Strasbourgi marasztalás a bírósági eljárás hossza miatt

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A strasbourgi bíróság egy nap alatt háromszor marasztalta el Magyarországot az ügyek ésszerű időn belül történő elbírálása elvének megsértése miatt.

Az ügyek előzményei

1. A Cserny kontra Magyarország ügy

A kérelmező ellen csalás és hamisítás vádjával indítottak büntetőeljárást 1995. április 27.-én. A vádirat benyújtására 2000. október 9.-én került sor, míg az első tárgyalást 2003-ban tartották meg. Több meghallgatást követően, 2010. április 8-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság bűnösnek találta a kérelmezőt, ezt követően pedig a Budapesti Törvényszék 2011. május 27-én felmentő ítéletet hozott, ami 2011. július 4-én emelkedett jogerőre.

2. A Széchenyi kontra Magyarország ügy

A kérelmezők 2001. június 28-án a ingatlan keresetet nyújtottak be anyjuk és nagyanyjuk ellen. Az ügyben az elsőfokú határozat 2006. november 23-án született meg. A fellebbezést 2007. június 12-én bírálták el, míg a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati döntését 2009 novemberében kézbesítették a kérelmezőknek.

3. A Turul Kft. kontra Magyarország ügy

A kérelmező egy Lovas székhelyű korlátolt felelősségű társaság. Mivel építési engedély iránti kérelmüket a Veszprém megyei közigazgatási hivatal elutasította 2001. június 21-én, a kérelmező megtámadta a döntést a bíróság előtt. 2003. március 25-én a Veszprémi Törvényszék hatályon kívül helyezte a közigazgatási határozatot, és visszatette az ügyet a hatósághoz. A megismételt közigazgatási eljárásban, 2007. március 2-án a felperes kérelmét ismételten elutasították, így 2007. április 18-án ismételten keresettel fordult a kérelmező a bírósághoz. A Törvényszék megfelelőnek ítélve a közigazgatási határozatot, 2007. október 31-én elutasította a keresetet, majd 2009. február 25-én a Legfelsőbb Bíróság is a felülvizsgálati kérelmet (kézbesítés: 2009. április 14.)

A kérelmek

Mindhárom ügyben a kérelmezők azt sérelmezték, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen volt az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 6. cikk 1. pontjában előírt „ésszerű idő” követelményével („Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a…bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja”). Ezt a kormány egyedül a Cserny-ügyben nem vitatta. Az „ésszerű idő” vizsgálata szempontjából az egyes ügyekben a figyelembe veendő időszakok a következőképpen alakult:

– Cserny-ügy: 1995. április 27-től 2011. július 4-ig. Mindösszesen körülbelül 16 év és 2 hónap.
– Széchenyi-ügy: 2001. június 28-tól 2009 novemberéig. Mindösszesen körülbelül 8 év és 5 hónap.
– Turul Kft.-ügy: 2001. június 21-től 2009. április 14-ig. Mindösszesen körülbelül 7 év és 10 hónap

A Bíróság megállapításai

A Bíróág mindhárom kérelmet elfogadhatónak nyilvánította, és kiindulópontként rögzítette, hogy az eddigi gyakorlata alapján is gyakran állapította meg az Egyezmény 6. cikk 1. pontjának sérelmét a kérelmezőkével hasonló problémát felvető ügyekben. A Bíróság a részletes vizsgálatot követően megállapította, hogy a kormány nem terjesztett elő semmilyen olyan tényt vagy bizonyítékot, amivel meggyőzte volna a Bíróságot, hogy jelen ügyekben az eddigi, „ésszerű idővel” kapcsolatos ítélkezési gyakorlatához képest másfajta eredményre jusson, így az eljárások időtartamát túlzottaknak nyilvánította, amelyek nem felelnek meg az „ésszerű idő” követelményének. Mindezek alapján megállapította az Egyezmény 6. cikk 1. pontjában foglalt követelmény megsértését.

Mindhárom ügyben a kérelmezők az „ésszerű idő” követelményének megsértése miatt, az Egyezmény 41. cikke alapján (ha a Bíróság megállapítja az Egyezmény megsértését és a sértő fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek) a keletkezett nem vagyoni káruk megtérítésének megállapítását is kérték a Bíróságtól. A Bíróság úgy vélte, hogy a kérelmezőknek az Egyezmény megsértése miatt mindenképpen keletkezett valamennyi nem vagyoni káruk, és méltányosság alapján, igazságos elégtételként a következő összegeket állapította meg a kérelmezők javára:

– a Cserny-ügyben: 10.000 euró (kb. 3 millió 110 ezer forint) nem vagyoni kártérítés és 1.000 euró (kb. 310 ezer forint) perköltség,
– a Széchenyi-ügyben: 3200 euró (kb. 995 ezer forint) nem vagyoni kártérítés,
– a Turul Kft.-ügyben: 2900 euró (kb. 900 ezer forint) nem vagyoni kártérítés és 1.000 euró (kb. 310 ezer forint) perköltség.

Az ismertetett döntések a strasbourgi bíróság 2014. február 18-ai döntései.
 

 

---