Vagyonrendezési eljárás lefolytatása a cég törlését követően


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A vagyonrendezési eljárás olyan vagyontárgyra rendelhető el, amely a cég törlését követően került elő. Nem rendelhető el olyan kamatkövetelésre, amelyről a bíróság az adós gazdálkodó szervezet elleni felszámolási eljárást befejező végzésében határozott.


Ami a tényállást illeti, az L. Kft. felszámolását az állami adóhatóság 1997. április 14. napján benyújtott kérelmére a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság rendelte el, a felszámolási eljárás kezdő időpontja: 1997. október 13. napja. A felszámoló a módosított szöveges beszámolót, a zárómérleget, a hitelezői igények kimutatását, a pénzforgalmi kimutatást és a vagyonfelosztási javaslatot 2008. január 23. napján terjesztette elő. A szöveges beszámoló szerint a felszámolási zárómérlegben szereplő – a hitelezői igények kielégítésére szolgáló – vagyon az alábbiak szerint állt fenn:

327 920 480 Ft összegű tőke és járulékai követelés, amely iránt peres eljárás van folyamatban szerződés érvénytelenségére hivatkozva;

120 000 Ft felszámolási eljárás alatt keletkezett és visszaigényelhető áfakövetelés.

312 500 Ft regisztrációs díj, amely kizárólag a díjkiegészítési számla fedezetét jelenti.

A felszámoló a peresített követelést névértéken állította be a zárómérlegbe, és kérte, hogy a bíróság a vagyonfelosztási javaslatban szereplő tőkeösszeget és annak járulékait a hitelezők között ossza fel.

A bíróság a zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot a hitelezők részére a törvényi 30 napos kifogásolási jogra történő figyelmeztetéssel megküldte, egyben tájékoztatta őket, hogy a kifogás benyújtására rendelkezésre álló határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A 2008. május 7. napján kelt végzésével az L. Kft. „f. a.” gazdálkodó szervezet elleni felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, az adóst jogutód nélkül megszüntette, és elrendelte a cégjegyzékből való törlését. Megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezet rendelkezésre álló vagyona az ÁPV Rt.-vel szembeni 327 920 480 Ft tőke és járulékai iránti követelés, amelynek érvényesítése iránt per van folyamatban és 120 000 Ft visszaigényelhető áfakövetelés. A megyei bíróság az ÁPV Rt.-vel szembeni követelést a hitelezők között – a hitelezői igényük teljes, illetve részbeni kiegyenlítéséül – felosztotta, meghatározva azt, hogy a hitelezőket milyen névértékű követelésrész illeti meg. A cégbíróság a L. Kft. „f. a.” adós gazdálkodó szervezetet 2008. augusztus 14-i hatállyal a cégjegyzékből törölte.

[htmlbox Fogyasztói_adásvétel]

 

A kérelmező mint a törölt gazdálkodó szervezet volt tagja, a 2014. december 29. napján kelt beadványában vagyonrendezési eljárást kezdeményezett. Kérte, hogy a bíróság a 327 920 480 Ft követelésnek a hitelezők között fel nem osztott, az L. Kft. tulajdonát képező 2001. október 4. napjától járó kamatát és járulékait részére adja át. Hivatkozott arra, hogy a bíróság a „jogerős egyezségi határozatában ezt nem osztotta fel”. Hivatkozott arra is, hogy a Szegedi és Pécsi Ítélőtábla töretlen joggyakorlata szerint (figyelemmel a BDT2009. 2030. eseti döntésre) a követelés tekintetében is vagyonrendezési eljárást kell lefolytatni.

Az elsőfokú bíróság eljárása

Az elsőfokú bíróság végzésével a kérelmező vagyonrendezési eljárás lefolytatása iránti kérelmét hivatalból elutasította. Az első fokú végzés jogi indokolása szerint állandó a bírói gyakorlat abban, hogy a vagyonrendezési eljárás tárgya a törölt céget megillető követelés nem lehet, minthogy a 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 119. § (1) bekezdése kifejezetten olyan vagyontárgyról tesz említést, amelynek a törölt cég tulajdonosa volt. A vagyonrendezési eljárás olyan vagyon vonatkozásában nem folytatható le, amelyre a törölt cégnek valamilyen más jogcímen áll fenn igénye, még akkor sem, ha annak az értéke esetlegesen jelentős.

A kérelmező a végzés elleni fellebbezésében kérte a végzés megváltoztatását, a vagyonrendezési eljárás lefolytatásának elrendelését, másodlagosan „a vagyonrendezési eljáráson kívül a követelést automatikus tulajdonjogszerzés jogcímén a kérelmező részére átadni”. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a Szegedi és Pécsi Ítélőtábla töretlen joggyakorlata szerint a vagyonrendezési eljárást le kell folytatni, és a vagyoni elemek (likvidációs hányad) sorsáról döntést kell hozni. Kérelmét megalapozza a BDT2009. 2030. eseti döntés is. A vagyonrendezési eljárás a megszűnt cég vagyonához tartozó pénzkövetelésre is lefolytatható.

[multibox]

A Debreceni Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés alaptalan.

Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a Debreceni Ítélőtábla vagyonrendezési eljárás során meghozott Vpkf. III. 30 158/2011/4. határozatára. Ezt a végzést a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv. X. 30 346/2011/4. végzésével hatályában fenntartotta. E döntések valóban eltérnek a BDT2009. 2030. szám alatt közzétett eseti döntésében foglaltakról. A kérelmező által hivatkozott eseti döntés szerint: „A törölt cég vagyonához tartozott mindazon vagyoni elemek, amelyek átadása felszámolási vagy végelszámolási eljárás keretében nem történt meg, csak vagyonrendezési eljárás keretében adhatók át a volt tagoknak. A vagyonrendezési eljárás szűkebb értelmezése azt eredményezné, hogy a törölt cég vagyonához tartozott, utóbb előkerülő, nem dolog tulajdonjogában megtestesülő vagyontárgyak (főként követelések) ugyan a volt tagokat illetik meg, a volt tag azonban az őt megillető vagyoni jogosultságát érvényesíteni nem lenne képes. A Ctv. szerinti vagyonrendezési eljárás ezért a megszűnt cég vagyonához tartozó pénzkövetelésre is lefolytatható.”

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 119. § (1), (1a), (5) és (6) bekezdése szerint, vagyonrendezési eljárást kell – kérelemre vagy hivatalból – lefolytatni, ha megszüntetési eljárás lefolytatása után, a cég jogutód nélküli törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa.

Vagyonrendezési eljárásnak van helye abban az esetben is, ha a korlátolt felelősségű társaságban üzletrésszel rendelkező tag jogutód nélkül úgy szűnt meg, hogy üzletrészéről nem rendelkeztek.

Hivatalból kell lefolytatni a vagyonrendezési eljárást, ha a közhiteles vagy közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartást vezető szervezet bejelenti, hogy a nyilvántartásában a törölt cég tulajdonosként szerepel.

Ha a folyamatban lévő vagyonrendezési eljárás során újabb vagyontárgy kerül elő, a bíróság – ha annak a 120. §-ban foglalt feltételei fennállnak – újabb vagyonrendezési eljárást rendel el, amelyet a korábban indult eljárással egyesít a Pp. szabályai szerint. Az eljárás megindítására a vagyonrendező bejelentése alapján is sor kerülhet.

A vagyonrendezési eljárás lefolytatásának feltétele, hogy a cég törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa.

A kérelmező által állított követelés, azaz 327 920 480 Ft-nak 2001. október 4. napjától járó kamata és járuléka nem a cég jogutód nélküli törlését követően előkerült vagyontárgy, hiszen a követelésről a bíróság az adós gazdálkodó szervezet elleni felszámolási eljárást befejező, a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszüntetéséről és törléséről rendelkező végzésében határozott. Megállapította, hogy az adós vagyona 327 920 480 Ft tőke és járulékai iránti, az ÁPV Rt.-vel szembeni követelés. A záróvégzés alapjául szolgáló módosított szöveges beszámolóban a felszámoló is megjelölte, hogy a hitelezői igények kielégítésére szolgáló vagyon 327 920 480 Ft összegű tőke és járulékai követelés, mely perben kerül érvényesítésre, és a vagyonfelosztási javaslatban szereplő tőkeösszeget és annak járulékait kérte felosztani a hitelezők között.

A fellebbezés elbírálásánál tehát nincs annak jelentősége, hogy a Ctv. 119. § (1) bekezdése szerinti vagyontárgy fogalmát „szűkítően”, a törvény miniszteri indokolása szerint kell-e értelmezni, vagy a kérelmező által hivatkozott eseti döntésnek megfelelően. Jelen ügyben annak van jelentősége, hogy nem olyan vagyonról van szó, amely a cég jogutód nélküli törlését követően került elő. Ha a bíróság végzése nem egyértelmű, az a végzés kiegészítése vagy kijavítása iránti kérelemmel orvosolható, de a kérelmező által állított követelés tekintetében a vagyonrendezési eljárás lefolytatásának nincs helye.

A másodfokú bíróság a vagyonrendezési eljárásban is – a Ctv. 119. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 258. § (1) bekezdésében biztosított jogkörénél fogva – a támadott határozat törvényességét a fellebbezési kérelem és az eljárás esetleges további érdekeltjei észrevételeinek keretei között vizsgálja felül. Az elsőfokú bíróság fellebbezett végzése a kérelmező fellebbezésében állított okból nem törvénysértő, ezért az ítélőtábla azt – a fenti indokbeli módosítással – a Ctv. 119. § (2) bekezdése és a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdés I. fordulata alapján helybenhagyta.

 

Az ismertetett döntés (Debreceni Ítélőtábla Vpkf. III. 30 122/2015/2.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2015/10. számában 143. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. december 6.

Papírból PDF – az új ingatlan-nyilvántartás

A jelenlegi ingatlan-nyilvántartásunk egy 1997-es törvényen alapul, és jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogy ez a több mint két évtizedes szabályozás releváns rendelkezéseket tartalmaz-e. Az ezzel kapcsolatban felmerülő igény, illetve a COVID által okozott válsághelyzet következtében a szükség is egyre jobban nőtt egy gyors, hatékony, egyszerű és legfontosabbak közt elektronikus rendszerre, hogy hivatalos ügyeinket tudjuk intézni. Az Ars Boni cikkpályázat keretében készült írásban ezt az új és modern, elektronikus világba lépő jogintézményt szabályozó és véglegesnek tűnő 2021.évi C. törvényt fogom összehasonlítani eredeti, kihirdetéskori szövegével, illetve a jelenleg hatályos – de nemsokára „régi”-nek aposztrofált – ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénnyel.

2024. december 6.

Perújítás az alapügyben távollévő terhelttel szemben folytatott eljárás miatt

Ha a terhelt az elsőfokú bírósági eljárásban valamennyi tárgyaláson részt vett, érdemi vallomást tett és kizárólag az ügydöntő határozat kihirdetésekor nem jelent meg, a bizonyítás megismétlése nem válik szükségessé a terhelt távollétén alapuló perújítási eljárásban. A perújítás célja ebben az esetben a terhelt vallomástételi, észrevételezési és indítványozási jogának biztosítása és az ez alapján szükségessé váló bizonyítás lefolytatása – a Kúria eseti döntése.

2024. december 4.

Kamerás adatkezelés szálláshelyen

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság egymillió forint adatvédelmi bírságot szabott ki egy szálláshellyel szemben az érintett ingatlanra felszerelt kamerarendszerrel összefüggő adatkezelés jogszerűségének vizsgálata során. A döntést az indokolta, hogy a szálláshely nem nyújtott a hazai és regionális előírások szerint könnyen hozzáférhető és átlátható tájékoztatást az általa működtetett kamerarendszer kapcsán megvalósuló adatkezelésről.