzeteit használja, a kódex egyes részeit külön tárgyaló előadások (Családi jog, Társasági jog) tekintetében saját jegyzetük van. A legtöbb kar alapvetően saját készítésű jegyzetekkel kívánja ellátni a hallgatóit, azonban különösen a miskolci oktatók általános részt és személyek jogát magában foglaló, valamint a Vékás Lajos által írt „Szerződési jog – Általános rész” és a „Magyar Polgári Jog – Öröklési jog” című tankönyvet több kar is felhasználja. További átfedések tapasztalhatók a kereskedelmi jogi tárgyaknál a KRE és ME között, tekintettel a közösen megírt jegyzetekre.

1.5. A hallgatói tudás mérése

1.5.1. A hallgatói tudás mérése a polgári jog oktatásához kapcsolódó egyes tantárgyak vonatkozásában

A számonkérés módjában és ütemezésében félévente is jelentős eltérések figyelhetők meg: nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a jogi karok a polgári jognál az írásbeli vagy a szóbeli vizsgáztatást preferálják, annak mixtúrája, írásbeli beugró szóbeli folytatással is előfordul (lásd a KRE-n), valamint teljes mértékben írásbeli vizsgáztatás (például az ELTE-n) is. Szóbeli vizsga van a DE-n, a PTE-n, és az SZTE-n írásbeli és szóbeli formában is van vizsgáztatás. A gyakorlatok elbírálása is diverzifikált: az NKE vonatkozásában minden gyakorlati órán van zárthelyi dolgozat, a sikeres teljesítéséhez minimum 60%-os féléves teljesítmény kell. A gyakorlati érdemjegy egyik karon sem számít bele a vizsgajegybe. Az SZTE-n a gyakorlatokra önálló jegyet kapnak, míg például a DE-n a gyakorlaton ugyan írnak zárthelyi dolgozatokat a diákok, azok eredményessége a gyakorlat aláírását alapozza meg, ami a kollokviumi vizsgára bocsátás feltétele, ugyanez vonatkozik az ELTÉ-re, a KRE-re, az NKE-re, a PPKE-re, a PTE-re és a SZE-re. Általános tapasztalat, miszerint a hallgatói vizsgára való felkészülést előmozdítja a kellő számú jegyzet és a nagyobb mértékű gyakorlati óraszám, amely elősegíti a polgári jogot oktató egység színvonalának további növekedését.

1.5.2. Záróvizsga

A záróvizsgatételek felosztásában eltérések tapasztalhatóak: az összes tétel tartalmát tekintve egyezés van, különbség az egy tétel kereteiben megválaszolandó kérdésekben és az egy hallgató által húzandó tételszámban van. Ezek alátámasztásául például a DE-en komplexebb tételek vannak (összesen ötvenkét tétel, ebből a hallgatóknak kettőt kell húzniuk); a legtöbb tétel a PTE-n van (összesen százöt tétel). A záróvizsgatételek ilyen mértékben történő eltérése alapján az egyes karok által kiadott diplomák tartalma nem fogja teljes mértékben fedni egymást .

A záróvizsgára vonatkozó elemzés szempontjai az alábbiak voltak: a tételeket egyesével, témájukat tekintve általános részre, Második Könyvre, jogi személyek jogára, dologi jogra, családi jogra, kötelmi általános részre, kötelmi különös részre, felelősségtanra, szellemi alkotások jogára, öröklési jogra és átfedésekre osztottuk. Az átfedés alatt azt kell érteni, miszerint egy szám alatt megtalálható tételben a felsorolt kategóriák több elemébe tartozó szabályanyag kerül megkérdezésre . A felelősségtan alatt csak a deliktuális felelősségre irányuló joganyag lett beosztva, a kontraktuális felelősség a kötelmi általános részben van számon tartva a szerződések közös szabályaival és az értékpapírjogra vonatkozó egyes kérdésekkel együtt; a kötelmi különös részbe lettek sorolva a Ptk.-ban részben vagy egyáltalán nem szabályozott atipikus szerződések. A táblázat további oszlopai azt tartalmazzák, hogy jogszabálybeli megjelenésüket illetően a tételek lényegét magában foglaló elemek teljes mértékben a Polgári Törvénykönyvön kívül lettek szabályozva (ez a vonás leginkább a szellemi alkotások jogára kérdező tételekre jellemző), továbbá a tétel egy része Ptk.-beli, míg másik része azon kívüli jogszabályban van (szemléltetésképpen: az egyik tétel a gazdasági társaságok alapítása és megszűnése mellett a végelszámolást is tartalmazza). Az NKE-n a polgári jog nem záróvizsga-tantárgy, ezért a táblázatban nem került feltüntetésre.

Mindezekből az adatokból kitűnik, hogy a polgári jogi záróvizsgák nem egységesek, holott a tételek tartalmi áttekintése során látható, hogy azok jelentős részben megegyeznek egymással. Célszerű lehet a standardizálás, hogy ilyen módon is, avagy részben ennek segítségével megvalósulhasson a jogi diplomák egyenértékűsége.

1.5.3. Szakdolgozatok

A szakdolgozatok képezik az egyik lenyomatát mindannak, amit a hallgató a kiválasztott szakon elsajátított, ezért fontos, hogy ezek minősége megfeleljen az egyetem által támasztott kívánalmaknak és követelményeknek. Ennek egyik megfelelő eszköze az oktató által fogadható hallgatók létszámának korlátozása, amivel a témavezető is könnyebben tervezheti munkarendjét. A kötelező konzultációk tekintetében nem az az elsődleges szempont, mennyi alkalmat határozunk meg, hanem az, hogy a megbeszélések minősége hozzájáruljon a szakdolgozat színvonalának az emeléséhez is.Az oktatók által meghatározott legtöbb választható témakör a DE-n (83) és az ME-n (80) van. Mindkét egyetemre igaz, hogy e témáknak több mint harmada a kötelmi jogba osztható, míg a PPKE-n az alkotmányjogi elemeket is magában foglaló személyek joga körébe tartozó választható témakörök aránya az összes polgári jogi témához képest szintén meghaladja azok harmadát. Általános jellemvonás, miszerint a legkevesebb témakör általános részből és dologi jogból kerül meghirdetésre, ugyanakkor vannak olyan karok, ahol nincsen hivatalosan meghirdetve témakör családjogból, felelősségtanból, öröklési jogból és szellemi alkotások jogából. Egy adott jogterület tekintetében szintén magas a választható témák száma a szellemi alkotások jogából a többi karhoz viszonyítva a DE-n (11 téma a 83-ból) és a PPKE-n (14 téma a 69-ből). Mindezekhez hozzá kell tenni, hogy több kar kifejezetten felhívja a figyelmet az oktatóval történt egyeztetés alapján szabad témakör választására a meghirdetett témák mellett, például DE, ME, PPKE, SZTE. Külön nincs meghirdetve szakdolgozati téma, azt a hallgató egyedileg tárgyalja meg az oktatóval az ELTÉ-n és a PTE-n. Az NKE szakdolgozati témaköreinek körülbelül fele a magánjogi kérdéseket feszegeti közjogi szemüveggel. A szakdolgozatok tartalmi minőségbiztosításának fontos eleme az, hogy egy félévben egy oktató hány hallgató szakdolgozatának témavezetője lehet annak érdekében, hogy az oktató a kapacitásait megfelelő időráfordítással együtt hatékonyan használja fel, valamint elő van-e írva külön kurzus és meghatározott mennyiségű személyes konzultáció. Ezekre vonatkozóan az alábbi információk állnak rendelkezésre: a DE-n egy konzulensnek összesen tizenkét hallgatója lehet, legalább három konzultációt kell tartania. A KRE-n nincs előírva, hány hallgatót fogadhat az oktató, de legalább öt személyes megbeszélésre sort kell kerítenie. Az ME-n öt nappali és öt levelező hallgatót fogadhat az oktató legalább öt alkalommal, míg az NKE-n egy témavezető tizenkét hallgató szakdolgozatába segíthet legalább három alkalommal; a PPKE-n pedig minimum három konzultáció igazolása szükséges, egy konzulensnek félévenként összesen legfeljebb hét (kivételesen indokolt esetben további három) hallgatója lehet. A PTE-n minimum két konzultáció szükséges, viszont nincs meghatározva, hogy egy oktató hány hallgató témavezetője lehet. Az SZE-n legfeljebb három nappali és három levelező tagozatos hallgatót fogadhat egy oktató, nincs kötelező konzultáció, hanem az oktató és a hallgató belátása alapján személyesen és elektronikusan valósíthatják meg az egyeztetéseket. Az SZTE-n sincs meghatározott limit, ténylegesen a Neptun rendszerben egy oktatónál tizenöt hely kerül meghirdetésre, ugyanakkor elő van írva legalább három konzultáció. Az ELTE tekintetében ilyen jellegű információ nem áll rendelkezésre.

Dúl János és Nagy Barna Krisztina teljes cikkét a Polgári Jog folyóirat 2019/1-2. számában olvashatja.

---