Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap finanszírozási kérdései
Az alábbi cikk egy konkrét mezőgazdasági támogatási kérelem ügyében született uniós bírósági ítéletet mutat be.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A magyar bíróságok döntésüket azzal indokolták, hogy a Franciaországba való visszaszállítás esetén egy olyan személy gondozná a gyermeket, akit nem ismer, olyan helyen, amely idegen a gyermek számára, és csak nagyon keveset találkozhatna az édesanyjával, aki eddig nevelte.
Az alapügy
Egy francia állampolgárságú férfi fordult 2016 februárjában az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB), mert a magyar hatóságok nem tették lehetővé, hogy fia visszatérjen Franciaországba. A kérelmező szerint ezzel Magyarország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezménye (Egyezmény) 8. cikkében garantált magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát.
[multibox]
A kérelmező 2003-ban élettársi kapcsolatot létesített egy magyar nővel, aki kiköltözött hozzá Franciaországba. 2013 októberében a párnak közös fia született.
Ezt követően az magyar nő erőszak miatt jelentette fel a francia férfit, és azzal vádolta, hogy többször agresszív volt vele és közös gyermekükkel szemben, ezért veszélyben érzi a biztonságukat.
A nő 2014. januárjában a kérelmező előzetes beleegyezése nélkül Magyarországra utazott a fiával és azóta is a szüleivel él Szombathelyen.
A kérelmező nem nyugodott bele gyermeke jogellenes elvitelébe, ezért védelembe vétel iránti kérelmet terjesztett elő a Szombathelyi Járásbíróságon.
A magyar eljárással párhuzamosan Franciaországban is megindította a gyermek jogellenes külföldre vitele miatti eljárást. A Thonon-Les-Bains-i bíróság 2014 márciusában megállapította, hogy a gyermeket az édesanyja jogellenesen vitte külföldre és a francia édesapánál helyezte el, illetve kizárólagos felügyeleti jogot is ítélt számára. A bíróság egyidejűleg elrendelte a döntés előzetes végrehajtását. A magyar nő fellebbezett az döntéssel szemben, ezért a fellebbezést elbíráló bíróság felügyelet melletti láthatási jogot biztosított a számára, amelyet minden második vasárnap délután 2 és délután 4 óra között gyakorolhatott, illetve visszaállította a szülők közös felügyeleti jogát. A Brüsszel II. rendelet alapján a másodfokú bíróság 2015 januárjában végrehajtási záradékkal látta el döntését.
A harmadfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság végül megsemmisítette a másodfokú határozatot és a Felülvizsgálati Bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A francia eljárással együtt az édesapa Magyarországon is mindent megtett gyermeke láthatása érdekében.
2014 decemberében a kérelmező a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelérnek Polgári Jogi vonatkozásairól szóló hágai egyezmény (Hágai Egyezmény) és a Brüsszel II. rendelet alapján kérte a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól (PKKB) a gyermek Franciaországba való visszaszállításának elrendelését. A kérelmező tájékoztatta a bíróságot, hogy élettársa jogellenesen, az ő hozzájárulása nélkül változtatta meg gyermek lakóhelyét.
A PKKB végül 2015 februárjában elutasította a francia édesapa kérelmét. A Hágai Egyezmény alapján ugyan megállapította, hogy az édesanya jogellenesen vitte el a gyermeket Franciaországból, azonban álláspontja szerint a gyermeknek szüksége van az édesanyjára, mivel még mindig anyatejen él. A gyermek számára káros lehet, ha édesanyját csak minden második vasárnap két órát láthatja. Mivel az édesapa minden nap reggel 7-től este 10 óráig dolgozik, így a PKKB szerint nehezen tudná megoldani a gyermek felügyeletét, illetve a gyermek és az édesanya közötti kapcsolattartást is nehézkesen lehetne teljesíteni. Azt is a kérelmező terhére értékelte, hogy csak a gyermek jogellenes külföldre vitele után egy évvel kérelmezte a bíróságnál a gyermek visszavitelét, annak ellenére, hogy azóta már többször járt Magyarországon, de nem próbált meg gyermekével kapcsolatba lépni.
A fellebbezés során eljárt Fővárosi Törvényszék helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
Az édesapa felülvizsgálati eljárást kezdeményezett a Kúriánál. Álláspontja szerint a Hágai Egyezmény Fővárosi Törvényszék által hivatkozott rendelkezéseit csak kivételesen lehet alkalmazni és sem a gyermek életkora, sem az édesanyával való szorosabb kapcsolat nem indokolja, hogy a gyermeket ne szállítsák vissza eredeti lakóhelyére. Kifejtette, hogy ő is hozzájárult a gyermek gondozásához, ezért azt nem lehet úgy értékelni, hogy nem képes a gyermek felügyeletét ellátni. Az édesapa szerint a Fővárosi Törvényszék döntése a gyermek érdekeire sem volt tekintettel, mert szerinte az csak közös szülői felügyelettel valósítható meg. Kiemelte továbbá, hogy volt élettársa akadályozta a kapcsolattartást, illetve 2014 augusztusáig nem is volt tudomása a gyermek tartózkodási helyéről.
A Kúria elutasította a felülvizsgálati kérelmet. Az ítélet indokolása szerint ugyan a Brüsszel II. Rendelet és a Hágai Egyezmény felállítja azt a vélelmet, hogy a gyermek elsődleges érdeke az eredeti lakóhelyére való azonnal visszaszállítás, azonban a Hágai Egyezmény 13. Cikke kivételes esetben lehetőséget ad a vélelem megdöntésére. Különösen figyelembe kellett venni ezzel kapcsolatban, hogy a gyermek a jogellenes külföldre vitelekor még csak két és fél hónapos volt és azóta már évek teltek el anélkül, hogy az édesapjával kapcsolatot tartott volna. A Kúria szerint ennek az volt az oka, hogy az édesapa a gyermekvédelmi szolgálat által szervezett keretek között sem volt hajlandó felvenni a kapcsolatot a gyermekével. A Kúria úgy ítélte meg, hogy a gyermeknél az ismeretlen környezetbe való áthelyezés komoly pszichikai sérülést eredményezhet.
[htmlbox BDT]A Felek álláspontja
A kérelmező szerint a magyar bíróságok azon döntéseikkel, amelyekben megtagadták a gyermek visszaszállítását Franciaországba, megsértették a családi élet tiszteletben tartásához való jogát.
A kérelem elfogadhatóságának vizsgálata során a Kormány úgy érvelt, hogy a kérelmező visszaél a jogorvoslati jogával, mivel bizonyos körülményeket nem tüntetett fel a kérelmében. Valótlanul hivatkozott arra, hogy az elsőfokú francia bíróság kizárólagos felügyeletet biztosított a részére, mivel az édesanya fellebbezése folytán számára a másodfokú bíróság láthatást biztosított és közös szülői felügyeletről rendelkezett. A kérelmező arról sem tájékoztatta az EJEB-et, hogy európai elfogatóparancs van vele szemben az édesanyának okozott súlyos testi sértés miatt.
A kérelmező szerint az Egyezmény 8. cikkének megsértése megállapításához szükséges minden lényeges körülményt előadott és álláspontját a kérelemhez csatolt bírósági ítéletek is alátámasztják. Azt elismerte, hogy az elsőfokú francia bíróság döntése a kérelem előterjesztésekor még nem volt jogerős. A súlyos testi sértés megtörténtét tagadta.
A jogorvoslathoz való joggal kapcsolatban az EJEB emlékeztetett a gyakorlatára, amely szerint a kérelmet ezen okból csak akkor lehet elutasítani, ha a kérelmező valótlanságokat állít. Az EJEB akkor is elutasítja a kérelmet, ha a kérelem nem teljes, ezért alkalmas a bíróság félrevezetésére, de ebben az esetben is csak akkor, ha a hiányzó információk lényegesek és a kérelmező nem szolgál elfogadható magyarázattal arra, hogy e körülményeket miért nem közölte. Az EJEB szintén elutasítja a kérelmet, ha az elbírálás közben lényeges fejlemény történik az egyéb eljárásokban, azonban a kérelmező ezekről az EJEB-et nem tájékoztatja. Azonban ezekben az esetekben a kérelmet csak akkor lehet visszautasítani, ha minden kétséget kizáróan bebizonyosodott a kérelmező EJEB félrevezetésére irányuló szándéka.
Az EJEB a fentiekre tekintettel nem tartotta megalapozottnak a Kormány kifogásait, mert a kérelmező elsősorban a magyar bíróságok döntései miatt fordult az EJEB-hez, amelyekben a francia bírósági ítéltek ellenére megtagadták a gyermek Franciaországba való visszaszállítását, illetve úgy ítélték meg, hogy a francia bíróságok döntései megsértethették a családi élet tiszteletben tartásához való jogot. Álláspontjuk szerint semmilyen olyan körülmény nem merült fel, amely a kérelmező szándékos félrevezetéseként értékelhető.
A kérelmező szerint egyértelműen megsértették a családi élete tiszteletben tartásához való jogát, amikor a magyar bíróságok hibás döntéseikkel megtagadták a gyermek Franciaországba szállítását. A magyar bíróságok ezenkívül nem vizsgálták meg kellő körültekintéssel a gyermek érdekét, illetve összekeverték azt az anya érdekeivel. A magyar bíróságok a kérelmező szerint megsértették a Hágai Egyezményt is, valamint nem indokolták, hogy a gyermek Franciaországba történő visszaszállítása miért okoz számára súlyos mentális sérüléseket.
[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]Az EJEB döntése
Az EJEB gyakorlata alapján a Brüsszel II. Rendelet és a Hágai Egyezmény együttes alkalmazásakor a bíróságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a fél az általa hivatkozott kivételes szabály alkalmazását megfelelően indokolta-e, illetve ezeket a kivételes szabályokat a felek Egyezményben rögzített családi élet tiszteletben tartásához való jogával együttesen kell értékelni.
Az EJEB szerint a gyermek visszavitelének megtagadását lehetővé tevő különleges szabályok alkalmazásakor a bíróságoknak nemcsak a komoly sérelem fennállását kell megállapítaniuk, hanem részletesen meg kell indokolniuk, hogy milyen körülmények teszik lehetővé a kivételes szabályok alkalmazását. Amennyiben a visszautasításkor a bíróság nem indokolja megfelelően döntését, az az érintett fél családi élethez való jogának és a Hágai Egyezmény által elérni kívánt célok sérelmét eredményezi. A Hágai Egyezményben foglalt kivételeket megszorítóan kell értelmezni.
A Hágai Egyezmény preambulumában a gyermekek „szokásos tartózkodási helyük szerinti államba” történő visszatérésének alapelvét írják elő, a bíróságoknak ezért meg kell győződniük arról is, hogy az adott országban biztosítják a megfelelő körülményeket, és ha valamilyen kockázat merül fel, megteszik a szükséges védelmi intézkedéseket.
A Hágai Egyezményben rögzítetteket az EU tagállamok esetében a Brüsszel II. rendelettel összhangban kell értelmezni. Mindkettő kimondja azonban, hogy a döntés meghozatalakor a gyermek számára legkedvezőbben kell eljárni. A Brüsszel II. rendelet szerint a gyermek visszavitelét meg lehet tagadni, ha az az ország, amelybe a gyermeket jogellenesen elvitték, jogszerűen tiltakozik a visszaszállítás ellen.
Az EJEB az ügy vizsgálatakor megállapította, hogy a kérelmező és gyermeke közötti kapcsolattartás az Egyezményben rögzített családi élethez való jog hatálya alá tartozik, a magyar bíróságok pedig döntéseikkel korlátozták a kérelmező ezen jogát, ezért vizsgálni kell, hogy a korlátozás egy demokratikus társadalomban szükséges volt-e.
Az EJEB úgy látta, a Kúria alaposan megvizsgálta a körülményeket és jogszerűen hozta meg a megfelelő indokolással ellátott döntését.
A magyar bíróságok az eljárás során megfelelően figyelembe vették a felek bizonyítási indítványait, a gyermek pszichológiai vizsgálatának eredményét, az édesapa nyilatkozatát a gyermek jövőbeni gondozásáról, illetve a francia bírósági döntéseket. A döntés meghozatala során döntőként értékelték, hogy a Franciaországba való visszaszállítás esetén egy olyan személy gondozná a gyermeket, akit nem ismer, olyan helyen, amely idegen a gyermek számára, és csak nagyon keveset találkozhatna az édesanyjával, aki eddig nevelte.
Az EJEB kifejtette: A Brüsszel II. Rendelet alapján a magyar hatóságoknak minden további vizsgálat nélkül végre kellett volna hajtaniuk a francia bírósági döntéseket, azonban a Rendelet alapján a magyar hatóságok mégis jogszerűen tagadták meg a végrehajtást, mert annak foganatosítása a magyar közrendbe ütközött volna. Az EJEB úgy találta, hogy a gyermek érdekeit a francia bíróságok olyan szűk körben értelmezték, amellyel megsértették a gyermek alapvető jogait.
[htmlbox eu_kozjog_es_pol]Az alábbi cikk egy konkrét mezőgazdasági támogatási kérelem ügyében született uniós bírósági ítéletet mutat be.
Az EU az eladók termelői láncért viselt felelősségének szigorításáról döntött. Németországban már évek óta az értékesítők felelnek a termelőik emberi jog sértéseiért és környezetszennyezéseiért.
A szerző alábbi írásában az Európai Unió Bíróságának az FGTI vs Victoria Seguros SA-ügyben hozott ítéletét ismerteti, melyben az alkalmazandó jog kérdését vette górcső alá
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!