Versenyjog – Versenytársak közötti információcsere

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő, Tóth Tihamér által írt Uniós és magyar versenyjog című könyv célja, hogy a versenyjog egészéről átfogó képet adjon, mind az uniós, mind a magyar, illetve mind a vállalati, mind a tagállami szabályokat felölelve, nagy hangsúlyt fektetve a normatív szabályok mögött meghúzódó közgazdasági, versenypolitikai kérdésekre. Az alábbiakban a könyv versenykorlátozó megállapodásokkal foglalkozó fejezetéből olvashatnak egy részletet a versenytársak közötti információcseréről.

Jellemzői

A mai világban közhely, hogy az információ pénz és hatalom. Nem véletlen, hogy e téren is érdemes a versenytársaknak kartellezni. Az információkartell gyakran része egy klasszikus ár- vagy piacfelosztó kartellnek, de önállóan is megvalósulhat (ebben az esetben leginkább hatáselemzés alapján dönthető el jogszerűsége). Tilos a versenytársak közötti olyan információcsere, amely érzékeny, tipikusan titkos, aktuális adatot érint és alkalmas a piaci szereplők közötti versenyből adódó bizonytalan állapotot mérsékelni. A versenyszabályozás alapvető célja az, hogy a piaci szereplők a saját döntéseiknek megfelelően szabadon és önállóan hozzák meg üzleti döntéseiket. Egy-egy döntés meghozatala kockázatokkal járhat, mivel az egyes piaci szereplők előtt számos, a piac működésére vonatkozó adat nem ismert. Nyilvánvaló, hogy a vállalkozásoknak érdeke az önálló döntésekből és az információhiányból eredő kockázatok csökkentése. A versenytársakkal kapcsolatos információ ugyanakkor a verseny erősödését is szolgálhatja. Olyan típusú megállapodásról vagy összehangolt magatartásról van szó, amelynek versenyre gyakorolt hatása nem egyértelmű. A kérdés megválaszolását itt is bizottsági soft law dokumentum, a 101. cikk horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazásáról szóló közleménye segítheti.[1]

Célzat alapon jogsértő információkartellek

A Bizottság gyakorlata alapján a piaci szereplők árakkal és mennyiségekkel kapcsolatos jövőbeli magatartására vonatkozó egyéni adatok versenytársak közötti cseréjét lehet nagy valószínűséggel versenykorlátozó célú információcserének tekinteni. Az ilyen összejátszásokat a versenyjog szigorúan bünteti, a mentesüléshez szükséges feltételek fennállásának sikeres bizonyítása lényegében kizárt. A holland T-Mobile ügyben a Bíróság kimondta, hogy:

„Versenykorlátozó célúnak minősül a versenytársak közötti információcsere, amennyiben alkalmas arra, hogy megszüntesse a bizonytalanságot az érintett vállalkozások tervezett magatartását, így többek között az érintett vállalkozás által megvalósítandó alkalmazkodás időpontját, mértékét és módszereit illetően, ideértve azt is, ha az alkalmazkodás a közvetítők részére fizetett díj csökkentésére, nem pedig a fogyasztói árakra vonatkozik.” ^[2]

Mesterséges átláthatóság

Gyakran a vállalkozások szövetségei vagy más szervezetek vállalnak fel olyan feladatokat, melyek hozzájárulnak a transzparencia és a piaci ismeretek növeléséhez, és így lehetővé teszik a tagvállalkozások számára, hogy döntéseiket a kereslethez hangolják, csökkentsék költségeiket, és elkerüljék a kockázatos döntéseket. A verseny lényeges eleme a bizonytalanság, a vevők, versenytársak előre ki nem számítható döntései, így a kiszámíthatóságot célzó vagy ilyen hatással járó konkurensek közötti egyeztetések versenykorlátozók lesznek. A Coöperatieve vereniging Suiker Unie UA ügyben[3] hozott bírósági ítélet szerint:

„Az információcsere a 81. cikk (1) bekezdése szerinti versenykorlátozást jelent, amennyiben közvetlen vagy közvetett kapcsolatot jelent a cégek között, és ennek célja vagy hatása az aktuális vagy potenciális versenytársak magatartásának befolyásolása, vagy feléjük az elhatározott vagy tervezett piaci magatartás közlése, így téve a piacot mesterségesen transzparenssé.”

Jogszerű informálás

Nem minden információcsere minősül ugyanakkor versenyellenesnek. Különösen sokszereplős versenypiacon, a nem vállalkozásspecifikus, tehát összesített adatok megismerése, kicserélése még kifejezetten versenyt erősítő jelenségnek is nevezhető.

Megengedettek az olyan megállapodások, amelyek egyedüli célja olyan információk begyűjtése, amelyek szükségesek ahhoz, hogy jövőbeni piaci viselkedésüket szabadon és önállóan meghatározzák. A véleménycsere és a tanácsadás azonban nem eredményezhet konkrét ajánlásokat, a következtetéseket pedig nem szabad olyan formában levonni, hogy az a vállalkozások egy részét összehangolt magatartásra ösztönözze.

Az Európai Bizottság a többször is elismerte a szakmai célú szervezetek információgyűjtő szerepének legitimitását, így például a COBELPA/VNP ügyben[4] is megfogalmazta, hogy a kereskedelmi szövetségek feladata lehet releváns információk begyűjtése és analizálása az eladási és kibocsátási statisztikák elkészítése céljából, feltéve, hogy az az adatok anonimek maradnak és az egyes vállalkozások nem válnak beazonosíthatóvá.

A CEPI-Cartonboard ügyben[5] az európai kartonpapíriparon belüli statisztikai információcsere-rendszer módosítása történt meg egy kartell felgöngyölítését követően, mivel a Bizottság is tudomásul vette, hogy valamilyen szintű adatcsere elengedhetetlen az iparág szereplői között. A rendszert a következő elvek szerint szervezték:

• egyéni adatokat nem cserélnek;
• a statisztikákat nem tárgyalják meg találkozók alkalmával;
• a szétküldött információkat nem kísérik kommentárok, elemzések, megjegyzések, ajánlások;
• a statisztikák nem terjednek ki árakra, termelési előrejelzésekre, kapacitáskihasználtsági mutatókra.

A Bizottság számos módosító javaslatot tett, így például változtak a lebontások, több termékcsoport került egybe, több termelő adatait vonták össze és nagyobb földrajzi területekre vonatkoztak az összesítések.

Hatásteszt

A versenytársak közötti információcsere versenyjogi értékelésének alapjait a Bizottság a UK Agricultural Tractor Registration Exchange ügyben[6] fektette le, ahol az egy koncentrált piacon az összejátszás erősítéséhez vezetett. Az információcsere versenyellenes hatásainak megítélésénél a bizottsági közlemény a piac szerkezetét, továbbá az adatok és az adatcsere jellemzőit tartja vizsgálandónak. Ez utóbbin belül releváns körülmények:

• az adatok jellege, részletezettsége (mire vonatkozik, mennyire stratégiai jellegű, nyilvánosan is megszerezhető-e);
• az adatok egyediek vagy összesítettek-e;
• az adatok „kora” (múltbeli, közelmúltbeli, jövőbeni);
• az információcsere „frekvenciája”, időbeli gyakorisága;
• az érintett piac szereplőinek mekkora hányadát öleli fel.[7]

Az információcserében érintett adatok jellege

A 101. cikk által tiltott információcserének bizalmas, titkos üzleti adatokra kell vonatkoznia. Az olyan információ átadása, amihez a cégjegyzékből vagy más publikus forrásból bárki hozzáférhet, főszabályként nem minősül versenyellenes magatartásnak. Legtipikusabb eset a jelenlegi és különösen a jövőbeni árakra vonatkozó információ átadása. Ez történhet közvetlenül, pontosan meghatározott árlista megadásával, de közvetett módon is úgy, hogy az árképzési tényezőket és árképzési politika jellemzőit hozzák a versenytársak tudomására. Így bizalmasnak kell, hogy minősüljön a költségekre, a kibocsátásra, a forgalmazás vevőnként való eloszlására, a tervezett beruházásokra, piacváltásra vonatkozó információ – ha ezek feltárása üzleti titkot sért. A Bizottság egy határozatában leszögezte, hogy

„(…) a 81. cikk (1) bekezdésével ellentétes az, ha a gyártó versenytársai tudomására hozza árpolitikájának lényegi elemeit, így például az árlistát, az általa alkalmazott engedményeket és üzleti feltételeket, ezek szintjét és változásuk időpontját, valamint az egyes fogyasztóknak biztosított speciális kivételeket.”[8]

A versenyre gyakorolt hatás értékelésekor figyelembe kellett venni, hogy mennyiben lenne más a piac az adatközlés nélkül.

Az adatok kora és az informálás gyakorisága

Az információcsere nyilvánvalóan versenyellenes, ha például jövőbeli áremelési tervekre vonatkozik. Azonban a múltbeli adatok cseréje is bírhat ilyen hatással, ha azok nem minősülnek „történelminek”, különösen, ha a közelmúltbeli adatok cseréjére éveken keresztül, nagy gyakorisággal kerül sor. A piacot egyébként is jól ismerő szakemberek ezen adatsorokból meglehetősen nagy pontossággal meg tudják jósolni a többi piaci szereplő várható viselkedését. Minél gyakrabban kerül sor üzletileg jelentős és egyben érzékeny információk cseréjére, annál nagyobb az esélye a versenykorlátozásnak. Akár azonban egyetlen, versenykorlátozáshoz vezető beszélgetés is elegendő lehet a jogsértéshez: a holland T-Mobile ügyben[9] például egyszeri megbeszélésre került sor a négy piaci szereplő között, és ott is csupán az ügynököknek járó jutalék csökkentése volt a téma, mégis megállapítható volt, ráadásul célzat alapon a jogsértés.

A piac struktúrája

Oligopol piacokon a nagyobb átláthatóság növeli a vállalkozások interdependenciáját, és csökkenti a verseny intenzitását. Abban az esetben, ha a transzparencia csak a gyártók között növekszik, akkor az megfosztja a fogyasztókat a „rejtett verseny” előnyeinek kiaknázásától is. A bizalmas adatok rendszeres cseréje azt a célt szolgálja, de legalábbis azzal a hatással jár, hogy elősegítse a felek piaci stratégiájának koordinálását, a piac magánérdekű működtetését.

Zsírsavak-ügy

Az olein (olajsav) és sztearin gyártást érintő Fatty acid (zsírsavak) ügyben[10] szabott ki bírságot először a Bizottság információcsere miatt. A megállapodást az akkor még négy, a végső döntés időpontjában már csak három legnagyobb gyártó kötötte, akik a termelés kb. 60 %-át adták. Az információcsere keretében a vállalkozások éveken át negyedévente üzleti titoknak számító értékesítési adatokat közöltek Európára vonatkozólag.

Az Unichema képviselője szerint a megállapodás célja a nagyobb piaci változások megfigyelése volt, ugyanis a cég a négy nagy egyikét megvásárolva kapacitásracionalizálást hajtott végre, és nem szerette volna, ha a versenytársak a termelés csökkenését félreértve még nagyobb versenybe kezdenének, még nagyobb részesedésvesztést okozva az Unichemának. A Henkel szerint a hivatalos szakmai szövetségi statisztikák pontosságával kapcsolatosan kételyek merültek fel, így azok ellenőrzésére kötötték a megállapodást.

A Bizottság megállapítása szerint a megállapodás célja és hatása a verseny korlátozása és torzítása volt a közös piacon. Alapvetően nem ellenezhető a statisztikai információk cseréje szakmai szövetségeken keresztül, még akkor sem, ha országonkénti vagy termék szerinti lebontásban van mindaddig, amíg az adatok nem teszik lehetővé az egyes cégek azonosítását. Tilos viszont az egyes cégekre vonatkozó egyéniesített adatok szervezett cseréje, mivel ennek célja vagy hatása a verseny korlátozása. A megállapodás révén a felek azonosítani tudták egymás pozícióit, jövőbeni teljesítményüket, magatartásukat, felszámolva a másik tevékenységéhez fűződő bizonytalanságot. A célként kitűzött piaci stabilizáció csökkentette a felek között a verseny intenzitását, ami a megállapodás hiányában kialakult volna. Ezenfelül a cseréből adódó rendszeres kapcsolat kiváló fóruma volt bármilyen kritikai észrevétel tolmácsolásának a saját piaci részesedés nagyobb változását illetően. További bizonyíték volt a megállapodás versenykorlátozó jellegére, hogy egyéb versenyellenes magatartásokat (ár- vagy kvótarögzítés) elősegítő légkört, feltételeket hozott létre.

A vállalkozások azzal is próbáltak védekezni, hogy csak historikus adatokat cseréltek, amelyek túl általánosak is voltak ahhoz, hogy versenykorlátozó célt lehessen feltételezni a megállapodás mögött. Ezt a Bizottság azzal hárította el, hogy valószínűleg fontosnak tartották a felek a megállapodást, ha a rendszeres információcserét több mint három évig működtették. A megállapodás végrehajtásával a felek egyértelmű jelét adták a piaci stabilizáció iránti elkötelezettségüknek. Az információcserével mesterségesen növelték a transzparenciát egymás között, hiszen megismerték egymás tevékenységét, amire a megállapodás hiányában nem lett volna lehetőségük. Ez elkerülhetetlenül arra vezette őket, hogy mérsékeljék az egymás felé tanúsított versenyzői magatartásukat.

Gipszkartonkartell

1992-ben az angol BPB és a német Knauf felsővezetői találkoztak Londonban. A vállalkozások szerint az egész iparág érdekében állt, hogy megszüntessék az árháborút, és hogy a gyártók egy fenntarthatóbb szinten versengjenek egymással. A két vállalkozás kicserélte a megelőző évi európai eladási mennyiségeikre vonatkozó adatokat, és a későbbiekben is megosztották egymással ezeket. A Bizottság helyszíni vizsgálata során több olyan feljegyzést, határidőnapló-bejegyzést talált, amelyek az érintett vállalkozások nyugat-európai piacokat érintő, adott időszakra vonatkozó eladási mennyiségeit tartalmazták. A Bizottság azt is bizonyítottnak látta, hogy áremeléseik előtt – például golfozás során –megvitatták egymás között a várható lépéseket. Ezt követően legtöbbször hasonló mértékben, néhány napos eltéréssel emeltek árakat. A négy vállalkozás összesen 478 millió euró bírságot volt köteles megfizetni.[11] A Bizottság a több országot érintő, több éven át folyó egyeztetéseket egységes jogsértésnek minősítette, amely hol megállapodás, hol összehangolt magatartás formáját öltötte. Az információcsere kifejezetten versenyellenes célzatú volt, így a versenykorlátozó hatás bizonyítását nem tartotta szükségesnek.

Banán kartell

A banán kartell ügyben[12] az importőrök hetente adtak ki nyilvános közleményt és adták ezen keresztül közvetett formában a fogyasztók és a versenytársak tudomására a márkájukra vonatkozó referenciaáraikat. Ebben az esetben sem az érzékeny árinformáció bizalmas jellegének megszűnése, sem pedig annak széleskörű disztribúciója nem jelentette, hogy a Bizottság értelmezésében az ilyen közvetett (hiszen nem a banán nagykereskedelmi eladásai árait egyeztették), rendszeres információ megosztás ne lett volna alkalmas az összehangolt magatartás megállapítására. A határozat szerint az eljárás alá vont vállalkozások minden héten csütörtök reggel meghatározták a zöld banán referenciaárát, melyről tájékoztatták ügyfeleiket. Az ezt megelőző napon olyan árképzést megelőző kétoldalú megbeszéléseket folytatott egymással a három versenytárs, amelyek során megvitatták a banán árát meghatározó tényezőket, az ártendenciákat, illetve útmutatást adtak a következő hét referenciaáraira. A csütörtöki referenciaár meghatározása után kétoldalú megbeszélések során egymással is megosztották a referenciaáraikat, így lehetővé téve a korábbi megbeszélésekben foglalt döntések ellenőrzését. Mindezzel a Bizottság szerint megvalósult, méghozzá célzat alapon, a verseny korlátozása.

A bírósági szakban a Dole sikertelenül hivatkozott arra, hogy a referenciaárak távol álltak a ténylegesen alkalmazott áraktól, így az nem enyhíthette a piaci bizonytalanságot. A Bíróság emlékeztetett arra, hogy az még nem versenyellenes, ha a versenytársak figyelik egymás döntéseit és igazodnak azokhoz, azonban ez nem jelentheti azt, hogy közvetlenül vagy közvetve felvegyék egymással a kapcsolatot, annak érdekében, hogy befolyásolják a piac működését, a bizonytalanságokat csökkentsék. A versenyellenes cél akkor is megállapítható lehet, ha az nem áll közvetlen kapcsolatban a fogyasztói árakkal, a versenyjog nem csupán a fogyasztók érdekeit, hanem a piac szerkezetét, önmagában a versenyt védi. A Bíróság emlékeztetett arra, hogy az összehangolt magatartás egyik szükséges eleme az egyeztetést követően tanúsított piaci magatartás, valamint az ezek között fennálló okozati kapcsolat.[13] Ellenkező bizonyításig vélelmezni kell azt is, hogy a vállalkozások a kicserélt információkat figyelembe veszik a piaci magatartásuk meghatározása érdekében, így a Bíróság szerint a magatartás akkor is a versenyszabályok hatálya alá tartozik, ha nincs versenyellenes hatása a piacon.[14]

(A részlet szerzője: Tóth Tihamér)

^[1] HL 1992 L 68/19. Az információ cseréről jó áttekintés találhat az OECD anyagaiban is, pl. OECD Roundtables: Information exchange between competitors under competition law. DAF/COMP (2010)37.Lásd még: Fejes Gábor Az információcsere és a közvetítő – avagy régiségek és újdonságok a kartelljog területéről. Versenytükör, 2016/IV. különszám, 4–32. o.

[2] C-8/08. T-Mobile Netherlands BV, KPN Mobile NV, Orange Nederland NV és Vodafone Libertel NV kontra Raad van bestuur van de Nederlandse Mededingingsautoriteit, ítélet, ECLI:EU:C:2009:343.

^[3] C-40-48/73., C-50/73., C-54-56/73., C-111/73, C-113/73. és C-114/73. egyesített ügyek, Coöperatieve Vereniging „Suiker Unie” UA és társai kontra az Európai Közösségek Bizottsága, ítélet, ECLI:EU:C:1975:174, 173–174. pont.

[4] 77/592/EEC: Bizottság 1977. szeptember 8. napján kelt határozata (IV/312-366 – COBELPA/VNP), OJ L 242, 21.9.1977, p. 10–19, 25. pont.

^[5] Lásd a Bizottság 1999-es versenyjelentésének 127–129. oldalát.

^[6] A Bizottság 92/157/EGK határozata, OJ L 68, 13.3.1992,19–33. o.

[7] Iránymutatás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról (2011/C 11/01),142. pont.

^[8] A Bizottság 74/292/EGK  határozata, Case No. IV/400. – Agreements between manufacturers of glass containers IFTRA , OJ L 160., 1974. 06. 17., 1. o.

[9] C-8/08. T-Mobile Netherlands BV, KPN Mobile NV, Orange Nederland NV és Vodafone Libertel NV kontra Raad van bestuur van de Nederlandse Mededingingsautoriteit, ítélet, ECLI:EU:C:2009:343.

^[10] A Bizottság 87/1/EGK  határozata, Case No. IV/31.128. – Fatty Acids, OJ L 3., 1987. 06. 17., 17. o.

^[11] A Bizottság 2002. november 27-i 2005/471/EK  határozata, COMP/E-1/37.152. ügy – Gipszlemezek, HL 166., 2005. 06. 28., 8. o.

[12] COMP/39188 – Bananas; C-286/13 P. Dole Food Company, Inc. és Dole Fresh Fruit Europe, anciennement Dole Germany OHG kontra Európai Bizottság, ítélet, ECLI:EU:C:2015:184.

[13] C-286/13 P. Dole Food Company, Inc. és Dole Fresh Fruit Europe, anciennement Dole Germany OHG kontra Európai Bizottság, ítélet, ECLI:EU:C:2015:184.,126. pont.

[14] C-286/13 P. Dole Food Company, Inc. és Dole Fresh Fruit Europe, anciennement Dole Germany OHG kontra Európai Bizottság, ítélet, ECLI:EU:C:2015:184., 127. pont.

---