Úton az új Európai Parlament megalakulása felé

Az Európai Parlament az Európai Unió hét intézményének (Európai Parlament, Európai Tanács, Tanács, Európai Bizottság, Európai Unió Bírósága, Európai Központi Bank, Számvevőszék) az egyike. Az Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban: EUSz.) az Európai Parlamentet az uniós polgárok érdekeit képviselni hivatott intézményként deklarálja. Tagjai 1979 óta közvetlen választás útján nyerik el öt éves mandátumukat. Az egyes tagállamokban megválasztható európai parlamenti képviselők száma az adott tagállam lakosságszámához igazodik, némileg kedvezményezve ugyanakkor a kisebb népességű tagállamokat (degresszíven arányos rendszer). A Parlament az…

Az Európai Parlament az Európai Unió hét intézményének (Európai Parlament, Európai Tanács, Tanács, Európai Bizottság, Európai Unió Bírósága, Európai Központi Bank, Számvevőszék) az egyike. Az Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban: EUSz.) az Európai Parlamentet az uniós polgárok érdekeit képviselni hivatott intézményként deklarálja. Tagjai 1979 óta közvetlen választás útján nyerik el öt éves mandátumukat.

Az egyes tagállamokban megválasztható európai parlamenti képviselők száma az adott tagállam lakosságszámához igazodik, némileg kedvezményezve ugyanakkor a kisebb népességű tagállamokat (degresszíven arányos rendszer). A Parlament az Unió polgárainak képviselőiből áll és jelenlegi maximális létszáma a Lisszaboni Szerződés értelmében 751 fő (az elnököt nem számítva) [EUSz. 14. cikk (2) bekezdés].

A brit Brexit természetesen kihatott a parlamenti képviselők számára is. Az EP-képviselők hivatalosan is jóvá hagyták az Európai Tanács által is egyöntetűen elfogadott, a Parlament képviselőjelölti összetételére vonatkozó javaslatát. Ennek értelmében csökken az elérhető EP-képviselői helyek száma, miután az Egyesült Királyság ténylegesen kilép az EU-ból, néhány tagállam számára viszont plusz helyeket biztosítana. Jelenleg az Egyesült Királyság 73 hellyel rendelkezik az EP-ben, ezek a helyek a Brexit után megürülnek, a felszabaduló 73 helyből azonban 46 tartalékba kerülne egy esetleges EU bővítéshez, a maradék 27 képviselői helyet pedig szétosztanak. A változások miatt egy tagállam sem veszít helyet, 14 tagállam viszont, amelyek eddig nem rendelkeztek a megfelelő számú képviselővel, további helyeket kapnak (maximum ötöt). A szabály figyelembe veszi az egyes tagországok népességét – a kisebb országok kevesebb, a nagyobb országok több helyet kapnak. Az esetleges Brexit hatására Dánia +1, Észtország +1, Írország +2, Spanyolország és Franciaország +5, Horvátország +1, Olaszország +3, Lengyelország és Románia +1, Hollandia +3, Svédország, Szlovákia, Finnország és Ausztria +1 képviselői helyet szerez majd.

Az egyes tagállamokban megválasztható európai parlamenti képviselők száma, így a polgárok képviselete arányosan csökkenő módon valósul meg, másfelől a tagállamonkénti képviselőszám alsó határa hat, míg felső határa kilencvenhat képviselői hely. A Lisszaboni Szerződéstől kezdődően a Szerződés nem rögzíti az egyes tagállamokban megválasztható képviselőszámot, hanem a Parlament kezdeményezésétől és egyetértésétől függő határozatban kell erről rendelkezni: az Európai Tanács, a Parlament kezdeményezésére és vele egyetértésben, az alapelvek tiszteletben tartásával egyhangúlag elfogadott határozatban határozza meg az Európai Parlament összetételét [Lásd részletesen: Nagykommentár az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződésekhez – Szerkesztette: Osztovits András ].

Az ötéves időszak, amelyre az Európai Parlament képviselőit megválasztják, a megválasztást követő első ülésszak megnyitásával kezdődik. Az alakuló ülés időpontjával kapcsolatban rögzítendő, hogy az Európai Parlament – külön összehívás nélkül – a választási időszak végétől számított egy hónap lejártát követő első kedden ül össze (ez idén vélhetően július 2-a lesz). Az első ilyen választási időszak idejét a Tanács jelölte ki, az ezt következő választásokat mindig az ötéves parlamenti ciklus utolsó évében, az első választásnak megfelelő, csütörtök délelőttől vasárnapig tartó időszakban kellett megtartani. A négynapos választási időszakon belül a választások konkrét időpontját a tagállamok szabadon jelölhetik ki. A Parlament meghatalmazása az új Parlament első ülésének megnyitásával szűnik meg, hasonlóan az egyes európai parlamenti képviselők megbízatásával, ami szintén az új Parlament alakuló ülésével egy időben fejeződik be.

Az Európai Parlament képviselői

A képviselők munkájukat a szabad mandátum elve alapján gyakorolják, vagyis a képviselők megbízatásukat függetlenül és szabadon gyakorolják, semmiféle utasítás nem köti őket, és nem kapnak kötött mandátumot. A képviselők szavazatukat egyenként és személyesen adják le. Minden képviselő jogosult arra, hogy a Parlament kezdeményezési jogának keretén belül uniós jogi aktusra irányuló javaslatot terjesszen elő. A képviselők betekinthetnek a Parlament birtokában lévő valamennyi iratba, kivéve a személyes iratokat vagy elszámolásokat. E joguk gyakorlásával nem sérthetik meg az Európai Unió vonatkozó aktusait, illetve az intézményeknek a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló megállapodásait. A képviselők képviselőcsoportokat alakíthatnak. A nyelvhasználat terén kiemelendő, hogy a Parlament dokumentumait valamennyi hivatalos nyelvre le kell fordítani, a szóbeli hozzászólások esetében pedig biztosítani kell az összes többi hivatalos nyelvre történő szinkrontolmácsolást [Lásd részletesen: Nagykommentár az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződésekhez – Szerkesztette: Osztovits András ].

WKJK - preagenda-hirdetés

Frakciók az Európai Parlamentben

Az Európai Parlamenttel kapcsolatban mindig a figyelem középpontjában áll, hogy a megválasztott európai parlamenti képviselők melyik pártcsaládba, képviselőcsoportban foglalnak majd helyet. Jelenleg az alábbi képviselőcsoportok találhatóak meg az Európai Parlamentben:

EPP – Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport

S&D – Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége az Európai Parlamentben képviselőcsoport

ECR – Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport

ALDE&R – Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport + Renaissance + USR PLUS

GUE/NGL – Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport

Zöldek/ESS – Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport

EFDD – Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája képviselőcsoport

ENF – Nemzetek és Szabadság Európája képviselőcsoport

NI – független képviselők

Egyéb képviselők – Újonnan megválasztott képviselők, akik a leköszönő Parlament egyik képviselőcsoportjához sem tartoznak

A képviselők politikai – és nem nemzeti – hovatartozásuknak megfelelően alakíthatnak képviselő csoportokat. Nem képzelhető el tehát egy nemzeti frakció, a képviselők világnézeti irányvonalak mentén alakítanak csoportokat [Az Európai Parlament Eljárási Szabályzata 32. cikk (1) bekezdés]. Kritérium, hogy egy képviselőcsoport legalább a tagállamok egynegyedéből megválasztott képviselőkből kell, hogy álljon, illetve a képviselőcsoport létrehozásához legalább huszonöt képviselő szükséges.

Egy képviselő csak egy képviselőcsoporthoz tartozhat. A Parlament elnökét nyilatkozatban kell értesíteni képviselőcsoport létrehozásáról. A nyilatkozatban meg kell határozni a csoport nevét, tagjait és elnökségének összetételét. A nyilatkozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában is közzéteszik.

Ha egy képviselőcsoport tagjainak száma a szükséges alsó küszöbértékek egyike alá csökken, a Parlament Elnöke az Elnökök Értekezlete hozzájárulásával a Parlament következő alakuló üléséig engedélyezheti a képviselőcsoport további működését, ha a tagok továbbra is képviselik a tagállamok legalább egyötödét, és a képviselőcsoport több mint egy éve működik. A Parlament Elnöke ezt az eltérést nem alkalmazza, ha elegendő bizonyíték támasztja alá az eltéréssel való visszaélés gyanúját.

A képviselőcsoportok számára titkárságot bocsátanak rendelkezésre a parlamenti főtitkárság létszámterve alapján, továbbá rendelkeznek a szükséges technikai-műszaki feltételekkel és a Parlament költségvetésében számukra megszabott előirányzatokkal.

 

A Bizottság elnökének megválasztása: hatáskör a figyelem központjában

Az Európai Parlament jogalkotási, költségvetési, politikai ellenőrzési, konzultatív (tanácsadó-véleményező) és kinevezési hatáskörökkel rendelkezik. Jogában áll megtárgyalni minden, az Unióval kapcsolatos kérdést, és e kérdésekről állásfoglalásokat is kibocsáthat. A választásokat követően a legnagyobb figyelem azonban az Európai Bizottság elnökének megválasztásával kapcsolatos hatáskörre helyeződött.

A Lisszaboni Szerződés szerint a Parlament megválasztja a Bizottság elnökét, akinek jelölésekor az Európai Tanács az európai parlamenti választások figyelembevételével jár el. Az egyeztetések lefolytatása után az Európai Tanács minősített többséggel eljárva javaslatot tesz az Európai Parlamentnek a Bizottság elnökének jelölt személyre vonatkozóan [EUSz. 17. cikk (7) bekezdés]. Ha az Európai Tanács jelöltet javasol a Bizottság elnöki tisztségére, a Parlament elnöke felkéri a jelöltet, hogy tegyen nyilatkozatot, és ismertesse politikai irányvonalait a Parlament előtt, a nyilatkozatot vita követi. Az Európai Tanácsot meghívják, hogy vegyen részt a vitában. A Parlament összes képviselője többségével választja meg a Bizottság elnökét, az erről szóló szavazás titkos. Ha a jelölt nem kapja meg a szükséges többséget, a Parlament elnöke felkéri az Európai Tanácsot, hogy egy hónapon belül javasoljon új jelöltet, akit ugyanezen eljárás szerint választanak meg. Ha a jelöltet megválasztják, a Parlament elnöke tájékoztatja erről a Tanácsot, és felkéri a Tanácsot, illetve a Bizottság megválasztott elnökét, hogy közös megegyezéssel tegyenek javaslatot az egyes biztosi tisztségekre vonatkozóan.

A képviselők egyik állásfoglalásukban leszögezték, hogy a 2019-es EP választások után csak olyan jelöltet hajlandóak támogatni az Európai Bizottság élén, aki az európai pártok vezető jelöltjeként vett részt a választási kampányban (a 2014-ben bevezetett ún. Spitzenkandidaten rendszer). A csúcsjelöltrendszer lényege, hogy minden európai párt még a választási kampány során megnevezi jelöltjét, akit ajánl az Európai Tanács számára a Bizottság elnökeként. A jelöltek tévévitákon is részt vesznek, majd a parlamenti választások eredményének ismeretében az Európai Tanács nevezi meg az elnökjelöltet [Lásd részletesen: Az Európai Unió jogrendszere és közjogának alapjai – Gombos Katalin].

Kapcsolódó cikkek:


EP választás: kampányhajrá és szavazás
2019. május 24.

EP választás: kampányhajrá és szavazás

Véghajrájához érkezett az Európai Parlamenti választás kampánya. Írásunkban ezeket az utolsó pillanatokat és a választás napját járjuk körbe részletesebben a szavazás befejezéséig.