Jogszabályfigyelő 2024 – 44. hét
Alábbi cikkünkben a 2024/107–108. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok és az Országgyűlés honlapján közzétett közlemények közül válogattunk.
Újabb devizahiteles ügyben döntött a Kúria
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A 2/2014. PJE határozat 1. pontja azzal a kötelező értelmezéssel alkalmazható, amely szerint akkor megfelelő tartalmú az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó a tájékoztatás alapján a szerződéshez kapcsolódó árfolyamkockázat tényén és mibenlétén kívül azt is felismerheti és értékelni tudja, hogy a nemzeti fizetőeszköz (a forint) árfolyama a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti deviza árfolyamához képest számára akár jelentős mértékben is kedvezőtlenül változhat, és ezáltal a fogyasztó fennálló tartozásának, a szerződés szerinti ütemezésben esedékessé váló fizetési kötelezettségének mértéke jelentősen megemelkedhet.
A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás
A peres felek között 2007. június 21-én létrejött devizaalapú kölcsönszerződés alapján a felperes 102.756 CHF összegű kölcsönt nyújtott lakásvásárlási célra. A kölcsönt az alperes ugyanebben a devizanemben volt köteles törleszteni olyan módon, hogy az egyes törlesztőrészletek esedékességekor a törlesztőszámláján akkora forintösszeget kellett tartania, amely fedezte az esedékes részletnek a felperes által alkalmazott aktuális devizaértékesítési árfolyamon számított egyenértékét. Az alperes tudomásul vette, hogy a törlesztőrészletek megfizetéséhez szükséges devizaátváltásból eredő valamennyi árfolyamkockázatot viselni köteles.
A felperes – alperes által ismert – árfolyamkockázati tájékoztatója szerint „[e] z azt jelenti, hogy mivel az adott deviza árfolyama időről időre változhat, nem lehet pontosan tudni előre, hogy az egyes, devizában azonos összegű törlesztő részletek megfizetéséhez mennyi forint (vagy egyéb deviza) összeget kell majd az igénylőnek a bankszámlán biztosítania a törlesztő részletek teljesítéséhez. […] Ebből adódóan a törlesztőrészletek megfizetésével kapcsolatos, a deviza átváltásból adódó esetleges árfolyamkockázatot – ami a forintban (vagy egyéb devizában) számolt törlesztés tekintetében okozhat növekedést, de csökkenés egyaránt – teljes egészében az ügyfél viseli.” A felperes a szerződést 2011. június 29-én felmondta. Az ekkor általa nyilvántartott kölcsöntartozás 92.533,09 CHF volt.
A felperes módosított keresetében 23.731.962 forint tőketartozás és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek között létrejött kölcsönszerződést érvényessé nyilvánította akként, hogy meghatározta a törlesztőrészlet – szerződés szövegéből hiányzó – pontos havi összegét, és kötelezte az alperest a kereseti követelés felperes részére történő megfizetésére. A másodfokú bíróság a marasztaló rendelkezés tekintetében változtatta meg az elsőfokú ítéletet, ebben a részében elutasítva a keresetet.
Megállapítása szerint az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel a kockázatfeltáró nyilatkozattal együtt sem kellően világos és érthető, mert azt a látszatot kelti, hogy az árfolyamkockázat a szerződésnek nem általában érvényesülő, az ügylet lényegéből fakadó jellegzetessége, hanem olyan folyomány, amely az adós szerződésszegéséhez (a szükséges fedezetnek a törlesztési számlán való biztosítása elmaradásához) kapcsolódik. Erre tekintettel a kölcsönszerződés árfolyamkockázat viselésére vonatkozó rendelkezéseit a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban rövidítve: Ptk.) 209. § (1) bekezdése alapján tisztességtelennek és a 209/A. §-ának (2) bekezdése alapján semmis szerződési kikötéseknek találta, ami főszolgáltatást megállapító szerződési feltételként a Ptk. 239. § (2) bekezdése alapján a szerződés egészének érvénytelenségét vonja maga után, érvénytelen szerződés alapuló szolgáltatás pedig nem követelhető.
A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata
[3] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelme folytán 2021. április 27-én hozott Gfv.VII.30.315/2020/5. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes által az alperesnek adott, az árfolyamkockázat mibenlétéről szóló tájékoztatás nem felel meg a Kúria, illetve az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) által felállított követelményrendszernek, mert nem tűnik ki belőle, hogy az árfolyam fogyasztó szempontjából kedvezőtlen változásának reális esélye van, az akár jelentősen megemelheti fizetési kötelezettségeit, ezzel szemben a tájékoztatás jórészt arra szorítkozik, hogy amennyiben a fogyasztó számláján nincs meg a törlesztendő összeg, miként jár el a felperes, illetve hogyan számolja ki ennek forint-ellenértékét. Megállapítása szerint a jogerős ítélet nem tért el a Kúria – felülvizsgálati kérelemben hivatkozott – Pfv.I.21.868/2018/10. és Pfv.I.20.185/2018/7. számú ítéleteitől, mert az utóbbi alapjául szolgáló eljárásnak más volt a tárgya, az előbbiben pedig a felülvizsgálati kérelem keretei között lényegében nem is került sor a tisztességtelenség megítélésére.
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai
A felperes álláspontjával szemben a jogegységi panasszal támadott ítélet és a Pfv.I.21.868/2018/10. számú ítélet között nincs valódi eltérés. A hivatkozott számú ügyben az elsőfokú bíróság a felperes által az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatást megfelelőnek, laikus fogyasztó számára is érthetőnek ítélte. A másodfokú bíróság már tényként kezelte az elsőfokú bíróságnak azt a fellebbezéssel nem megtámadott megállapítását, hogy az előzetes kockázatfeltáró nyilatkozat tartalma megfelelő. Ehhez kapcsolódóan értett egyet a Kúria a hivatkozott számú ítélete meghozatalakor a jogerős ítélet indokaival, „arra is tekintettel, hogy a szerződés előbb említett pontjaiban foglaltak megegyeznek a kölcsön igénylésekor az I. rendű felperes által aláírt, és a perben megfelelőnek tartott tájékoztatás szövegével”. Helytállóan állapította meg tehát a Kúria a jogegységi panasszal támadott ítélete indokolásában, hogy ebben az ügyben a felülvizsgálati kérelem keretei között nem is került sor az árfolyamkockázati tájékoztatás tisztességtelenségének a megítélésére, tehát a két határozat ebben a kérdésben nem tér el egymástól.
Az árfolyamkockázat a kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből adódó, szükségképpeni és automatikus következmény, a devizaalapú kölcsönszerződések jellegéből következik [6/2013. PJE jogegységi határozat III/2. a) pontjához tartozó indokolás; EUB C-51/17. számú ítélet]. A kölcsönszerződés részét képező általános szerződési feltételeknek az árfolyamkockázat viselését szabályozó kikötései a szerződés főszolgáltatására vonatkoznak, ezért adott esetben nem világos, nem érthető jellegük miatt idézhetik elő a szerződés érvénytelenségét, a kikötések tisztességtelenségén keresztül.
Szintén általánosan megfogalmazott követelményként jelenik meg az EUB ítéletében az az elvárás, hogy a fogyasztó számára ténylegesen lehetőséget kell biztosítani a szerződés valamennyi feltételének, továbbá a szerződéskötés következményeinek megismerhetőségére. A felállított szempontrendszer alkalmazása során fogyasztó alatt nem a konkrét fogyasztó értendő, hanem az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó. Az EUB ítéletének az a része, amely meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működése, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszony bemutatásának elvárására vonatkozik, a konkrét előzetes döntéshozatali eljárás alapját jelentő szerződéses feltételre specializált megállapítás, abból következően, hogy az eljárásban vizsgált különnemű árfolyamok kikötése – a szerződéses feltétel természetéből adódóan – feltételez és magában hordoz egy szükségszerű számítási műveletet.
A szerződési feltételek átláthatóságának a fogyasztói irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből fakadó követelményét illetően az EUB hangsúlyozta, hogy ez a követelmény nem korlátozható kizárólag a feltételek alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére, hanem épp ellenkezőleg, az említett irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között az információs szintje tekintetében, ezért a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának, és következésképpen az átláthatóságnak az ugyanebben az irányelvben előírt e követelményét kiterjesztő módon kell érten.
A devizaalapú kölcsönszerződés esetében ezért az említett követelményt úgy kell értelmezni, hogy a szerződés átláthatóan tüntesse fel azon mechanizmus konkrét működését, amely a fogyasztóra telepíti az árfolyamkockázatot, átláthatóan írja elő a hitelező által a kölcsönfelvevő rendelkezésére bocsátott, devizában kifejezett összegnek és a nemzeti fizetőeszközben teljesítendő törlesztőrészletek összegét, és átláthatóan meghatározza a futamidőt. Így a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelheti az e szerződésből eredően őt érintő gazdasági következményeket, köztük különösen a kölcsönének teljes költségét.
E vizsgálat során még ha a szerződéses feltételek nem is utalnak kifejezetten arra, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a fogyasztó a hitelező által rendelkezésére bocsátott információk összessége alapján képes volt‑e értékelni az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is.
A jogegységi panasszal támadott kúriai ítélet meghozatalát megelőzően a Kúria a Gfv.VII.30.096/2019/5. számú ítéletének (megjelent BH2020. 151. számon) indokolásában már rögzítette, hogy amennyiben nem hívták fel az alperes fogyasztó figyelmét a forint jelentős árfolyamgyengülésének lehetőségére is, ami a fogyasztó által fizetendő törlesztőrészleteket jelentősen megemelheti, a fogyasztót gazdaságilag nehéz helyzetbe hozhatja, a tájékoztatás nem felelt meg a 2/2014. PJE határozat 1. pontjában foglaltaknak, illetve az EUB joggyakorlata által kimunkált követelményeknek (pl. a C-51/17. sz. ügyben hozott ítéletben kifejtetteknek), ezért az tisztességtelen volt. Ugyanezt a követelményt érvényesítette a Gfv.VII.30.245/2019/11. számú ítélete meghozatala során is.