Zsarolás vagy önbíráskodás?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A zsarolás és az önbíráskodás bűntettének elkövetési magatartásai azonosak, a két bűncselekmény az eltérő célzat alapján határolható el egymástól. A zsarolás célzata a jogtalan haszonszerzés, az önbíráskodásé pedig jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítése – a Kúria eseti döntése.


A tényállás

A városi bíróság a terheltet bűnösnek találta zsarolás bűntettében. A terhelt egy rossz áron történt értékesítés miatt neheztelt a sértettre, őt okolva a sikertelen üzletért. A másodfokon eljáró törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

 

A felülvizsgálati indítvány tartalma

A terhelt védője a felülvizsgálati indítványban a megtámadott ítéletek hatályon kívül helyezését, a terhelt felmentését, illetve büntetésének lényeges enyhítését kérte, mivel álláspontja szerint az eljárt bíróságok a bizonyítékok téves értékelése alapján anyagi jogot sértő, téves minősítésre jutottak, sőt indokolási kötelezettségüknek sem tettek megfelelően eleget. Érvelése alapján a terhelt cselekménye legfeljebb önbíráskodás bűntettének minősülhetne. Ráadásul hangsúlyozta, hogy a terhelt büntethetősége időközben már el is évült.

A Kúria megállapításai

A Kúria hangsúlyozta, hogy hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés akkor valósul csak meg, ha a bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve intézkedés alkalmazása tekintetében az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tesz eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Meglátása szerint az eljárt bíróságok ezzel kapcsolatban maradéktalanul teljesítették kötelezettségüket, így a megtámadott határozatok nem minősíthetők a felülbírálatra alkalmatlannak.

Az elévüléssel kapcsolatban a Kúria értelmezte az elfogatóparancsoknak az elévülés félbeszakítására gyakorolt hatását. Az ügyben két elfogatóparancs is kibocsátásra került. Az ügyészi elfogatóparancs olyan körözést elrendelő határozat volt, amely a terhelt felkutatását célozta (irányulhat bármely más állam területére is), a bíróság által a kiadatási eljárásban, nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény alapján kibocsátott második elfogatóparancs célja az ott meghatározott államban tartózkodó terhelt kiadatása volt. Az ügyész által kibocsátott elfogatóparancshoz hasonlóan a bíróság által kiadatási eljárásban kibocsátott elfogatóparancs is félbeszakítja az elévülést, hiszen ezzel a bíróság a terhelt ellen olyan intézkedést tesz, amelyre korábban az eljárás során nem került sor, és amely az ügy érdemi előbbre vitelét célozza. Ezek alapján a Kúria a terhelt cselekményeinek büntethetőségét nem találta évültnek.

A Kúria vizsgálta a felülvizsgálati indítvány azon kifogását, amely szerint jogtalanul került sor a haszonszerzési célzat megállapítására, hiszen a vallomásokból ettől eltérő következtetésre lehet jutni, a bűncselekmény pedig jogtalan haszonszerzési célzat hiányában nem minősíthető zsarolásnak. Ezzel kapcsolatban részletesen kitért a zsarolás és az önbíráskodás közötti elhatárolás kérdésére. A régi Btk. alapján a zsarolás bűntettét az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel kárt okoz. A bűncselekmény elkövetési magatartása azonos az önbíráskodáséval. Mindkét esetben a sértettnek erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával vagyoni kár előidézésére objektíve alkalmas cselekvés megtételére vagy meg nem tételére, illetve eltűrésére kényszerítése. A két bűncselekmény az eltérő célzat alapján határolható el egymástól.

A Kúria a jogos igény kategóriába azt a jogilag elismert és perben érvényesíthető igényt sorolta, amelynek teljesítését az elkövető – kihagyva a törvényes utat – meg nem engedett módon maga kényszeríti ki. Jogosnak vélt igénynek pedig azt, melynek jogi megalapozottsága vitatott vagy csupán az elkövető megítélése szerint áll fenn, valamint azt az igényt, melynek önkéntes teljesítését a törvény nem tiltja ugyan, de annak érvényesítéséhez peres utat nem biztosít. Ezekkel szemben jogtalan haszonról van akkor szó, ha a követelés alapjául szolgáló jogviszony teljes egészében hiányzik.

A Kúria úgy ítélte meg, hogy a tényállás szerint a terheltnek sem jogos, sem jogosnak vélt követelése nem volt megállapítható, pusztán a nem megfelelő értékesítés és elmaradt haszon miatti „bosszú” motiválta a cselekmény végrehajtásánál, így nem vonható le olyan következtetés, hogy a terheltnek az igény tekintetében lett volna bármilyen tényeken nyugvó jogcíme, vagy alapja. A terhelt jogilag nem érvényesíthető követeléssel lépett fel a sértettel szemben, a célzat egyértelműen jogtalan haszonszerzésre irányult, ezért a zsarolás bűncselekménye tényállásszerűen megvalósult. Mindezek alapján a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. I. 308/2013.) a Kúriai Döntések 2014/9. számában B.13. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2022. augusztus 16.

Hitelfedezet elvonásának büntetőjogi és polgári jogi következménye

A tartozás fedezetének elvonása egyszerre értékelendő büntetőjogi és polgári jogi szempontból. A tartozás fedezetének elvonása egy sajátos, szerződési fegyelmet erősítő bűncselekmény, amelynek lényege a tartozás fedezeteként lekötött vagyon elsikkasztásának büntetéssel fenyegetése. Sajátos abban az értelemben, hogy a tettes a saját vagyontárgyát sikkasztja el, amellyel megakadályozza, hogy a hitelező a korábban megalapított biztosítékból kielégítést keressen. A jelen tanulmány hitelezői nézőpontból vizsgálja a tartozás fedezetének elvonása bűncselekményét, valamint a fedezetelvonó szerződés polgári jogi szankcióját. Dr. Tóth Áron LL. M., a CMS Hungary ügyvédjelöltjének írása.