Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az önkormányzati rendelet bevezetőjében pontosan meg kell jelölni, hogy a helyhatóság milyen törvényi felhatalmazás alapján alkotta meg rendeletét. Eredeti jogalkotói jogkör esetén az Alaptörvény 32. cikkének (2) bekezdésére kell hivatkozni – a Kúria egyedi döntése.
Ami a tényállást illeti, Csenyéte Község Önkormányzatának képviselő-testülete – a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 45. § (6) bekezdése alapján – rendeletet alkotott a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtésére vonatkozóan, ám ennek során felhatalmazást adó rendelkezésként nem az idézett vízgazdálkodási, hanem a hulladékgazdálkodási törvényre hivatkozott. Az önkormányzat a rendelet bevezetőjében megjelölte továbbá az Alaptörvény 32. cikkét is. Ezért az illetékes kormányhivatal törvényességi felhívással élt az önkormányzat ellen.
A kormányhivatal indítványa
A kormányhivatal álláspontja szerint – hivatkozva a jogszabály-szerkesztési szabályokra – az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésére, mint az önkormányzat jogalkotó hatáskörét megállapító rendelkezésre akkor lehet hivatkozni, ha a képviselő-testület a rendeletet eredeti jogalkotói hatáskörében alkotja meg. A nem eredeti jogalkotói hatáskörben megalkotandó rendelet esetében pedig a bevezető részben mindig pontosan kell megjelölni a felhatalmazást adó jogszabályi rendelkezést, amit az önkormányzat nem tett meg. A kormányhivatal hangsúlyozta, a végrehajtási jelleggel megalkotott helyhatósági rendelet esetében a felhatalmazó jogszabály megjelölése érvényességi kellék. Mivel a jogalkotási törvény alapján nem lehet módosítani a rendelet bevezető részét, ezért a kormányhivatal szerint az önkormányzat a törvénysértést csak a rendelet hatályon kívül helyezésével és új jogszabály megalkotásával tudja megszüntetni.
Eredeti jogalkotói jogkörben alkotott rendelet esetén az önkormányzatnak az Alaptörvény 32. cikkének (2) bekezdésére kell hivatkoznia
Ezen túlmenően a kormányhivatal sérelmezte, hogy a rendelet eltérő fogalmat használ a vízgazdálkodási törvényhez képest, ez pedig értelmezési nehézséget okoz, megtévesztő, és ezáltal sérti a jogbiztonságot.
Csenyéte község az indítványra állásfoglalást nem terjesztett elő.
A Kúria megállapításai
Maga az Alaptörvény kétféleképpen szabályozza az önkormányzatok rendeletalkotási jogkörét: feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot [32. cikk (2) bekezdés]. Erre a rendelkezésre azonban csak akkor kell az önkormányzati rendeletek bevezetőjében hivatkozni, ha a helyhatóság eredeti jogalkotói jogkörében jár el, míg a nem eredeti jogalkotói hatáskörben megalkotni tervezett rendelet bevezető részében a jogszabály egyes rendelkezéseinek a megalkotásához szükséges valamennyi olyan felhatalmazó rendelkezést megállapító jogszabályi rendelkezést kell egyértelműen megjelölni, amely alapján a jogszabályt kiadják. A Kúria szerint mindez az önkormányzati rendeletalkotás fontos garanciája, hiszen ez alapján lehet eldönteni, hogy az önkormányzati rendelet igazodik-e a felhatalmazó jogszabály által elérendő célhoz, tárgyhoz és keretekhez.
Jóllehet a hulladékgazdálkodási törvény is ad felhatalmazást önkormányzati rendelet megalkotására, de a kifogásolt, a szennyvízkezeléssel kapcsolatos közszolgáltatás önkormányzati szabályozására nem a hulladékgazdálkodási törvény rendelkezései az irányadóak, e tárgyban nem a hulladékgazdálkodási törvény ad felhatalmazást, hanem a vízgazdálkodási törvény.
A Kúria szerint, mivel az önkormányzati rendelet bevezető része olyan törvényre utal, amely az adott tárgyban nem ad számára felhatalmazást önkormányzati rendeleti szabályozásra, ezért a jogszabály törvénysértő. Az Alaptörvényre való hivatkozással kapcsolatban az a Kúria álláspontja, hogy az Alaptörvény e rendelkezésére való általános utalás – ahogy a rossz törvényi hivatkozás is – jogbizonytalanságot eredményez. Mivel az önkormányzati rendeletek bevezetője nem módosítható, ezért megalapozottnak találta a Kúria a kormányhivatal álláspontját, miszerint a jogszabálysértést csak új önkormányzati rendelet megalkotásával lehet orvosolni.
|
Bírósági Döntések Tára |
|---|
|
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. |
Mindezek mellett a Kúria a rendelet tartalmi törvényellenességét is megállapította. A vízgazdálkodási törvény a nem közművel elvezetett háztartási szennyvíz begyűjtésére vonatkozó közszolgáltatás körében több tárgykört is megjelöl az önkormányzati szabályozást illetően, a rendelet azonban számos ponton hiányos (nem tartalmazta például a közszolgáltató megnevezését, az ártalmatlanítás céljából történő átadási helyet, a közszolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét).
Mindezek alapján a Kúria mind formai, mind tartalmi törvényellenesség miatt az önkormányzati rendelet egészét megsemmisítette.
Az ismertetett döntés (Kúria Köf. 5032/2014.) a Kúriai Döntések 2015/7. számában K.28. szám alatt jelent meg.
