Zaklatta a romákat a tiszavasvári önkormányzat

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) megállapította, hogy a Tiszavasvári Önkormányzat megsértette az egyenlő bánásmód követelményét és zaklatta a szegregátumban élő helyi kisebbséget, amikor az önkormányzat munkatársai a Becsület  Légiója egyesülettel együtt tartottak bejárást és ellenőrzést a kisebbség által lakott településrészen.

Egy közérdekű igényérvényesítő fordult az EBH-hoz, azt állítva, hogy a telepbejáráskor az önkormányzat és a Becsület Légiója egyesület zaklatták a telepen élő romákat és velük szemben megsértették az egyenlő bánásmód követelményét.

Az igényérvényesítő előadta, hogy az egyesület vallási céllal jött létre, vezetője Érpatak Község  polgármestere, az  ún.  „érpataki  modell”  megalkotója, aki  magát  társadalmi integrációs szakértőnek tekinti.

Az „érpataki modell” a rendteremtés elvére épül, amely szerint a közösség két csoportra tagolódik: az építőkre és a rombolókra, előbbieket segíteni, utóbbiakat akadályozni kell.

A rombolók elleni fellépés során őket ún. „törvényszembesítési eljárás” alá kell vonni, ami azt jelenti, hogy az élet minden területén meg kell vizsgálni, hogy az adott személy betartja-e a törvényeket. A cél az, hogy a „romboló” megváltozzon, elköltözzön vagy börtönbe kerüljön.

A nyilvánosan elérhető információkból a közérdekű igényérvényesítő számára az körvonalazódott, hogy a gyakorlatban az „érpataki modell” egy szabadságjogokat tiszteletben nem tartó rendszer, mely a polgármester utasításaival egyet nem értő, rombolónak tekintett személyek számára feljelentéseket, razziákat, gyermekeik családból történő kiemelését, a segélyek, a közmunka lehetőségének megvonását, zaklatást, megalázást jelent.

A kérelemhez csatolt, az önkormányzat és az egyesület között egy év határozott időtartamra kötött együttműködési  megállapodás szerint  az  alapjogok  érvényesülése,  az  önkormányzati feladatellátás hatékonyabbá tétele, a helyi társadalmi integrációs folyamatok fokozása, a békés magyar-cigány együttélés, a  gyermekvédelmi  jelzőrendszer  működtetése,  a  rendészet, rendteremtés, közrendvédelem és bűnmegelőzés, a hulladékgazdálkodás, a környezetvédelem, a közvagyon megóvásával kapcsolatos feladatok hatékonyabbá tétele, illetve ezek érdekében az illetékes  állami  és  önkormányzati  szervek,  a civil szervezetek közötti információáramlás és együttműködés fokozása érdekében szakértői és tanácsadói feladatok ellátását vállalja az egyesület az önkormányzat illetékességi területén.

A közérdekű igényérvényesítő arra következtetett, hogy az önkormányzat és az egyesület közötti „együttműködés célja az érpataki modell implementálása, a mélyszegénységben élő roma lakosok zaklatása, megfélemlítése folyamatos razziázással, ellenőrzéssel, feljelentések, hatósági bejelentések tételével”.

A más településeken készített videófelvételekből a közérdekű igényérvényesítő álláspontja szerint megállapítható, hogy az egyesület tevékenysége során emberi méltóságukban sérti azokat a szociálisan halmozottan hátrányos helyzetű, többnyire roma származású embereket, akikkel akcióik során kommunikálnak, rájuk hívják a rendőrséget vagy a gyámhatóságot, és közben kamerával veszik őket, életvitelükre megszégyenítő megjegyzéseket téve.

A közérdekű igényérvényesítő szerint a megállapodás hatásának volt betudható, hogy a megállapodás megkötését követő napon a Tiszavasváriban „pánik tört ki az egyik cigánytelepen”, a roma szülők tömegesen vették ki gyermekeiket az óvodából, iskolából, ugyanis ismerték az érpataki modell gyermekvédelmi rendszerét, azt, hogy Érpatakon kimagasló a gyermekek családból kiemelésének aránya, és joggal tartottak attól, hogy gyermeküket elszakítja tőlük a gyámhatóság.

Az EBH által meghallgatott tanúk elmondták, hogy a Becsület Légiója egyesület emberei egy kisbusszal, valamint több más személygépkocsival nappal és éjszaka is járták a város két, főként romák lakta szegregátumát, ott áramlopásokat jelentettek be, illetve ellenőrizték, hogy az áramlopásokat az érintettek megszüntették-e, miközben tevékenységüket folyamatosan kamerával rögzítették.

A hatóság tárgyalást tűzött ki, melyre idézte az ügyfeleket, valamint Tanú1-et tanúként. A tárgyaláson az eljárás alá vont önkormányzat képviselője nem jelent meg.

Tanú1 vallomásában elmondta, hogy 2016 márciusában vagy áprilisában munkából hazafelé menet látta, amint idegen autók parkoltak nem messze a házától.  Az ott lévőktől megkérdezte, hogy kit keresnek, mire azok kamerákkal kezdték őt venni.

Aznap este 10.30 körül, miután a család már nyugovóra tért, négy-öt autó jelent meg a házuk előtt, és az érkezők bevilágítottak az ablakon.

Tanú1-nek ezek az emberek, akik magukat nem igazolták, azt mondták, hogy azért jöttek, mert lopja az áramot, és fel lesz jelentve. Bementek a portára is, mivel ekkor még nem volt a ház előtt kerítés, és Tanú1 tiltakozása ellenére kameráztak. A történtekről készült felvétel később felkerült az internetre.

Tanú1-et ért incidens előtt kb. három héttel egy másik családnál jelentek meg –ahogy a tanú fogalmazott –az „érpatakiak”a Kodály Zoltán utcában, ahol rendőrök helyszíneltek áramlopás miatt.  Jelen volt az esetnél Alpolgármester1 alpolgármester is. Az „érpatakiak”, és maga kérelmező is bement a család házába, mivel ismerőse van a család tagjai között. Jelenlétüket B. B.és A.A.Tanú1 szerint azzal indokolta, hogy az áramlopás, a drogozás és az uzsorázás megszüntetése miatt jöttek.

Egy másik konkrét esetről is tudomása volt Tanú1-nek, ekkor egy C. nevű személyhez kopogtak be idegenek, áramlopás miatt kihívták a rendőrséget, figyelték a portát. Ezen személyek között a tanú szerint ott volt B.B. is. Tanú1 elmondása szerint másokkal is történt olyan, hogy az éjjel megjelenő idegenek bekopogtattak a házba, további konkrét személyeket azonban nem nevezett meg.

Az eljárás alá vont önkormányzatot képviselő polgármester először a hatósághoz 2016. június 6. napján érkezett beadványában fejtette ki álláspontját az ügyben. Ebben előadta, hogy a 2016. február 15. napján létrejött megállapodást a képviselő-testület 2016. április 14. napján „hatályon kívül helyezte”, majd ugyanezen a napon, minimális módosítást követően a megállapodást ismételten megkötötték. Előadta, hogy a megállapodás hírére több személy jelent meg a Városháza előtt, ott azonban tájékoztatta őket arról, hogy sem az egyesület, sem az önkormányzat nem rendelkezik hatáskörrel a gyermekek családból való kiemelésére, ilyen rendelkezést a megállapodás sem tartalmaz. Kijelentette, hogy a megállapodás nem a közérdekű igényérvényesítő által ismert érpataki modellre, hanem a www.erpatak.hu honlapon szereplő érpataki modellre épül. Az egyesület Tiszavasváriban „komplex integrációs tevékenységet” végez, hatósági jogkört nem gyakorol. A településen tartott helyszíni bejárásokon nemcsak az egyesület, hanem a polgármester és az önkormányzat képviselői is részt vettek. Ezek a bejárások nem akciószerűek és nem járőrözések voltak, céljuk a „diagnózis felvétele”, kapcsolatépítés, segítő beszélgetés volt a helyiekkel, általános együttélési és társadalmi normák elmagyarázása, bemutatása, illetve annak kiderítése, hogy az érintettek milyen segítséget kérnek. Nem volt cél a bűncselekmények felfedezése, ugyanakkor az esetleges szabálysértéseket, bűncselekményeket jelezték a résztvevők az illetékes hatóságnál. Az eljárás alá vont álláspontja szerint a terepbejárást végzők szembesültek a támadó, megszégyenítő, megalázó környezettel, amit megszüntettek. Az eljárás alá vont egyes roma vezetők rögzített nyilatkozataival kívánta bizonyítani, hogy a roma lakosság nem fél. Visszautasította, hogy a megállapodás alapján végzett tevékenység a roma lakosság ellen irányult volna, az az egész településre vonatkozott. Példaként említette, hogy az üdülőtelepre is kilátogattak, hogy az ottani állapotokat feltérképezzék.

A megállapodás polgármesteri előterjesztésére hivatkozva az eljárás alá vont a megállapodáscéljaként a roma nemzetiséghez tartozók életkörülményeinek, társadalmi helyzetének javítását és társadalmi integrációját jelölte meg. Előadta, hogy „a megállapodás egyszerű tanácsadási szerződés”, és az egyesület megfigyelő, közreműködő, tanácsadói státuszban van jelen a Tiszavasváriban. Az ún. érpataki modellel való kapcsolatot akként írta le, hogy az egyesület az érpataki modell kapcsán szerzett tapasztalatai alapján végzi közreműködői tevékenységét, a képviselő-testület azonban nem döntött az érpataki modell, vagy hasonló tartalmú program elfogadásáról.

Az eljárás alá vont nyilatkozata szerint az egyesületnek megállapodás alapján végzett tevékenysége a gyermekvédelem területére a gyermekvédelmi jelzőrendszer problémáival összefüggésben terjedt ki, mely tevékenység az illegális áramlopások bejelentésében, a hulladékkal szennyezett területek rendbetételében, segítő, informatív jellegű, békés bejárások tartásában nyilvánult meg. Kiemelte, hogy a jogellenesen elhelyezett hulladék miatt bírság is kiszabható, ezzel szemben az önkormányzat a lakók közreműködésével gondoskodott az érintett terület megtisztításáról.

Mindezek alapján az eljárás alá vont úgy vélte, hogy a megállapodás megkötése, annak kommunikációja, és annak kapcsán az önkormányzat által szervezett, a polgármester, illetve az önkormányzati képviselők által tartott, nagyrészt sajtónyilvánosság előtt zajlóbejárások nem valósítottak megzaklatást, nem sértették az emberi méltóságot.

Az önkormányzat azt is előadta, hogy a megállapodás megkötése nem teszi felelőssé az önkormányzatot az egyesület tagjainak, aktivistáinak megnyilvánulásáért, magatartásáért.

A fentiek alapján a hatóság álláspontja szerint nem fér kétség ahhoz, hogy az önkormányzat és az egyesület együttműködési megállapodása –mind eredeti, mind pedig módosított formájában –, illetve az annak alapján és azzal összefüggésben végzett tevékenység kifejezetten Tiszavasvári szegregátumait, az ott élő cigány lakosságot célozta, így közvetlen összefüggésben volt az érintetteknek az Ebktv.-ben felsorolt több védett tulajdonságát is magában foglaló élethelyzetével

Tekintettel arra, hogy az Ebktv. szerinti zaklatás fogalmi eleme az emberi méltóságot sértő magatartás, a hatóság vizsgálatának központi részét képezte a tényállás feltárása annak vonatkozásában, hogy ilyen magatartás megállapítható volt-e a megállapodással összefüggésben.

Az EBH szerint a feltárt tényállásból egyértelműen kirajzolódik az a szegregátumban élők emberi méltóságátsértő tevékenység, amely a megállapodás alapján zajlott.

A szegregátum lakóinak rendszeresen azzal kellett szembesülniük, hogy lakóingatlanaik környezetében kérdéseket szegeznek nekik, kioktatják, életmódjukról, illetve arról faggatják őket, hogy egyes szabályokat ismernek-e, azokat betartják-e, munkájukat miként végzik, éjszakai nyugalmukban megzavarják, miközben képmásukat és hangjukat a tiltakozásuk ellenére is rögzítik, nyilvánosságra hozzák.

A hatóság álláspontja szerint az ilyen eljárás már önmagában nagymértékben sérti az emberi méltóságot, amit súlyosbít, ha azt a helyi hatalom képviselőinek támogatása mellett csoportosan megjelenő idegenek, illetve a lakosok által kifogásolt személyek végzik.

Az ilyenfajta „jelenlét” a szegregátum lakóinak életében, továbbá nyomorúságos körülményeiknek bemutatása oly módon, hogy azokkal kapcsolatosan folyamatosan saját felelősségüket, önhibájukat hangsúlyozzák, alkalmas velük szemben megszégyenítő, megalázó, ellenséges környezet kialakítására.

Mindezek mellett – különösen az éjszakai ellenőrzések-félelmet is keltettek az érintettekben, amit nem cáfol az sem, hogy az eljárás alá vont által javasolt tanúk ezt a félelmet nem érzékelték.

Az, hogy a történteket a szegregátum közösségének tagjai nem azonos módon értékelték, illetve abban nem mindannyian voltak érintettek, és amint azt egyébként a közérdekű igényérvényesítő is hangsúlyozta, maga a roma közösség is megosztott volt a kérdésben, nem csökkenti a fentiekben leírt magatartás emberi méltóságot sértő jellegét, és nem zárja ki személyek nagyobb csoportjával szemben a zaklató környezet kialakulását védett tulajdonságaikkal összefüggésben (társadalmi származás, vagyoni helyzet, nemzetiséghez tartozás).

Az EBH szerint a megállapodás megkötésének idején az önkormányzatnak már pontosan tudnia kellett, hogy az együttműködés milyen konkrét tevékenységgel fog járni, és hogy ennek része lesz a fent leírt, az emberi méltóságot sértő magatartás, amit az ellenőrzések, bejárások alkalmával az önkormányzat egyes képviselői a jelenlétükkel is támogattak.

Ezek alapján nem foghat helyt az eljárás vont azon érvelése, hogy az egyesülethez tartozó személyek, Tiszavasvári szegregátumaiban végzett, a fentiekben leírt tevékenységéért a megállapodást követően ne lenne felelős az önkormányzat. A megállapodást követően alappal az eljárás alá vont nem hivatkozhat arra, hogy a hatóság által vizsgált körben nevezettek magánszemélyként, az önkormányzattól függetlenül tevékenykedtek a településen.

Az EBH tehát összességében azt állapította meg, hogy a megállapodás és annak alkalmazása révén Tiszavasvári szegregátumaiban élő roma lakosságot az eljárás alá vont önkormányzat részéről zaklatás érte, amikor az egyesület, illetve részben az önkormányzat képviselőinek részvételével bejárások, ellenőrzések zajlottak a szegregátumok területén.

Ez a rendszeres jelenlét, a lakók kamerák előtt történő kioktatása, számonkérése, életvitelükről való kikérdezése, illetve mindennek a nyilvánosság felé történő prezentálása sértette a szegregátumban élők emberi méltóságát, alkalmas volt velük szemben megalázó és megszégyenítő, illetve ellenséges és megfélemlítő környezet kialakítására társadalmi származásukkal, vagyoni helyzetükkel, illetve a romanemzetiséghez tartozásukkal összefüggésben.

Ez a környezet a tanúvallomások alapján ki is alakult, ugyanakkor az eljárás jellegére tekintettel az ilyen környezet kialakulásának személyek nagyobb csoportját érintő közvetlen veszélye is elegendő a jogsértés megállapításához.

A hatóság hangsúlyozza, hogy önmagában sem a közterületen tartózkodás, sem az áramlopások, illetve más szabálysértések bejelentése, a hatóságok tájékoztatása nem tekinthető zaklató magatartásnak, itt azonban nem egyszerűen erről volt szó.

Mindezen tevékenységek volumene, együttes, összehangolt kifejtése révén a szegregátumok lakossága egy akciószerű, életvitelük több területére is kiterjedő, nyilvános ellenőrzésnek volt kitéve az egyesület részéről, ezt az önkormányzat kifejezetten támogatta, egyes képviselők abban részt is vettek.

A jogsértés miatt az EBH 300.000,- forint bírságot szabott ki az önkormányzatra.

(egyenlobanasmod.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Teljességi záradék és joglemondás
2019. augusztus 16.

Teljességi záradék és joglemondás

A teljességi záradékban az összes szerződő fél azon szándékát kell kifejezésre juttatni, hogy az írásba foglalt szerződésen kívül semmilyen egyéb nyilatkozat, kötelezettségvállalás nem képezi a szerződés tárgyát, még akkor sem, ha arra korábban konszenzus jött létre. Nem lehetséges csak egy kiragadott feltételre „teljesítési szerződés” kötése, de a megtett nyilatkozat a tartalma alapján még tartalmazhat joglemondást – a Kúria eseti döntése.

Közbeszerzési Jog online – A közösség szolgálatában
2019. augusztus 15.

Közbeszerzési Jog online – A közösség szolgálatában

A Közbeszerzési Jog online (KJO) kéthavonta megjelenő szakfolyóirat a közbeszerzés iránt érdeklődőket és a szakmai közösséget kívánja segíteni tudományos igényességgel, egyben kifejezetten a gyakorlat igényeire figyelemmel. A szakfolyóirat célja, hogy a tág értelemben vett közbeszerzés és határterületeinek izgalmas kérdéseit, a közbeszerzési törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazása során felmerülő problémákat és lehetséges megoldásukat, a joggyakorlat fejlődését egyaránt bemutassa európai, illetve nemzetközi kitekintéssel. A periodika rovatai – tanulmányokkal, jogesetelemzésekkel, valamint az előző két hónap döntvényeivel és egyéb aktualitásokkal – ezt a célt szolgálják. Interjú az online szakfolyóirat főszerkesztőjével, dr. Németh Anitával.

A Kúria kiadmányozási jogsértésekről vallott felfogásának újragondolása döntési jogkör és felhatalmazás hiányában IV. rész
2019. augusztus 15.

A Kúria kiadmányozási jogsértésekről vallott felfogásának újragondolása döntési jogkör és felhatalmazás hiányában IV. rész

Az elmúlt időszakban a Kúria és az alsóbb bíróságok jelentős számú esetben semmisítettek meg közigazgatási határozatokat – jellemzően a Nemzeti Adó- és Vámhivatal döntéseit –, azon oknál fogva, hogy azok kiadmányozása nem volt szabályszerű. A kiadmányozás és a semmisség összefüggéseinek megítélése körüli bizonytalanságok, továbbá az ügyek száma és hordereje vezetett végül a Kúria 1/2019. számú Közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozatához.

A Kúria kiadmányozási jogsértésekről vallott felfogásának újragondolása döntési jogkör és felhatalmazás hiányában III. rész
2019. augusztus 13.

A Kúria kiadmányozási jogsértésekről vallott felfogásának újragondolása döntési jogkör és felhatalmazás hiányában III. rész

Az elmúlt időszakban a Kúria és az alsóbb bíróságok jelentős számú esetben semmisítettek meg közigazgatási határozatokat – jellemzően a Nemzeti Adó- és Vámhivatal döntéseit –, azon oknál fogva, hogy azok kiadmányozása nem volt szabályszerű. A kiadmányozás és a semmisség összefüggéseinek megítélése körüli bizonytalanságok, továbbá az ügyek száma és hordereje vezetett végül a Kúria 1/2019. számú Közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozatához.