Változás a csoportos biztosítások felügyeleti megítélésében

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az MNB honlapján [1] nemrégiben a biztosításközvetítés és a biztosítottak csoportos biztosításhoz történő csatlakoztatása elhatárolásának szempontjait elemző állásfoglalás jelent meg, melyben az MNB az új Ptk. csoportos biztosítással kapcsolatos szabályaira is figyelemmel több lényeges ponton is módosított korábbi álláspontján.

Az alábbiakban röviden ismertetjük az állásfoglalás fontosabb megállapításait.

Biztosítási érdek és csoportképző ismérvek

Az állásfoglalás egyik újdonsága, hogy az Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: Felügyelet) álláspontja szerint csoportos biztosítási szerződések esetén a szerződő fél részéről is kimutathatónak kell lennie legalább közvetett biztosítási érdeknek. A Felügyelet értelmezésében a csoportos biztosításokban a szerződő fél szempontjából a biztosítási érdeket a csoport és a szerződő fél közötti kapcsolat határozza meg: például a munkáltató a szerződő fél, aki a munkavállalók javára köt csoportos életbiztosítást, vagy egy tömegközlekedési vállalkozás köt csoportos balesetbiztosítást az utasai javára.

A Felügyelet következtetése tehát, hogy a csoportos biztosítás esetében a csoportképző ismérv nem lehet önmagában az, hogy a biztosított a csoportos biztosítás alanya, azaz a szerződő fél és a biztosítottak között a biztosítási érdeket is megteremtő, a csoportos biztosítási szerződéstől független viszonynak kell fennállnia.

A Ptk. alapján ugyanakkor főszabály szerint közömbös, hogy a szerződő fél és a biztosított között milyen kapcsolat van, illetve hogy a szerződő milyen okból köti meg a biztosított javára a biztosítási szerződést, a szerződés érvényességéhez csak az szükséges, hogy a biztosított biztosítási érdekkel rendelkezzen, azaz a szerződést biztosítási érdekkel rendelkező személy javára kössék meg. A szerződő félnek tehát sem közvetlen, sem „közvetett” biztosítási érdekkel nem kell rendelkeznie a szerződéskötéshez, noha nem kizárt, sőt, tipikus, hogy a szerződő félnek egyébként valamilyen érdeke fűződik a biztosítási szerződés megkötéséhez.

A Ptk. csoportos biztosításokra, mint a más javára kötött biztosítások sajátos formájára vonatkozó szabályai sem tartalmaznak a biztosítási érdek tekintetében ettől eltérő szabályt, a Ptk. 6:442. § (1) bekezdése csupán azokat az ismérveket rögzíti, melyek szerint a biztosítottak (a csoport) meghatározása megtörténhet (ilyen lehet valamely szervezethez való tartozás, a biztosítottak és a szerződő fél között fennálló jogviszony vagy egyéb kapcsolat). Az első fordulatból – valamely szervezethez tartozás – egyébként még az sem következik, hogy a csoportos biztosítást csak az adott szervezet kötheti meg a biztosítóval, azt voltaképpen bárki megkötheti egy adott szervezethez tartozó biztosítottak javára.

A fentiek alapján nem feltétlenül helytálló az a Felügyelet által alkalmazott megközelítés, hogy a szerződő félnek a csoportos biztosítás megkötéséhez „biztosítási érdeket” kellene kimutatnia a biztosítás tárgyára vagy a biztosítottakra vonatkozóan. Ehelyett azt a kérdést, hogy a szerződő fél köthet-e csoportos biztosítást a biztosítottak meghatározott csoportjára, a Ptk. 6:442. § (1) bekezdése alapján kell eldönteni, azaz azt kell vizsgálni, hogy a szervezni kívánt csoport tekintetében fennáll-e az ott megjelölt három csoportképző ismérv valamelyike.

Biztosítási szerződések közvetítése és a biztosítottak csatlakoztatása

A Felügyelet állásfoglalásában emellett ismét megerősítette, hogy a biztosítottak egy már megkötött szerződéshez történő „csatlakoztatása” egy tekintet alá esik a biztosítási termékek hagyományos közvetítésével, így a közvetítők egyenlő kezelésének és a fogyasztók védelmének követelménye megkívánja, hogy a csoportos biztosítás megkötése a biztosítási szerződés megkötésének elősegítésével biztosítási közjogilag azonos megítélés alá essen. Mindezek alapján a biztosítotti jogviszonyok létrehozására irányuló tevékenység (azaz praktikusan a szerződő fél minőség) is biztosításközvetítésnek minősülhet, amennyiben a biztosítottak csatlakoztatását üzletszerűen végzik.

Üzletszerűség

Az állásfoglalás másik jelentősebb újdonsága az, hogy a Felügyelet a Hpt. alapján az üzletszerűség fogalmának értelmezése kapcsán kialakított gyakorlatot immár a biztosítási szerződésekre is alkalmazza. Ennek köszönhetően az üzletszerűség fogalma azon elemének értelmezése is megváltozott, amely szerint a szolgáltatás nyújtásának célja ellenérték, nyereség, illetve vagyonszerzés. A Felügyelet álláspontja szerint, ha a szolgáltatást bármilyen plusz költség vagy díj felszámítása mellett, illetve más közvetett gazdasági előny érdekében nyújtják, akkor a nyereség-, illetve vagyonszerzésre irányultság megállapítható. A Felügyelet álláspontja szerint a nyereség, illetve vagyonszerzés körébe tartozik az is, ha a kvázi ingyenes szolgáltatást olyan motivációval, illetve annak érdekében is nyújtják, hogy ezáltal az egyébként üzletszerűen végzett (fő)tevékenység eredményességét fokozzák, az abból eredő bevételt növeljék. Eddig a biztosítási szerződések kapcsán ez a fajta értelmezés nem jelent meg a Felügyelet gyakorlatában.

Az állásfoglalás hatásai

Azon piaci szereplők számára, akik csoportos biztosítási konstrukció kialakítását tervezik, illetve már ilyen konstrukciót működtetnek (elsősorban a szerződő felek és biztosítók), javasolt a tervezett vagy megvalósított csoportos biztosítási konstrukciók jogi felülvizsgálata a Felügyelet állásfoglalásában foglaltakra tekintettel, ugyanis a nem megfelelő polgári jogi, illetve közjogi megoldásokat a Felügyelet akár felügyeleti bírsággal is szankcionálhatja.

[1] (http://alk.mnb.hu/data/cms2434071/tmp82F.tmp(11584505).pdf)

 

 

 

 

---