Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az EJEB megállapította, hogy a bíró ugyan szabálysértést követett el, amikor nem hozott időben ítéletet, de a fegyelmi büntetése összefüggésben volt a bírósági vezetők kinevezése és a bírósági ügyelosztás kapcsán megfogalmazott kritikai véleményével is.
Az alapügy
A kérelmező, egy bolgár bíró, aki 1999 óta tölti be a tisztséget és a tényállás idején a szófiai városi bíróság büntető csoportjában dolgozott.
2009 októberében a kérelmezőt a bírák fő szakmai szövetségének, Bolgár Bírói Szövetségének (BUJ), elnökévé választották. Ebben a minőségében számos alkalommal tett nyilvános nyilatkozatokat bírálta a Legfőbb Bírói Tanács (SJC) döntéseit, különösen bizonyos bírósági elnöki kinevezések kapcsán, valamint a kormány igazságügyi politikáját is.
2009 utolsó hónapjaiban, majd 2010 -ben a BUJ elnökének közvetítésével több nyilvános nyilatkozatot tett elítélve az akkori belügyminiszter sajtóban tett kijelentéseit.
2010. szeptember 14 -én a szófiai fellebbviteli bíróság elnöke küldött egy listát az SJC vizsgálójának, amely azokat a folyamatban lévő ügyeket tartalmazta, amelyekben már ítéletet hoztak, de azokat a kihirdetésük után három hónappal még nem közölték a felekkel, amely akadályozta őket abban, hogy fellebbeznek.
Az SJC főfelügyelője elrendelte a bűnügyi ügyelosztás ellenőrzését a Szófiai Városi Bíróságon. 2010 novemberében a BUJ nyilvánosan bírálta a kinevezési eljárást, amely alapján a legfelsőbb közigazgatási bíróság új elnökét, G. K. -t nevezeték ki.
2011 júniusában, a szófiai városi bíróság elnökének kinevezési eljárása során, a kérelmező és sok más bíró ellenezte V.Y., ismert bíró kinevezését, aki a belügyminiszter közeli barátja, és kifejezték, hogy a másik jelöltet támogatják.
2011. július 26 -án az SJC főfelügyelője javaslatot nyújtott be az SJC -nek fegyelmi eljárás megindítására azon bírák ellen, akik jelentős ügyhátralékot halmoztak fel.
A fegyelmi bizottság feltárta, hogy a kérelmező 57 ügyben késlekedett a bírósági határozatok meghozatalával vagy az indokolással, amely az igazságszolgáltatási törvényben foglalt „határidők szisztematikus be nem tartásának” minősült. A testület azt javasolta, hogy az SJC fegyelmi büntetésként rendelje el a kérelmező fizetésének 15% -os csökkentését két év időtartamra. 2012. január 19 -én a SJC 18 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett, elfogadta a javaslatot.
A kérelmező a Legfelsőbb Közigazgatási Bírósághoz fordult az SJC döntésével szemben. A kérelmező fellebbezett az SJC azon döntése ellen, hogy fegyelmi büntetésként csökkentsék a fizetését, amelyet elsőfokon megvizsgálva a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság három bíróból álló tanácsa úgy döntött, hogy hatályon kívül helyezi az SJC döntését. Az SJC fellebbezett a döntéssel szemben és a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság öt bíróból álló fellebbviteli tanácsa hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és elutasította a fellebbezést. A két évre szóló 15% -os fizetéscsökkentés jogerőre emelkedett.
A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság miután megállapította, hogy a kérelmező három ügyben felelős volt a jelentős késésekért és hogy utasításokat adott a hibás adatok bevitelére a bíróság elektronikus nyilvántartásába, a fegyelmi tanács azt javasolta, hogy az SJC a lehető legsúlyosabb fegyelmi szankciót szabja ki a kérelmezővel szemben, vagyis bocsássák el őt az állásából.
A kérelmező a Legfelsőbb Közigazgatási Bírósághoz fordult, hogy helyezze hatályon kívül ezt a határozatot. A kérelmező, az SJC elbocsátását elrendelő határozata elleni fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a SJC pártatlansága sérült és a határozat összeegyeztethetetlen az anyagi és eljárási joggal, valamint a törvény céljával. A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság elutasította ezt a fellebbezést. A kérelmező ismét fellebbezett. 2013. július 16 -i ítéletével a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság öt bíróból álló tanácsa, kijelentette, hogy a kérelmezőt jogszerűen vonták felelősségre a jelzett késésekért. A kérelmezőt végül 2013. július 18-án helyezték vissza hivatalába.
A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság előterjesztését követően a fegyelmi tanács azt javasolta, hogy az SJC 25% -os fizetéscsökkentést szabjon ki a kérelmezőre két évre. Az SJC a kérelmezőt kétéves időszakra alacsonyabb szintű bíróságra való áthelyezéssel büntette (Szófiai Kerületi Bíróság).
A kérelmező a Legfelsőbb Közigazgatási Bírósághoz fordult e határozat hatályon kívül helyezése miatt a szankció végrehajtásának felfüggesztését kérte, és azt állította, hogy a közérdek azt kívánja, hogy befejezhesse a függőben lévő ügyeit. A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság három bíróból álló tanácsa megvizsgálta a határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet, és részben engedélyezte azt. A tanács úgy ítélte meg, hogy a lefokozás megfelelő szankciónak minősül, de annak időtartamát egy évre kell csökkenteni. Az felperes és az SJC eltérő okból fellebbeztek a döntéssel szemben. A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság elutasította a felperes fellebbezését, és helybenhagyta a kétéves időtartamot.
Az EJEB döntése
Ami a kérelmező által, az ügyek elosztási rendszerével kapcsolatosan, megfogalmazott bírálatot illeti, különösen azt, hogy az előadó bírót nevezték ki véletlenszerűen, a tanács többi tagját azonban nem az EJEB rámutatott arra, hogy az ügyek bíróságon belüli elosztásának szabályozása az adott tagállam mérlegelési jogkörébe tartozik és a kérelmező nem nyújtott be olyan bizonyítékokat, amellyel arra utalnak, hogy ügyében ítélkező bírák nem voltak pártatlanok.
Az EJEB megállapította, hogy a legfőbb közigazgatási bíróság függetlensége vagy pártatlansága nem sérült, ezért nem állapította meg a 6. cikk megsértését.
Az EJEB ugyanakkor nem hagyta figyelmen kívül, hogy a szankciókat formálisan a szakmai kötelezettség súlyos megsértése miatt szabták ki a kérelmezővel szemben, de az EJEB szerint
a kérelmező ellen indított eljárást nyilvános nyilatkozataival kapcsolták össze.
Az eljárásoknak és szankcióknak visszatartó hatása lehetett a felperes véleménynyilvánítási szabadságának gyakorlására, amely egyúttal korlátozta az igazságszolgáltatás minden tagjának véleménynyilvánítási szabadságát.
Az elbocsátás hatályon kívül helyezésére vonatkozó végzés egy évig alkalmazták, amely alatt a kérelmezőt felmentették hivatalából.
Az EJEB figyelembe vette hogy az SJC által elrendelt elbocsátás és e szankció azonnali végrehajtása megtörtént, amely vitathatatlanul bénító hatással volt a kérelmezőre és más bírákra is, elrettentve őket attól, hogy kritikai véleményt fogalmazzanak meg az SJCS tevékenységéről, vagy általánosabban a bíróságok függetlenségéről.
Az EJEB szerint úgy ítélte meg, hogy a hazai hatóságok és bíróságok nem indokolták megfelelően, hogy a fegyelmi eljárás és a kérelmezővel szemben kiszabott szankciók szükségesek és arányosak voltak-e a jogszerű célokkal.
Figyelembe véve a véleménynyilvánítás szabadságának alapvető fontosságát a közérdekű kérdésekben mint például az igazságszolgáltatás működése vagy a bírói függetlenség védelmének szükségessége, az EJEB arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező elleni fegyelmi eljárás és a vele szemben kiszabott szankciók beavatkozást jelentettek a kérelmező a szólásszabadsághoz való jogának gyakorlásába, amely nem volt „szükséges egy demokratikus társadalomban” a kitűzött legitim célok elérése érdekében
Az Egyezmény 10. cikkét azonban nem úgy kell értelmezni, hogy az kizárja a bíró ellen indítható eljárás lehetőségét a szakmai kötelességének megszegése esetén, amely a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlásából ered, feltéve, hogy az ilyen fellépés nem jelent megtorlást a véleménynyilvánítás alapvető jogának gyakorlása miatt. A jelen ügyben a Bíróság megállapította az Egyezmény 10. cikkének megsértését.
