A közös jogkezelő szervezet és a szerzői jogvédelem

A cikk szerzője a közös jogkezelő szervezet szolgáltatásával kapcsolatos szerzői jogvédelem kérdéseit elemzi az Európai Unió Bíróságának a Belgische Vereniging van Auteurs, Componisten en Uitgevers CVBA (SABAM) kontra Weareone.World BVBA, Wecandance NV-ügyben hozott ítélete[1] alapján.

Bevezetés

Az antwerpeni vállalkozási ügyek bírósága, az Ondernemingsrechtbank Antwerp-nek az Európai Unió Bíróságához (EUB) előzetes döntéshozatal iránti kérelmét a Belgische Vereniging van Auteurs és a Componisten en Uitgevers CVBA (SABAM), valamint a Weareone.World BVBA (W.W) és a Wecandance NV (WCD) közötti jogvitában terjesztette elő. A kérelem tárgyát az EUMSZ 102. cikk és a 2014/26/EU irányelv[2] értelmezésével kapcsolatos kérdés képezte, amely a W.W és a WCD által szervezett fesztiválok során a SABAM repertoárjába tartozó zeneművek felhasználásáért a SABAM által beszedett jogdíjak tárgyában keletkezett vita eredménye.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 102. cikknek adott esetben a szerzői és szomszédos jogok közös jogkezeléséről, valamint a zeneművekre vonatkozó jogok több országra kiterjedő licencbe adásáról szóló, 2014. február 26-ai 2014/26/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkével összefüggésben történő értelmezésére irányult.

Az EUMSZ 102. cikk első bekezdése értelmében „a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.” E cikk második bekezdésének a) pontja alapján ilyen visszaélésnek minősül különösen „tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak, illetve egyéb tisztességtelen üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett kikötése”.

Az 2014. április 9-én hatályba lépett 2014/26 irányelv célja elsősorban a közös jogkezelő szervezetek tagjai azon képességeinek javítása, hogy a szervezet tevékenysége felett ellenőrzést gyakoroljanak, a közös jogkezelő szervezetek megfelelő átláthatóságának biztosítása, és a zeneművek online felhasználására vonatkozó, szerzőket megillető jogok több területre kiterjedő hatályú engedélyezésének fejlesztése.

Az irányelv e célból különösen a szerzői és szomszédos jogok közös jogkezelő szervezetek általi kezelése megfelelő működésének biztosításához szükséges követelményeket határozza meg.

„A felhasználókkal való kapcsolatra” vonatkozó 4. fejezetének „A felhasználás engedélyezése” címet viselő 16. cikke szerint:

„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a közös jogkezelő szervezetek és a felhasználók jóhiszeműen folytassanak tárgyalásokat a jogok engedélyezésére vonatkozóan. A közös jogkezelő szervezetek és a felhasználók kötelesek egymásnak megadni minden szükséges tájékoztatást.

(2) A felhasználás engedélyezésének objektív és megkülönböztetés-mentes [helyesen: hátrányos megkülönböztetéstől mentes] kritériumok alapján kell történnie. […]

A jogosultak a felhasználás engedélyezése fejében megfelelő díjazásban részesülnek. A kizárólagos jogok és a díjazáshoz való jogok díjszabásának észszerűnek kell lennie, többek között a jogok gyakorlásának gazdasági értékéhez képest, szem előtt tartva a művek és egyéb teljesítmények felhasználásának jellegét és körét, valamint a közös jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatás gazdasági értékéhez képest. A közös jogkezelő szervezetek tájékoztatják az érintett felhasználót az e díjszabások megállapítására használt kritériumokról.”

A tényállás

A SABAM profitérdekelt gazdasági társaság, amely Belgiumban a zeneművek többszörözéséért és nyilvánossághoz való közvetítéséért járó jogdíjak beszedésének és felosztásának piacán a szerzői jogok egyetlen közös jogkezelő szervezeteként e területen tényleges monopóliummal rendelkezik. A Weareone.World és a Wecandance 2005 és 2013 óta szervezte a Tomorrowland és a Wecandance éves fesztivált. Ennek eseményei során a SABAM által kezelt szerzői jogi védelem alatt álló zeneműveket használtak fel.

A 2014/26 irányelvet a 2017. június 8-ai törvény[3] ültette át a belga jogba, amely a gazdasági törvénykönyv XI.262. cikkének módosításában előírta, hogy a felhasználás engedélyezésének objektív és hátrányos megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján kell történnie. […] A jogosultak a felhasználás engedélyezése fejében megfelelő díjazásban részesülnek. A kizárólagos jogok és a díjazáshoz való jogok díjszabásának észszerűnek kell lennie, többek között a jogok gyakorlásának gazdasági értékéhez képest, szem előtt tartva a művek és szolgáltatások felhasználásának jellegét és körét, valamint a közös jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatás gazdasági értékéhez képest. A jogkezelő szervezetek tájékoztatják az érintett felhasználót az e díjszabások megállapítására használt kritériumokról. […]

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a SABAM által e fesztiválszervezőktől követelt díjak mértékét a SABAM úgynevezett „211-es” díjszabása alapján határozták meg, amelynek jelen ügyben alkalmazandó változata két különböző mértéket tartalmazott, amelyek alkalmazása a SABAM szabad választására volt bízva. E szerint a jogkezelő szervezet vagy a hanggal besugárzott terület vagy a rendelkezésre álló ülőhelyek száma alapján kiszámított „minimális díjat”, vagy „alapdíjat” alkalmazhat.

Az alapdíjat a jegyek értékesítéséből származó bruttó bevétel alapján kell kiszámítani – ideértve azon jegyek értékét is, amelyeket szponzorálásért cserébe osztottak ki –, levonva a foglalási költségeket, a hozzáadottérték-adót (héa) és az esetleges önkormányzati adókat, illetve vagylagosan a művészeti költségvetés alapján, vagyis a művészek számára a programjuk végrehajtása céljából rendelkezésre bocsátott összegek alapján, amennyiben e művészeti költségvetés teljes összege meghaladja a jegyek értékesítéséből származó bruttó bevételt. Az alapdíj nyolc különböző jövedelemsávot tartalmaz, amelyekre csökkenő mértékű díjat kell alkalmazni.

A fesztivál szervezője eme alapdíjból engedményben részesülhet a SABAM repertoárjából származó, az esemény során ténylegesen előadott zeneművek aránya alapján. Így amennyiben a szervező meghatározott határidőn belül közli a SABAM‑mal az eseményen előadott művek listáját, ez utóbbinak lehetősége van az alapdíjra alkalmazott csökkentésre az alábbi módon: ha az előadott zeneművek kevesebb mint 1/3-a származik a SABAM repertoárjából, a SABAM az alapdíj 1/3-át számítja fel; ha az előadott zeneművek kevesebb mint 2/3-a származik a SABAM repertoárjából, a SABAM az alapdíj 2/3-át számítja fel; végül ha az előadott zeneművek legalább 2/3-a származik a SABAM repertoárjából, a SABAM a teljes alapdíjat felszámítja.

2017. április 13-ai és május 5-ei beadványaival a SABAM keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt egyrészt a Weareone.World, másrészt pedig a Wecandance ellen annak érdekében, hogy kötelezzék őket a szerzői jogdíjaknak megfelelő azon összegek megfizetésére, amelyekkel e fesztiválszervezők a 211-es díjszabásban előírt alapdíj alkalmazásával a 2014., 2015. és 2016. évi Tomorrowland-fesztivál és a 2013–2016. évi Wecandance-fesztiválok után neki tartoztak.

A Weareone.World és a Wecandance vitatta e díjszabás jogszerűségét, azon az alapon, hogy az e díjszabás alapján kiszámított díjak nem felelnek meg a SABAM által nyújtott szolgáltatások gazdasági értékének, megsértve az EUMSZ 102. cikket. Először azt állították, hogy az 1/3–2/3 szabály nem kellően pontos. E tekintetben modern technológiák révén lehetséges pontosabban azonosítani a SABAM repertoárjából származó, ténylegesen előadott zeneműveket, valamint azok időtartamát. Másodszor felrótták a SABAM-nak, hogy az alapdíjat a jegyek értékesítéséből származó bruttó bevétel vagy a művészeti költségvetés alapján számította ki, anélkül, hogy lehetővé tette volna számukra, hogy e bruttó bevételekből levonják az e fesztiválok szervezésével kapcsolatban felmerült összes költséget, amelyek nem állnak kapcsolatban az ezen események során előadott zeneművekkel.

Továbbá rámutattak arra, is hogy a jegyek értékesítéséből származó bevétel nem kapcsolódik a SABAM által nyújtott szolgáltatás gazdasági értékéhez, mivel ez utóbbi a repertoárja ugyanezen műveinek használatáért magasabb díjat követelhet olyan események esetén, amelyek belépődíja magasabb. A fesztivál látogatóinak magasabb belépődíj-fizetési hajlandósága olyan tényezőkből fakad, amelyek a SABAM szolgáltatásaitól függetlenek, például a szervezők azon erőfeszítései, hogy a fesztivált „tökéletes élménnyé” tegyék, a kínált infrastruktúrából vagy az előadó művészek minőségéből fakadóan.

A kérdést előterjesztő antwerpeni vállalkozási ügyek bírósága, az Ondernemingsrechtbank Antwerpenben kérdéseként merült fel, hogy a SABAM által alkalmazott díjszabás összeegyeztethető-e az EUMSZ 102. cikkel, valamint a 2014/26 irányelv 16. cikkével. Arra keresett választ, hogy az erőfölényben lévő szervezet díjszabásának milyen pontosnak kell lennie ahhoz, hogy e szervezetet ne lehessen úgy tekinteni, mint amely a tisztességtelen díjszabás miatt erőfölénnyel való visszaélést követ el. E körülmények között eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseivel kereste meg az EUB-t.

Az EUB értékelése és ítélete

A kérdést előterjesztő bíróság arra kereste a választ, hogy az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősül-e az, ha a közös jogkezelő szervezet olyan díjtáblázatot alkalmaz a zenei rendezvények szervezőire, amelyben a szerzői jogdíjakat a belépőjegyek értékesítéséből származó bruttó bevételre alkalmazott díj alapján számítják ki, anélkül hogy e bevételekből le lehetne vonni a fesztivál szervezéséhez kapcsolódó összes olyan költséget, amely az ott előadott zeneművekkel nem áll kapcsolatban.

Jelen ügyben a Weareone.World és a Wecandance egyrészt arra hivatkozott, hogy a jegyek értékesítéséből származó bevétel nem kapcsolódik a SABAM által nyújtott szolgáltatás gazdasági értékéhez, mivel ez utóbbi a repertoárja ugyanezen műveinek használatáért magasabb díjazást követelhet azon események esetén, amelyek belépődíja magasabb. Másrészt az ügyben szereplőkhöz hasonló fesztiválok bruttó bevételének szintje a szervezők arra irányuló erőfeszítéseiből ered, hogy a fesztivál „teljes élményt” nyújtson, a rendelkezésre álló infrastruktúrából, illetve az előadóművészek minőségéből. Márpedig ezek a tényezők, amelyeknek a fesztiválszervezők által fizetendő díjak kiszámítása céljából a bruttó bevétel összegéből való levonását a SABAM megtagadta, nem kapcsolódnak a SABAM által nyújtott gazdasági szolgáltatáshoz.

A közös jogkezelő szervezet által követelt díjak tekintetében az EUB már többször kimondta, hogy az ilyen vállalkozások magatartása visszaélésnek minősülhet – és az EUMSZ 102. cikkben foglalt tilalom hatálya alá tartozhat –, ha e vállalkozások a díjak mértékének meghatározásakor olyan túlzott árat alkalmaznak, amely nem áll észszerű kapcsolatban az általuk nyújtott szolgáltatás gazdasági értékével, amely szolgáltatás abban áll, hogy az általuk kezelt szerzői jogi védelem alatt álló zeneművek repertoárját teljes egészében a felhasználók rendelkezésére bocsátják[4].

E díjak esetlegesen túlzott jellegének meghatározása a nemzeti bíróság feladata. Ennek keretében különösen figyelembe kell vennie a szerzői jog sajátos jellegét, valamint megfelelő egyensúlyt kell teremtenie a szerzői jogi védelemben részesülő zeneművek szerzőinek az e művek felhasználásáért járó díjazáshoz fűződő érdeke és a felhasználók azon érdeke között, hogy az említett műveket észszerű feltételek mellett használhassák fel[5]. Annak ellenőrzése érdekében, hogy a közös jogkezelő szervezet által előírt díjak szintje méltányos-e a művek felhasználásának jellegét és terjedelmét, valamint az e felhasználás által generált gazdasági értéket is figyelembe venni. Ennek értékelése során meg kell vizsgálni, hogy léteznek-e más módszerek is, amelyek valamely ár esetleges túlzott jellegének megállapítását lehetővé teszik [6].

E módszerek többek között állhatnak egyrészt ama árból, amelynek tisztességes jellegét vitatják, másrészt olyan referenciamutatók is megjelenthetnek, mint például

– az erőfölényben lévő vállalkozás által az ugyanazon érintett piacon korábban ugyanezen szolgáltatások tekintetében alkalmazott árak,

– az ilyen vállalkozás által más hasonló szolgáltatásokért vagy az ügyfelek különböző kategóriái tekintetében alkalmazott árak, vagy akár

– más vállalkozások által ugyanezen szolgáltatásokért vagy más nemzeti piacokon hasonló szolgáltatásokért alkalmazott árak,

egységes alapon történő összehasonlításában[7].

Az EUB a rögzített zeneműveknek táncos szórakozóhelyeken való nyilvános előadásáért járó szerzői jogi díjazás jogcímén kapott olyan díjakat illetően, amelyek összegét e szórakozóhelyek üzleti forgalma alapján számítják ki,  rögzítette, hogy az ilyen díjakat a szerzői jog szokásos hasznosításának kell tekinteni, és azok beszedése önmagában nem minősül az EUMSZ 102. cikk értelmében vett visszaélésszerű magatartásnak[8].

Az EUB a nagyközönség részére sugárzott televízióadásokból, vagy alternatívájaként, a hirdetésből és/vagy előfizetés-értékesítésből származó bevételei meghatározott százalékának megfelelő díjak beszedésével kapcsolatban már megállapította, hogy amennyiben e díjakat e társaságok bevételei alapján számítják ki, azok főszabály szerint a közös jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatás gazdasági értékével észszerű kapcsolatban vannak[9]. Vagyis, a díjtáblázat közös jogkezelő szervezet általi alkalmazása önmagában nem minősül az EUMSZ 102. cikk értelmében vett visszaélésszerű magatartásnak.

Az ilyen díjtáblázat alkalmazásával a SABAM a versenyjog tekintetében jogszerű célt követett, azaz tagjai jogainak és érdekeinek védelmére törekedett zeneműveik felhasználóival szemben. Az ebből eredő díjak e zeneművek nyilvánossághoz közvetítésének ellenértékét képezik. Az ellenértéket ezért e felhasználásnak a gazdasági forgalom szempontjából vett értékére tekintettel kell vizsgálni[10], amely többek között a védelem alatt álló műveket élvező személyek tényleges számától[11], valamint a zeneművek felhasználásának a jelentőségétől függ.

A szervezők „teljes élmény” nyújtására irányuló erőfeszítéseit a rendelkezésre álló infrastruktúra, illetve az előadóművészek minősége hatással lehetnek a kérhető belépődíjakra vagyis, a SABAM által jogszerűen követelhető díj mértékére. Mivel ezt az ítélkezési gyakorlatot a közös jogkezelő szervezetek által a felhasználókra nézve a bruttó forgalmuk alapján megállapított díjtáblázatok tekintetében alakították ki, anélkül hogy levonták volna a szolgáltatásaik keretében kifizetett összes költséget, annak ellenére, hogy e forgalom nem elhanyagolható mértékben függhet a védett zeneművek felhasználásán kívüli tényezőktől.

Így a hivatkozott hasonló tényezők önmagukban nem zárják ki a közös jogkezelő szervezetnek fizetendő díjaknak az ilyen díjtáblázat alapján történő kiszámítását, amennyiben ez az összes releváns körülményt figyelembe veszi.

E tényezők közül különösen nehéznek bizonyulhat

– objektív módon meghatározni azokat az egyedi elemeket, amelyek nincsenek összefüggésben az előadott zeneművekkel, és ebből következően a közös jogkezelő szervezet szolgáltatásával, vagy akár ugyanilyen módon

– számszerűsíteni azok gazdasági értékét, valamint azoknak a szóban forgó fesztiválokra szóló jegyek   értékesítéséből származó bevételre gyakorolt hatását.

Annak, hogy a közös jogkezelő  köteles az ilyen, különösen heterogén és szubjektív elemek figyelembe vételének minden esetre való vizsgálatára, a szerződések kezelésével és a szerzői jog által védett zeneművek felhasználása ellenőrzésével járó költségek aránytalan növekedését vonhatja maga után.

Az EUB következtetése szerint önmagában nem minősül az EUMSZ 102. cikk értelmében vett visszaélésszerű magatartásnak az, ha valamely közös jogkezelő szervezet olyan díjtáblázatot alkalmaz, amelyben a szerzői jogdíjakat a belépőjegyek értékesítéséből származó bruttó bevételen alapuló díj alapján számítják ki, anélkül hogy e bevételekből le lehetne vonni az ilyen események szervezéséhez kapcsolódó összes költséget.     Azonban az, hogy a belépőjegyek értékesítéséből származó bruttó bevételen alapuló díjtáblázatot alkalmaz, az e cikkben foglalt tilalom hatálya alá tartozhat, ha az e táblázat alapján ténylegesen megállapított díj mértéke nem áll észszerű kapcsolatban a nyújtott szolgáltatás gazdasági értékével.

A kérdést előterjesztő bíróság továbbá arra kereste a választ, hogy az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősül‑e az, ha a közös jogkezelő szervezet olyan díjtáblázaton alapuló díjat vet ki a zenei rendezvények szervezőire, amelyben az 1/3–2/3 szabályban előírthoz hasonló sávos átalányrendszert alkalmaznak annak meghatározásához, hogy ezen művek milyen arányban szerepelnek e jogkezelő repertoárjában.

Miképp azt az EUB korábbi ítéletében már rögzítette, a közös jogkezelő szervezet által alkalmazott díjnak figyelembe kell vennie a szerzői jogi védelem alatt álló zeneművek ténylegesen felhasznált mennyiségét[12].

E tekintetben a jelen ügyben megállapította, hogy, az alkalmazott 211‑es díjszabás bizonyos mértékben figyelembe veszi a szerzői jogi védelem alatt álló zeneművek ténylegesen előadott mennyiségét, az 1/3–2/3 szabály lehetővé teszi a fesztivál szervezője számára, hogy az alapdíjból átalányengedményben részesüljön a SABAM repertoárjából származó, az esemény során ténylegesen előadott zeneművek aránya alapján.

Ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy egy olyan díjtáblázat alkalmazása, amely figyelembe veszi a ténylegesen előadott zeneművek mennyiségét, visszaélésszerűnek minősülhet, ha létezik olyan más módszer, amely lehetővé teszi a ténylegesen előadott zeneművek pontosabb azonosítását és számszerűsítését továbbá, e módszer anélkül alkalmas a szerzők, zeneszerzők és zeneműkiadók érdekeinek védelmének elérésére, hogy aránytalanul növelné a szerződések kezelésének és a védett zeneművek felhasználása ellenőrzésének költségeit[13].

Mivel az 1/3–2/3 szabály csak nagyon pontatlanul veszi figyelembe a SABAM repertoárjából származó, ténylegesen előadott zeneművek mennyiségét, ennek következtében a SABAM szinte szisztematikus módon olyan bevételekhez jut, amelyek a ténylegesen előadott mennyiségnek megfelelő bevételeknél jelentősen magasabbak lehetnek.

A SABAM érvei szerint, a repertoárjának a szervezők által felhasznált részének már az észlelés szakaszában történő azonosítása jelentős többletköltségekkel járna.

Ennek kapcsán az EUB rámutatott arra, hogy az 1/3–2/3 szabály az alkalmazásához az előadott műveknek a SABAM repertoárjából származó részének pontos meghatározását követeli meg. E szabályt a SABAM csak akkor alkalmazza, ha a szervező meghatározott határidőn belül közölte vele a szóban forgó rendezvényen ténylegesen előadott művek listáját annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a SABAM számára annak meghatározását, hogy az előadott művek egyharmadánál vagy kétharmadánál kevesebb származik a SABAM repertoárjából. Egy ilyen lista lehetővé teszi a SABAM repertoárjából származó, előadott művek arányának még pontosabb meghatározását. Továbbá a Wecandance és a Weareone.World szerint a zenefelismerő programok fejlesztései lehetővé teszik a SABAM repertoárjából származó, előadott művek pontos azonosítását. Nem zárható ki, hogy az ilyen technológiai eszközök képesek az előadott művek pontosabb azonosítására és számszerűsítésére.

Az előterjesztett kérdésre, a fenti megfontolások összességére tekintettel az EUB által adott válasz szerint, az EUMSZ 102. cikket úgy kell értelmezni, hogy nem minősül az e cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek, ha a valamely tagállamban tényleges monopóliummal rendelkező közös jogkezelő szervezet a zeneművek nyilvánossághoz közvetítésének jogát illetően olyan díjtáblázatot alkalmaz a zenei rendezvények szervezőire, amelyben:

– egyrészt a szerzői jogdíjakat a belépőjegyek értékesítéséből származó bruttó bevételre alkalmazott díj alapján számítják ki, anélkül hogy e bevételekből le lehetne vonni a fesztivál szervezéséhez kapcsolódó összes olyan költséget, amely nem áll kapcsolatban az ott teljesített zeneművekkel, amennyiben az adott ügy összes releváns körülményére tekintettel a közös jogkezelő szervezet által az e díjtáblázat alapján ténylegesen kivetett díjak nem minősülnek túlzottnak, tekintettel többek között művek felhasználásának jellegére és körére, az e felhasználás által generált gazdasági értékre és a közös jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatás gazdasági értékére;

– másrészt sávos átalányrendszert alkalmaznak annak érdekében, hogy az előadott zeneművek közül meghatározzák az e jogkezelő szervezet repertoárjába tartozó hányadukat, amennyiben nincs más olyan módszer, amely lehetővé tenné e művek felhasználásának pontosabb azonosítását és számszerűsítését, és amely alkalmas lenne ugyanezen jogszerű cél – vagyis a szerzők, zeneszerzők és zeneműkiadók érdekeinek védelme – elérésére, anélkül hogy aránytalanul növelné a szerződések kezelésének és a védett zeneművek felhasználása ellenőrzésének költségeit.

Lábjegyzetek:

[1] A 20. november 25-ei Belgische Vereniging van Auteurs, Componisten en Uitgevers CVBA (SABAM) kontra Weareone.World BVBA, Wecandance NV C‑372/19. sz. ügy, ítélet ECLI:EU:C:2020:959 (Ítélet)

[2] A szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről szóló, 2014. február 26-ai 14/26/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv

[3] A 2014/26 irányelvet a Wet van 8 juni 2017 tot omzetting in Belgisch recht van de richtlijn 2014/26/EU van het Europees Parlement en de Raad van 26 februari 2014 betreffende het collectieve beheer van auteursrechten en naburige rechten en de multiterritoriale licentieverlening van rechten inzake muziekwerken voor het online gebruik ervan op de interne markt (a szerzői és szomszédos jogok közös jogkezeléséről, valamint a zeneművekre vonatkozó jogok több országra kiterjedő licencbe adásáról szóló, 2014. február 26-ai 2014/26/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet a belga jogba átültető 2017. június 8-ai törvény 63. cikke

[4] A 2008. december 11-ei Kanal 5 és TV 4-ítélet, C‑52/07, EU:C:2008:703, 28. pont; 2014. február 27-ei OSA-ítélet, C‑351/12, EU:C:2014:110, 88. pont; 2017. szeptember 14-ei Autortiesību un komunicēšanās konsultāciju aģentūra–Latvijas Autoru apvienība-ítélet, C‑177/16, EU:C:2017:689, 35. pont

[5] Kanal 5 és TV 4-ítélet, 30. és 31. pont

[6] Autortiesību-ítélet, 36. és 37. pont

[7] Autortiesību-ítélet, 36. és 38. pont

[8] A 1987. április 9-ei Basset-ítélet, 402/85, EU:C:1987:197, 15., 18., 20. és 21. pont; 1989. július 13-ai Tournier-ítélet, 395/87, EU:C:1989:319, 45. pont

[9] Kanal 5 és TV 4 ítélet, 34. és 37. pont.

[10] Kanal 5 és TV 4 ítélet, 36. pont

[11] 2011. október 4‑i Football Association Premier League és társai ítélet, C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 109. pont.

[12] Kanal 5 és TV 4-ítélet, 39. pont; 2009. július 16-ai Der Grüne Punkt–Duales System Deutschland kontra Bizottság-ítélet, C‑385/07 P, EU:C:2009:456, 143. pont

[13] Kanal 5 és TV 4-ítélet, 40. pont

Kapcsolódó cikkek:


Véleménynyilvánítás szabadsága az újságírás tükrében
2021. június 17.

Véleménynyilvánítás szabadsága az újságírás tükrében

A médiaért és az információs társadalomért felelős európai miniszterek megállapodtak abban, hogy számos intézkedést hajtanak végre a szólásszabadság legsürgetőbb kihívásainak kezelése érdekében, ideértve az újságírók biztonságának növelését, a mesterséges intelligencia (AI) és a digitalizáció hatásának szabályozását a médiában és az információs környezetben a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban.

Kórházi dolgozóknak kötelező a vakcina?
2021. június 17.

Kórházi dolgozóknak kötelező a vakcina?

A texasi szövetségi bíróság elutasította annak a 117 kórházi dolgozónak a keresetét, akik beperelték a Houston Methodist Kórházat, mert minden alkalmazottja számára kötelezővé tette a koronavírus elleni védőoltást.

Az Európai Unió Tanácsa az igazságszolgáltatás digitalizációjáról
2021. június 17.

Az Európai Unió Tanácsa az igazságszolgáltatás digitalizációjáról

„A Tanács ma jóváhagyta az e-CODEX-rendszerről szóló rendeletre vonatkozó általános megközelítést. E rendszer fő célja, hogy javítsa az illetékes igazságügyi hatóságok közötti, határokon átnyúló kommunikáció hatékonyságát, és megkönnyítse a polgárok és a vállalkozások számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.

Interferenciák az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatban
2021. június 15.

Interferenciák az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatban

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Európai Jog – Az Európai Unió közjoga című kötet bemutatja az Unió közjogának alapvető kérdéseit, intézményeit, jogalkotását, ezek szervező elveit; ismerteti a legújabb uniós jogi fejleményeket, a megvalósítandó célkitűzéseket és alapértékeket, az uniós polgárság és az alapjogvédelem legfrissebb történéseit.